Dacszövetség (Hamburgi regények 1.) 58 csillagozás

Palotás Petra: Dacszövetség

A ​nagyvilág kapujaként emlegetett kikötővároson 1892 nyarán végigsöpör a kolera. A nyomornegyedeket különösen könyörtelenül sújtja a járvány, amely a kis Frida családját sem kíméli. A kislány életébe mentőövként érkezik egy jónevű, hamburgi orvos família sarja, Sophie, akivel barátságot kötve olykor lehetősége nyílik kiszabadulni a nehéz hétköznapokból. A gyermeki féltékenység és a szerencsétlen félreértések hatására azonban hamarosan felbomlik a kötelék.

Néhány év elteltével Frida varrónőként dolgozó anyja látása annyira megromlik, hogy a lánynak kell a szeretteiről gondoskodnia. A csöndes, visszahúzódó teremtés, akit már fiatal kora ellenére megtépázott az élet, váratlanul kecsegtető ajánlatot kap a nagyvárosi miliő titokzatos asszonyától, Odett-től, ám ő minden porcikájában idegenkedik a kétes együttműködéstől.

Ekkortájt ismerkedik meg az Egerben született, vadóc Katicával és a Kamerunból érkező Najumával, majd egy véletlennek köszönhetően Sophie-val is újra… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2023
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635707904
>!
Álomgyár, Budapest, 2023
320 oldal · ISBN: 9789635707911

Kedvencelte 16

Most olvassa 8

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kiss_Julianna>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Minden sorát, oldalát szerettem. Most is lenyűgözött Petra írása. Láttam magam előtt az 1890-es Hamburgot. Szűk sikátorait, nyomornegyedét. Itt élt Frida a családjával. De megismertük a másik oldalát is az előkelő negyedet,ahol Sophie élt. A két lány barátsága, majd szétválása, a kibontakozó szerelem, minden együtt van egy nagyszerű történethez. Közben megismerjük Katicát és az ő történetét, majd az utolsó oldalakon felbukkan Najuma is. A történet akkor ért véget amikor a legizgalmasabb, de már nem kell sokat várni a folytatásra. Már most bizton elmondhatom kedvencem lett a sorozat.

Bookish_Moments_Blog>!
Palotás Petra: Dacszövetség

A Dacszövetség a 19. század végi és 20. század eleji hamburgi világba kalauzol el, ahol szomorú és nehéz sorsokkal találkozhatunk, akik mindent megtesznek azért, hogy kitörjenek onnan, ahová születtek. Petra stílusa egyedi, egyszerre köti le a figyelmem és okít is. A történetet kissé komor hangulat lengi körbe, az oldalak között megbúvó szörnyűségek miatt, ennek ellenére könnyedén beszippantott a mű.

Palotás Petra kötetét a legjobbkor vettem a kezembe, lavíroztam a fejezetek között és elbújtam a világ elől. Tele volt érzelemmel és fordulattal, ezáltal a könyv szereplőjévé váltam én is. Alig várom, hogy a trilógia második részében tovább kövessem az eseményeket!

https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2023/10/palotas…

kratas P>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Nagyon várom a folytatást, mert egyrészt finom kis függővéggel fejeztük be ezt a kötetet, másrészt megkedveltem a lányokat. Kár, hogy Najumáról azért nem sikerült túl sokat megtudni, de gondolom ez majd a későbbiekben változni fog. Mondjuk Sophie esetében még kérdéses, hogy kedvelhető-e ő is, de a megérzéseim azt mondják, hogy jobb lesz, mint amilyennek most mutatta magát (különben csak nem került volna a borítóra).

Mariann_ P>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Minden sorát imádtam.
A borítón látható négy hölgy bemutatkozik, különböző társadalmi rétegekből, de végül mégis megismerkednek egymással, összehozza őket a sorsuk.
A vége sajnos olyan csattanós, hogy türelmetlenül várom a folytatást !

Vien P>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Palotás Petra munkásságával a tavalyi év során ismerkedtem meg, de egy életre szóló szerelem lett.

