63. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján

Én ​és a cseresznyefa 115 csillagozás

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Mafalda ​kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634992578 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2020
208 oldal · ISBN: 9789634994268 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Vincent van Gogh · Estelle · Mafalda · Estella

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 22

Most olvassa 4

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 158


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Végre egy könyv, ami a csodaszép borító mögött is igazán értékes tartalmat rejt. Ráadásul ifjúsági irodalom, de nem (csak) fiataloknak. Egy szívbemarkoló és valós életeseményeken alapuló történet egy kislányról, aki egy ritka szembetegség következtében fokozatosan elveszíti a látását. Paola Peretti a gyermeki énje szemszögéből, végtelenül őszintén, de rengeteg humorral fűszerezve írja le azt a nagyjából fél éves időszakot, ami alatt a cseresznyefa és a közte lévő távolság egyre csökkent és végül elsötétült körülötte a külvilág. Hogy tudja ezt a visszafordíthatatlan helyzetet elfogadni egy 9 éves gyerek? Mi az, ami megmaradhat az addigi életéből, mi mindenről kell lemondania? És a körülötte élők, a szülei, a barátai hogyan tudnak megbirkózni ezzel? Ezt a megható történetet olvasva valóban átértékeli az olvasó, hogy mi az, ami tényleg fontos lehet az életben. Megható, szomorú és könnyfakasztó könyv, főként, hogy a való életen alapul. Ugyanakkor a mindvégig pozitív életszemlélete miatt bátran ajánlom a fiatalabb korosztálynak is, hiszen csodás példát mutat arra, hogy még egy ilyen nehéz élethelyzetből is fel lehet állni és boldog életet lehet élni, még ha ehhez újra is kell terveznünk mindent. Nagyon köszönöm @Éva_Bátka, hogy felhívtad a figyelmemet erre a kis kincsre.

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nem szoktam gyermekkönyveket olvasni, de a sok ötcsillagos értékelés kíváncsivá tett. Ez a könyv valóban bűbájos. Mafalda a tíz évével érdekesen szemléli a világot, a szerző pedig nagyon szépen adja vissza a kislány gondolatait.
Felnőtteknek is érdemes elolvasni.
„Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát is, akit meg lehet ölelni. ”

Bea_Könyvutca P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

A történet középpontjában a 9 éves Mafalda áll, aki egy betegség következtében hamarosan teljesen elveszíti a látását.
Különleges, megható ifjúsági történet, mely olvasása utána témája ellenére mégsem a szomorúság marad bennünk, hanem inkább az, hogy élvezzük az élet apró szépségeit, gyönyörködjünk a bennünket körülvevő színes természetben, lássuk meg azt is, ami mellett amúgy minden nap elmegyünk és természetes. Mert attól még gyönyörű, csak elfelejtünk sokszor látni, pedig nekünk van mivel.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/harom-konyv-gyere…

pveronika>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen különleges és szép ifjúsági regényt. Annyira megható volt, hogy szinte végigsírtam az egészet.

A könyv főszereplője a kilenc éves Mafalda, aki Stargardt-szindrómában szenved, ami miatt hamarosan elveszíti a látását. Állapotának sebes romlását abban méri, hogy milyen távolságból látja még az iskola előtt álló cseresznyefát. Lassan kezdi elveszíteni a legapróbb, magától értetődő dolgokat, minthogy focizzon a barátaival, vagy csupán megpillantsa az esthajnalcsillagot az égen, ezért elkezd listát írni azokról a dolgokról, amiket nem tud majd megtenni, ha eljön a sötétség. Mafalda nagyon fél a pillanattól, amikor végleg elveszíti a látását, és úgy dönt, hogy inkább felköltözik a cseresznyefára, hiszen ott minden jobb lesz, akárcsak kedvenc könyvének főszereplője, Cosimo tette.

Nagyon szép volt ez a történet, amely olykor szomorú volt, máskor mosolyra fakasztó, de leginkább megrendítő. Nagyon szépen ötvözte a gyermeki ártatlanság, az útkeresés, és egy fiatal kislány ilyesfajta tragédiájának elemeit. Mafalda egy nagyon bátor és csodálatos kislány, aki sokszor szomorú, zavarodott és dühös, mégis a maga módján igyekszik elfogadni a dolgokat, amik történnek vele. Eleinte sokszor érzetem azt, hogy nagyon magányos, főleg, amikor a könyvkarakterrel, Cosimoval beszélgetett. Nagyon örültem, amikor összebarátkozott Filippoval, az osztály rendbontójával, akinek ugyan megvoltak a maga problémái, mégis jó barátja lett a kislánynak. A kedvencem mégis Estella volt, a romániai portásnő, aki sokszor irányt mutatott a kislánynak, akkor amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Nevéből adódóan szó szerint ő volt az irányt adó csillag az éjszakai égbolton, és ő segített neki abban is, hogy új listát kezdjen el, amelyben ahelyett, hogy azokat jegyzi fel, amiket nem tud már megcsinálni, azt írja le, hogy mik azok a dolgok, amelyek fontosak számára, és amiket akkor is képes lesz megvalósítani, ha már kihunyt a szemében a fény.

Úgy gondolom, hogy az írónő nagyon jó döntést hozott Mafalda életkorával kapcsolatban. A gyermekkor és a tinédzser kor határán egyensúlyozva nagyon szépen keveredik még a mesék és varázslatok világa – az időszak, amikor még hiszünk abban, hogy a cseresznyefában óriások élnek – azzal, amikor már komolyabban kezdjük megérteni az élet nagy dolgait, és akár azt is megértjük, hogy milyen súlya van annak, ha valaki elveszíti a látását.

Nagyon szíven ütött ez a regény. Az én nagymamámnak is köd telepedett a szemére, és bár az is borzasztó volt, de ő leélt egy életet addigra. Viszont az, amikor valaki ilyen fiatalon veszíti el a szeme világát, az tényleg igazi tragédia. Tetszett Mafalda listája, bár minden pontját megkönnyeztem. Ahogy a fülszövegben olvashatjuk, az írónő maga is versenyt futott az idővel, hogy papírra tudja vetni ezt a történetet, mielőtt az ő szeméből is kihuny a fény, hiszen ugyanazzal a betegséggel küzd, mint regényének főszereplője. Valóban nagyon kivételes és szépséges volt ez a történet, amit akár tíz-tizenegy éves kortól teljes szívvel ajánlok!

http://veronikasreaderfeeder.com/paola-peretti-en-%e2%8…

5 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

„Aki fél, az nem él.”

Rengeteget pityeregtem.
Megrendítő és felemelő.
Olvassátok, mert csodálatos!
Egy újabb „legleg” könyv.

4 hozzászólás
Sippancs P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nagyon szép, megható és elgondolkodtató történet. Kicsit féltem tőle, hogy a témája miatt nem szerencsés karácsonykor olvasni, de ha mondhatok ilyet, pozitívan csalódtam. Amellett, hogy egy csodálatos kislány társasága lehetettem néhány óráig, számomra nosztalgikus jelentőséggel is bírt a történet – osztálykirándulások, barátnős csevejek (https://moly.hu/idezetek/1366393 :D), tanórák, első szerelmek, bújócska az iskolaudvaron… mennyi-mennyi régi emlék! Úgyhogy hatalmas köszönet ezért a könyvért az írónőnek. Az Epilógussal viszont kitépte a szívemet, ó, harcos amazonok, ó erdélyi barátok! Vi ol liv in ö jelló szábmárin, jelló szábmárin, jelló szábmárin…

Éva_Bátka P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

A 2020-as év top műfaja abszolút az ifjúsági irodalom lett nálam. Szeretném azt hinni, ezek a történetek még ennyi idősen is megtanítanak jobb felnőttnek lenni…
Ennek egyik meglepetés gyöngyszeme Paola Peretti meghatóan spoiler különleges története.
Vajon akkor könnyebben dolgozzuk fel a minket ért drámákat, ha tudjuk előre, hogy be fog következni, de mégsem tudunk ellene tenni, vagy akkor egyszerűbb mindez, ha egyszercsak váratlanul megtörténik? És ha nem tudunk mindezen változtatni, vajon honnan kapjuk a segítséget hozzá, hogy megbirkózzunk vele?
Lehet sorsunk mércéje egy cseresznyefa látványa?
Csodálatos könyv, remélem, olvashatunk még mást is majd az írónőtől!

