Pusztai ​bogáncsok 7 csillagozás

Panait Istrati: Pusztai bogáncsok Panait Istrati: Pusztai bogáncsok Panait Istrati: Pusztai bogáncsok Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

„Született elbeszélő, a keleti mesemondók fajtájából, olyan, aki meghatódik és megittasul saját meséin, annyira, hogy ha egyszer megkezdődött a mese, senki sem tudja, ő maga sem, egy óráig fog-e tartani vagy ezeregy éjszakáig. A kanyargó Duna végtelenje…
… a könyvek életét idézik fel; művét éppúgy, mint életét, a Barátságnak ajánlhatná: mert ez az érzés szent szenvedélye ennek az embernek. Útjában megáll és visszaemlékezik azokra az arcokra, melyekkel találkozott, mindegyik magán viseli sorstalányát, melyet meg akar fejteni. És a regény minden fejezete valami novellaforma lesz. E novellák közül három-négy, azokból a kötetekből, melyeket ismerek, méltó az orosz mesterekhez. Különbözik azonban tőlük temperamentum, ragyogás és szellembeli határozottsága tekintetében. Valami tragikus vidámság van benne: a mesemondás gyönyöre, amely a szorongó lelket felszabadítja.”
Romain Rolland

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion

>!
Kriterion, Bukarest, 1986
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630742721 · Fordította: Domokos János
>!
Kriterion, Bukarest, 1983
218 oldal · Fordította: Domokos János · Illusztrálta: Domokos Péter
>!
Irodalmi, Bukarest, 1967
350 oldal · Fordította: Domokos János

1 további kiadás


Kedvencelte 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

eme>!
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

Négy kisregény a múlt század húszas éveiből. A Duna-delta, Brăila és a Bărăgan egyszerre nyomorúságos és varázslatos világa. Önéletrajz és mese.
Nem ismertem Istrati írásait. Nem került be a román irodalom kánonjába, legalábbis nem az élvonalba, nem felelt meg soha a hivatalos elvárásoknak, (ma sem felel meg) így kimaradt a kötelező olvasmányok sorából is. Hogy mégis elolvastam, azt Krasznahorkai Lászlónak köszönhetem. Ő említette az általa ismert és nagyra értékelt román szerzők közt Istrati nevét. Kíváncsivá tett. Elolvastam. Nem bántam meg.
Istrati olyan igazi elbeszélő, akinek a meséje behálóz, és nem bírsz tőle menekülni, de nem is akarsz, mert magad is mintegy elvarázsolva világa részévé váltál. Az Ezeregyéjszaka világával rokon ez a táj alakjaival, meséivel, kalandjaival. Adrian, a szerző alter ego-ja elindít egy történetet, majd átadva a szót a történet szereplőinek meséltet, meséltet és meséltet. És a népek, nyelvek, kultúrák színes forgatagában születő kalandos, egzotikus mesék lassan átváltanak hétköznapi szürke realitásba. És az elbeszélő úgy vált át, úgy adagolja szinte cseppenként a keserű italt, hogy színes világától elkábítva is érzed a visszásságokat, magad is csatlakozol ahhoz a hanghoz, amely bírál, és erkölcsi mércét állít a világ elé. Az utolsó kisregény már a nyomort nem bíró szegények lázadását, a bogáncsoktól szabadulni akarók kétségbeesett harcát mutatja be. De addig megismerkedünk e világ színes figuráival is: az urak eszén túljáró, valójában bűnözésükben is gyakran erkölcsi fölénnyel bíró csempészekkel, alvilági alakokkal, Robin Hood-os betyárokkal – a szabad, igazságot szolgáltató emberek világával. Tragikus, szenvedélyek vezette és mégis hétköznapi hősök Istrati alakjai, tájleírásai festőiek, egzotikusak, elragadóan szépek.
És még valami: csak egy kis asszociáció. A Cosma című kisregény egyik alakja, Irimia, a lenyűgöző, erős, tüneményként megjelenő figura, akinek gyermeki tisztaságú szeme az elbeszélő Adrian számára a szeretet, barátság, őszinteség egyetlen meggyőző bizonysága. Irimia emelett csodatevő is: valamikor régen betegségéből meggyógyította Adriant. Van valami köze Irimia alakjának Krasznahorkai Irimiásához? Persze, tudom, hogy nem lehet párhuzamot vonni a két figura közt, és hogy valójában inkább Jeremiással kell összevetni Krasznahorkai alakját. De az Istrati-regényben megjelenő zsarnokság és kiszolgáltatottság, oltalmazás és kegyetlen önérdek, jó és rossz kettőssége stb., Istrati egzotikusságában fura világa, és a tény, hogy Krasznahorkai ismeri, sőt értékeli Istratit, engem ebbe az irányba terelt. Irimiás a század második felének torz Irimiája? Több mint valószínű, tévedek. De meg akartam osztani veletek is ezt az asszociációt.

