Elvesztek ​Párizsban 100 csillagozás

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

1946, ​Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.

Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.

Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634198123 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
384 oldal · ISBN: 9789634198147 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
384 oldal · ISBN: 9789634198130 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Grace Healey


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Pam Jenoff az Elvesztek Párizsban történelmi tények és fikciók nagyszerű keveredése. Mélyen elgondolkodtató és inspiráló történet, amely megmutatja a második világháború azon szegmensét, melyről keveset hallani, olvasni.

Talán a mai világban ez furcsán hangzik – hisz mások a női ideálok –, hogy 1944-ben nők vállalkoztak olyan feladatokra, amit mai szemmel és gondolkodással talán fel sem tudunk fogni. Történetünkben olyan nők tűnnek fel, akik szeretteiket, családjukat hátrahagyva, a hazaszeretetüket helyezték előtérbe. Tisztában voltak azzal, hogy gyermekeik jövője a háború kimenetelétől függ. Nem riadtak vissza olyan feladatoktól sem, amely akár az életükbe kerülhet, és amely a férfiaknak sem volt egyszerű. Bátorságuk és eltökéltségük példaértékű. A történet végén mélységesen elszégyelltem magam, elszégyelltem, mert értetlenül állok az előtt, hogy milyen hanyatlás indult el a világban, mennyire más az értékrend. Döntse el mindenki magában: jó ez nekünk?
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/05/23/pam-jenoff-elvesztek-p…

8 hozzászólás
Dyta_Kostova I>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Nos. Kissé gondban vagyok, el is mondom, miért:
Sokat vártam, komoly téma, bár többen hozzányúltak már hasonlóhoz, pl. Ken Follett a Vadmacskákban, ami kamaszkorom egyik nagy kedvenc olvasmányélménye volt off. A jelen korunkban divatos és elterjedt nézőpontkarakterek szerinti fejezetfelosztásból viszont egyértelművé vált, hogy itt nem kell szépirodalmiságot várni, ez a könyv akkor is szórakoztató irodalmi besorolást kapna, ha harctéri háború lenne a fő témája. Gyanúm be is igazolódott, az első 100-130 oldalon többször volt szájbarágós a szöveg, ismétlődtek benne dolgok, mint például az egyes cselekmények magyarázata, vagy a német kémelhárítás, a Sicherheitsdienst SD rövidítésének dekódolása, ha esetleg elfelejtettük volna, mi is az. Nem azt mondom, hogy ezek feltétlenül nagy hibák, még csak nem is hibák, de olyan érzésem volt végig, hogy a szerző nem néz ki belőlem túl sok észt, és biztosan csak annyit tudok a II. világháborúról, hogy a németek a gonoszok, az angolok-amerikaiak és franciák a jók, ezért nagyon megágyazott a háttérismeret vélt vagy esetleges hiányának ezekkel a magyarázatokkal, ismétlésekkel, hogy a regény második felére összetetté váló és összefolyó cselekménysort, valamint a leleplezés és a megoldás logikáját biztosan értsem, akkor is, ha nem figyeltem oda az iskolában, amikor a világháborúkat vettük. Nem akarok csúnyát írni (de fogok), mégis, úgy érzem, ez a regény nem feltétlen azoknak szól, akiknek alapvetően van érdeklődésük a korszak iránt, hanem azoknak a „buta” amerikaiaknak is, akiknek tényleg előzetesen el kell magyarázni azt, hogy Párizs Franciaország fővárosa…
Most, hogy túlestem ezen az észrevételen, térjünk rá magára a cselekményre: A három történetszálból egy kifejezetten felesleges volt szerintem (Grace), kicsit úgy érzem, hogy csak azért létezik, hogy meglegyen a hármas felosztás (másik nagy divathóbort jelen korunkban). Viszont az 1944-es események fejezetei igen olvasmányosak, és ama bizonyos 100-130 oldal után nagyon magával ragadóak, nem is bírtam letenni a könyvet a második felétől kezdve. Maga a francia ellenállás viszont nem jelenik meg túl határozottan, inkább csak említés szintjén foglalkozik vele az író, aki ebből a könyvből akar pontos és regényes értesüléseket szerezni a módszerekről, a mozgalom tagjai között kifejlődő összetartásról és bajtársiasságról, az melléfog, mert francia szereplővel például nem is nagyon találkozni, és az átdobott angolok között is nagyobbra vetített az érzelmi kötelék, mint amit az egymást váltogató fejezetek soron következő részletében olvasóként felfoghatnánk. Bár az elején épp szájbarágósságra „panaszkodtam”, az érzelmi vonulatnál pont az igazi alapozást hiányoltam. A lányok között fűződő bajtársi barátság, sőt, szeretet, hamarabb tetten érhető, mint a szerelmi érzés, vagyis kissé inkább kötelező elemnek hat ez az adalék, de a végkifejletet nem befolyásolja érdemben.
Az időkezeléssel is voltak problémáim. Grace fejezeteiben csupán napok telnek el, mégis terjedelmileg nagyjából hasonló oldalszámot ölelnek fel, mint Marie vagy Eleanor fejezetei, holott épp Marie esetében az ellenállásban eltöltött hónapokat sokkal jobban, alaposabban kellett volna érzékeltetni. Így konkrétan úgy csapódott le az én olvasatomban, hogy spoiler Ezt mind nekem, olvasónak kell odaképzelni, és kihagyott lehetőségnek érzem.
Eleanort a kötet utolsó harmadára kedveltem meg igazán, és itt végre volt egyfajta lendület, a rejtély felgöngyölítése, az események, okok és okozatok rendszerezése végre megtornáztatta kicsit az agyamat, nagyon élveztem a nyomozást. Viszont megjegyezném, hogy elég „olcsó fogásnak” tartom az olyan írói trükköket, amikor egy tárgy előkerül a semmiből, hogy megoldjon egy problémát, vagy következő szintre emelje a nyomozást. Mintha akkor találta volna ki a szerző, mert alapvetően nem volt rá megoldása, de valami kellett, hogy átugorja a saját maga által felállított akadályt. Végül persze elnéztem ezeket, de azért nem egy elmés megoldás. spoiler
Nem akarnék 4 csillagnál rosszabbat adni, hiszen a kötet nem akart világmegváltó lenni. És hasznos módon felhívja a figyelmet arra, hogy a hátországban működő ügynökök és ellenállók munkája is kellett a D-Nap és a győzelem sikeréhez, és hogy a hősként ünnepelt férfiak mellett bizony a nők munkáját és áldozatvállalását is időszerű egyenrangú hősi cselekedetként kezelni, hiszen megérdemlik.