1 hozzászólás
Kimletti P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nagyon kemény témát feldolgozó könyv, ami egy gyermek szemén keresztül mutatja be, milyen az, amikor valaki olyan betegséggel küzd, hogy fokozatosan elveszíti a látását. Rövid könyv, tele érzelmekkel, és sajnos azzal, amivel szerintem napjainkban mindenkinek szembe kell néznie: a gyerekekkel nincs beszélgetve. És sajnos végig ez járt a fejemben, ahogy a kis Mafaldának is. Hogy ülnek mellette a felnőttek, beszélnek róla, ő jelen van, de vele senki nem beszél. Nem kérdeznek, nem osztanak meg vele dolgokat, pedig a gyerekek nem hülyék, tényleg nem. Aki igazán mellette van, az a barátja, a macskája és egy román portásnő, aki ténylegesen kommunikál is a gyerekkel. off
Valahogy folyamatosan a Semmi járt a fejemben, Janne Tellertől, lehet a cseresznyefára mászás központi szerepe és a listaírás, valamint a dolgok gyűjtögetése miatt.
Remek könyv, komoly gondolatokkal, mindezt egy kislány szemszögéből. Ajánlom mindenkinek!

3 hozzászólás
csak_olvass P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Az Én és a cseresznyefa egy csodálatos olvasmány, mely bár egy betegségről szól, mégsem nyomasztó és fájdalmas jelleggel ír róla. Egy csodálatosan erős és nagyszerű kislányt ismerhetünk meg a lapokon keresztül, akinek bátorsága intő példa lehet mindannyiunk számára. Nem a veszteségről szól, hanem sokkal inkább az élet himnusza. Megható, imádnivaló történet, melynek olvasása közben szem nem marad szárazon. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, Mafalda történetét egyszerűen ismerni kell.

Bővebben itt olvashattok a könyvről: https://csakolvassblog.blogspot.com/2020/09/paola-peret…

4 hozzászólás
Pandaland P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

„Nagymama azt mondta, hogy nem érthetjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.”

Nagyon nehéz meglelni a megfelelő szavakat erről a könyvről, mert úgy érzem, hogy szinte lehetetlen visszaadni mindazt, amit ez a könyv adott. Ez pontosan az a könyv, amit kézbe kell venni és hagyni kell, hogy kézen fogjon és a szívünkig hatoljon a történetével, a tanításaival és a benne lakozó varázslattal. Még mindig kicsit a hatása alatt vagyok és szerintem ez most már örökre így is fog maradni, mert nagyon sok mindent hozzátesz az emberhez.

Nem csak kívül meseszép ez a könyv, hanem maga a történet is gyönyörűen van megfogalmazva, könnyedén ejtett rabul már az első soraival és nem is engedett el azóta se, hiába ért véget ez a szomorúsággal, boldogsággal és szeretettel átitatott történet. Meglelhető benne kétely, fontos gondolatok és az, hogy a szívünkben érzett dolgok mennyivel fontosabbak, mint bármi más. Volt olyan, amikor könnyeket csalt a szemembe, máskor pedig mosolyt csalt az arcomra, majd egy újabb alkalomkor kicsit meg kellett állnom, hogy végig gondoljam mindazt, amiről mesél ez a történet. Olyan betegséget csempészett a történetbe az írónő, amiről nem sokat tudtam, de annyira könnyedén és érthetően adja át a tudnivalókat róla, hogy egyszer se zökkentem ki belőle, amikor a betegségről mesélt Mafalda. És szerintem részben ebben is rejlik a könyv varázsa, hogy ennyire természetesen és könnyedén tudja átadni mindazt, ami Mafaldával történik és még sok másik emberrel a világban.

Mafalda erős és igazán okos kislány, aki egyszerre gyerek, de ugyanakkor mégis próbál felnőni annak köszönhetően, ami rá vár és a korának köszönhetően is pontosan eme kettőség között egyensúlyozik. El tudtam hinni róla, hogy még mindig képes hinni a csodákban, a mesék világában, de ugyanakkor a rideg valóság is egyre inkább megérinti őt és képes, ha nem is teljesen, de részben már szembenézni vele. Csodáltam a bátorságáért, a benne lakozó szeretetért és minden kételyével együtt a szívembe zártam. Nagyon szépen kidolgozott és összetett karaktert ismerhettem meg a személyében, akinek olyan hétköznapi gondolatai, érzései és tettei vannak, hogy egyszerűen képtelenség nem együtt érezni és azonosulni vele. Nagyon tetszettek a sötétséggel kapcsolatos gondolatai és az, hogy miként is formálódott ez a történések áradatában egészen addig, míg a fény ki nem hunyt a szemében. Már az első mondat is ehhez köthető „Minden gyerek fél a sötéttől.” és egyből az jutott eszembe, hogy ez nem csak találó első mondatnak, hiszen az egész történetet átjárja egészen a végéig, hanem jobban belegondolva ez mennyire igaz mindenkire, mert valójában nem csak a gyerekek félnek tőle, hanem sokszor a felnőttek is.

