Aestas/Nyár (Szabadság mindenek felett 2.) 5 csillagozás

Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 2. – Aestas/Nyár

A „libertas optima rerum” jelentése: „szabadság mindenek felett”.

A kötet első részében megismert főhős – e jelmondat jegyében – nem is adja fel:
kitartóan keresi tovább az egyén, az alkotó, a haza, az emberiség szabadsága felé vezető utat.

Azonban szabad-e egy szétszórt, megbízhatatlan fiúnak maga mögött hagynia mindent, és szerencsét próbálnia egy ismeretlen nagyvárosban?
Szabad-e egy vészterhes korszakban harsányan bírálni az elnyomást és a fennálló rendszer igazságtalanságát?
Szabad-e egy szárnypróbálgató írónak a saját feje után mennie, és azt írnia, amit ő akar, úgy, ahogyan ő akarja?

A szabadság drága kincs. De vajon mennyire az? Mekkora árat kell fizetni érte?

>!
Álomgyár, Budapest, 2013
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252334

Kedvencelte 1


Népszerű idézetek

Imre_Cselenyák I>!

– Hát akkor írj, a Jóisten áldjon meg! – rivallt rá Dugonics. – Ne törődj vele, milyen hibákat vétesz közben! Idővel úgyis megjön a saját hangod, ahogyan a fák szökkennek szárba, és lefonnyadnak róluk az eltévesztett, rossz felé nőtt gallyacskák.

161. oldal

cs_szabosandor I>!

– Micsoda dramaturg az olyan aki csak a saját barátai fércműveit hajlandó színre vinni? Ha megmondhatnám neki a magamét…
– Már megtette ön. Hiszen én vagyok a dramaturgja a pesti színjátszóknak.

104. oldal

Szilvi_F>!

– Nézd, ez már a parkerdő!
Valóban, a göröngyök és az elkülönülő szántóföldek színes foltjai eddigre elmaradtak mögöttük, és megkezdődött a fák egyeduralma. Némelyiken látszott, hogy ember ültette és gondozza, de Mihálynak a Földi doktorral eltöltött növényvizsgálódások nyomán el kellett ismernie, hogy ez az ültetvény messze elmarad a debreceni Nagyerdő ápoltsága mögött.
– Még csak mostanában kezdtek hozzá – erősítette meg Mátyási is. – Nem baj, lesz ez majd szebb is.
A fák sorának is vége szakadt egyszer, és máris egészen más vidék tárult a szemük elé: kisebb, tömzsibb fák, kertecskék, kerítések, és földszintes házacskák, amelyek a palotaiakra emlékeztettek.
– Ez is valami község?
– Nem, ez már Terézváros! – lelkendezett Mátyási. – Pest külvárosa. Megérkeztünk, Odüsszeusz mester, a te Ithakádba!

39. oldal

Szilvi_F>!

Az előbb még berohant volna, hogy egyenként a keblére ölelje a terem mindahány polcát és asztalát, de most, hogy egyedül maradt, hirtelen képtelen volt megmoccanni. Ez az emberfeletti, elképesztő látvány, amely elé tárult, a fejébe kergette az összes vért, el kellett még nyújtania ezt az első néhány pillanatot, földbe gyökerező lábakkal, az izgalomtól kissé zsibbadó karokkal. Sóhajtott egyet-kettőt, mélyen és felszabadultan, mintha a beteg tüdeje is megérezte volna, miféle Édenkert közepébe csöppent. Lehunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak ne szokna hozzá az orra néhány percen belül ehhez az édeskés, összetéveszthetetlen könyvillathoz, amelyet akkora örömmel szívott be, mintha legalábbis valami ambróziaillat lenne.

93. oldal (helyszín: Universitas Pestiensis könyvtára)

Szilvi_F>!

Mihály lemondóan sóhajtott. Ostoba ötletnek tűnt, hogy poétai tanórát adjon ennek a lánynak, aki talán olvasni sem tud! Igaz, nehezére esett őt vérszomjas, alvilági szörnyetegként elképzelni, a látványa ezzel a koszorúval és a vékony, lengedező ruhaneművel inkább egy erdei vagy vízi nimfa képzetét idézte. Úgy lenne az igazi! Tovább is szőtte a képzetet, nappali fényben, odakint a kertben vagy a fák árnyékába boruló kis utcán, vagy éppen fürdés közben, amint az ujjai között gördülő vízcseppekkel játszik…

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Korom Pál: Méltó temetés
Zongor Klára: Pedagógiai kézikönyv a gyermekjogi abc-hez
Daróczi Gábor (szerk.): Így látjuk mi
Láng Péter (szerk.): Hatvan harcos esztendő II.
Kovács János (szerk.): Így látjuk mi
Jásper András (szerk.): Diákönkormányzati Kisokos 2.0
Papp György (szerk.): Átutazóban
Tóth Imre: Kalot képeskönyv
Kiss Andrea – Takács Katalin – Csóka Dóra (szerk.): Ha a hegy nem megy…
Milicz Ákos – Gerő Márton – Bagó Tamás: Diákönkormányzati Segítő Csomag