97. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján

Én ​és a cseresznyefa (Én és a cseresznyefa 1.) 187 csillagozás

Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Mafalda ​kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi. Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul. Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni. A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634992578 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
>!
Maxim, Szeged, 2020
208 oldal · ISBN: 9789634994268 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Vincent van Gogh · Estelle · Mafalda · Estella

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 30

Most olvassa 4

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 169

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Végre egy könyv, ami a csoda szép borító mögött is igazán értékes tartalmat rejt. Ráadásul ifjúsági irodalom, de nem (csak) fiataloknak. Egy szívbemarkoló és valós életeseményeken alapuló történet egy kislányról, aki egy ritka szembetegség következtében fokozatosan elveszíti a látását.

Paola Peretti a gyermeki énje szemszögéből, végtelenül őszintén, de rengeteg humorral fűszerezve írja le azt a nagyjából fél éves időszakot, ami alatt a cseresznyefa és a közte lévő távolság egyre csökkent és végül elsötétült körülötte a külvilág. Hogy tudja ezt a visszafordíthatatlan helyzetet elfogadni egy 9 éves gyerek? Mi az, ami megmaradhat az addigi életéből, mi mindenről kell lemondania? És a körülötte élők, a szülei, a barátai hogyan tudnak megbirkózni ezzel? Ezt a megható történetet olvasva valóban átértékeli az olvasó, hogy mi az, ami tényleg fontos lehet az életben.

Megható, szomorú és könnyfakasztó könyv, főként, hogy a való életen alapul. Ugyanakkor a mindvégig pozitív életszemlélete miatt bátran ajánlom a fiatalabb korosztálynak is, hiszen csodás példát mutat arra, hogy még egy ilyen nehéz élethelyzetből is fel lehet állni és boldog életet lehet élni, még ha ehhez újra is kell terveznünk mindent. Nagyon köszönöm @Éva_Bátka, hogy felhívtad a figyelmemet erre a kis kincsre.

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nem szoktam gyermekkönyveket olvasni, de a sok ötcsillagos értékelés kíváncsivá tett. Ez a könyv valóban bűbájos. Mafalda a tíz évével érdekesen szemléli a világot, a szerző pedig nagyon szépen adja vissza a kislány gondolatait.
Felnőtteknek is érdemes elolvasni.
„Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát is, akit meg lehet ölelni. ”

pveronika>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen különleges és szép ifjúsági regényt. Annyira megható volt, hogy szinte végigsírtam az egészet.

A könyv főszereplője a kilenc éves Mafalda, aki Stargardt-szindrómában szenved, ami miatt hamarosan elveszíti a látását. Állapotának sebes romlását abban méri, hogy milyen távolságból látja még az iskola előtt álló cseresznyefát. Lassan kezdi elveszíteni a legapróbb, magától értetődő dolgokat, minthogy focizzon a barátaival, vagy csupán megpillantsa az esthajnalcsillagot az égen, ezért elkezd listát írni azokról a dolgokról, amiket nem tud majd megtenni, ha eljön a sötétség. Mafalda nagyon fél a pillanattól, amikor végleg elveszíti a látását, és úgy dönt, hogy inkább felköltözik a cseresznyefára, hiszen ott minden jobb lesz, akárcsak kedvenc könyvének főszereplője, Cosimo tette.

Nagyon szép volt ez a történet, amely olykor szomorú volt, máskor mosolyra fakasztó, de leginkább megrendítő. Nagyon szépen ötvözte a gyermeki ártatlanság, az útkeresés, és egy fiatal kislány ilyesfajta tragédiájának elemeit. Mafalda egy nagyon bátor és csodálatos kislány, aki sokszor szomorú, zavarodott és dühös, mégis a maga módján igyekszik elfogadni a dolgokat, amik történnek vele. Eleinte sokszor érzetem azt, hogy nagyon magányos, főleg, amikor a könyvkarakterrel, Cosimoval beszélgetett. Nagyon örültem, amikor összebarátkozott Filippoval, az osztály rendbontójával, akinek ugyan megvoltak a maga problémái, mégis jó barátja lett a kislánynak. A kedvencem mégis Estella volt, a romániai portásnő, aki sokszor irányt mutatott a kislánynak, akkor amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Nevéből adódóan szó szerint ő volt az irányt adó csillag az éjszakai égbolton, és ő segített neki abban is, hogy új listát kezdjen el, amelyben ahelyett, hogy azokat jegyzi fel, amiket nem tud már megcsinálni, azt írja le, hogy mik azok a dolgok, amelyek fontosak számára, és amiket akkor is képes lesz megvalósítani, ha már kihunyt a szemében a fény.

Úgy gondolom, hogy az írónő nagyon jó döntést hozott Mafalda életkorával kapcsolatban. A gyermekkor és a tinédzser kor határán egyensúlyozva nagyon szépen keveredik még a mesék és varázslatok világa – az időszak, amikor még hiszünk abban, hogy a cseresznyefában óriások élnek – azzal, amikor már komolyabban kezdjük megérteni az élet nagy dolgait, és akár azt is megértjük, hogy milyen súlya van annak, ha valaki elveszíti a látását.

Nagyon szíven ütött ez a regény. Az én nagymamámnak is köd telepedett a szemére, és bár az is borzasztó volt, de ő leélt egy életet addigra. Viszont az, amikor valaki ilyen fiatalon veszíti el a szeme világát, az tényleg igazi tragédia. Tetszett Mafalda listája, bár minden pontját megkönnyeztem. Ahogy a fülszövegben olvashatjuk, az írónő maga is versenyt futott az idővel, hogy papírra tudja vetni ezt a történetet, mielőtt az ő szeméből is kihuny a fény, hiszen ugyanazzal a betegséggel küzd, mint regényének főszereplője. Valóban nagyon kivételes és szépséges volt ez a történet, amit akár tíz-tizenegy éves kortól teljes szívvel ajánlok!

http://veronikasreaderfeeder.com/paola-peretti-en-%e2%8…

5 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

A történet középpontjában a 9 éves Mafalda áll, aki egy betegség következtében hamarosan teljesen elveszíti a látását.
Különleges, megható ifjúsági történet, mely olvasása utána témája ellenére mégsem a szomorúság marad bennünk, hanem inkább az, hogy élvezzük az élet apró szépségeit, gyönyörködjünk a bennünket körülvevő színes természetben, lássuk meg azt is, ami mellett amúgy minden nap elmegyünk és természetes. Mert attól még gyönyörű, csak elfelejtünk sokszor látni, pedig nekünk van mivel.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/harom-konyv-gyere…

Tóth_Orsolya_3 P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

„Aki fél, az nem él.”

Rengeteget pityeregtem.
Megrendítő és felemelő.
Olvassátok, mert csodálatos!
Egy újabb „legleg” könyv.

4 hozzászólás
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Kívül-belül csodálatos. A könyv egy kilenc éves kislány, Mafalda történetét meséli el, aki fokozatosan veszíti el a látását egy betegség miatt. Nekem a legjobban a félelemmel és a bátorsággal kapcsolatos részek tetszettek, mert valamilyen szinten párhuzamot tudok vonni a saját gyerekkorommal.

Tudom milyen egyre rosszabbul látni, hiszen, amikor bekerültem az 1. osztályba, még csak 0,5 és 1 dioptriás lencsék kellettek. Mire leérettségiztem már 9,5 és 10. Most, lassan 10 évvel az érettségi után, úgy néz ki megállt a romlás, mert 10,5 – 11 dioptria körüliek a szemeim. Ha leveszem a szemüvegeket mindent csak foltokban látok, nincsenek körvonalak. Emlékszem, mennyire utáltam fiatalként strandra menni, mert mindig „vigyázni” kellett rám, nem is éreztem/érzem magam biztonságban. Bennem is meg volt (picit még mindig meg van) a félelem, hogy mi van akkor, ha egyszer megvakulok? Mi történik, ha sötétségbe kerülök. Tudom élni ugyanúgy az életemet? Mi lesz az álmaimmal? Ahogy a könyvben is előkerült a gondolat: Fejben kell erősnek lenni, a félelmet pedig bátorsággá alakítani. Csak ezt tartom én is a szemem előtt. Nincs lehetetlen.

Említésre méltó még Estella története, aki nekem nagyon a szívemhez nőtt, Filippót szívesen megismertem volna jobban.

A vége felé kicsit elvesztettem a fonalat, túl gyorsan történtek az események, a képzelet összefonódott egy kicsit a valósággal, de a végére helyrekerült minden.

„– Soha, de soha ne add fel, Mafalda, ne feledd!”

