Az ​Éjkapu 16 csillagozás

Palágyi R. László: Az Éjkapu

Különös események követik egymást Ostidas komor királyságában, ahol évszázadok óta az Oroszlános Lovagrend uralkodik. A bányavárosokban az épületekre tűzik egy megjósolt új rend zászlaját, Ámbraparton pedig élettelenül a partra sodródik az óriási kráken, amely hosszú ideje elzárta az országot a tengeren túli világoktól. Mivel a szörny fenyegetése már a múlté, a korona expedíciót indít a krónikákban szereplő nyugati földrész, Vessuunas felé. Ám a Vessuunasba vezető úton, az éjszaka és nappal határán, minden felfedezőnek – legyen hős vagy gonosztevő, vagy akár mindkettő –, át kell kelnie az Éjkapun…

>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2021
264 oldal · ISBN: 9786155821233
>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155821219 · Illusztrálta: Czinkos Éva

Kedvencelte 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Nem kifejezetten az én műfajom, de a 2020-as, GABO kiadós antológiában debütált szerző kedves felkérésére nagy örömmel olvastam el a kötetet.
Aggódtam persze, hogy hátha rossz lesz, és akkor nagy bajban leszek – de egyáltalán nem volt rossz, hála a két isteneknek!

Ahhoz képest, hogy ez egy eléggé klasszikus, királyos-lovagos-mágiás fantasy, némi portálfantasy beütéssel… alapvetően élvezettel olvastam. :P
Az első pár fejezet kicsit még döcögött (meg ha elkezdődik egy szál, miért hagyjuk aztán el, egészen a regény végéig? és még érdekes is lett volna!), de aztán szépen összeállt az egész. Nem csikorgott a stílus (sőt), működtek a karakterek, érdekesek voltak a konfliktusok, valahonnan valahova tartott is a történet, klasszul fokozódott a feszültség, a szálak szépen összeértek a végére. Még némi romantikus konfliktust is találhatnak benne az erre fogékony olvasók, és az ráadásul túl sincs ragozva! A Nyugatföldön játszódó rész lényegesen kevésbé tetszett, az „otthoni” történések sokkal jobban be tudtak vonni, ott voltak igazán érdekesek a konfliktusok.

Szóval, ez egy egészen jól megírt, korrekt regény, bárcsak minden kezdő író ilyen remek debütálással érkezne közénk.

Noro P>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

E lovagkoros-hajóutas-felfedezős low fantasy mögött egészen remek ötlet rejtőzik, igazán kár, hogy pont a legérdekesebb részt sikerült egy kissé összecsapni. A történetet megnyitó középkori intrikák, lovagi küzdelmek még egészen részletesen ki vannak dolgozva, aztán a regény címét adó utazás, az Éjkapun túli világ már kevésbé alapos, a hazatérő kalandorokat fogadó, hatalmas csavar pedig egészen rövidre lett fogva. Nem tudom, hogy a határidő, vagy a terjedelmi korlátok fenyegették-e a szerzőt, de az az érzésem, hogy minél több témával kellett zsonglőrködnie, annál kevesebb kapacitása maradt az újabb fordulatok alapos kifejtésére. Pedig a végében volt az igazi potenciál, arra kellett volna a legjobban odafigyelni. Akár azon az áron is, ha a bevezető részek emiatt kevésbé lesznek részletesek. Az utólag világosan látszik, hogy már a könyv elején készen állt a terv, hogyan ér össze a kezdet és a vég, de a kettőt összekötő szálakkal, és főleg a háttérben zajló eseményekkel többet lehetett volna foglalkozni. Ezzel együtt a regényben tényleg van potenciál, csak sokkal szebb is lehetett volna, ha egyenletesebben épül fel.

luthienlovemagic IP>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Amikor a szerző felkért recenzió írására, rögtön örömmel elfogadtam a felkérést. Különösen azért, mert egy ígéretesnek tűnő új hangról van szó, ráadásképpen fantasyról, ami mindenképpen a gyengém. És mivel eddig zömében pozitív tapasztalataim vannak az elsőkönyvesekkel, így Palágyi R. László művével is tenni akartam egy próbát.

A pozitív előérzetem ellenére az elején nagyon nem akartunk egymásra találni. Az első pár fejezet nem nagyon csúszott. Nehézkesen indult be a cselekmény, túl sok volt a szereplő és a helyszín, és a szerző túl sok információt akart közölni az olvasójával. Ráadásul a második fejezet elindított egy olyan mellékszálat, ami egészen a kötet végéig nem nyert értelmet, csak lógott a levegőben, amivel teljesen kizökkentett az olvasásból. Itt kissé elbizonytalanodtam, hogy valóban az én könyvem lesz-e Az Éjkapu, mert alig haladtam vele, és kvázi kényszeríteni kellett magam az olvasás folytatására. Aztán úgy a negyvenedik oldal környékén egyszer csak beindult, és azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat. Sokat gondolkoztam azon, miért lehet ez. Többször visszatértem a könyvre, újraolvastam néhány kedvenc részemet, összehasonlítottam a kezdeti fejezetek írásmódját a későbbiekkel, és arra jutottam, hogy a szerző egy ponton ritmust váltott, ami sokkal jobban állt neki, mint a kötet eleje. Jobb lett az információadagolás, a cselekményív, a karakterek és minden más is, a végén pedig azt gondoltam, milyen kár az elejéért, mert ha az is a későbbi részek stílusában és történetvezetésével íródik, akkor még jobb lenne a végeredmény. Látszott, hogy nagyon elkapta a fonalat, a kezdeti döcögés után rájött, mit akar elmesélni, utána végigvitte a lendület, és egy élvezetes, a portál-hősi fantasy határmezsgyéjén mozgó regényt adott ki a kezéből.

Az Éjkapu összességében egy ígéretes debütálás. Minden eszköze megvan a szerzőnek, hogy még jobb fantasy-íróvá váljon. Habár a kezdeti információadagolásban még van mit fejlődnie, de ettől eltekintve úgy gondolom, minden a helyén volt a történetben. A jó atmoszférateremtést külön kiemelném, mert ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül alig bírtam letenni a könyvet. Kíváncsian várom, hová fejlődik még a szerző.

A teljes értékelés a linken olvasható: link

polimatilda I>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Szerzői recenzióként kaptam meg ezt a könyvet, és bár nem tudtam, igazából mire számítsak, kellemesen csalódtam. Az elején nehézkesen indult a történet, nagyon sok helyszín, szereplő és esemény volt, amit az olvasó így hirtelen nem értett. A rengeteg név kifejezetten összezavart, mert sokszor nem tudtam, hogy valaki új szereplő, vagy már egyszer megjelent.
Olyan 100 oldal körül viszont már kitisztult a kép, és magába rántott a történet. Izgalmas volt, és jól megírt. spoiler

julicsenge IP>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Ostidasban nem lányregény az élet: a birodalom tenger felőli határát hatalmas kráken őrzi, bárki bármikor a fűbe haraphat, főleg, ha nem szimpatikus a képe, a nő pedig maximum arra jó, hogy ha visszadumál, simán be lehet zárni egy toronyba. Ám ahogy a Vén Bestia rejtélyes körülmények között kimúlik, és rothadó testét partra sodorja a víz, a világ kinyílik – kolumbuszi expedíció indul, a Santa Maria azonban ezúttal egy halszagú bálnavadász hajó, fedélzetén különféle lókötőkkel, egy lovagi ambíciókat dédelgető lánnyal, egy túlságosan becsületes lovaggal, meg egy jócskán karótnyelt pappal. A két isten legyen irgalmas azokhoz, akik megkísérlik az Éjkapun való áthaladást!
http://tudatosolvaso.blogspot.com/2020/12/palagyi-r-las…

CsonkaSzaboBrigi89>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Az Éjkapu egy lovagkori fantasztikus regény, mely a mindössze 260 oldala ellenére is nagyon eseménydús történetet rejt.

