Nem ​harap a spenót 96 csillagozás

Gyereknevelés francia módra
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy francia anya legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.

Újabb kiadásai az eredetileg Bébé Day by Day címmel megjelent „100 praktikus tippet” is tartalmazzák.

Eredeti mű: Pamela Druckerman: Bringing Up Bébé

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Libri, Budapest, 2017
442 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634332398 · Fordította: Orzóy Ágnes
>!
Libri, Budapest, 2017
444 oldal · ISBN: 9789634333326 · Fordította: Orzóy Ágnes
>!
Libri, Budapest, 2016
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101667 · Fordította: Orzóy Ágnes

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország


Kedvencelte 6

Most olvassa 24

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Lady_L
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Franciaországban élek, itt voltam terhes, itt született a gyerek. Úgyhogy nem volt újdonság semmi, mindez tényleg benne van a levegőben, tényleg ilyen laza, stresszmentes, egyél, amit akarsz a terhesség, tényleg esznek rendesen a gyerekek és tényleg alszanak már a legkisebbek is éjszaka. Le van írva, hogy csinálják, nem titok és nem nehéz (nekem teljesen érthetetlen, miért nem mondják sehol senkinek, hogy a csecsemők amikor átmennek egyik alvásfázisból a másikba, akkor mindenféle hangokat hallatnak, még akár sírnak is? Hogy ilyenkor meg kell figyelni, hogy tényleg felébredt, vagy még alszik és álmában csinálja? Mert ha álmában, akkor nem szabad felébreszteni. Ez nem kegyetlenség, hogy nem kapjuk fel rögtön, hanem várunk kicsit és megnézzük, mi a helyzet, nem „hagyjuk sírni”, hanem hagyjuk aludni, ha mégis alszik. Ebből ered a legtöbb kisbaba későbbi alvásproblémája, mert nem tanultak meg aludni, mert állandóan felébresztették őket az éberebb alvás alatt és etették) Azért a „nuits blanches” (fehér éjszakák) kifejezést elég sokat hallottam, de az a fogzási időszakokra vonatkozik, nem a gyerek életének első másfél évére, és teljesen független attól, hogy anyatejes, vagy sem. Az egész gyerekneveléshez való hozzáállás tetszik, bár hogy 10 hét után sokan visszamennek dolgozni, azt nem tudom megemészteni, nekem nem menne, de ez is egyéni döntés (lehet, hogy nem is olyan egyszerű, összeszorult a szívem, amikor a minap a hurcolóban vittem a pulyát, és benéztem egy iroda ablakán, ahol a nő nem a monitoron bámulta az excel táblázatot, hanem az asztalon álló kisbabát ábrázoló fényképet), nem hiszem, hogy van bárkinek is bármi joga kritizálni a másikat, amiért bármit is máshogy csinál.
Nagyon ajánlom azoknak a könyvet, akik azért nem akarnak gyereket, mert amikor körbenéznek, látják a sok trampli Csodanyát, akik átalakultak nőből mindentudó Anyává és félnek, hogy ez tényleg így működik, neked véged, mostantól csak pelenka van és kisautó tologatása és mindezt kötelező szent imádattal csinálni. Szerencsére nem, lehet ezt másképp is, meg lehet találni az egyensúlyt, és nőnek és önmagadnak maradni a terhesség alatt és után is (még akkor is, ha nem adod bölcsibe a gyereket és nincs 500 km-en belül nagyszülő, akire lepasszolhatod a kölköt néhanapján).
Azért annnnnnyira nem tökéletesek a franciák (hihi), mint ahogy az be van állítva. nehéz szarkazmus nélkül írnom, úgyhogy nem térek ki a részletekre:))

5 hozzászólás
>!
pannik P
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Nagyon érdekes könyv több szempontból is. Egyrészt amiatt, mivel magam is éltem kint Párizsban majdnem két évig, így sok minden amiről írt ismerős volt első kézből, tapasztalatból és jó volt olvasni, hogy másokkal is hasonló dolgok, nehézségek történtek. Másrészt nagyon jó volt olvasni, hogy a napjainkban ismerősi, baráti körben tapasztalható „gyerekkirályságokra” (az van amit a gyerek akar, amit a gyerek mond) lennének működő módszerek (ezt mondjuk gondoltam eddig is, de ebben a könyvben kézzel fogható módszerekről olvastam, melyek hatékony működését a hétköznapokban magam is láttam a két szememmel Párizsban)

Tetszett, hogy a témához kapcsolódó szakirodalmat áttanulmányozta és a könyv megírásához neves szakemberekkel egyeztetett. Tetszett a stílusa vicces, könnyed, a lényeget érthetően, olvasmányosan ragadta meg.

