Az ​Éjkapu 13 csillagozás

Palágyi R. László: Az Éjkapu

Különös események követik egymást Ostidas komor királyságában, ahol évszázadok óta az Oroszlános Lovagrend uralkodik. A bányavárosokban az épületekre tűzik egy megjósolt új rend zászlaját, Ámbraparton pedig élettelenül a partra sodródik az óriási kráken, amely hosszú ideje elzárta az országot a tengeren túli világoktól. Mivel a szörny fenyegetése már a múlté, a korona expedíciót indít a krónikákban szereplő nyugati földrész, Vessuunas felé. Ám a Vessuunasba vezető úton, az éjszaka és nappal határán, minden felfedezőnek – legyen hős vagy gonosztevő, vagy akár mindkettő –, át kell kelnie az Éjkapun…

>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2021
264 oldal · ISBN: 9786155821233
>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155821219 · Illusztrálta: Czinkos Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Nem kifejezetten az én műfajom, de a 2020-as, GABO kiadós antológiában debütált szerző kedves felkérésére nagy örömmel olvastam el a kötetet.
Aggódtam persze, hogy hátha rossz lesz, és akkor nagy bajban leszek – de egyáltalán nem volt rossz, hála a két isteneknek!

Ahhoz képest, hogy ez egy eléggé klasszikus, királyos-lovagos-mágiás fantasy, némi portálfantasy beütéssel… alapvetően élvezettel olvastam. :P
Az első pár fejezet kicsit még döcögött (meg ha elkezdődik egy szál, miért hagyjuk aztán el, egészen a regény végéig? és még érdekes is lett volna!), de aztán szépen összeállt az egész. Nem csikorgott a stílus (sőt), működtek a karakterek, érdekesek voltak a konfliktusok, valahonnan valahova tartott is a történet, klasszul fokozódott a feszültség, a szálak szépen összeértek a végére. Még némi romantikus konfliktust is találhatnak benne az erre fogékony olvasók, és az ráadásul túl sincs ragozva! A Nyugatföldön játszódó rész lényegesen kevésbé tetszett, az „otthoni” történések sokkal jobban be tudtak vonni, ott voltak igazán érdekesek a konfliktusok.

Szóval, ez egy egészen jól megírt, korrekt regény, bárcsak minden kezdő író ilyen remek debütálással érkezne közénk.

Noro >!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

E lovagkoros-hajóutas-felfedezős low fantasy mögött egészen remek ötlet rejtőzik, igazán kár, hogy pont a legérdekesebb részt sikerült egy kissé összecsapni. A történetet megnyitó középkori intrikák, lovagi küzdelmek még egészen részletesen ki vannak dolgozva, aztán a regény címét adó utazás, az Éjkapun túli világ már kevésbé alapos, a hazatérő kalandorokat fogadó, hatalmas csavar pedig egészen rövidre lett fogva. Nem tudom, hogy a határidő, vagy a terjedelmi korlátok fenyegették-e a szerzőt, de az az érzésem, hogy minél több témával kellett zsonglőrködnie, annál kevesebb kapacitása maradt az újabb fordulatok alapos kifejtésére. Pedig a végében volt az igazi potenciál, arra kellett volna a legjobban odafigyelni. Akár azon az áron is, ha a bevezető részek emiatt kevésbé lesznek részletesek. Az utólag világosan látszik, hogy már a könyv elején készen állt a terv, hogyan ér össze a kezdet és a vég, de a kettőt összekötő szálakkal, és főleg a háttérben zajló eseményekkel többet lehetett volna foglalkozni. Ezzel együtt a regényben tényleg van potenciál, csak sokkal szebb is lehetett volna, ha egyenletesebben épül fel.

luthienlovemagic IP>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Amikor a szerző felkért recenzió írására, rögtön örömmel elfogadtam a felkérést. Különösen azért, mert egy ígéretesnek tűnő új hangról van szó, ráadásképpen fantasyról, ami mindenképpen a gyengém. És mivel eddig zömében pozitív tapasztalataim vannak az elsőkönyvesekkel, így Palágyi R. László művével is tenni akartam egy próbát.

A pozitív előérzetem ellenére az elején nagyon nem akartunk egymásra találni. Az első pár fejezet nem nagyon csúszott. Nehézkesen indult be a cselekmény, túl sok volt a szereplő és a helyszín, és a szerző túl sok információt akart közölni az olvasójával. Ráadásul a második fejezet elindított egy olyan mellékszálat, ami egészen a kötet végéig nem nyert értelmet, csak lógott a levegőben, amivel teljesen kizökkentett az olvasásból. Itt kissé elbizonytalanodtam, hogy valóban az én könyvem lesz-e Az Éjkapu, mert alig haladtam vele, és kvázi kényszeríteni kellett magam az olvasás folytatására. Aztán úgy a negyvenedik oldal környékén egyszer csak beindult, és azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat. Sokat gondolkoztam azon, miért lehet ez. Többször visszatértem a könyvre, újraolvastam néhány kedvenc részemet, összehasonlítottam a kezdeti fejezetek írásmódját a későbbiekkel, és arra jutottam, hogy a szerző egy ponton ritmust váltott, ami sokkal jobban állt neki, mint a kötet eleje. Jobb lett az információadagolás, a cselekményív, a karakterek és minden más is, a végén pedig azt gondoltam, milyen kár az elejéért, mert ha az is a későbbi részek stílusában és történetvezetésével íródik, akkor még jobb lenne a végeredmény. Látszott, hogy nagyon elkapta a fonalat, a kezdeti döcögés után rájött, mit akar elmesélni, utána végigvitte a lendület, és egy élvezetes, a portál-hősi fantasy határmezsgyéjén mozgó regényt adott ki a kezéből.

Az Éjkapu összességében egy ígéretes debütálás. Minden eszköze megvan a szerzőnek, hogy még jobb fantasy-íróvá váljon. Habár a kezdeti információadagolásban még van mit fejlődnie, de ettől eltekintve úgy gondolom, minden a helyén volt a történetben. A jó atmoszférateremtést külön kiemelném, mert ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül alig bírtam letenni a könyvet. Kíváncsian várom, hová fejlődik még a szerző.

A teljes értékelés a linken olvasható: link

Gnocchi7 I>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Szerzői recenzióként kaptam meg ezt a könyvet, és bár nem tudtam, igazából mire számítsak, kellemesen csalódtam. Az elején nehézkesen indult a történet, nagyon sok helyszín, szereplő és esemény volt, amit az olvasó így hirtelen nem értett. A rengeteg név kifejezetten összezavart, mert sokszor nem tudtam, hogy valaki új szereplő, vagy már egyszer megjelent.
Olyan 100 oldal körül viszont már kitisztult a kép, és magába rántott a történet. Izgalmas volt, és jól megírt. spoiler

julicsenge IP>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Ostidasban nem lányregény az élet: a birodalom tenger felőli határát hatalmas kráken őrzi, bárki bármikor a fűbe haraphat, főleg, ha nem szimpatikus a képe, a nő pedig maximum arra jó, hogy ha visszadumál, simán be lehet zárni egy toronyba. Ám ahogy a Vén Bestia rejtélyes körülmények között kimúlik, és rothadó testét partra sodorja a víz, a világ kinyílik – kolumbuszi expedíció indul, a Santa Maria azonban ezúttal egy halszagú bálnavadász hajó, fedélzetén különféle lókötőkkel, egy lovagi ambíciókat dédelgető lánnyal, egy túlságosan becsületes lovaggal, meg egy jócskán karótnyelt pappal. A két isten legyen irgalmas azokhoz, akik megkísérlik az Éjkapun való áthaladást!
http://tudatosolvaso.blogspot.com/2020/12/palagyi-r-las…

bordeaux I>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Nem tudom, mire is számítottam Palágyi Laci első kötetétől, hiszen már a fülszöveg jelzi, hogy nem fogunk unatkozni – de hogy mennyire nem! Szörnyű hasonlat, de az Éjkapu világába csöppenve úgy éreztem magam, mint 10 évesen Carl Mayt olvasva, hogy jön a medve, jön a bölény, aztán még a sápadt arcú testvérek is, pedig még alig jutottam túl pár oldalon.
Az Éjkapunál ugyan nem a bölény jön, de a kráken például igen, és már az első pár oldalon kapunk mindent: akciót, agressziót, könyörtelenséget, társadalomkritikát, alig belátható politikai cselszövéseket, és valamit az ezek között nem hangsúlyosan, de erős háttérként – mintegy vitorlavászonként – feszülő érzelmi viszonyrendszerekből.
Nem tudtam eldönteni, jó dolog-e ennyi mindent játékba hozni és játékban tartani (ezért is a -0,5 csillag), én ezekben a szövevényekben nehezen találtam utat, befelé és kifelé egyaránt, de a kezdet és a végkifejlet közötti mintegy 220 oldalon úgy éreztem, merészen újszerű dolgok történnek. És persze, amennyire veszélyesnek találtam ezt a sokfelé kapcsolódást, annyira csodáltam is, hogyan teremt a szöveg kapcsolatot más szövegekkel és – a fikcióból kilépve – valós történelmi eseményekkel spoiler.
Összességében nagyon nagyra értékeltem ebben a regényben, hogy nem pusztán magával tudott ragadni a maguk egyszerű (értsd. egyenes) módján hiteles karaktereivel, hanem végig fenn is tartotta a csodálkozó érdeklődésemet a – miénkhez ezer szállal kötődő – világa iránt.

Póli_Róbert P>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Cseberből vederbe. S kimászni belőle?
Ó, mily lehetetlen!
Ez jutott eszembe olvasás közben.
Címszavak:
– izgalmas
– érdekes
– fejtörésre okot adó fejlemények
– különös világok krónikája.
Néha elvesztem a részletekben, a sok szereplő között, ez azonban nem rontott az olvasási élményen.
Összességében szórakoztató, lekötő olvasmány, szép zárszóval.
Happy end? Hát.. mondjuk, csak félig-meddig van. Már ha ami van, az az.
A magam részéről mindenképpen ajánlom olvasásra.

Ui.: nincs elírás, nincs tördelési hiba. Ez ritka, mint a fehér holló manapság. Dicséret érte!


Népszerű idézetek

julicsenge IP>!

– Tudják csak meg, anyám szajha volt, vagyis valaki már azért is fizetett, hogy megfoganjak!

13. oldal

Póli_Róbert P>!

A hatalom nem csak a hatalmasokat fertőzi meg, hanem az ellene lázadókat is.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Greg Keyes: Született Királynő
Victor Milán: Dinoszauruszurak
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Moskát Anita: Horgonyhely
Raoul Renier: A kívülálló
Aurora Lewis Turner: Névtelenek
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság