Vénasszonyok ​nyara 215 csillagozás

Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Létezik ​halhatatlan szerelem?

Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének.
A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot.
Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást?
A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek.
Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?
Palotás Petra legújabb regényében, melyet a valós élet és egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Álomgyár, Budapest, 2018
280 oldal · ISBN: 9786155875939
>!
Álomgyár, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155875922

Kedvencelte 36

Most olvassa 17

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Deziréé>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Ez volt az első könyv, amelyet az írónőtől olvastam, de úgy érzem nem az utolsó.
Nagyon szép és izgalmas történet. Kicsit nekem hasonlít a spoiler, de imádom azt a történetet és ez is nagyon tetszett.
A végére nem számítottam, de méltó befejezést kapott.
Úgy érzem még hosszabb is lehetett volna kicsivel a történet, még szívesen olvastam volna.

1 hozzászólás
vikcs>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Be kell vallanom, még nem igazán hallottam az írónőről, mielőtt megláttam volna ezt a csodaszép borítót az Álomgyár kiadónál. Felkeltette a figyelmem, és gondoltam rá, hogy majd egyszer elolvasom, de aztán felkértek előolvasónak, és úgy tűnt, sorsszerű volt, hogy utamba (ez esetben a kezeimbe) kerüljön a könyv.

Fogalmam sem volt, mire számítsak, de eléggé meglepődtem. Ritkán olvasok ilyen témában, de voltak kellemes, élvezetes részek számomra, és a történet sodort magával. A főszereplőinket egy kívülálló mondja el, a főszereplők beszámolói alapján, szóval mindenkit megismerünk. Milyen volt a fiatal koruk, milyen volt eddig az életük, és hogyan kerültek egyenként a Rügen szigetén lévő idősek otthonában. Volt néhány szívszorító történet közöttük, de végül, mint mindig, az élet megadta számukra a boldog befejezést…többnyire.

Igazából nagyon tetszett volna a történet, de úgy gondolom, hogy az írónő rengeteg cselekménybe, történetbe belekezdett, ami később nem lett sem kifejtve, sem megmagyarázva, ez egy kicsit zavart. A lezárás egy picit gyors és értelmetlen volt számomra, úgy éreztem, sok mindent szeretett volna a könyvbe beletenni az írónő, viszont a könyv rövidségét tekintve talán picit túl zsúfolt lett a sztori.

Mindent összevetve, hibáival együtt egy kellemes, szórakoztató és kikapcsoló könyvet tarthatunk a kezünkben, olyat, amelytől ne várjunk nagy fordulatokat, de egy-egy kirándulás vagy utazás alatt könnyűszerrel ki lehet olvasni.

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/10/eloolvasas-…

2 hozzászólás
Niitaa P>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/10/palotas-petra-v…

