A ​követ lánya 20 csillagozás

Pam Jenoff: A követ lánya

Az ​első világháború után Párizsban gyűlnek össze a győztes és a vesztes államok képviselői, hogy rendezzék a világ sorsát. Ide érkezik a húszéves Margot Rosenthal is diplomata apjával. Berlinben a háborúban megsérült vőlegénye várja, akihez azonban – maga sem tudja, miért – képtelen hazatérni. A lelkében lévő zűrzavar csak fokozódik, amikor megismerkedik a zongorista Krysiával és radikális politikai nézeteket valló barátaival, valamint Richwalder kapitánnyal, a jóképű német tiszttel, aki munkát ad neki – és sohasem tapasztalt, új érzéseket ébreszt benne. Ebben a törékeny, kaotikus időszakban, amikor az összezúzott álmok romjain próbál mindenki új életet építeni és a bizonytalanságban biztos fogódzót találni, Margotnak most először felnőtt, felelős döntést kell hoznia, és saját hitét megtalálva elindulni a választott útján.

Pam Jenoff regénye a történelem és a romantika kedvelőinek egyaránt remek élményt ígér: mesterien idézi meg az első világháborút lezáró időszak… (tovább)

Eredeti cím: The Ambassador’s Daughter

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
General Press, Budapest, 2014
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636436674 · Fordította: Szoboszlay Anna

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Pam Jenoff: A követ lánya

A háború (itt az első világháború ) átírja az érzelmeket.
Az emberek, akik átélték, ha nem is mindenki a frontvonalon, már sohasem lesznek ugyanazok, mint előtte.
Itt egy fiatal lány , Margot , aki apja védelmében nőtt fel , most megismerkedik a világ komoly problémáival,új munka, új emberek, új érzések, sőt még egy kémszervezet életébe is belekeveredik akarata ellenére.
Saját döntésekre kényszerül.
A háború előtt még jó ötletnek tűnt a bevonulás előtti házasságkötés, ami később a háborúban testileg-lelkileg sérült emberré vált fiúval már elhamarkodottnak.
Kis hiányérzetem volt a végére, annak ellenére, hogy a problémák megoldódtak.

2 hozzászólás
KBCsilla P>!
Pam Jenoff: A követ lánya

1. rész, amelyből kiderül többek között, hogy:

– vannak homályos foltok történelmi tudásomat illetően, na de kinek nincsenek?
– egyik félnek sem lehet könnyű, ha az ember lánya egyedülálló apával nő fel,
– az alkohol megoldja az ember nyelvét, ennek következtében
– nem mindig célravezető, ha meggondolatlanul fecsegünk csak azért, hogy figyeljen ránk egy új társaság,
– SŐT!

2. rész, amelyből új dolgok derülnek ki:

– nem feltétlenül ugyanaz a szerelem és a lelkiismeretfurdalás,
– igaz a régi mondás, mely szerint „régi bűnnek hosszú az árnyéka”,
– Ignatz Stein gazember,
– Kyria megítélése egyelőre kétes,
– Georg – katonatisztsége ellenére – megbízhatónak és szeretnivalónak tűnik,
– Margot helyzete maga az állandó gyomorgörcs, neki is, nekem is.

3. rész, amikor a helyzet egyre bonyolultabb, de talán nem reménytelen:

– most már mindenki gyanús, aki él,
– Kyria egyre félreérthetőbben viselkedik,
– Celia önös érdekből intézkedik, ami nem tetszik sem nekem, sem Margot-nak,
– Stefan inkább szánni-, mint sajnálnivaló,
– Georg tűnik az egyetlen becsületes embernek.

Végezetül: kész tanulmány az emberi lélekről, érzelmekről. Végig izgultam az egészet, ritka dolog ez nálam, hogy nem tudok letenni egy olyan könyvet, amelyben gyengéd érzelmek is megjelennek. De nincs is mit ragoznom tovább, inkább javaslom, hogy olvassátok el, nem fogjátok megbánni!

Amilgade>!
Pam Jenoff: A követ lánya

Bevallom én az első oldalaknál nagy csalódásnak éreztem ezt a könyvet. Margot alakja nekem vérszegény, egy határozatlansággal teli fiatal lányka, akinek most kezd kitárulkozni a világ, amikor az apjával Párizsba érkezik.
Igazából akkor éreztem valami pozitív fordulást, amikor megjelent a színen Georg Richwalder kapitány. Színt hozott a szürkeségbe, alakja erős és meghatározó.
Bővebben: http://konyvekes.blogspot.hu/2014/11/pam-jenoff-kovet-l…

1 hozzászólás
hmargit>!
Pam Jenoff: A követ lánya

Nagyon szeretem a történelmi regényeket, de ebből hiányolom a részletes korrajzokat, Párizs bővebb bemutatását. A főszereplő: a nő vagy inkább lány aki nem tudja mit akar. Sajnos Margot a történet alatt nem nyerte el a szimpátiámat, nem tudtam kedvelni. A karaktereket felületesnek gondolom, talán Krysia karaktere volt a legizgalmasabb. A történet vége okozott meglepetéseket.

szvandaaa>!
Pam Jenoff: A követ lánya

Huh, nekem rendkívül tetszett, meg is könnyeztem a végét.
Előttem azt írták, hogy Margot karaktere vérszegény… szerintem nem, csak fel kellett nőnie, megvívnia a maga kis harcait és rádöbbennie arra, hogy az élet egy hullámvasút. Annyira jól kitalált történet, igazi csavarokkal. Emellett lélektanilag is magával ragadó. Nekem is csak az édesapám él már, így teljesen azonosulni tudtam azzal a résszel, mikor egymásért aggódtak. Azt viszont remélem, hogy sosem kerülök abba a helyzetbe, mint Margot és Stefan.
Krysiát mindvégig egy rezonőrnek éreztem, annyi igazság hagyta el a száját…
Ami megdöbbentő volt számomra, az az, hogy a könyv mindvégig jelen időben íródott. Ezt mondjuk nem teljesen értettem.
Kicsit zavaró, hogy lezáratlan vége lett… de ettől egyedi :) ! Engem teljesen magával ragadott, ajánlom mindenkinek!

konyvkritika >!
Pam Jenoff: A követ lánya

„A követ lánya” nagyszerű olvasmánynak bizonyult, a történelem és a romantika bájosan ötvöződik benne. Ez volt az első könyvem amit Pam Jenoff-tól olvastam, de nagyon megkedveltem a stílusát és mindenképp szeretnék még olvasni tőle könyveket.

A könyv az első világháború utáni korszakot idézi fel, megnyerően bemutatva a kor szellemiségét és az emberi sorsokat.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/pam-jenoff-a-kovet-lanya/


Népszerű idézetek

KBCsilla P>!

Mindenkinek magának kell eldöntenie, ki lesz belőle, mit akar magának.

szvandaaa>!

-Politikának hívunk mindent, amíg nem egyezik a nézőpontunkkal. Onnantól fogva viszont igazságnak.

143. oldal

hmargit>!

Hirtelen megáll a tömeg. Pár pillanat múlva ismét megindulunk, és elérjük a hatalmas, nyolcszög alakú Concorde teret, melynek szürke épületei méltóságteljesnek és impozánsnak tűnnek a késő délutáni napsütésben. A téren, ahol annak idején Marie Antoinette-et és XVI. Lajost kivégezték, hatalmas embertömeg hömpölyög a fegyverszünet megkötése után idehozott német lövegek között. A tér sarkaiban álló, francia városokat jelképező szobrokat babérral borították be.

hmargit>!

A nő az árnyékban álldogál, mint egy tündérmeséből előlépett boszorkány

hmargit>!

Most, hogy hamarosan elkezdődnek az érdemi tárgyalások, az egyes ügyekért való lobbizás a finomság leghalványabb látszatát is levetette magáról, véget nem érő szónoklatokkal győzködve papát és másokat.

szvandaaa>!

– Maga nem unatkozik -állapítja meg. – Maga zaklatott. Az unalom azt jelenti, hogy nem érdekel minket a körülöttünk lévő világ. De magát minden érdekli és nem tud betelni vele.

51. oldal

hmargit>!

A sarokban állnak az üres dobozok, amelyekben Walter bácsikám küldött ajándékot hanukára.

De Walter bácsikám, mit sem tudva e kényes helyzetről, megajándékozott minket: engem egy papuccsal és egy köntössel, papát új nyakkendőkkel és ingekkel. Pénzt is küldött, többet, mint amennyit jó ideje láttunk, de azzal az utasítással, hogy készíttessem el belőle az esküvői ruhámat. A csomagban volt még csipke is, és egy kép anyám esküvői ruhájáról a szabó számára. Ahogy kézbe veszem a csipkét, összeszorul a torkom. Az ajándék rejtett üzenetet hordoz: tegyem azt, amit elvárnak tőlem, működjek együtt, mint mindig.

hmargit>!

Tekintetem a kandallópárkányon lévő fényképre téved. A kép, ami a berlini kertünkben készült még a születésem előtt, egy magas, karcsú asszonyt ábrázol. Anyám színésznő volt, mielőtt hozzáment apámhoz. Tizenhat éves korában elhagyta a szülői házat, a világ számos helyén fellépett, és bármennyire is elképzelhetetlennek tartotta a családja, mindenütt elismerően fogadták a játékát. Apám a Vízkereszt, vagy amit akartok amszterdami előadásán látta őt, ahol annyira lenyűgözte az alakítása Rosalind szerepében, hogy virágot küldetett neki – egy vacsorameghívással együtt. Hat hónappal később összeházasodtak, és anyám búcsút intett a színpadnak.

szvandaaa>!

-Semmi sem maradhat a régi, ha az ember máshol is járt már, nem igaz?

293. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Alexandra Bracken: Az idő vándorai
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Judith McNaught: Whitney, kedvesem
Gayle Forman: Csak egy nap
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara