Az ​ismeretlen gyermek 89% 33 csillagozás

Tettem még egy kísérletet a szerzővel és ugyanúgy jártam. Remekül indít, azonnal bevon a történetbe, és a cirkusz világának amúgy sem lehet ellenállni. Nagyon jó választás ez a speciális szemszög – egy ideig működik is, aztán kilóg a melodramatikus lóláb. Az akrobaták élete egy darabig kárpótolt, később már elég nehezen haladtam vele. Megint nem éreztem hitelesnek egyik szerelmi szálat sem, de a karakterekkel is volt problémám. Jó szándékú mese a barátságról, az összetartásról a legszörnyűbb körülmények között, de nem elég jó mese.

Érdekes, izgalmas, szívmelengető történet volt, a második világháború egy újabb szemszögből, újabb oldaláról. A cirkusz világát mindig is csodáltam, de egyben félelmetesnek is tartom. Nem éppen egy biztonságos munka, az akrobatáké meg főleg. Noa érdekes lány, nagyon bátornak tartom. Astrid nekem valamiért sokszor fura volt, volt, hogy nem tudtam hová tenni. A barátságukat érdekes volt figyelni. Nem éppen ideális helyzetben, világban sodorta egymás mellé őket az élet. Theo cuki kisfiú volt.
Az író stílusa tetszett, bár voltak részek, ahol nem igazán kötött le a történet, de a szívemhez szólt.

Lehetne egy mese, egy nagyon szép mese, csak nem gyerekeknek.
Persze, tudjuk, hogy nem mese, nagyon is a valóság az alapja.
Mindenesetre csodálatos és megható történet a szeretetről, az odaadásról, az önfeláldozásról.
Közben sokat megtudtam a cirkusz világáról, amely eddig elképzelhetetlen messzeségben volt tőlem. Félek a magasságtól, a mélységtől, tériszonyom van, így látni sem bírom a levegőben röpködő tornászokat. De most olyan élményszerűen, szinte már fennkölten voltak leírva a légtornászok gyakorlatai, hogy a félelem csodálattá változott bennem.
Amikor leírta az író, hogyan bújtak be a padló alatti hasadékba a németek elől, kirázott a hideg, még belegondolni is szörnyűség volt. Persze, tudom, nagy úr a kényszer, és néha bármit megtesz az ember önmagáért és másokért is, gondolkodás nélkül.
Régen olvastam ennyire megrázó, mégis magával ragadó könyvet.

Az idei ÜKH-n vásárolt könyvek közül ez volt a második meglepetés ;) (köszi Animus kiadó).
A cirkusz világa sose érdekelt annyira, persze voltam gyerekkoromban többször is, tetszett is a műsor, de ennyi. Mégis ebben a könyvben jó volt a meglehetősen zárt világukba betekintést nyerni, főleg úgy, hogy a történet a második világháború idején játszódik. A háború senkit és semmit nem kímélt, ez nem újdonság, de így összetörni már a legelején a szívem …… nah…….. A történet két nő szemszögéből van elmesélve, az egyik egy cirkuszfamília tagja és zsidó, emiatt bujdosni kényszerül. A másik nő (fiatal lány) egy talált gyermekkel a karján szintén menekül. A cirkusz világa befogadja őket és ha nehezen is, de kialakul egy sajátos barátság kettejük között. Astrid idegenkedését még csak-csak értettem, de megkedvelni nem sikerült őt. Noa kedvesebb karakter, de a ragaszkodását kicsit túlzónak éreztem (bár abban a helyzetben …..). Herr Neuhoff pedig azokat névtelen hősöket jelképez(het)i, akik akkoriban életük kockáztatásával másokat mentettek meg. Az emberi részek jobban ki lettek domborítva, mint a háború. Persze ott van, menekülnek, igazoltatják őket állandóan, de nem egy csatáról van szó, nem egy sereg tetteiről, hanem az átlagemberről, vagyis nem is az annyira nagyon átlagról, hisz a cirkusz világában semmi sem átlagos. A történet (és a szereplők) fikció, de valós alapokra épül, nagyon is. A szerző jegyzeteit olvasva úgy éreztem, hogy csak a neveket cserélte le. Háború ide vagy oda, a könyv végén én bizony megrendültem, sírtam.

Ez a kötet részben valós történéseken alapul, és valós személyekről íródott. Igazi benne a 2. világháború, a zsidóüldözés, a történelmi dolgok, és némely karakter is létezett. Betekinthettem általa egy cirkusz világába, az akrobaták kemény életébe. Elég összetett, izgalmas, fordulatos a cselekménye. A fél csillagot a sok apró hiba miatt vontam le, amelyeket felfedezni véltem, de ez senkinek ne szegje kedvét, mert ezektől nem nehéz elvonatkoztatni, ettől még nagyon élvezhető olvasmány.

Csodálatos történet két nő barátságáról, egymás iránti felelősségvállalásáról, az anyaságról egy borzasztó korban. Szerettem olvasni, a végén pedig kicsordultak a könnyeim. A rengeteg borzasztó dolog mellett, amelyeket papírra vetett az írónő, sok szívmelengető rész is van benne. Érdemes elolvasni.

Kicsit tanakodtam, megadjam-e az 5 csillagot a könyvnek, de végül megtettem. Ez a könyv most jól esett a lelkemnek. Nem mondom, hogy tökéletes volt, vagy nem voltak hibái, de a történet mindenért kárpótolt.
A történet 1944-ben játszódik és egy német cirkusz világába csöppenünk, ahol sok jó és bátor embert ismerhetünk meg. Persze a veszteségeket itt sem kerülhetjük el, de valahol vigasztal bennünket a könyvből megismert szerelem, barátság és önfeláldozás ereje.
Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Elég szokatlan környezetben játszódó, izgalmas, a 2. világháborúnak új színezetet adó történetről van szó. Abban is különbözik a többi háborús történettől hogy a háború közvetlen történéseit nem látjuk, nagyrészt (vagy legalábbis egy ideig) csak közvetett módon szivárognak be a főbb szereplők életébe,mivel a a cirkusz amolyan védett helyként funkcionál számukra. Egyszerre reménykeltő és végtelenül szomorú.

Annyira megszerettem a történetet, a szereplőket az egész cirkuszt. Mivel a háborúban játszódott a történet tudtam,hogy sírni fogok és ez be is következett, de ezt több embernek kellene olvasnia, mert egy igazán értékes és szívhez szóló történet. Két lányról akik bár nem voltak rokonok, mégis testvérként szerették egymást és megmentették egymás életét. Nagyon nagyon szerettem. <3

Ez a könyv egy gyönyörűen megírt mese. Szomorú mese,de mese. Csodálatos volt Noa, ahogy mindent megtett a kisbabáért,aki nem az övé. Bár a végén elgondolkodtam,hogy talán mégis…Astrid karakterét pedig nagyon szerettem,a keménysége ellenére is. Mese,mert bár valós történelmi események ihlették az írót,a végén valahogy mégis minden kerek lett. Bár a szomorú események átszövik a regényt, mégis a végén úgy érezzük,minden jóra fordult.

Mostanában valahogy a könyvtárban több ilyen (II. világháborús, üldöztetéses) történet kerül elém, pedig mindig félek ezeket olvasni… féltem a lelkemet, mert tudom, hogy ezek a dolgok a valóságban is megtörténtek. Mégis szerettem olvasni ezt a regényt, megható, érzelmes utazás volt egy olyan világba (a cirkuszéba),amit egyébként nem is szeretek, de itt minden történés, fordulat a helyén volt.