Elrabolták ​a siklót 22 csillagozás

Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Elragadóan kedves, mulatságos állatmesék barátságról, becsületről, emberségről.

„ – Mit találtatok?
– Hát csak a sikló hűlt helyét találtuk.
A hőscincér mérges pillantását látva az egyik muslinca óvatosan visszakozott:
– Vagyis az üres kabátját.”

Az erdei tisztáson és környékén mindig történik valami. A kelekótya muslincák felfedezik, hogy elrabolták a siklót; Vakond az észak-nyugati átjárót kutatja; Mókus Rézi végre megtalálja elrejtett téli eleségét; Sün Samu tánciskolába indul; Pisztráng Öcsi világgá megy; Csiga Béla pedig életre szóló barátra lel, amikor megismeri Szepit, a kócos hernyót.

Az erdei tisztáson mindig zajlik az élet.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Meseidő Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633734773 · Illusztrálta: Szőnyi Gergely

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

KönyvParfé>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

A történet szereplői – minő meglepetés – erdei és patakparti állatok. Találkozhatsz mókusokkal, sünikkel, pisztrángokkal, vaddisznókkal, katicabogarakkal, de még pókokkal is. Olvasva pedig rájössz, hogy a fűben és fákon nem csak rovarok, bogarak és kisállatok laknak, hanem igazi személyiségek. 17 mese került bele a kötete, melyek egytől egyig irtó édesek! Az tetszik bennük a legjobban, hogy nem csak fontos tanulságokra világítanak rá, hanem közben az állatokról is rengeteget tanulhatnak a gyerekek. Mint például, hogy mit szeretnek rágcsálni a mókusok, vagy hogy a nyurga, barna, torzonborz hernyóból csodálatos pillangó válhat. Találkozhatunk nappal alvó állatokkal, és azt is megtudhatjuk, hogy a kakukkfű kicsi, illatos és lilás virágú növény. (Csakúgy, mint a kígyószisz, az ibolya, a Szent Péter kulcsa és a harangvirág.) Viccesek a szereplők, az én személyes kedvenceim Sün Samu, aki szemüveges lesz és a vidám Muslincák, akik egy pöttyet becsiccsentek, amikor erjedt gyümölcsökből lakmároztak. Kedves közösséget alkotnak a szereplők, fontos számukra a barátság és a becsület. A történetek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos az összetartás, és bizony jól érvényesül az egyik leglényegesebb tanítás, miszerint mindenütt jó, de legjobb otthon.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2015/10/20/palasthy_agnes_elr…

12 hozzászólás
Uzsonna >!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Jó volt elidőzni az erdei tisztáson, nem unatkoztam, mindig történt valami. Kedves állatkák jöttek-mentek (néha száguldoztak), de ha bármi baj történt is, emberi állati jó megoldások születtek a végén. Miközben elszórakoztattak a történetek, észrevétlenül tanulhattunk is a természetről is és emberségről is.
Egyedül a gekkó franciás műveltsége zavart egy kicsit: a kezdő olvasóknak gondot okozhat a francia szavak elolvasása, értelmezése. Egy lábjegyzetben oda lehetett volna írni a kiejtését és a jelentését a szavaknak.
Ovisoknak felolvasásra, kisiskolásoknak pedig önálló olvasásra ajánlom (a szellős sorok kedveznek is hozzá).

Ibanez P>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Csudajó kis mesekönyv, jópofa rajzokkal, erdei barátainkkal, sok tanulságos és vidám történettel. A rajzok közül nekem kiemelkedett a pisztrángtáncos jelenet, ahol a halak búvárszemüveget viseltek :-D A sünitől a mókuson át a vadmalacig és siklóig (na persze) sok-sok állattal találkozunk, kedvenc történeteim egyike az volt, ahol a katica nem akart többé pöttyöket:
"Utálom a pöttyeimet!
Lányok – mormolta a szöcske. – Csak a divat érdekli őket."

A másik nagy kedvenc, a gekkóval történt játék, ahol az egyik béka a gekkó farkát kapja el:
"A kis varangy elképedve nézett a kezében szorongatott gekkófarokra, aztán nagyot sikítva elhajította.
– Ne dobd el, Rudi – kiáltott rá Zozó, és odaügetett. – Hátha vissza lehet még ragasztani.
– Ez tiszta horror. Tiszta horror – motyogta Dönci…"

:-D A történetek külön-külön is lehet olvasni, egy-egy este, tényleg egyszerű, de aranyos mesék, gyerekként is biztos élveztem volna ezeket a történeteket.

3 hozzászólás
Chöpp P>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Nagyon jól szórakoztunk! Kiváló volt felolvasásra és – tátott szájú – mesehallgatásra! Anekdotázunk belőle rendesen. Már beszereztük A tekergő bőregeret is.