"Vénasszonyok nyara. Az év egyik legszebb időszaka. A forró napoknak már csak emléke marad, s az utolsó napsugarak táncolnak bőrünkön, miközben a talpunk alatt ropognak a színes, lehullott levelek. Egy csepp melegség költözik szívünkben, mellyel kihúzhatjuk az előttünk álló hideg, szürke időszakot. Már érzi az ember a bőrén a változást, tudja, hogy hamarosan érkeznek az esőfelhők és a vele együtt a heves szél, mely elfújja a kövek között rejtőző, nyárról megmaradt utolsó csepp forróságot is, de inkább a jelennek élve, kiélvezi a rendelkezésére álló időszak minden boldog percét.
Palotás Petra a pillanatokban rejlő boldogságra hívja fel a figyelmet. Könyvével pontosan ezt az érzést szeretné életre kelteni. A Vénasszonyok nyara egy utolsó csepp napsugarat csempész az olvasó lelkébe. Igényes fogalmazásmódja édes nektárként hat az éhező elmének.
Bájos. Bájos, de legnagyobb bánatomra nem jól felépített. A rosszul felállított arányok, az egymásnak ellentmondó tényezők, a túlságosan ragaszkodó attitűdök mind messzebb sodorják a mélyebb tartalmat, mely így vajmi kevésbé tud érvényre jutni.
Én úgy tartom, hogy nem elég, hogy egy könyvnek legyen mondanivalója, szükséges az is, hogy megfeleljen az alapvető könyvírási „szabályoknak” is. Lehet egy ház szép, ha gyenge a szerkezete, s az első eső elmossa. Nem vártam tőle kirobbanó fordulatokat, váratlan dialektusokat, de ha már nyelvi szempontból ennyi energia lett belefektetve, akkor egy logikus felépítés igazán nem lett volna nagy kérés.
Sokat gondolkodtam rajta, melyik az a pont, ahol átértékeltem magamban a történetet. Napokkal később döbbentem rá, hogy a legnagyobb bajom a Vénasszonyok nyarával, hogy a lapok mögött nem érzem a szerzői jelenlétet. Nem érzem, hogy ő is benne lenne a történetbe, hogy szívét adta volna azért, hogy papírra vetődjön Esther és Zoltán élete. Hiányzik belőle az az élet, melyet csak az írói szeretet tud belelehelni. Így pedig csak egy példa maradt arra, miszerint a külső nem minden. "

16 hozzászólás
Mariann_ P>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Személyes élmény alapján fenntartásaim vannak az idősek otthonával kapcsolatos történetekkel, de ez most eloszlatott mindent.
Lehet méltóságteljesen megélni ezt az időszakot is, minden betegségével együtt..
A visszaemlékezések, a véletlenek, a sorsok alakulása….
Palotás Petra könyve a szívemet melengette, rövidsége ellenére sok-sok gondolatot ébresztett bennem, köztük a legfontosabb, lehet így is.
Leginkább a feleség viszonyulása tetszett, ahogyan elfogadta a múltat, hiszen a megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történté tenni, s csak rajtunk múlik, hogy szép emlék lesz -e belőle.

Újraolvasva is azt mondom, hogy ez egy nagyon jól megírt könyv az élet utolsó szakaszáról, a hanyatlásról, az elmúlásról.

1 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Amikor egy fergeteges olvasmányt befejezek, mindig bennem motoszkál a gondolat, vajon a soron következő könyv ad – e hasonló élményt? Palotás Petra regényét is így vettem a kezembe. Az írónő a jelenkorba hívott, olyan életkorú hölgyek közé, akiknek nem éltem meg ugyan a gondjaikat,mégis könnyedén tudtam azonosulni a helyzetükkel. Ebben nagy része volt a gördülékeny, könnyed mesélő stílusnak. Külső szemlélőként, elfogultan, mégis tényszerűen, tárgyilagosan meséli el a történetet, s tán éppen ezért nagyon élvezhető.
A keret egy ifjúkori, épp csak kibontakozó szerelem. E köré aztán komoly, sorsfordító történések fonódnak. Megdöbbentem pl. azon, hogy a főszereplő nőknek mennyi megalkuvással kellett élniük ahhoz, hogy a boldogság illúzióját a magukénak mondhassák.
Idős korukra elmagányosodnak, „feleslegessé válnak”. Ám mégsem keseregnek. Bölcs nyugalommal engedik el maguktól a külvilágot, felül tudnak emelkedni az időn.
A könyv : látlelet és kór – kép is egyben, napjainkról. Mégsem ül rá a kedélyünkre, ellenkezőleg.Számomra rendkívül üdítő, olvasmányos volt, különösen, hogy a vége krimibe illő fordulatot vett. Nagyon várom az írónő tavasszal megjelenő, új regényét.