Leginkább azonban a francia módszer tetszik, az ahogyan a gyerekeiket már egészen pici korukban (csecsemőkorban, születésük pillanatától) értelmes emberi lénynek tekintik, képesnek arra, hogy a dolgokat megértsék. Sok szeretettel de meghatározott keretek (cadre) mellett nevelik a gyermekeiket, amely keretrendszerben következetesen nem szabad bizonyos dolgokat megtenni (pl: felnőttek beszélgetésébe beleüvöltözni, étteremben sikongatni, üvölteni, dobálni az ételt stb.) de a kereten belül nagy szabadságot kapnak, melyhez hozzá tartozik, hogy a felnőttek bíznak a gyerek bölcsességében, azzal együtt is, hogy tudják, hogy a határokat feszegetni fogja, ezekre azonban következetesen reagálnak.

Nagyon tetszett, hogy a francia nők számára, fontos marad a nőiességük és a szexualitás azt követően is, hogy gyermeket szülnek. Azt vallják, hogy mindenkinek meg kell adni amire szüksége van: a gyermeknek is, a férjnek is és önmaguknak is. Ezt kell összehangolni és a gyermeknek úgy kell a családba beilleszkednie, hogy a család minden tagja boldog és a kiegyensúlyozott legyen. Általában a francia nők szülés után 3 hónappal visszamennek dolgozni rész vagy teljes munkaidőben (ezt durvának találtam a kintlétem során de tényleg így van) és a 3 hónap kellő idő számukra, hogy a gyermek a család részévé váljon, megismerje a családban elfoglalt helyét, a szokásokat, az éjszakákat megtanulja átaludni, és a francia nők a szülés utáni súlyfölösleget általában ennyi idő alatt sikeresen leadják stb. stb. Ez számunkra lélektelen tűnik de a könyvet olvasva megvan benne a ráció nagyon is.

Még nincs gyerekem, de amint lesz, a könyvben található módszerek egy részét azt gondolom érdemes kipróbálni valamint a könyvben található francia szakirodalom közül is érdemes majd néhányat elolvasni. Nagyon sok hasznos, gyakorlati tanács van benne.

Nehéz röviden összefoglalni azt a sok infót ami tetszett, megpróbáltam kiragadni a legfontosabbakat, azt gondolom ez egy olyan könyv, amit örülök, hogy megvettem és bármikor fellapozhatom.

>!
ppeva P
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Évekkel ezelőtt találkoztam ezzel a könyvvel, a budapesti könyvfesztiválon. Beleolvastam, sokáig nézegettem, aztán – mivel épp nem volt senki babaváró a családban, akinek megvehettem volna – visszatettem. De tudtam, hogy előbb-utóbb megajándékozok vele valakit. :)
2017 karácsonyára végre eljött az alkalom: megkapta ajándékba a lányom (aztán három nappal később megszületett a kisfia). Örültem neki, hogy azóta már elolvasta a könyvet, sőt, tetszett is neki. Remélem, lesz néhány dolog belőle, ami a gyakorlatban is megvalósítható lesz számára.
Nagyon tetszett nekem a könyv, azt a fajta – talán kicsit régimódinak tűnő – nevelési elvet járja körül, aminek az az alapja, hogy nem a gyerek körül forog a világ. A Párizsban élő amerikai nő döbbenten tapasztalja, hogy a francia gyerekek nyugodtak, nem hisztiznek, jól neveltek és normálisan étkeznek, és a szüleik sem komplett idegroncsok. A szülők abból indulnak ki, hogy az új kis „jövevénynek” kell beleilleszkednie a meglévő keretek közé, és ez meglepően gyorsan sikerülni is szokott neki. Nagyon irigylendő, hogy jóformán társadalmi konszenzus van abban, hogyan kell nevelni, szoktatni a gyerekeket, tehát a szülőknek nem kell hadakozni a bölcsődében, óvodában, iskolában, rokoni és baráti családoknál, mivel ott pont olyanok a szabályok, mint otthon!
Rengeteg megszívlelendő tanács és „trükk” van benne. Egy része persze utópisztikus – minimum Párizsba kéne költözni hozzá, hogy megvalósíthassa az ember –, de ad egy remek képet arról, hogyan lehet/kell megőrizni a szülőknek saját felnőtt életüket is, miközben gondosan és szeretettel nevelik csemetéiket.