2 hozzászólás
Gabye>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Megint egy előolvasás a kedvenc gyermekkönyvtárosom, @Sicc kérésére – és micsoda mázli, hogy mindig jókat ad a kezembe ezzel a céllal!! ;-)
Szeretem az okos könyveket, ahol nem szájbarágósan akarják ráerőszakolni a „tudást” szegény gyerkőcökre, hanem csak észrevétlenül, sokszor humoros köntösbe bújtatva csepegtetik, és ez a könyv pont ilyen! Tele van apró információkkal az erdők, mezők állatairól és mindez valahogy olyan modernül, hogy a mai gyerekenek is könnyen befogadható. Mindegyik mese érdekes, szórakoztató, nem is igazán tudok kedvencet választani, bár talán a becsiccsentett muslincák volt a legnyerőbb ötlet :-)) És igazán szerettem a rajzokat is, valahogy engem a saját gyerekkoromra és benne Füzesi Zsuzsa képi világára emlékeztetnek, ami igazán bejövős!
Egy csak egy kérdőjel maradt bennem, méghozzá a katica pöttyeivel, leginkább azok változó méretével kapcsolatban, de nem spoilerezek, akit érdekel, – és akit nem az is –, olvassa…

10 hozzászólás
Trudiz >!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Sok szereplőt ismerhetünk meg, sok kedves kis állatkát. Több mesében főszerepet kapott az egymás segítése. Így a kis pacsirták kimentése a tűz elől, a vakond iránytűvel való megajándékozása…
A gekkófarok leszakadása mókás volt, habár ez „tiszta horror volt”. A katica pöttyeinek felhasználása is nagy ötletességet mutatott.
Kedves illusztrációi közül a csiga és a hernyó, na még a pók ábrázolása is tetszett.

Gelso P>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Mit is írhatnék egy ilyen szimpatikus könyvről?
Sok jót tudnék felsorolni a könyv mellett, pl. azt hogy vidám hangvételű, sokszor megmosolyogtam és nevettem vicces helyzeteken (pl. hogy a denevért Vlad-nak hívják). A gyerekeknek oly kedvelt környezetben és állatokban gazdag közegben játszódik. Kedves, idilli környezetben – kedves történetek olvasása közben észrevétlenül tanulhatunk, tudhatunk meg érdekességeket – amelyek nem feltétlenül létfontosságú dolgok, de nem baj az, ha vki tudja pl. hogy a sikló levedli a bőrét, vagy hogy a mókus feledékenységének köszönhetően gyarapszik az erdő (amúgy ezek a mókusok mindig ilyen „agyamramenő”-ideges állatok?), egyszer mindenki rácsodálkozik, hogy a lenyűgözően csodás, kecses, színes pillangó csúnya szőrös hernyóból alakul ki, vagy hogy a vakond nem lát túl jól, de segít helyette a szaglása, hogy a gekkó nem gyík, de neki is leválik a farka, majd visszanő, vagy hogy a pókhálószövéshez a potrohból jön a pókfonál…
Ja igen, én innen tudtam meg, hogy a kékcinkék a fészkük kibéleléséhez kakukkfüvet használnak.
Kedves dolog arról írni, hogy még egy állatnak is kellenek és fontosak a barátok, ilyenkor a kisgyerek is elgondolkozik, hogy ez nála is így van-e, és hogy melyik barát miért fontos neki? Az is tetszett – bár ez nem túl természetes egy természeti környezetben – hogy nincsenek ellenségek. Ellenben inkább segítenek másokon: pl. a sikló segített a rövidlátó Sün Samunak nagybátyjától, a pápaszemes kígyótól szemüveget szerezni, vagy a nyúlmentő akcióban megsérült nyúlbundát a rigók felhasználhatták fészkük kényelmessé béleléséhez. Az öreg Hangya segít a kisebbnek, hogyan is cipeljen haza okosan egy nagy levelet? Nagyon kedves a Katica története, aki megfosztotta magát a pöttyeitől, de segített a barátai problémáján. Igen megható és kedves volt még a Dugó kincset keres, Dugó egy kisméhecske, akinek a tánc megtanulásában felderítő nagybátyja segít, viszont ő is tud másokon segíteni jó megfigyelőképességével, szorgalmával.

Egyik kedvenc történetem a Vakond és az északnyugati átjáró, jól megmosolyogtam a tanácstalan, lakodalomba siető vakondot, és hogy a tolvaj szarka segít neki egy iránytűvel. Másik kedvencem a Kis szekund amelyben Rigó Ricsi énektehetsége járult hozzá a kis pacsirták megmentéséhez. Nagyon kedveltem a Katica világgá megy, aki (hét) különféle esetben segíthetett társain. Vagy A cinege fészke, ahol az egész erdő felkerekedett a kakukkfű keresésére.

Szőnyi Gergely rajzai nem az én világom, de a kötet végére rá kellett jönnöm, hogy igen, nagyon is passzolnak a könyvhöz és meg is szerettem az állatfiguráit. Megtetszettek.

