Az a labirintus, amelyben barangolást ajánl a szerző, nemcsak történelmünk izgalmas építészeti-kultikus emléke, hanem lelkünk, a modern ember belső világának útvesztője is. Vezetőnk orvos, közelebbről pszichiáter, pszichoanalitikus, igazságügyi elmeszakértő: hatalmas klinikai tapasztalattal és lenyûgözõ kultúratörténeti műveltséggel. Ebben a kötetben „szellemi gyűjtögető életmódja” legjavát találja az olvasó. A kérdésfeltevések rendszerint a vizsgáló és gyógyító attitűdből indulnak, a levezetések pedig megmutatják, hogyan dúsul fel a klinikai tapasztalás a kulturális tematika révén. Azt az olvasás-élményt azonban, amit ez a könyv nyújt, a szavak nem képesek visszaadni. Miközben Paneth doktor próbálja feltárni és megértetni a lélek labirintusának tekergő járatait, szinte megfoghatatlanul átnyújtja az Olvasónak fogékony, kíváncsi s toleráns világszemléletét.
A labirintus járataiban 2 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Paneth Gábor: A labirintus járataiban Pszichiátria, kultúra, klinikum
Nekem tetszett – pszichoanalízis és kultúra, főként az antik kultúra és a lélektan kapcsolata, olyan szempontból, hogy az ókoriak már legendák, mesék, drámák formájában kitalálták, hogyan működik az emberi lélek. A könyv nagy része erről szól – pszichoszomatikus problémák, (gyomorfekély, asztma), pszichózis, mérgezéses gyilkosságok és paranoia, Michelangelo, Wagner, Chagall, mesék, álmok, ősi szimbólumok (labirintus). És még hozzácsapott néhány tanulmányt, amely inkább a szakmának szól, és ezek egy része inkább az 1980-as években lehetett aktuális.
Jó volt, hogy kultúrtörténet a téma, érdekes volt, hogy valószínűleg, mivel még régebben íródott, nem vált külön a sok különböző módszer ezerfelé, és egy pszichoanalitikus kötetben még lehetett az álmokról és a mesékről egy fejezeten belül beszélni. És érződik a szövegen, hogy a szerző tanít is, és néhány dolgot a szokásosnál érthetőbben el is magyaráz – ez sok egyetemi pszichológia-tankönyvnek hasznára vált volna.
Voltak azért számomra érthetetlen módon ide hozott részek, különösen az önakasztásos részt, illetve tk a teljes mentálhigiénés rész.
És külön jó volt, hogy ez még egy oly' korban íródott, amikor nem volt szégyen kerek egész, jól megírt magyar mondatokban fogalmazni egy könyvben.
Ha valakit érdekel az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata, akkor ez egy jó választás lehet.
Népszerű idézetek
Ideális esetben, tehát, ha egy ember fejlődése teljesen zökkenésmentesen történik, feltehető, élettörténetében a tipikus akadályokat jelző mozzanatok ("fixációs pontok") szinte teljesen láthatatlanok lennének. A biográfiát a különös, egyedi események, színek, motívumok uralnák.
Ha azonban a fejlődést a kritikus pontokon valami megzavarja, az individualitás kibontakozása megnehezül: a neurotikus egyén szabadságában korlátozottá válik. Életpályája közelebb kerül, hasonlóvá válik neurotikus sorstársaiéhoz. Az elakadási pontok tünetekben képződnek le: burkolt formában megjelenülnek a hőstörténet egyes elemei. Ennek paradigmája az Ödipusz-komplexum is: a hős fogva marad, mégpedig, úgy véli, egy, a szülők által meghatározott kényszerpályán. Gondoljunk például a valódi kényszerneurotikusok beszűkült életterére, melynek során sokszor képtelenek túljutni azon a kilátástalan, bűntudatokkal terhes fantomharcon, amit a szülői imágókkal vívnak. […] Míg az ideálisan egészséges emberek mind különböznek egymástól, hisz szabadon irányítják a sorsukat, addig a pszichotikusok, individualitásukat elvesztvén, személyiségfejlődésükben végleg elakadnak. Hasonlóvá válnak egymáshoz, néhány típusra redukálódnak, és szinte elakadt hanglemezként ismétlik önmagukat. E típussá elidegenedett tragikus sorsokat megtaláljuk a pszichiátriai tankönyvek klasszifikációs listáin. Ha jobban odafigyelünk arra, amit a betegek monoton módon mondanak vagy cselekszenek, e mindennapi valóság nyugtalanító tükörképét láthatjuk meg. Sorsuk néha meglepő analógiát mutat a hőstörténet korai hajótöröttjeiével. Ilyen paradigmának tekintjük a mérgeztetéses tébollyal kapcsolatos, az előzőekben részletezett „Philoktétész-komplexumot”.
13. fejezet, A mitológiai hős biográfiája, 145. o.
Paneth Gábor: A labirintus járataiban Pszichiátria, kultúra, klinikum
A labirintus, mint tekervényes úthálózat, alvilág és anyatest, lehet természetesen anyaméhszimbólum. Beléhatol a bikaisten, és mint gyermek Dionüszosz, benne újjászületik. Ha a labirintus uterus-projekció, akkor Minótaurusz- sok egyéb jelentése mellett-esetleg felfogható az anyaméhben megfogant parazita csecsemőnek, aki éppen „orálszadisztikus” életfázisát éli, és étvágya nem csillapítható.
Paneth Gábor: A labirintus járataiban Pszichiátria, kultúra, klinikum
Hasonló könyvek címkék alapján
- Horst Kächele – Helmut Thomä: Pszichoanalitikus terápia ·
Összehasonlítás - Zsók Otto: Az orvosfilozófus Viktor Emil Frankl, 1905–1997 ·
Összehasonlítás - Szautner Erika (szerk.): Tanítások tanítója II. ·
Összehasonlítás - Judith Herman: Trauma és gyógyulás 95% ·
Összehasonlítás - Bessel van der Kolk: A test mindent számontart 94% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz 96% ·
Összehasonlítás - Lukács Liza: Lenyelt vágyak 90% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Az ötödik Sally 90% ·
Összehasonlítás - Szummer Csaba: LSD és más „csodaszerek” 93% ·
Összehasonlítás