Pallavicini-Andrássy ​Borbála kitelepítési és 1956-os naplója 4 csillagozás

Pallavicini-Andrássy Borbála: Pallavicini-Andrássy Borbála kitelepítési és 1956-os naplója

Pallavicini-Andrássy ​Borbála kitelepítési és 1956-os naplója könyvszenzáció a javából. Azzá teszi a naplóíró személye és a napló tartalma egyaránt. Andrássy Borbála Pallavicini György őrgróf, az egyik legnagyobb tekintélyű magyar arisztokrata felesége volt és a „vörös grófnö", Andrássy Katinka édeshúga. Legidősebb fiát, Györgyöt antifasiszta nézetei és tevékenysége miatt a németek elhurcolták Dachauba, ahonnan csodálatos módon

épségben visszatért, hogy azután soha többé ne térjen vissza Szibériából, ahová az oroszok hurcolták el 1946-ban. Másik fia Pálinkás Antal néven a néphadsereg tisztje lett, páncélos őrnagy; 1956. október végén ő hozta Budapestre a tankján Mindszenty hercegprímást, a parlament egyenes utasítására. Ezért a „szörrryű bűnéért" – noha fegyver soha nem volt a kezében – 1957-ben fölakasztották. De a naplóíró anyai sorsánál nem kevésbé megrázó saját sorsa sem. Ő is végigjárta azt az utat, amit osztálya számára századunk keservekkel és keserűséggel terhes… (tovább)

Megjelent A lelkünkhöz nem nyúlhatnak címmel is.

>!
Gondolat, Budapest, 1990
282 oldal · ISBN: 9632823559

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

zsorzsika>!

Első hó és a vele járó nátha. Múlt héten kezdtük a répát fejelni. Sáros, hideg foglalkozás, de a rosszindulatú nőt alaposan megfőztem. Etelnek hívják, csúnya beszédű, bolondos észjárású, harcias nőszemély, aki biztosan születése óta harcban áll a világgal. Pesten, valami körúti eszpresszóban takarított, de itt azt terjesztette, hogy nálam volt cseléd, és én agyonsanyargattam. Kérdőre is vontam tréfásan, hogy miért mondta ezt, mire kissé zavarba jött, aztán bevallotta, hogy propagandát akart csinálni a kitelepítettek ellen, akiket itt mindenki sajnál. „Ha minden úrinő olyan volna, mint maga, akkor nem is olyan rosszak” – tette hozzá, és jól hátba vágott.

154. oldal

zsorzsika>!

Kargék csomagot kaptak volt birtokukon maradt cselédeiktől. Zsírt, lisztet. Bódi elnök, a postát ellenőrizve, rájött erre. Kirobogott, és Lizit kérdőre vonta. Ő megmondta, hogy a gazdasági cselédei összegyűjtött csomagjairól van szó. Bódi dühösen ordított:
– Ilyeneket ne meséljen! Megtiltom, hogy ilyen rémhíreket terjesszen!

zsorzsika>!

Etelt egy másik nő váltotta fel. Nagy, hatalmas, kövér kommunista, de hamar megszelídült ez is. Többek között azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy az úrihölgyek kutyát tartanak-e a szobában, és pórázon sétáltatják? Ez a kérdés annyira meglepett, hogy nem is tudtam felelni, csak szégyenkezve ötöltem-hatoltam. Ez a kérdés egyszerre feltárta előttem azt a végtelen nagy szakadékot, ami EGY helyen és EGY időben élő emberek között fennállhat. Kutyát tartani bűn? Antiszociális cselekedet? A kutya, ha nem őriz, haszontalan állat. Nem ehető, tojást se rak, tejet se ad, szekeret se von. Hogy élettárs, koma, szeretetért szeretetet adó barát, erről nem is hallottak ezek az emberek. Itt is, ámbár szeretik a kis terelőpulit, a szobába be nem eresztik. Kosztja vízbe áztatott ocsú. A macska ellenben tejecskét lefetyel a konyhán, és a dunyhán alszik. 157-158. o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Eörsi László: Angyal István (1928-1958)
Dubayné Bozsó Éva: Lepecsételt otthonok – megpecsételt sorsok
Komját Irén: Az idők sodrában
Lőrincz László: Szibériai priccseken
Nagy Imre: Viharos emberöltő
Széchenyi István: Gróf Széchenyi István naplói
Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok
Kovács János: Magyar forradalom, 1956
Németh Terézia: Nem hiába haltatok meg!
Botta András (szerk.): 1956 – Kezében szabadság