5 hozzászólás
cicus61 P>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Ó, ez mennyire kedves kis könyv! :) Némely fiatal azt hiszi, már minden öreg hülye és szenilis, már nem is élet, amit élnek. Ebből a könyvből is kiderül, hogy ez nem igaz, persze vannak betegségek, amiktől néha rövidebb-hosszabb időre az agy már nem úgy működik, ahogy kéne, ez szomorú. Az öregek is éreznek, még az utolsó éveik is lehetnek szépek és szeretettel teliek. Nagyon tetszett! Ajánlom! :) Gratulálok az írónőnek, ez az első könyvem tőle, de nem az utolsó.

Kalocsai_Judit>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Nehéz úgy elfogulatlanul írni egy könyvről, ha az én munkám is benne van, de azt gondolom, hogy ennek a történetnek a mélységeihez komoly érzelmi intelligencia szükséges (ami amúgy fejleszthető). Én szerettem dolgozni rajta, szerettem olvasni is, nem hiányzik belőle a nagy ívű cselekmény, mert annál sokkal többet ad. Akinek vannak nagyszülei, vagy emlékei a nagyszüleiről vagy bármilyen idősebb rokona, aki közel áll a szívéhez, azt nem fogja hidegen hagyni. Talán kell egy bizonyos érettség hozzá, hogy megértsük a mondanivalóját.

1 hozzászólás
Karika81 P>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Nem olvastam még Palotás Petrától semmit, ezért nagyon kíváncsi voltam. Egy nap alatt kiolvastam a könyvet és felkerült a listámra más könyve is ezáltal.
Olvasás kozben úgy éreztem, hogy minden helyszínen ott vagyok. Éreztem az illatokat, az esőt, a szelet.
Eleinte féltem hogy mennyire lehet érdekesen, nem riasztóan kifejteni egy olyan tabu témát, mint az időskori szerelem, vagy szexualitás, de teljesen el- és befogadhatóan van részletezve.
Megszerettem az öregeket. Velük örültem, velük szomorkodtam, velük féltem és velük emlékeztem. Sajnálom, hogy véget ért a könyv. Talán az egyetlen negatívuma, hogy szerintem túl gyorsan lett vége. Talán egy picit összecsapottnak is mondanám. De még ezzel együtt is maximális pontszámot tudok csak adni.

Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

A gyönyörű borító keltette fel elsősorban az érdeklődésemet, de a téma is új volt számomra, így nem volt kérdés a könyv beszerzése. Petra nagyon szépen írt az öregedésről, az elmúlásról, ezek elfogadásáról. Szép, teljes szívvel megélt szerelmekről olvashattunk a lapokon és igaz, hogy Esther és Zoltán szerelme fiatalként nem teljesedhetett be, de megtalálták a másik felüket, akivel boldogságban éltek. Tetszettek az összefonódások, amikre menet közben derült fény, voltak véletlenek, amik közrejátszottak abban, hogy csak több, mint 60 év múlva találtak ismét egymásra a hajdan volt szerelmesek. S bár a test felett eljártak az évek, de a szív zugaiba rejtett érzelmeken nem fogott az idő vasfoga. A boldog egymásra találás, a beteljesedett testi szerelem szép befejezése a történetnek, de a legszebb a nagyszerű, igazán szerető feleség példamutató viselkedése. S a végén a krimibe illő cselekmény tette igazán izgalmassá az eseményeket! Szerettem olvasni, a történet minden pillanata megjelent a szemeim előtt. Fogom még keresni az írónő regényeit :-)

>!
Álomgyár, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155875922
budapestbarbi>!
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara

Hú, hàt ez felkavart. Nem erre számítottam. Szerintem kell egy zsebkendő az olvasáshoz. A facebookon az idézetek már nagyon felkeltették az érdeklődesemet. Nem is igazán a nyár cselekménye a fontos, hanem ahogy eljutunk odáig. Mély érzelmek, zord, és éppen ezért ütős leírások, máskor meg a szívig hatoló gondolatok. Nem egy szokásos regény, és biztos nem is mindenkinek való. De egy gyöngyszem, mélységekkel és magasságokkal. Érdekes, hogy a mesélő, a festő lánya látszólag nem részese a történetnek, ugyanakkor a gyerekkori emlékek elengedhetetlenek az életutak megértéséhez. Egyes szereplők csak annyiban fontosak, hogy megmutassák a főszereplők életét.
Nagyon elgondolkodtató a “ politikai” dialógus is.
Kemèny sorsok, olthatatlan szenvedélyek…komoly szép témák. Maga az élet. Tetszik, hogy a szerző a nyelvet is ápolja a leírásaival.


Népszerű idézetek

vikcs>!

Számtalan tökéletes pillanat van körülöttünk, csak nem vesszük észre őket.

169. oldal

3 hozzászólás
vikcs>!

Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után…

(első mondat)

1 hozzászólás
vikcs>!

Miért van úgy, hogy csak akkor kezdünk igazán értékelni valamit, amikor váratlanul belénk csap a felismerés, hogy mennyire nem magától értetődő ennek a valaminek a birtoklása, hogy bármikor, bármelyik pillanatban elveszíthetjük…?

123. oldal

vikcs>!

A történelem olykor bizarr módon ismétli önmagát.

133. oldal

vikcs>!

Miért van az, hogy annyit kesergünk a múlton és annyit aggódunk a jövőn, számtalan szorongó percet és álmatlan éjszakát áldozunk fel, megfeledkezve a jelen és a most fontosságáról?

171. oldal

vikcs>!

– A feltétel nélküli szeretetnél nem várhatunk el hálát, az igazi érzelmek nem a viszonzáson keresztül léteznek.

81. oldal

BarbyMalik0112 P>!

– Szereted?
– Teljes szívemből – jött apámtól a válasz.

165. oldal

Huber_Karinette>!

(…) lehet akármekkora művész az ember, alkothat csodát, maradandót, az életén túlmutatót: a legnagyobb csoda a gyermek, es a legnagyobb művészet egy tökéletes gyermeket nem elrontani, és egy remek felnőttet faragni belőle.

217. oldal

1 hozzászólás
budapestbarbi>!

Olykor irigyeltem ezt a feltétel nélküli szerelmet, és fáradt pillanataimban szinte nehezteltem anyámra, hogy csakúgy, mint gyerekkoromban, most is apámra koncentrál minden egyes zsigerével, megfeledkezve a bátyámról és rólam, Veronikáról, az unokájáról nem is beszélve.
Ma már tudom, hogy nem volt igazam, sem akkor, sem a féltékeny gyermekévekben, amikor az apánk iránti érzelménél is erősebb volt a vágy a családi békére és harmóniára, amivel pedig bennünket akart óvni, a feltétel nélküli szeretet valódi tárgyait.
De ekkor még elvakított a makacs szemrehányás, ami talán nem kis szerepet játszott abban, hogy anyámmal ellentétben én sosem voltam a férjemmel szemben érzelmi téren nagyvonalú, de talán még csak elnéző sem. Különben valószínűleg kitartóbban harcoltam volna az alattomos hétköznapok csapdái ellen, és nem engedem a szétválásunkat röviddel a kislányunk, Veronika harmadik születésnapja után.
Nem tudom, hogy melyik az ostobább asszonyi magatartás, önmagunkat feladva vezényelni egy biztonságot adó szimfóniát, vagy az önérzetünket istenítve olyan döntést hozni, amit idővel nem csupán a gyermekünk miatt kérdőjelezünk meg. Azonban velem ellentétben anyám mindig tudatosan cselekedett, akkor is, ha ez a tudatosság a legtöbb esetben érzelmi bástyákon állt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Vaszary Gábor: Alszik az Isten
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Colleen McCullough: Tövismadarak
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei
Emma Hooper: Etta és Otto és Russell és James
Louis Begley: Schmidt története
Anstey Harris: Au revoir à Paris