21 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

„A cadre azt jelenti, hogy a gyerekek számára nagyon határozott korlátokat állítanak, a korlátokon belül viszont nagyon nagy szabadságot kapnak.”

Többektől hallottam, olvastam már erről a könyvről és nagyon kíváncsi voltam rá. A saját nevelési tapasztapasztalataim után már azt is láthatom, milyen felnőtté váltak és hogy nevelnek a lányaim. Ennek a könyvnek a részleteit megosztottam velük is. A környezetemben, rokonságban, ismerősök között is látom, hogy hogyan alakul a gyerek és a család kapcsolata. Ez a könyv azért érdekes, mert egy amerikai anya és egy angol apa Franciaországban élve és gyermekeket nevelve tudta összevetni tapasztalatait az általuk otthonról hozott mintákkal és a francia élményekkel. Ha ezekhez hozzágondoljuk a magyar tapasztalatokat a helyzet még bonyolultabb. Sok hasznos tapasztalatot sorakoztat fel a kötet az alvással, evéssel, a családba, a társadalomba való beilleszkedéssel kapcsolatban.

1 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Nagyon imádtam ezt a könyvet!

De kezdjük az elején: egy hagyományos gyereknevelési tanácsadós könyvre számítottam, de ennél sokkal izgalmasabb, félig-meddig önéletrajzi írást kaptam, sok személyes példával, kétségekkel, melléfogásokkal, öniróniával. Szóval maga a szöveg nagyon olvasmányos, humoros volt és az anekdoktikus részek mellett sok tudományos kutatás eredményét is ismerteti.

A francia gyereknevelési elvekkel nagyon egymásra találtunk, valahogy végig olyan érzésem volt, hogy „igen, milyen logikus, nahát ezt én is így gondoltam!”

Lássuk mely gondolatok ragadtak meg legjobban!
Az alvás, avagy a Szünet fontossága. A Szünet az alvási ciklusok ismeretére épülő elgondolás: egy alvási cilkuson belül van a mély alvás és a felszínesebb Rem fázis. Egy-egy ciklus után vagy felébredünk vagy összefűzzük egy következő ciklussal és alszunk tovább. A ciklusok határán mikroébredések következnek be, ilyenkor a babák nyugtalanabbul mocorognak, cuppoghatnak, nyöszöröghetnek, sőt sírhatnak is. A Szünet lényege, hogy ilyenkor nem kell rögtön felkapni a gyereket, mert gyakorlatilag még alszik és mi magunk ébresztjük fel. Így nem csak felverjük a gyermeket, de hátráltatjuk abban, hogy megtanulja összefűzni az egyes alvási ciklusokat. Ez a kivárás nem azt jelenti, hogy hagyjuk sírni a babát, hanem hogy alaposan figyeljük meg, alszik-e még vagy tényleg felkelt és szüksége van ránk. Mivel voltak ismereteim az alvásról tudattalanul mi is alkalmaztuk a Szünetet, de a könyv elolvasása óta tudatosan figyelünk rá. A kislányom 11 hetes és 6-8 órát alszik egyben éjszaka, anélkül, hogy alvás tréningeztük vagy sírni hagytuk volna.

A franciák rengeteget beszélnek a ritmusról. Azt javasolják, hogy kezdetben alaposan figyeljük meg a baba ritmusát, alkalmazkodjunk hozzá, majd szép lassan, fokozatosan hangoljuk össze a család ritmusával. Nem napirendről, hanem ritmusról beszélnek. A gyerek fejlődését az ő saját ritmusának tekintik, amit felesleges siettetni. Úgy beszélnek a gyereknevelésről, sőt az egész életről, mintha egy örökké áradó dallamról lenne szó, aminek csak el kell kapni a ritmusát és már minden megy is a maga kerékvégéséban.
Van egy francia mondás: Nem táncolhatsz a zenénél gyorsabb ritmusban. Úgy tartják, hogy egy gyerek akkor fordul meg, áll fel, lesz szobatiszta, és kezd el beszélni, amikor készen áll rá. A szülők feladata, hogy szeretettel bátorítsák és támogassák ebben – nem az, hogy kiképzőtáborrá változtassák a gyerekkorát.

A könyv nagyon alaposan körüljárja a cadre vagyis keret fogalmát. Jól körül határolt szabályrendszert jelent, ami kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi a gyerekek életét. Ehhez viszont az is társul, hogy a szigorú kereteken belül meglehetősen nagy szabadságot kapnak a gyerekek. Következetesség, rugalmasság, önállóság – valami ilyesmit jelent a cadre.
„A cadre lényege nem az, hogy korlátozzuk a gyereket, hanem hogy kiszámítható és koherens világot teremtsünk számára.”

Sok szó esik az étkezések fontosságáról, az önállóságra nevelésről, a képességek kibonatkozásáról (szemben a mániákus fejlesztgetéssel), a világ felfedezéséről és az öntudatra ébredésről.

Nagyon szimpatikus az az elképzelés, hogy a francia nők az anyasággal nem dobják el maguktól a nőiességüket. Figyelnek magukra, nem diétáznak, csupán „vigyáznak” arra mit esznek. Figyelnek a párkapcsolatukra. Nem válnak mamanná és nem akarnak Milfek lenni. Számukra az anyaság nem lemondásokkal teli fogcsikorgatás, hanem a kiteljesedés egy formája.

Nyilván ez a könyv, illetve a francia gyereknevelés sem tökéletes – egyáltalán létezik ilyesmi? De jó érzésekkel olvastam a könyvet, sok mindenben megerősített, sok új ötletet adott. Jó szívvel ajánlom!

>!
Libri, Budapest, 2017
442 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634332398 · Fordította: Orzóy Ágnes
>!
Honey_Fly P
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

A könyv egyik alappillére, hogy gyermekünk megszületésével nem alakulunk át kizárólag anyává, hanem megmaradunk nőnek is. Éppen ezért nem tudtam csupán szülőként olvasni a sorokat.
Anyaként sok hasznos vagy inkább megnyugtató dolgot találtam benne, ezekre visszatérek az értékelés végén, ha a női vonal gerjesztette dühömet már kiadtam.

A könyv bizonyos részeit szerintem az írónőbe bújt soviniszta férfi írta:
Rögtön a várandósságnál írja, hogy Franciaországban a gyermek várása leginkább 9 hónap wellnessre hasonlít. Arról szól, hogy a leendő anya próbálja meg jól érezni magát és ezzel nagyon jó hatást gyakorol a magzatra is. Ez biztosan így is van, sunshine, happiness. Azt már nem tudom, hogy ez hogy fér össze azzal, hogy a nőgyógyász állandóan cseszegeti a kismamát, hogy mennyit hízhat. Oké, a túlzott hízás senkinek sem jó, de számomra ez nagyon ellenszenves dolog. Mindenkinek a saját eszével kell belátnia, hogy könnyebb a terhesség és a szülés is, ha nincs 30-40 kiló plusz. De ha mégis annyi jön fel, akkor sincs itt a világvége, ettől még nem lesz kevésbé értékes ember, főleg nem kevésbé értékes anya belőle.

A gyermek érkezéséről:
Az írónő szerint a franciáknál nincs olyan, hogy „természetes szülés”. Az epidurál alap, nem is kérdezik, mindenki kapja, mert hát ki az a hülye, aki szenvedni akar. Olyan, hogy alternatív szülés kvázi nem létezik. Kapcsolódik ide egy idézet:
http://moly.hu/idezetek/408241
Rettentően irritáló, hogy eszerint a nőket úgy kezelik, mint holmi inkompetens papucsállatkákat.

Szülés után:
Viszonylag hamar szóba kerül, hogy a francia férfiaknak a gyermekük megszületése után legkésőbb három hónappal joguk van visszakapni a szexi feleségüket. Ekkor már egyáltalán nem tolerálható semmi súlyfelesleg, kócos haj vagy nem éppen az utolsó divat szerinti öltözködés. És ennek rendszerint hangot is adnak. Nem csak a férfiak, nagy a társadalmi nyomás is az anyákon. Arról nem esik szó, hogy „cserébe” mihez van joguk a francia anyáknak. Esetleg ahhoz, hogy eltartsák őket? Ehhez nincs, mert hangsúlyozza, hogy vissza kell menniük dolgozni, képesnek kell lenniük eltartani magukat és a gyermeküket, hiszen az apák bármikor leléphetnek.
Esetleg ahhoz, hogy szeressék őket? Milyen szeretet az, ami ilyen elvárásokat támaszt?

A szoptatásról:
Egy orvos kérdezte ezt egy anyától: A gyereke már elmúlt 3 hónapos és még mindig szoptatja? Mit szól ehhez a pszichológusa? No és a férje?
Az anya melle nem a gyereké, de nem is a sajátja. Természetesen a férjé ez is. Kié is lenne másé…

Aztán itt van ez az idézet még, jó hosszú, de nagyon sok mindent elmond abból, hogy min húztam fel igazán magamat:
http://moly.hu/idezetek/408243
Összefoglalva: Rabszolga vagy? Beledöglesz? Ne is törődj vele, mindezt felsőbbrendűként teheted!

Ejj… Jó a könyv és értem én, hogy alapvetően nem ezekről a dolgokról szól, de számomra ez mind eléggé nehezen emészthető volt.

De most rátérek akkor a gyereknevelésre is.
Itt is rögtön egy fenntartást fogalmazok meg. Mi az, hogy „Gyereknevelés francia módra”? Az amerikai írónő szinte folyton úgy ír, hogy „a francia anyák”, a „francia gyerekek”. Mintha az egész ország teljesen homogén lenne és mindenki mindent egyformán csinálna. Írja néha, hogy ő elsősorban a párizsi középosztály megfigyelése alapján gyűjtötte tapasztalatait, de engem kicsit irritál ez az általános fogalmazás.

Ismét a várandósságról:
Már ekkor érdemes elolvasni a könyvet. Nagyon tetszik az, hogy fontosnak tartja azt, hogy nem szabad rágörcsölni az egész terhesség témára. Nálunk minden kismamát kvázi betegként kezelnek. Folyamatos orvoshoz járkálással telik az idő jó része. Aztán jönnek a rémisztgetések, hogy mi minden baja lehet már egy magzatnak is, aminek jó részét te magad idézheted elő. Pl. ha megeszel akár egy darab sushit is, vagy egy falat lágy sajtot, urambocsá egy kevésbé átsütött rántottát. Statisztikát nem olvastam arról, hogy hány esetet regisztráltak, amikor ilyesmitől valóban baja lett a babának. Írom ezt most, de bébivel a hasamban persze én is a kőkemény rántottát ettem és messziről elkerültem a grillezett halakat, mert hát az ember már csak ilyen. Gondolom, hogy hülyeség a túlaggódás, de mi van, ha mégis az én gyerekem lesz az az egy, aki… Szóval ahogy már írtam az elején, a könyv szerint Franciaországban a gyermek várása leginkább a 9 hónap boldogság jegyében telik.

Ismét a szoptatásról:
„A francia nők általában nem szoptatnak”. Azt írja, hogy furán néznek az emberre, ha 3 hónapnál tovább szoptatja a gyerekét. Sőt, a gyerekek már egészen pici, akár 3 hónapos koruktól bölcsiben töltik a napjukat, mert az anyák visszamennek dolgozni. És ez nem csak a társadalom elvárása, hanem a saját igényük is. Hát nem tudom… Én ezt elég nehezen tudom elképzelni. Tapasztalatom szerint egy ilyen pici baba mellett az ember még módosult tudatállapotban van. Én legalábbis abban voltam. Nem sok hasznomat vették volna a munkahelyemen, arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki idegenre hagytam volna a gyerekemet. De hát nyilván ez egy más kultúra, más szokások. Megnéztem, természetesen Franciaországban is működik a La Leche Liga és lelkesen buzdítanak, hogy ne hagyd abba a szoptatást ennyire korán. A magyar oldalon elenyésző az erre irányuló cikk, nálunk más a trend.

Gyereknevelés:
Itt voltak szerintem érdekes dolgok, de ezeket @Palma összefoglalta. Mivel így is jó hosszú lett az értékelésem, még annyit írnék summának, hogy a sok negatívum ellenére amit felsoroltam tetszett a könyv. A gyereknevelős részeknél sem értettem mindennel egyet, néha nekem ez a fajta nevelés túl rideg és önző. Ami tetszett az az, hogy nem mondja meg a tutit, nem az egyetlen igaz utat tárja eléd, hanem tapasztalatokról, praktikákról ír közvetlen, egyáltalán nem leereszkedő stílusban. Egyébként meg minek a strapa, úgyis tudjuk, hogy mindegy, hogy hogy cselekszünk, úgyis szaranyák vagyunk :)
(http://divany.hu/poronty/2010/04/24/mindenki_szaranya_c…)

A csillagozást súlyozott átlaggal számoltam.

31 hozzászólás
>!
Aurore
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Elképesztő néha milyen kincsekre lehet lelni a legváratlanabb helyeken! Jártamban-keltemben egy pinceábécé lejárta mellett nagy könyvkupacokra lettem figyelmes, darabja 100 Ft. Enyém lett egy sor Janikovszky és Kippkopp (az unokaöcsémnek szánva), az Imágó és ez. 1500 Ft-ot hagytam ott, és már nem nézegethettem tovább, egyrészt mert nem is volt nálam több pénz, másrészt pedig mert el sem bírtam volna.

***

De ti a sztorizgatásaim helyett az értékelést várjátok, jöjjön tehát az is.

Tudom, amerikai, szájbarágós, bari-vattacsomók célközönségének szánt stílus némi humorbonbonokkal fűszerezve találjuk meg (nem fel) a spanyolviaszkot. Tudom, az meg rólam szegénységi bizonyítvány, hogy nekem ez tetszik. spoiler

Összeszedem, mi fogott meg nagyon:
* a 4 varázsszó (jó napot, viszont látásra, légy/legyen szíves, köszönöm),
* határozott keretek, amin belül a gyerek azt csinál, amit akar,
* a gyereket békén kell hagyni, elvan az, sőt meg is kell tanulja, hogy ellegyen, ezt magam is vallom,
* önállóságra nevelni, megbízni, elengedni,
* felnőttidő,
* előre határozottan közölni, hogy most mi lesz,
* el kell tudni viselni, ha időnként „utál”,
* mindenki ugyanazt eszi, mindent kóstoljon meg, de nem erőltetni.

Összegezve: szerintem mindenkinek, akinek gyerekekhez van köze, el kellene olvasnia.

Az újkiadás-beli második rész lényegében csak függelék, a könyv első felének lényege, lusta olvasók számára zanzásítva. Meglátásom szerint ez emlékeztetőnek jó, de a személyes tapasztalatok és történetek nélkül nem sokat érő receptgyűjtemény. Viszont a végén található bölcsődei menü igen tanulságos és a kajatippeket is érdemes kipróbálni!

>!
meseanyu MP
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Én már kissé túlkoros vagyok ehhez a könyvhöz, a gyerekem 13 éves, de nekem még így is nagyon tetszett, és a főbb vonalaival nagyon egyetértek. Valami hasonlót próbáltunk mi is csinálni ösztönből, és eddig úgy néz ki bejött. Jó a stílusa is, szórakoztató.

>!
icu79 P
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Akkor ajánlották többen is ezt a könyvet, amikor az elalvással és az alvással küszködtünk. A probléma megoldásában nem segített, de nagyon érdekes volt összevetni a két kultúra hozzáállását az szülőséghez, a gyermekneveléshez.

13 hozzászólás
>!
borga
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

Egészen érdekes, és megfontolandó dolgok is voltak benne, ami valószínű a maga rendszerében működik csak igazán hatékonyan, egyes dogok kiszemezgetve már nem feltétlenül olyan hatásosak.
Az író amcsi mami szerencsére racionális, és nem pörgi túl a maga kultúrájából fakadó ellentmondások, esetlenségek boncolását. Csak ott és annyi kerül elő, ami személyessé teszi a történetet és beleillik a helyzet szövetébe, megmutatja a kívülállása, tanácstalansága okait. Szimpatikus az is, hogy az emberek, módszerek bemutatása, megítélése sem elfogult, józan ésszel és empirikus megerősítési igénnyel teszi helyére a tanácsokat, nevelési elveket és gyakorlatot.
Azért úgy látom, egy nevelési módszer akkor megy jól (vagy könnyen), ha az ember maga is ebben nevelődött, és érzi az ízét a mikénteknek, hogyanoknak, erre van huzalozva az agya, plusz a komplett környezete azonos elveket követ, nem érzed maga afféle vega oroszlánnak a csordában, beleoltva egy Kőmíves Kelemen(né)be, akinek amit felépít a gyerkőcön estére, lerombolják az oviban / suliban / táborban / nagyszülőknél délutánra.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
LuPuS_007 P