A történet cselekménye remekül felépített, miközben kicsit versenyt futunk az idővel, de még is megvan a maga bája, ami miatt egyáltalán nem mondanám azt rá, hogy depresszív könyv. Talán azért, mert minden szomorúsága ellenére is annyira csodálatosan mesél az életről, annak minden apró dolgáról és közben arról is, hogy miként találhatjuk meg önmagunkat. Mi igazán fontos az életben, de legfőképpen számunkra mi az és attól még, hogy elveszítünk „valamit”, nem jelenti azt, hogy mindenről le kell mondanunk. Mert nem az a fontos, hogy mit nem tehetünk meg, hanem az, amit még megtehetünk az életben. S csakis ez számít, még ha olykor erre nehéz is rájönni. Emiatt még inkább szerettem Mafalda listáját. Sokszor összeszorult a szívem, de mégis reményt csempészett a szívembe, annak köszönhetően, ahogyan ez a lista is változni kezdett. A szereplőket egytől egyig nagyon megszerettem.

Gyönyörűen jelenik meg a család, a barátság, a veszteség és a szeretet ereje, illetve az, hogy sokszor sokkal erősebbek vagyunk, mint azt hisszük.

Nagyon örülök, hogy a kiadó elhozta ezt a könyvet is, bátran ajánlom nem csak fiataloknak, hanem felnőtt fejjel is, mert ez az a történet, ami hozzánk tesz és formál minket, még ha talán elsőre nem is tűnik fel. Ez egy csodálatos utazás és végig úgy éreztem, hogy nem csak Mafalda tanul az életről, hanem vele együtt én is, mert végig kézen fogva sétáltunk.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

csfannie P>!

Nagymama azt mondta, hogy nem érthetjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.

47. oldal

csak_olvass P>!

Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát, akit meg lehet ölelni.

28. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Furcsa, azt hittem, a sötétben minden fekete, és kész. De az anyukák még a legsötétebb sötétben is látszódnak.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
pveronika>!

Nem az a helyzet, hogy jobban látsz, amikor szerelmes leszel, csak kevésbé félsz, hogy nekimész valaminek.

124. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Milyen szép rajz, Mafalda! Olyan, mint Van Goghtól a Csillagos éj! A lapot nézem, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy csak köröket rajzoltam, sok-sok szürke kört. Biztos ennek a Van Goghnak is ködfoltja van, ha úgy rajzol, mint én.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vincent van Gogh
Nikolett_Kapocsi P>!

„Ebben a hónapban a Szív című könyvet olvassuk. Szerinte egy kicsit émelyítő, de én imádom Garronét, főleg amikor magára vállalja más bűnét, és a tanító rájön pusztán abból, ahogy a szemébe néz.”

78. oldal

Uzsonna >!

    Estella hangosan olvas. – „Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
    – Ez A kis herceg!
    – Pontosan. Nem tudtad elolvasni, mégis rájöttél, melyik könyv ez.
    – De mi köze van ennek hozzám? Én nem tudom, mi a lényeges.
    – Tudod, a kis hercegnek mi volt az?
    – Azt hiszem, a rózsája.
    – És látta?
    – Nem, mert otthagyta a bolygóján.
    Egy kicsit csendben maradunk. Arra várok, hogy jobban elmagyarázza. De ő nem magyaráz. Feláll, a vállamra teszi a kezét, és azt mondja: – Keresd meg a rózsádat, Mafalda! Azt, ami lényeges számodra. Valami olyan dolgot, amit szem nélkül is tudsz csinálni.

41-42. oldal

pveronika>!

Télen az iskola cseresznyefája nagyon szomorú.
    A levelei nyaralni mennek a pillangókkal együtt, és az óriás, aki benne lakik, az összes virágot leszedi az ágairól, hogy színes takarót készítsen belőlük magának.

55. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ
Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
Irene Adler: A fekete dáma
Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Nathalie Somers: Szerelmek, árulások, lavinák!
Rick Riordan: Neptunus fia
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Sara Pennypacker: Pax
Lauren Brooke: Hazatérés