robinson P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

A lányok sorsa és bátorsága példaértékű. Az életben maradásért, de akár egy eszméért, szabadságért küzdeni, hihetetlen elszántság kellett. Nem rajtuk múlott, hogy vesztettek.
Egy új szemszögből világította meg a II. Világháború eseményeit ez a könyv.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/03/elvesztek-parizs…

Amál P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Régebben nem szerettem a háborús történeteket, de változik az ember és mostanában ez a téma is egyre jobban érdekel. Főleg, hogy nők a főszereplői a regénynek. Sajnos az eleje számomra elég lassan indult be, de körül-belül a könyv harmadától, már egyre izgalmasabb lett. Három szálon fut a cselekmény, Grace-t a jelenben, Eleanor-t és Marie-t pedig a múltban követhetjük nyomon. Számomra sokkal érdekesebb volt, hogy mi történt a női titkosügynökökkel. Csodáltam őket a bátorságukért, az önfeláldozásukért. Viszont a szerelmi szálak nekem kicsit túlzóak voltak.

Jagika P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

A 2. világháborúnak egy újabb titkára derül fény a regényből: beszervezett angol nők akár életük feláldozásával segítik a francia ellenállókat. Több szálon fut a történet, melyben a szerelem is megjelenik – pedig a háborús történetben ilyen formában nekem nem hiányzott. A téma izgalmas, de az írásmóddal volt egy kis gondom. Néhol aránytalannak éreztem az információkat, a történetet: hol kevés volt, hol sok. off
spoiler

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

A könyv a háborús történelem jórészt ismeretlen és megdöbbentő darabját tárja elénk, tisztelegve azok előtt a nők előtt, akik halált megvető bátorsággal vállalták azokat a feladatokat, amelyeket addig csak férfiak végeztek el.

A három főszereplőnővel utazunk Angliától Franciaországon át az Egyesült Államokig, Grace a jelenben kideríti a szerepüket, a hőstetteiket. Eleanor és Marie bátor nők voltak, akik felismerték értéküket és erejüket, és ezt a hazájuk szolgálatába állították.

Izgalmas, feszült történet, nagyszerű olvasmány, jó szívvel ajánlom, hozzám közel kerültek ezek a bátor nők.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/07/pam-jenoff-elvesz…

Kiss_Julianna>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Nehéz írom erről a könyvről. Először is minden elismerésem a háborúban, ily módon résztvevő férfiaknak, és nőknek. Tudva, hogy mit kockáztatnak. Milyen sors vár rájuk, ha lebuknak. A félelem, és rettegés. spoiler Csodáltam a lányokat, Marie-t, Josie-t, és a többit. Eleanor aki kiállt a lányai mellett, végsőkig harcolt, hogy kiderítse mi történt velük. Borzasztó dolog még olvasni is ezekről az eseményekről. Ugyanakkor jó tudni, hogy voltak ilyen bátor, mindenre elszánt nők is, akik segítettek a háborúban.
Nem ez volt, az első olvasmányom a témában, és nem is az utolsó. De most kell, egy kis könnyedebb téma.

Kovaxka P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Kezdem megkedvelni a történelmi fikciókat, különösen ha (általam) ilyen kevéssé ismert pályán mozog, mint a SOE működése, a női ügynökök világa. Remekül indult, rögtön magába szippantott a történet, kedveltem a különböző nézőpontokat és idősíkokat. Sajnos a lendület nem tartott a regény végéig, számomra túl sok volt a romantikus szál, nem is tűntek valóságosnak sem az érzelmek, sem a szituációk. Irreálisan nagy szerepe volt a véletlennek, és túlírt részekben sem volt hiány. A végére elfáradtam és kicsit bele is untam. Nem rossz a szerző stílusa pedig, de még van hová fejlődni karakterábrázolásban és történetvezetésben.

Mariann_ P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Számomra nehezen elfogadható, hogy szinte a semmiért képesek nők akár gyermeküket hátrahagyva egy bizonyos ügyért életüket kockáztatni.
A második világháború idején az angol titkosszolgálat női ügynököket vetett be a megszállt Európába, Franciaországba , rádiósként . Kódolt üzeneteket kellett továbbítaniuk.
Nagy volt a lebukás veszélye. Illetve esély arra, hogy sohasem térnek haza.
Ennek ellenére nem éreztem azt az izgalmat, amit az ügy megkövetelt volna.
A történet 2 szálon futott, egyik a múltban, másik egy elhagyott bőröndöt megtaláló hölgy erőfeszítései , hogy megtalálja a bőrönd tulajdonosát , ezáltal a titkos ügynökök vezetőjét.
Sokszor voltam dühös, mivel ezek a szegény lányok mást érdemeltek volna, de a vége némi megnyugvást adott, miközben eltemettem már mindenkit, akihez érzelmileg kötődtem.

rosemary_goth P>!
Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

Hűűűűűűű…. meg haaaaa…!
Eszméletlen szuper történet!
Nagyon erős női karakterek, még azok is, akik elvileg „gyengék”.
Végig élethű volt az éles bevetések alatt érezhető izgalom. A hősökkel együtt aggódtam, féltem, és szedtem össze újra a bátorságomat, hogy folytassam, amit elkezdtem. Vagyis, amit ők kezdtek és hősiesen fejeztek be.

Mint történelmi fikció, én lehet, hogy kicsit tovább csavartam volna a szálakat, de az már az én elrugaszkodott fantáziám szüleménye lett volna.
Mindenesetre megértem, miért lett az a vége, ami lett.
Megértem, miért kerültek ezek a nők a könyv lapjaira.

Pam Jenoff méltó emléket állított a 2. VH-ban aktívan közreműködő ügynöknőknek.
Örülök, hogy olvashattam ezt a regényt.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Bár úgy vélte, a gyászban mindenki magára marad. A fájdalom elvág másoktól, csak szigetek vagyunk egymás mellett.

robinson P>!

Arra még legvadabb álmában sem számított volna, hogy épp a vécén szervezik be titkos ügynöknek (már ha egyáltalán valaha is számított volna effélére).

Kapcsolódó szócikkek: ügynök · WC
robinson P>!

– Hogy haladnak?
– Elég jól – biggyesztette a száját a katona –, legalábbis ahhoz képest, hogy nők.

Belle_Maundrell>!

Olyan történetet alakíts az életedből, amelyre büszke lehetsz!

67. oldal

robinson P>!

Ha Grace Healey nem követi el élete második legnagyobb hibáját, soha nem bukkan rá a bőröndre.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: bőrönd · Grace Healey
robinson P>!

– És milyen Marie?
– Csodálatos – húzódott nehézkes mosolyra a férfi arca. – Elbűvölő. És dühítő.

Kapcsolódó szócikkek: Marie Roux
Bianka_Kincsei>!

– Azt hiszem, jobb ha megyek – állt fel.
– Nem feltétlenül – szorította meg a vállát határozottan a nő. – Csak mert nem tudja, miért jött el, még nem biztos, hogy nem is kellene itt lennie. Gyakran olyakor dereng fel előttünk a cél, amikor a legkevésbé vagy egyáltalán nem számítunk rá.

Bianka_Kincsei>!

Háború idején az igazság olyan értékes kincs, hogy hazugságok testőrségével kell őriztetni.
(Winston Churchill)

gesztenye11>!

Megesik, hogy a nagyobb jóért kénytelenek vagyunk áldozatot hozni. Néhány életet adnunk kell a megmentett tömegekért cserébe – felelte hidegen az Igazgató.

353. oldal - Harmincadik fejezet - Eleanor

Kapcsolódó szócikkek: áldozat · élet · · tömeg

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Ütött az óra
Petra Rautiainen: Hamuba rajzolt föld
Steve Berry: A templomosok öröksége
Kondor Vilmos: A budapesti kém
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Elizabeth Kostova: A történész
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Simon Scarrow: Elsötétítés
Ryan Gattis: Közel a tűzhöz
R. Kelényi Angelika: Átkozottak