Aestas/Nyár (Szabadság mindenek felett 2.) 6 csillagozás

Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 2. – Aestas/Nyár

A „libertas optima rerum” jelentése: „szabadság mindenek felett”.

A kötet első részében megismert főhős – e jelmondat jegyében – nem is adja fel:
kitartóan keresi tovább az egyén, az alkotó, a haza, az emberiség szabadsága felé vezető utat.

Azonban szabad-e egy szétszórt, megbízhatatlan fiúnak maga mögött hagynia mindent, és szerencsét próbálnia egy ismeretlen nagyvárosban?
Szabad-e egy vészterhes korszakban harsányan bírálni az elnyomást és a fennálló rendszer igazságtalanságát?
Szabad-e egy szárnypróbálgató írónak a saját feje után mennie, és azt írnia, amit ő akar, úgy, ahogyan ő akarja?

A szabadság drága kincs. De vajon mennyire az? Mekkora árat kell fizetni érte?

>!
Álomgyár, Budapest, 2013
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155252334

Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 2. – Aestas/Nyár

„Nekem valójában a szépírás az életem…”

Csokonai Vitéz Mihály arról álmodozik, hogy megírja az Iliász mintájára a honfoglaló magyarok eposzát. Barátjával Pestre megy és a megvalósításhoz próbál segítséget is kérni…

Hacsek Zsófia Csokonairól szóló regényének második részében kitágul a tér. Az írásnak élő főhősünk kiküldetésen van, de ezt másra használja fel. Utazása során képet kapunk a korabeli utazási főbb utazási módról, megismerkedünk a gyorsparaszttal, de láthatjuk, hogy a tehetősebbnek hintóra is futja. A történet során Mihály két várost is meglátogat, első állomása Kecskemét. A korabeli várost nagyon jól bemutatja nekünk az írónő, és rögtön tudhatjuk is, hogy a főhősnek ez a város kevésbé tetszik. A második állomás, a korabeli Pest se lesz a kedvence, főleg az emberek miatt és ennek hangot is ad:

„Egyébként is, mintha Pest-Budán divat lett volna látványosan megbámulni a többi embert: mindenki, akár lovon, akár gyalog, akár valamilyen járművön utazott, folyamatosan a körülötte haladókat mustrálta.”

A főhős bejárja a várost, amelynek korabeli leírását a szerző részletekben menően és nagyon szépen tárja elénk. Mihály megismerkedik a város sötétebb oldalával is, a piszkos szálláson örömlány dolgozik a szomszédban és egy illegális kártyapartinak is szemtanúja lesz, ahol egy életre megutálja a pálinkát. Ugyanakkor látja a főúri életet is, amitől viszolyog. Egy ugyancsak poéta barátjával jut fel a bűnös városba, akivel nagyon egy húron pendülnek, de ő nem kíséri végig az úton. Főhősünk találkozik a pesti egyetem két legnagyobb professzorával, az esztétikaprofesszor Schedius Lajossal és a matematikát tanító, de szintén író Dugonics Andrással. Mindkettő nagy hatással van rá, Schedius az eszmecseréjük közben megkínálja kávéval, amit szintén nem kedvel meg. Dugonics András pedig bíztatja, hogy írjon és ő az, aki a történet során a legpozitívabban áll ahhoz, hogy Csokonai legyen a magyar Homérosz. Ő mondja ki lényegében a történet egyik kulcsmondatát:

„Az, hogy ma ki elismert, és ki nem, semmit sem jelent.”

A történetből érződik, hogy a korszakban nagyon nincs központja az irodalomnak. Illetve van, csak éppen a Martinovics-mozgalomban vállalt szerepe miatt Kazinczy éppen a büntetését tölti. A sors iróniája, hogy Kazinczy halála után a nagyon nem szeretett nagyváros lesz az irodalmárok fő központja.

Az első részben már olvashattunk a Martinovics-mozgalomban résztvevők lebukásáról, a kibontakozó reakciós abszolutizmus még jobban rányomja a bélyegét a történet hangulatára, ami főleg a következő idézettel szemléltethető:

„Manapság bárki börtönbe kerülhet, pusztán azért, mert az írásához a nevét is mellékeli…”

A történet vége felé Mihály szemtanúja lesz Martinovics és öt társa kivégzésének. Az írónő ezt az eseményt nagyon részletesen, fesztiválhangulattal és már-már horrorba illő brutalitással ábrázolta. Nem csoda, hogy a főhősünk sem bírta gyomorral az eseményt és visszavágyott Debrecenbe.

A második rész szintén nagyon könnyen magával ragadja az olvasót és szinte észre sem veszi és már a végére ért. A szerző lábjegyzetben most is gondoskodott az idegen nyelvű fogalmak és szavak elmagyarázására, ami sokat dob az olvasás élményén. Csokonai személye iránt érdeklődőknek ez a kötet is kötelező olvasmány, de aki a 18. század végi Magyarországot szeretné megismerni, annak is bátran ajánlható!


Népszerű idézetek

Alvarando P>!

Manapság bárki börtönbe kerülhet, pusztán azért, mert az írásához a nevét is mellékeli…

Alvarando P>!

Nem arról híres a magyar, hogy gyorsan és sikeresen befejezne mindent, amit elkezdett.

Alvarando P>!

Bécs a király központja, Pozsony az országgyűlésé, Debrecen az oktatásé és a tudományoké. Csak egyvalaminek nincs még központja: a szépírásnak.

Alvarando P>!

Manapság sokan szeretnék azt hinni, hogy valahonnan valahová tartunk, és csak ezt, azt meg amazt kell megváltoztatni, hogy innen – Dugonics egyik cipőorra egyenest karistolt a porba – ide jussunk. Ideálokat megvalósítani, népeket leigázni és a magunk képére formálni, forrongani, királyok és csavargók fejét lenyesegetni, mint ezt a szőlőt itt előttünk…hát nem értelmetlenség ez, mondd? Mintha nem lenne mindig újabb jobbítanivaló, mintha nem térne vissza mindig önmagába ez a kör…

Alvarando P>!

– Talán nem tetszik neked a mi városunk? Akkor minek vagy itt egyáltalán?
– Héraklész is lement az alvilág rémlényei közé. Odüsszeusz is.
– Ezek kicsodák?
Mihály lemondóan sóhajtott. Ostoba ötletnek tűnt, hogy poétai tanórát adjon ennek a lánynak, aki talán olvasni sem tud!

Alvarando P>!

Néha hibáztam, megvallom, de aki nem hibázik, angyal az, és aki hibáját meg nem ismeri, gazember az.

Alvarando P>!

Dugonics András komótosan felemelkedett ültéből, és érdeklődve nézett a nálánál jó egy fejjel alacsonyabb esztétikaprofesszorra. Mihály, aki még Schediusnak is épphogy az álláig ért, egy eleven óriás előtt érezte magát. Ilyenek szerepelnek a mesékben és a legendákban, de azok embert esznek, nem kávét szürcsölnek, és páholyból jelezgetnek a szemközt ülőnek…


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Bán Zoltán András: Meghalt a főítész
Borgos Anna: Nemek között
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai
Hetényi Zsuzsa: Nabokov regényösvényein
Komáromi Gabriella: Janikovszky Éva
Halmai Tamás: Isteni fény, emberi lény
Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk