Régi ​erdélyi hímzésminta-rajzok 2 csillagozás

A magamfajta filosznak leginkább kultúrtörténeti érdekesség ez a tanulmány. (Mert ez egy tanulmány, összesen 18 oldal.) Ki és hogyan terjesztett mintákat, kinek honnan lehetett egy-egy mintatípusa… Sőt, mi több, ki és hogyan hímezhetett – a válasz körvonalazódik Palotay munkájában. Ki hitte volna, hogy a 17–18. században az úri asszonyok professzionálisan hímeztek (ugye, a kosztümös filmekben maximum hobbiként űzik, ha űzik), de Rédei [aka. Rhédey] Júlia (Bethlen Miklósné) fennmaradt mintarajzán szerepel, hogy jegykendőt készített gróf Teleki József számára, de tudható, hogy később Teleki Judit számára úri hímzésekkel (pl. selyemszállal varrott) készült keszkenőket készített.
A tanulmány közöl néhány fennmaradt mintát (amely a tanulmány készültekor az Erdélyi Múzeum-Egyesület birtokában volt), illetve koltói és tordai református templomokban megmaradt úri hímzések minta(részlet)ét.
Ami izgalmas, hogy bizonyos meglévő alkotásokból hogyan igyekszik megfejteni Palotay Gertrúd, hogy a mintákat hogyan varrhatták meg, mi volt a technikájuk, az öltéstípus…, sőt egy kis kultúrtörténeti ízelítő is rejlik elszórtan a tanulmányban.

Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a kötet Rhédey Júliának, Bethlen Miklós második feleségének hímzésmintáit mutatja be, ugyanis már kezdtem lemondani arról, hogy érdekes vagy hasznosítható anyagot találjak vele kapcsolatban. Igaz, hogy a képek fekete-fehérek, de még így is tükrözik a különböző fonalas munkák művészi értékét.