A Dacszövetség főként az 1890-es – 1900-as évek Hamburgjába kalauzol minket. Itt ismerjük meg első sorban a kis Fridát, aki egy nyomornegyedben élő munkás család negyedik gyermeke. Minden gyermeknek megvan a maga szerepe: a legidősebb fiú az apjának segít a kikötőben, az idősebb lány dolgozik, a „középső” iskolába jár, Frida pedig még tízéves sincs, de a kisbaba öccsével segít az édesanyjának, aki varrónőként dolgozik otthon. Így is nagyon szerény körülmények közt élnek, a jóllakottság fogalmát nem ismerik, sőt, sokszor gyógyszert alig tudnak szerezni, néha még akkor sem, ha nagyon fontos lenne – például az anyukájuk látása kerül veszélybe. Ez utóbbi eset nem csak az anyagiak hiánya miatt következik be, hanem az eladó undorító korruptsága miatt is, ami megrémíti a kislányt. Nagyon nehéz volt erről olvasni, aztán ezen rontott a kolera felbukkanása, amiben Frida a fél családját (édesapját és három testvérét) veszíti el, így tizenöt éves kora körül már ő gondoskodik édesanyja és kisöccse jóllétéről, a pénz nagy részét félretéve egy jobb élet reményére.

Ezzel a szemben a kis szőke Sophie-nak szinte idilli élete van, orvos édesapja és gazdag körökben mozgó anyja mellett, bár a nagyanyja „arany középutas” nevelése tesz róla, hogy ne legyen teljesen elkényeztetett. A Fridával való barátsága mindkettejüknek jót tesz, amikor Sophie édesapja elkezdi magukhoz hordani nyaralásként a kislányt, hátha így tud rajta jobban segíteni lelkiekben az őt ért veszteség miatt. Frida mellett, akinek túlságosan hamar kellett felnőnie és túl sok igazságtalanság érte, mégis egy tűzről pattant, életre való és erős fiatal nő lett, Sophie apja volt a legnagyobb kedvencem; nem csak mert hivatása az orvoslás, ami nagyon fontos és nehéz szakma főleg ebben az időszakban, hanem mert emellett csodálatos ember, hatalmas szíve van, és a szakmai hivatásán túl sokkal többet segít mindenkinek, ahogy csak tud.

A láthatatlan ellenség a legveszélyesebb. Az, akinek nem látod a dühöt a szemében, és a fegyvert a kezében. Az, akinek a létezését csak az áldozatai mutatják.

A magyarországi Egerben született és Hamburgon átutazó majd kis időre itt ragadt Katicát körülbelül a könyv felénél, az 1900-as évek elején ismerjük meg, ekkor a lányok mindannyian tizennyolc-tizenkilenc évesek. Katica is jómódú családból származik, egy gazda lánya, aki borból keresi a kenyérre valót, ugyanakkor pontosan tudja, mi is a munka, mert ők maguk is (a nekik dolgozó emberekkel együtt) kiveszik belőle a részüket. Egészen addig, amíg az édesapja rossz emberekkel nem üzletel és nem veszíti el majdnem mindenét, és kényszerül Amerikába utazni a családjával, hátrahagyva a családtagként kezelt nevelőnőt és a Katica által imádott kutyát, remélve, hogy lesz hova nekik is utánuk menniük később. A sors azonban közbeszól, és Katica szülei „kénytelenek” nélküle felszállni a hajóra, amíg ő skarlátban lábadozik Hamburgban – és Sophie apja kezeli. Így ismerkedik meg először Sophie-val, majd nem sokkal később az ekkor kurtizánként dolgozó Fridával. Nagyon erőteljes szála a történetnek az az előítélet és ennek megdöntése Katicában (pontosabban fogalmazva Katica édesanyjában, a lány ugyanis inkább érdeklődő) és ez által az olvasóban az, hogy ha valaki erre az útra is kényszerül, az biztosan nem véletlen, és nem feltétlenül azt jelzi, hogy az illető nem érdemel tiszteletet.

Akiket még ki kell emelni a történetben, az a Sophie-val és Fridával gyerekkorukban sokat lévő testvérpár, Florian és Sebastian. Főként Florian az, aki igazán közel tud kerülni az ember szívéhez, pimasz, és már gyerekként sem volt semmi lenézés benne, ami Frida körülményeit illeti, annak ellenére sem, ő milyen gazdag családban született. Sebastian egy gyermekkori kegyetlen csínye miatt nem éppen lett a szívem csücske, de kíváncsi leszek, mit hoznak még a történtek vele kapcsolatban, ugyanis Sophie vőlegénye lett. Ami a Florian és Frida közti őszinte, gondoskodó barátságot, ebből bimbózó szerelmet, tiszta kapcsolatot illeti, amit a gyerekkorukban és most is félreértések tesznek kockára – erre a szálra is nagyon kíváncsi leszek és nagyon reménykedem a beteljesülésében. Ahogy abban is, hogy Sophie-val is rendbe jön a megszakadt kapcsolat. A fiúk sajnos tudnak osztozni Frida veszteségében, ugyanakkor ez az oka annak is, ami a köztük lévő kapcsolatoknak véget vetett. Az apjuk munkássága által pedig egy teljesen más nép kultúrája (Afrika) is a szemünk elé tárul, ennek minden hozadékával, ugyanis itt még kicsit felszínesen, de a negyedik női főszereplőt, Najumát is megismerhetjük. A könyv egy olyan fordulattal ér véget, ami miatt az ember azonnal nyúlna a folytatásért, ha tehetné.

Petra szokás szerint egy varázslatos atmoszférájú történetet alkotott nekünk, ami ugyanakkor néhol nagyon nehéz, megvisel, de továbbra is felemelő élményekkel gazdagít; karakterközpontú, korhű történelmi háttérrel és költői megfogalmazással.

Kaduszka>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Vannak olyan könyvek amiket nem veszel meg, kikölcsönzöd, aztán megbánod, hogy mégsem ékesíti a polcot. Ez a könyv ez a kategória. Nagyon tetszett a történet, stílus.

Könyvmoly1958>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Palotás Petra ismét egy csodát alkotott.Lassan,nagyon lassan olvastam ezt a gyönyörű borítóba csomagolt csodálatos történetet.Most azon kesergek,hogy novemberig várnom kell a folytatásra :-)
A cselekmény fordulatos,olvastatja magát,egyszerűen nem lehet letenni.A négy lány sorsának megismerése mellett a nagy kikötőváros,Hamburg történelme is szerepet kap,ami hatalmas kutatómunkának köszönhetően nagyon érdekesre sikerült az ismeretterjesztő leírások alapján.
Gyönyörű a kötet kivül-belül és olvasásra csábító.
Én mindenesetre szeretettel ajánlom azoknak,akik tartalmas szórakozásra vágynak.
Részemről ott az öt csillag :-)
Köszönöm az olvasási élményt az írónőnek és izgatottan várom a következő köteteket,melyekből kiderül a négy lány sorsának alakulása…

A_M_Summer P>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Bár sorozatokat csak egyben szoktam elolvasni, de most kivételt tettem, mert már hiányzott, hogy Petra írói világában elmerüljek.
Mint minden előbbi regényen, így a Dacszövetségen is látszik az a sok-sok kutatómunka, mely szükséges ahhoz, hogy az olvasót a régi korok valóságába kalauzolja.
Amit különösen imádok Petra írásaiban az az, ahogy a szálakat összefűzi. 4 idegen lány, 4 különböző születési körülmény és helyszín, 4 teljesen eltérő habitus és jövőkép, és mégis találkoznak, négyük története egy ponton összefonódik, és együtt indul tovább, melyet már csak a 2. részben tudunk meg, hogy merre.
Nagyon várom a folytatást, mert persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindig valami izgalmas jelenettel fejeződik be a könyv.
Köszönöm az élményt!
A Dacszövetség fordulatos és letehetetlen, méltó megemlékezés Hamburg történelméről.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Ez ellen a regény ellen nem lehet dacolni!

Palotás Petra sorai már oly sok szívet törtek össze és ragasztottak ismét egyé és eme alkotás sem áll ettől távol. Sőt. Írónőnk ezúttal lakhelyéül szolgáló Hamburgot mutatta be nekünk, méghozzá olyan szemmel, amelyen lehet nem is mernénk kinyitni igazából. Talán túlzásnak tűnik, de ismét itt is csak azt tudom leírni, mint az összes többi könyvéből, egy olyan mű, amely méltán kiérdemli a dicsérő szavakat és sorokat.

A történet ezúttal is megosztó, ugyanakkor egyre közelebb hozza az olvasót az akkori korhoz, identitáshoz és az akkori élethez, valamint azokhoz a szereplőkhöz és helyzetükhöz, amit a lapokon megismerhetjük. Az írónőtöl nem áll messze az, hogy szereti nemcsak a szereplőit, de ezáltal a drága olvasóit is kicsit megkínozni, megfacsarni a szívüket, néha betenni egy-egy napsugárt a mindennapjaikba, de a végére mindig valami olyat kapunk, amitől nem csak a megalkotott karakterek, de mi is padlót fogunk. Megszokhattuk volna már, de igazán ez teszi a legjobbá és cseppet sem hétköznapivá az ő regényeit. Hiszen nem színezi ki a sorokat és nem akarja mindennek a legjobb oldalát megmutatni. Itt a kőkemény igazság és szenny is napvilágot lát, s ha valakinek kényes rá a gyomra, előre figyelmeztettem, bár a sorok varázslatos vannak megírva, a nyelvezete pedig pártatlan a maga nemében, ez nem egy szokványos kosztümös regény, melyben mindenki boldogan él, amíg meg nem hall. Ismét egy nem hagyományos olvasmányt kaphattunk a kezünkbe, hiszen egy olyan korszakba utazhattunk általa, amely egyszerre csábít el minket, vagy éppen szaladunk el tőle messzire legszívesebben. Nem könnyű téma, az írónő sosem szeretett azzal foglalkozni, hála az égnek, megmaradt a polgárpukkasztó, mégis szolid, de ugyanakkor tényfeltáró stílusánál, amely nem csak egyedivé, de páratlaná is teszi a hazai írók között.

Három nő történetét követhetjük nyomon a sorokon keresztül, amely máshol tűnhet akár soknak is, de mivel itt egy sorozatról beszélünk, nem vészes ha valaki éppen nem kapott elég rivalda fényt.

“Najuma szorongva szedte össze kevéske holmiját. Tartott a tengeren túl utazástól, a fehérek lakta Hamburgtól, de a gondolat, hogy ellenszegüljön a család fejének, mégnagobb félelemmel töltötte el.” Azért pont vele kezdek, mert az ő sorsa viselt meg talán a legjobban, igaz a három másik lányé is, de itt számomra olyan undorító dologról van szó, amitől hányingerem van, méghozzá a emberi kapzsiság és az, hogy “minden ember fehér…” Az igazságtalanság és megvezetés gyönyörű példája az ő története, de még ne bontakozott ki előttünk teljesen, ő szerepelt a legkevesebbet eddig a lapokon, de várom felbukkanását a következő részben!

“Katica bárhol is fordult meg, mindenhol jókedvet hagyott maga után.” Talán azért őt hozom másodiknak, mert Katica hasonlít a legjobban a régi önmagamhoz. Önzetlen, kedves, ugyanakkor túlságosan naiv, amelyet sokan ki is használnak. Benne találtam meg azt a régi embert, akit már a hátam mögött hagytam, megerősödtem és úgy érzem és remélem hamarosan ő is nagy változásokon esik át, hiszen az élet őt is megtépázta.

“Hamburgban ezekben az években virágzott prostitúció.” Frida fejlődése meglepett, de ugyanakkor el is gondolkodtatott, kitartásának köszönhetően sok mindenre vitte, bár ezt mások talán másképp is látják tekintve foglalkozását, azonban ha azt figyeljük meg, milyen körülményekből tört ő fel, szerintem becsületre méltó és nem megvetendő!

“- Vati, meg fogunk halni? – lépett be Sophie riadt tekintettel a szalonba. Lefelé görbülő szája azt mutatta, hogy mindjárt elsírja magát. ”Sophie volt az egyetlen regény szereplő, akit sem a felbukkanásakor, sem a továbbiakban nem tudtam megkedvelni. Bár betudhatjuk a neveltetésének is lehetne ezt köszönni, mégis a gőgös és sértett úrilány nem zárta magát a szívembe, nem véletlenül zárom vele a sort. Ugyanakkor általa nagon szép betekintést kaphattunk egy magasabb világba, melyben csak keveseknek adatik belépési engedély.