Sippancs P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Nagyon szép, megható és elgondolkodtató történet. Kicsit féltem tőle, hogy a témája miatt nem szerencsés karácsonykor olvasni, de ha mondhatok ilyet, pozitívan csalódtam. Amellett, hogy egy csodálatos kislány társasága lehetettem néhány óráig, számomra nosztalgikus jelentőséggel is bírt a történet – osztálykirándulások, barátnős csevejek (https://moly.hu/idezetek/1366393 :D), tanórák, első szerelmek, bújócska az iskolaudvaron… mennyi-mennyi régi emlék! Úgyhogy hatalmas köszönet ezért a könyvért az írónőnek. Az Epilógussal viszont kitépte a szívemet, ó, harcos amazonok, ó erdélyi barátok! Vi ol liv in ö jelló szábmárin, jelló szábmárin, jelló szábmárin…

Kovaxka P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Ismét egy könyv a fájdalomról, a veszteségről és az elfogadásról. Számtalan ilyet olvastam már, mégsem eleget. Mafalda története is megérintett, különösen, hogy az ő szemével látjuk a világot, a mindennél fontosabb a cseresznyefát – egyre kevésbé. A látás elvesztésének ábrázolása megrendítő volt és tökéletes – a szerző maga is átélte ezt. Tetszett az elbeszélésmód is, bár talán egy picit gyerekesebbnek tűnt Mafalda koránál. Egy újabb olasz szerző, akit megkedveltem.

Éva_Bátka P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

A 2020-as év top műfaja abszolút az ifjúsági irodalom lett nálam. Szeretném azt hinni, ezek a történetek még ennyi idősen is megtanítanak jobb felnőttnek lenni…
Ennek egyik meglepetés gyöngyszeme Paola Peretti meghatóan spoiler különleges története.
Vajon akkor könnyebben dolgozzuk fel a minket ért drámákat, ha tudjuk előre, hogy be fog következni, de mégsem tudunk ellene tenni, vagy akkor egyszerűbb mindez, ha egyszercsak váratlanul megtörténik? És ha nem tudunk mindezen változtatni, vajon honnan kapjuk a segítséget hozzá, hogy megbirkózzunk vele?
Lehet sorsunk mércéje egy cseresznyefa látványa?
Csodálatos könyv, remélem, olvashatunk még mást is majd az írónőtől!

1 hozzászólás
DzsDzs88 P>!
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa

Sok minden forog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, de valahogy nem könnyű leírni őket.
Mafalda nagyon édes, és nagyon bátor, kis hősként veszi az akadályokat. :-)
Maga a történet is szívfacsaró, de miatta különösen az, még akkor is ha a vége ad valamennyi feloldozást.
A rengeteg tanulsága van ennek a történetnek.♥️

off


Népszerű idézetek

csfannie P>!

Nagymama azt mondta, hogy nem érthetjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.

47. oldal

csak_olvass P>!

Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát, akit meg lehet ölelni.

28. oldal

pveronika>!

Nem az a helyzet, hogy jobban látsz, amikor szerelmes leszel, csak kevésbé félsz, hogy nekimész valaminek.

124. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Furcsa, azt hittem, a sötétben minden fekete, és kész. De az anyukák még a legsötétebb sötétben is látszódnak.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
Uzsonna>!

    Estella hangosan olvas. – „Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
    – Ez A kis herceg!
    – Pontosan. Nem tudtad elolvasni, mégis rájöttél, melyik könyv ez.
    – De mi köze van ennek hozzám? Én nem tudom, mi a lényeges.
    – Tudod, a kis hercegnek mi volt az?
    – Azt hiszem, a rózsája.
    – És látta?
    – Nem, mert otthagyta a bolygóján.
    Egy kicsit csendben maradunk. Arra várok, hogy jobban elmagyarázza. De ő nem magyaráz. Feláll, a vállamra teszi a kezét, és azt mondja: – Keresd meg a rózsádat, Mafalda! Azt, ami lényeges számodra. Valami olyan dolgot, amit szem nélkül is tudsz csinálni.

41-42. oldal

Kimletti P>!

Bizonyos híreket csak úgy szabadna közölni, ha adnak vele együtt egy macskát is, akit meg lehet ölelni.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: macska
Nikolett_Kapocsi P>!

Milyen szép rajz, Mafalda! Olyan, mint Van Goghtól a Csillagos éj! A lapot nézem, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy csak köröket rajzoltam, sok-sok szürke kört. Biztos ennek a Van Goghnak is ködfoltja van, ha úgy rajzol, mint én.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vincent van Gogh
Nikolett_Kapocsi P>!

„Ebben a hónapban a Szív című könyvet olvassuk. Szerinte egy kicsit émelyítő, de én imádom Garronét, főleg amikor magára vállalja más bűnét, és a tanító rájön pusztán abból, ahogy a szemébe néz.”

78. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucy Strange: A nővérek átka
Virginia Macgregor: Milo szerint a világ
Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
Lucy Strange: A kastély szelleme
Katherine Arden: Apró terek
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Wendelin Van Draanen: Szerintem, szerinted
Irene Adler: A fekete dáma
Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy
Jeff Kinney: Pechszéria