Szerettem és élveztem olvasni, önálló olvasásra 3. osztályosaknak ajánlom, bár vastagság miatt riasztó lehet, de a ritkás sortávolság segítségével haladós az olvasás – és humoros történeteteket biztos, hogy könnyen befogadják a gyerekek.
Kíváncsi lettem a következő részre is, a Tekergő bőregérre.
Természetismeret órákon ajánlom felolvasásra alsós osztályokban.

(Egy kérdés felmerül bennem, miért szerepel külön megjegyezve, hogy Hegedűs Öcsi és Hegedűs Marci meséje?)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

3 hozzászólás
dianna76 P>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Ez egy nagyon aranyos mesekönyv az állatokról. Tele van tanulsággal, és sok-sok humorral. Igazán jó szórakozást nyújtott. Kicsit eszembe jutott a „Vidám mesék” az olvasása közben, bár Szutyejevvel semmi és senki sem érhet fel! Mindenesetre az illusztrációkat el tudtam volna képzelni Szutyejevvel, de Szőnyi Gergely rajzai sem voltak rosszak. Sőt, hogy tovább menjek, egy rajzfilmsorozatot is szívesen elnéznék a történetekből.
Nem tudok olyan mesét említeni a könyvből, ami ne tetszett volna. Egyik kedvencem a katicás lett, de már az első történet Mókus Réziről megfogott magának. Ezek csak mesék, de tanulhatnánk az állatoktól egy kis önzetlenséget, már ami a segítségnyújtást illeti, de említhetném az emberséget is.
Miközben elmélyülünk a mesékben, egy-egy tulajdonságot, jellegzetességet is becsempész a tudatunkba Palásthy Ágnes a különféle állatokról. Ezen kívül megtudhatjuk többek között, hogyan kerül a kócos hernyó helyébe egy pillangó, miért csetlik-botlik a sün, hogy menthet életet a rigó éneke, s mi mindenre jók a katica pöttyei. Láthatjuk, hogy a félénkből is válhat hős, a pók is lehet művész, a sapka nem csak az időjárás ellen védhet, s persze fény derül arra is, hogy hová tűnt a sikló.
A könyvben szereplő „hülye” kifejezés kicsit meghökkentett, bár csak egy cselekvésre vonatkozott, s ott van utána a figyelmeztetés, hogy jön a szappanos szájmosás. Meg aztán hiába, az állatok is mondhatnak csúnyát!
Engem ez a könyv, úgy ahogy van, megvett magának! Az írónőn és a kiadón túl, köszönet érte a Merítés-díj/gyermekirodalom 2015. projektnek is, mert ha nincs a listában, nem biztos, hogy rábukkanok és elolvasom. Kíváncsian várom, az írónő legújabb könyvét.

2 hozzászólás
Honey_Fly P>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Már lapozgatni is jó volt a könyvet, az illusztrációk barátságosak és nagyon illenek a szereplőkhöz, akik mindenféle szimpi állatok. A mesék irtó cukik, már az elsőnél elolvadtam ahogy láttam magam előtt a fákon tanácstalanul kereső-rohangászó mókusokat. Eszméletlen aranyos kép. A többi történet is nagyon klassz. A nyelvezet nagyon tetszik, különösen ahogy a szülők beszélnek a gyerekkel. Szeretetteljesen, türelmesen. A mesék észrevétlenül informatívak, sok-sok hasznos és érdekes dolgot tudhatunk meg az erdei állatokról. Felnőtteknek is remek kedvcsináló természetjáráshoz. De nem csak természeti szépségekre hívja fel a könyv a figyelmet. Örülök, hogy a Pisztráng Öcsi mesében megjelenik a lányok és a fiúk egyenlősége. Nincs olyan, hogy fiús játék vagy lányos játék, fiús sport vagy lányos sport. A gyerek az gyerek és úgy van rendjén, ha mindegyikük csinálhatja azt, amihez kedve van! Ez egy jó alap a felnőtt világhoz :)

4 hozzászólás
Sicc>!
Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklót

Aranyos kis tanmesék, gyönyörű kivitelezésben. Tényleg nagyon jók lehetnek esti meséknek, hiszen nem túl rövidek, de nem is hosszúak. Egy picit nálam néha már súrolta a (túlzó) didaktikusság határát…de aztán legtöbbször visszabillent a szöveg, és szívesen olvastam tovább.
Biztosan fogom ajánlani gyerekeknek, szülőknek.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Trudiz >!

– Nem veszek fel sapkát – jelentette ki Napóleon, a csíkos kis vadmalac…

15. oldal

Trudiz >!

Pisztráng Öcsi a szinkronúszó versenyre gyakorolt a nővéreivel a patak kiöblösödő fordulójában. Kecsesen hasították a vizet.

20. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház
Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)
Zalán Tibor: Háry
Kertész Balázs: Pufi, a háziszellem
Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni
Harcos Bálint: Szofi lufija
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Kántor Kata: A szagtalan betörő