Taladinn 86% 19 csillagozás

Régen hatalmas vágyam volt egy PonyClubos előfizetés – elsősorban a könyvek miatt. Nem tudtam meggyőzni édesapámat, s mikor együtt utánaszámoltunk, én is megértettem, hogy erre most nincs keret. Ennek ellenére mégis eljutottak hozzám a történetek, mert egy barátnőmnek volt előfizetése és mindig kölcsönadta a részeket, így nagyon sok megfordult a kezeim között.
A Taladinn is köztük volt, s mindössze egyetlen benyomás maradt meg az azóta eltelt időszak alatt: nagyon szerettem.
Most, több, mint egy évtized távlatból nézve is hasonlóan élveztem. A nyelvezete egyáltalán nem gyerekes, teljesen jól lett megírva, fordítva. A történet aranyos, még mindig tetszett az alapfelállás, bár Taladinnról elég kevés szó esik.
Aranyos az egész, úgy, ahogy van. Nem vártam tőle világmegrengető csodákat, főleg nem 150 oldal alatt, de azért egy kicsit keveselltem a történet kifejtését. Egy picivel kellett volna többnek lennie, csak egy picikével.
Ugyanakkor nem én vagyok a célközönség és tizenegy-két évesen olvasva maradéktalanul tetszett. Szókincsbővítésre is jó volt, mellette meg lovas, álmaim netovábbja. Szóval egyértelmű az öt csillag!

Örülök, hogy nem néztem meg a címkéket (fantasy, misztikus), mert akkor nem izgultam volna. A végén még libabőrös is lettem, ami nem gyakori nálam. Különösen könyveknél nem az.

Emlékszem, ezt a könyvet anno nagyon el szerettem volna olvasni, totál szomorú voltam, hogy nem jutottam hozzá, mert azelőtt volt csomagban, mielőtt én PonyClubbos lettem. Aztán egyszer random megkaptam, fullra nem emlékszem, hogy egy volt alsós osztálytársamtól, vagy apum kollégájától-e, viszont teljesen úgy emlékeztem, hogy végül nem olvastam el. Épp ezért kellemes meglepetés volt, mikor láttam, hogy a moly szerint már olvastam, és ahogy belekezdtem, jöttek is vissza a dolgok, még ennyi év után is, pedig jó erős tíz évről beszélünk. :D

Egyértelműen a jobb PC-s könyvek köze tartozik, és még most is jónak, kalandosnak tartom így huszonegy éves fejjel. Az egész hangulata nekem picit nyomasztó volt, és szomorkás. Bár lehet ez csak azért volt így, mert kb azonnal beugrott, mi is van Joellel, és elszomorított. :( szóval számomra a vége egyértelműen keserédes. De örülök, hogy újraolvastam, és szerintem máskor is elő fogom venni, azthiszem azon kevés PC-s könyvek egyike, amit valószínű örökre megtartok. :D

Kicsi húgom egy időben sorra kapta a postán az ehhez hasonló rövidke lovas könyveket, ez volt az első (a kettőből), amit kölcsönkértem tőle. Aranyos volt, jópofa volt a misztikus szál is a szellemlóval, de úgy éreztem, hogy nem én vagyok ezeknek a könyveknek a célközönsége. :)