Kyra ​Kyralina / Pusztai bogáncsok 4 csillagozás

Panait Istrati: Kyra Kyralina / Pusztai bogáncsok

1921-ben, ​Nizza egyik sétányán öngyilkosságot kísérelt meg egy harminchat éves román fiatalember, kórházba szállították, zsebében egy Romain Rolland-nak címzett vastag borítékot találtak. A „nagy lélekhalász” – így nevezték az elesett, nehéz sorsú tehetségek iránt érdeklődő nagy francia írót – felfigyelt, s amikor a gyógyuló Panait Istrati (mert ő volt a fiatalember) elküldte hozzá a Kyra Kyralinát, látta, hogy ezúttal valóban rendkívüli tehetségre bukkant. Válaszlevelének lelkes, szinte egzaltált kitételeit – „Nincs még egy ilyen erővel teli mű a mai irodalomban. Nincs még egy ilyen író – sem én, sem más –, aki ezt meg tudná írni” – hamarosan igazolta az olvasói fogadtatás, a szinte fantasztikus siker: a kritika a kor egyik legnagyobb íróját ünnepelte az imént még ismeretlen, Gorkijhoz hasonlóan hányatott életű Istratiban. A mindegy évtizedes diadalút tragikus, erkölcsi értelemben is tragikus akkordokkal zárult ugyan, de az érvényes életmű varázsa ma is változatlanul… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1970
226 oldal · Fordította: Domokos János, Horváth Henrik

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Panait Istrati: Kyra Kyralina / Pusztai bogáncsok

Két kisregény: mesék felnőtteknek. (Közülük is csak az erős idegzetűeknek.) Mesék a szó legősibb értelmében.
A Kyra Kyralina a „mesébbik” a kettő közül: egy fiú veszélyes és szomorú bolyongásáról szól. „Túlcsordul”. A boldogság csak szilaj és szenvedélyes lehet, a szenvedés csak kegyetlen és embertelen, a vágyakozás csak mérték nélküli. Néha már éppen ezért éreztem túl soknak a regényt. (A főszereplő végtelen naivitását pedig egy darabig tökéletesen el tudtam fogadni, de kb. a felén túl már nagyon idegesített.)
A Pusztai bogáncsok tetszett jobban. Igaz, az kevésbé mese, inkább ballada. Tömörebb is, keményebb is, szebb is. Az eleje Fekete Istvánra emlékeztet, csak szomorúbb és hidegebb; később Móricz Zsigmond Árvácskája jutott eszembe (mármint a regény, nem a főszereplő kislány). A szereplők meseiek/balladaiak: egy-két vonással ábrázolva, a gazdagok gonoszok, a szegények jók. Ez szélsőségesség azért főleg a vége felé nagyon zavart, de a regény egyébként annyira szép, hogy ezt a hibáját minden további nélkül meg tudtam bocsátani neki.


Népszerű idézetek

Csabi >!

Ahogy öregedett, emlékezete sűrűn cserbenhagyta [a pópát]. Ezért, hogy hiba nélkül válaszolni tudjon a keresztényeknek, akik nagy hirtelen nekiszegezték a kérdést, hogy „hány nap van még húsvétig", az volt a szokása, hogy a nagyböjt elején annyi kukoricaszemet vett magához, ahány nap még hátra volt. És minden este eldobott egy kukoricaszemet. Így aztán, ha valamelyik paraszt föltette a kényes kérdést, kivett minden kukoricaszemet a zsebéből, megszámolta, és pontosan felett.
Egyszer azonban egy gyalázatos kölyök becsempészett reverendája zsebébe egy marék kukoricát. A szegény pópa hiába dobta el mindennap a kukoricaszemet, túl sok maradt mégis, pedig már közelgett a nagy ünnep. Így történt, hogy amikor szorongatták a kérdéssel, a pópa végül is megmutatta az embereknek a kukoricával teletömött zsebét, és így felelt:
– Az idén nem lesz húsvét!

175. oldal

Kapcsolódó szócikkek: húsvét
Timár_Krisztina I>!

Mert a Bărăgan magányos. Egyetlen fa sincs rajta. És egyik kútjától a másikig bizony szomjan halhat az ember. Az éhség ellen sincs gondja megvédeni. De ha valamiképpen fölfegyverkeztél e két szerencsétlenség ellen, s ha magad akarsz lenni Isteneddel, akkor menj a Bărăganba: ezt a vidéket az Úristen azért adományozta Havasalföldnek, hogy a román ember tetszése szerint álmodozhasson. […] A föld nemcsak arra való, hogy bendőjét megtöltse az ember. Elmélkedésre rendelt zugok is vannak a földön.

144-145. oldal

Timár_Krisztina I>!

Körülötte, ameddig a szem ellát, nincs semmi más, csak bogáncs, a bogáncsnemzetség megszámlálhatatlan egyede sűrűn és tömötten, mint valami acélgyapjas báránysereg. Tüske és mag az egész. Mag, hogy elterjedjen szerte a földön, és bogáncs nőjön, mindenütt csak bogáncs.
Hajlong is, mint a pásztor, mert a sűrű bogáncserdőben az orosz szél még nagyobb dühvel fúj, miközben a Bărăgan hallgat, az ólmos ég agyonnyomja a földet, s a madarak tehetetlenül vergődnek a levegőben, dobálja őket a szélvész.
[…] sehol egy teremtett lélek. Csak a Bărăgan!
És, Úristen, milyen szép akkor!

146. oldal

Timár_Krisztina I>!

Néhány napja már száraz fagy pusztított, mint a tűzzuhatag; a sarat oly keményre fagyasztotta, mint a tűzkő. Sehol egy hópehely, hogy megvédje a vetést a rettenetes égéstől.

203. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna
Hász Róbert: Júliával az út
Hász Róbert: Végvár / Júliával az út
Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted
Szabó Imre: Az uj Balkán
Milosevits Péter: London, Pomáz
Nicolae Bălcescu: Nicolae Bălcescu válogatott munkái
Fehér Klára: Narkózis / Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz
Király Farkas: Sortűz