És noha meg vagyok győződve arról, hogy nem felejtettem el a franciát, amit egy évig tanultam az iskolában, a párizsiak szerint azt, amit én beszélek, úgy hívják:spanyol.

24. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

1 hozzászólás
>!
Orsi_olvas

Amikor a gyerek játszik, olyankor önmagát építi.

142. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

>!
Orsi_olvas

A cadre azt jelenti, hogy a gyerekek számára nagyon határozott korlátokat állítanak, a korlátokon belül viszont nagyon nagy szabadságot kapnak.

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

>!
Orsi_olvas

– Szerintem mégis összeillünk – mondom neki. – Te ideges vagy, én meg idegesítő.

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

1 hozzászólás
>!
pannik P

Van egy francia közmondás: könnyebb kilazítani a csavart, mint becsavarni. Ami azt jelenti, hogy nagyon keménynek kell lenni. Ha túl kemény vagy, akkor lazíthatsz egy kicsit. De ha túl engedékeny vagy, és később próbálnál bekeményíteni… hát azt felejtsd el.

286. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

>!
Orsi_olvas

A szülő-gyermek kapcsolat csapdája az, ha nem ismerjük fel a gyermek valódi igényeit, amelyek közül az egyik a szabadság iránti vágy… A gyermeknek szüksége van arra, hogy »szeressék azt, amivé válik«, biztosan mozogjon a térben, napról napra szabadabban, a saját felfedezéseire és személyes élményeire hagyatkozva, amelyeket a vele egykorúakkal kialakított kapcsolatokban él át.

305-306. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

>!
Gazella

Mi rendszerint aggódással mutatjuk ki az elkötelezettségünket, meg azzal, hogy mennyi mindenről vagyunk képesek lemondani már a terhesség idején is. A francia nők pedig azzal jelzik az elkötelezettségüket, hogy nyugalmat sugároznak, és tüntetően nem mondanak le az örömökről.

37. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

3 hozzászólás
>!
Orsi_olvas

Van egy francia mondás: „Nem táncolhatsz a zenénél gyorsabb ritmusban.” Úgy tartják, hogy egy gyerek akkor fordul meg, áll fel, lesz szobatiszta, és kezd el beszélni, amikor készen áll rá. A szülők feladata, hogy szeretettel bátorítsák és támogassák ebben – nem az, hogy kiképzőtáborrá változtassák a gyerekkorát.

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

3 hozzászólás
>!
Coffee I

Úgy tűnik, hogy a francia babák és kisgyerekek, akik megszokták, hogy hosszabb ideig várjanak, furcsa módon nyugodtan fogadják, ha nem kapják meg azonnal, amit akarnak. Amikor francia családokat látogatunk meg, vagy a gyerekeikkel sétálunk, feltűnően hiányzik a nyávogás és a hisztizés. Gyakran – vagy legalábbis sokkal gyakrabban, mint nálunk – mindenki nyugodtan, elmerülten végzi a maga dolgát.

83. oldal, 4. fejezet - Várj! (Libri, 2012)

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

2 hozzászólás
>!
Catherine_Devereux

A házasság a legfontosabb. Ez az egyetlen, amit magunk választunk az életben. A gyermekeinket nem magunk választjuk. A férjünket viszont igen. Így hát vele alakítjuk ki az életünket. Nyilván érdekünkben áll, hogy ez jól sikerüljön.

234. oldal

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót Gyereknevelés francia módra

9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú!
Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!
Csisztu Zsuzsa: Kisgyerek, kis gond
Willy Breinholst: Anyu a legjobb a világon!
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Török Szilvi: Paraputty
Szám Kati: Családi karikatúra
Richard Templar: A gyereknevelés 100 szabálya
Willy Breinholst: Hahó, megérkeztem!
Fiala Borcsa: Egy cirkuszigazgató mindennapjai