Az írónő gyönyörű párhuzamot húzott a négy világ között, mégi bársonyosan kötötte őket össze. Más szóval az írónő ismét egy olyan világba adott nekünk betekintési jogot, amelybe csak kevesen mernek talán bekukkantani, de higgyétek el megéri! Én már nagyon várom a sorozat többi részét.

Szédültnapraforgó>!
Palotás Petra: Dacszövetség

Ez volt az 5. olvasásom P.P-tól. Rögtön kedvencet avatok és kíváncsi vagyok a folytatásra, ugyanis nagyon megkedveltem a szereplőket. Mind a főszereplők – Frida, Katica – mind a mellékszereplők – Sophie, Florian – nagyon kedves karakterek.
Frida, a nyomornegyedből tör felfelé ügyes/okos nő. Kislányként ismerjük meg a regény kezdetekor, most már felnőtt nőként tudjuk mik történnek vele. spoiler Vajon hogyan folytatódik a történet?


Népszerű idézetek

Szösszenet P>!

– Vigyázz rá , és használd is, senki nem szereti a kócos lányokat – rángatta meg a születésnapos vörös, egymásba gabalyodott tincseit.

14. oldal

Bookish_Moments_Blog>!

Sosem követelőzött vagy hisztériázott, magában rendezte el a lelke dolgait, csendben szelíditette meg a gondokat, némán dédelgette a félelmeit és az álmait.

Bookish_Moments_Blog>!

(..) a mély vízbe hajított, és hagyott a nyílt tengeren hánykolódni.

CherryCherry>!

Sebastian megigazította menyasszonya alatt a széket, miközben néhány apró bókot súgott Sophie fülébe.
– Hát nem ilyen lovagra vágyik minden nő? hajolt Tante Emma Dorortheához, aki buzgó bólogatások közepette egy cinkos mosollyal válaszolt.

CherryCherry>!

Szép volt, és ezt amióta az eszét tudta, rendszeresen közölték vele. Kisgyermekkorában angyalhoz hasonlították, ifjú hölgyként pedig hercegnőhöz. Tisztában volt külső adottságaival, tudta, hogy sok mindenben segítségére lehet, ugyanakkor egyre gyakrabban fordult elő, hogy a hátrányát is megízlelte.

Bookish_Moments_Blog>!

Gyerek volt, ezért természetesen meghökkentette némely dolog, talán el is borzasztotta néha, ha látta, hogy egyeseknek milyen kevés jutott. De ezek a pillanatok csak együttérzést váltottak ki belőle, sosem undort vagy sajnálatot.

Bookish_Moments_Blog>!

Senki nem tudott olyan gyorsan tüzet szítani, mint ő, a kislány, akit már egészen kicsi korában lenyűgözött a lángok tánca. Képes volt perceken át mozdulatlanul bámulni, ahogy a csóvák egymással versenyre kelve próbálják behálózni a gyújtóst.

Bookish_Moments_Blog>!

Tudod, ha az embert valamilyen veszteség éri, egy olyan tragédia, ami előtt tehetetlenül áll, megpróbál bűnbakot keresni. Valakire ráaggatni a keserűséggel átitatott vádjait. Alakba akarja ölteni a megfoghatatlant. Értelmet adni a felfoghatatlannak.

Bookish_Moments_Blog>!

Úgy terítették be vastag szőttesként a gyermekkori emlékek, hogy egyszerre érezte az óvó meleget, a nyomasztó súlyt és a félelmet, hogy csak még jobban fog dideregni, ha lerántják róla ezt a takarót.

Bookish_Moments_Blog>!

Becsapta, hosszú heteken keresztül az orránál fogva vezette, sikerült másodszorra is összetörnie a szívét. Üvölteni és sírni lett volna kedve, de, mint annyiszor az életében, most is fegyelmezte magát.


A sorozat következő kötete

Hamburgi regények sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Cholera-napló
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
R. Kelényi Angelika: Átkozottak
Náray Tamás: Zarah
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
B. Czakó Andrea: Hervadhatatlan
Emma Donoghue: Hívnak a csillagok