37 hozzászólás
VargaÍriszDóra I>!
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

2005. április 18-án ezt jegyeztem a címlapra:
*****
varázslatos, tiszta, egyenes

2 hozzászólás
Polyák_Margit P>!
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

Sosem olvastam román író munkáját. Mondhatni tetszett. Gördülékeny volt. A legjobban a Pusztai bogáncsok tetszett.

Andukaphar>!
Panait Istrati: Pusztai bogáncsok

A három kisregény közül a Pusztai bogáncsok tetszett a legjobban. Ebben is a vége eléggé elcsépelten van leírva, ami inkább untatott, minthogy megfogott volna.
A Cosmában túl sok volt a nevetséges hazugság, ezek a hazugságok hasonlítottak Sadoveanunak a Nyestfiakban levő stílusához.
Codinban érdekes a brailai mahala leírása, de ebben is megmosolyogni-való a románok túlzott érzékenysége, és az, ahogy olyan pozitívan vannak lefestve benne, amilyenek a valóságban csak elvétve akadnak.


Népszerű idézetek

eme>!

Hogy a világ szép?… Dehogyis, hazugság!… Minden szépség a szívünkből jön, amíg ez a szív örülni tud. Abban a pillanatban, mikor az öröm elröpül, a föld már csak puszta temető.

139. oldal

3 hozzászólás
eme>!

Minden ember szívében van egy féreg, s az szörnyű pusztításba kezd, mihelyt felébred. A puhány emberben sosem ébred fel ez a féreg, vagy csak nagyon ritkán, és akkor is alighanem azért, hogy ásítson, és aludjon tovább; az a fajta ember az ilyen, aki tízszer megbotlik mindennap ugyanabban a kőben, haragszik, és káromkodik, de ne adj isten, hogy arrébb tegye a követ; vagy ha nyikorog az ajtaja, megelégszik egy „átkozott ajtó” kiáltással, de meg nem kenné, hogy ne nyikorogjon. Az az ember, akit az Isten maga sem tudja, hogy mire teremtette, de bizonyos, hogy a hét végén teremtette, amikor agya már fáradt volt a véghezvitt mindenféle csodálatosságoktól.

247. oldal

eme>!

Egyetlen szabad év többet ér, mint egy egész szolgaélet. Nem az évek száma teszi az életet, hanem az órák, amiket kényszer nélkül élünk. A szabad ember számára minden, ami nem szabadság: halál, de vég nélküli halál.

213. oldal

eme>!

Ezer elszenvedett gonosz bántás még nem jogosít fel arra, hogy leköpjük az egész emberiséget.

126. oldal

2 hozzászólás
eme>!

A lassan emésztő harag ártalmasabb, mint egy szeretetből adott ütés.

241. oldal

eme>!

Csak a közönséges érzéseket lehet megosztani, és együttesen birtokolni. Mihelyt nagyon boldog az ember, egyedül marad, és akkor is egyedül marad, ha nagyon boldogtalan.

242. oldal

eme>!

Hogyha nem érzel rá hajlamot, hogy az erénynek élj, annak az erénynek, az Istentől jön, és amit örömmel gyakorolunk: ne légy erényes úgy, hogy megtagadod saját magad és belső érzésedet, ne csúfold meg az Úristent, hanem légy inkább az, akinek teremtett: légy élvező, sőt ledér nő, de olyan, akinek szíve is van. Jobb ez így.

64. oldal

eme>!

Az embernek tudnia kell, hogyan haljon meg bolondságáért. De sohase ártsa magát más bolondságába.

242. oldal

Andukaphar>!

…a szeretők nevetéssel pótolják a gondolkodást.

Cosma

Andukaphar>!

Az asszonyt arra teremtették, hogy megfordítsa az ember sorsát!

Cosma


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték
Békés Pál: Csikágó
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Alessandro Baricco: Novecento
Ferdinando Camon: Oltár anyámnak
Lengyel József: Igéző
Balogh Gábor: A medve is ember