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele, az első néhány oldalon az egyik képről másikra való ugrást kicsit hirtelennek és elsőre nehezen követhetőnek éreztem, de ahogy haladunk előre, minden szál és esemény értelmet nyer, a darabkák szép sorban kerülnek a helyükre, a végére pedig egy kerek egésszé állnak össze.

A témák és alzsánerek keverésével és a sok bonyodalommal egy igazán eseménydús és izgalmas történetet kapunk, mégsem éreztem kaotikusnak, nem kuszálódtak össze a szálak, nagyon is tetszett ez a „vegyes-vágott”, sőt valószínűleg pont a szokatlansága miatt tetszett ennyire a komplett sztori.

A főbb karakterek nagyon jól kidolgozottak és hitelesek, a jellemfejlődéseik pozitívak és életszerűek. A mellékszereplők bemutatásában sem maradt hiányérzetem, a rövidebb jellemzéseik/gesztusaik alapján is könnyen beazonosíthatóak voltak számomra, milyen személyiségek ők és mit várhatok tőlük.

Összességében egy nagyon érdekes mágikus-felfedezős-lovagkori fantáziavilágú történet – köszönöm, hogy olvashattam!

Kicsit bővebben:
https://brigeri.blog.hu/2023/04/22/az_ejkapu_brigi

bordeaux I>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Nem tudom, mire is számítottam Palágyi Laci első kötetétől, hiszen már a fülszöveg jelzi, hogy nem fogunk unatkozni – de hogy mennyire nem! Szörnyű hasonlat, de az Éjkapu világába csöppenve úgy éreztem magam, mint 10 évesen Carl Mayt olvasva, hogy jön a medve, jön a bölény, aztán még a sápadt arcú testvérek is, pedig még alig jutottam túl pár oldalon.
Az Éjkapunál ugyan nem a bölény jön, de a kráken például igen, és már az első pár oldalon kapunk mindent: akciót, agressziót, könyörtelenséget, társadalomkritikát, alig belátható politikai cselszövéseket, és valamit az ezek között nem hangsúlyosan, de erős háttérként – mintegy vitorlavászonként – feszülő érzelmi viszonyrendszerekből.
Nem tudtam eldönteni, jó dolog-e ennyi mindent játékba hozni és játékban tartani (ezért is a -0,5 csillag), én ezekben a szövevényekben nehezen találtam utat, befelé és kifelé egyaránt, de a kezdet és a végkifejlet közötti mintegy 220 oldalon úgy éreztem, merészen újszerű dolgok történnek. És persze, amennyire veszélyesnek találtam ezt a sokfelé kapcsolódást, annyira csodáltam is, hogyan teremt a szöveg kapcsolatot más szövegekkel és – a fikcióból kilépve – valós történelmi eseményekkel spoiler.
Összességében nagyon nagyra értékeltem ebben a regényben, hogy nem pusztán magával tudott ragadni a maguk egyszerű (értsd. egyenes) módján hiteles karaktereivel, hanem végig fenn is tartotta a csodálkozó érdeklődésemet a – miénkhez ezer szállal kötődő – világa iránt.

Póli_Róbert>!
Palágyi R. László: Az Éjkapu

Cseberből vederbe. S kimászni belőle?
Ó, mily lehetetlen!
Ez jutott eszembe olvasás közben.
Címszavak:
– izgalmas
– érdekes
– fejtörésre okot adó fejlemények
– különös világok krónikája.
Néha elvesztem a részletekben, a sok szereplő között, ez azonban nem rontott az olvasási élményen.
Összességében szórakoztató, lekötő olvasmány, szép zárszóval.
Happy end? Hát.. mondjuk, csak félig-meddig van. Már ha ami van, az az.
A magam részéről mindenképpen ajánlom olvasásra.

Ui.: nincs elírás, nincs tördelési hiba. Ez ritka, mint a fehér holló manapság. Dicséret érte!


Népszerű idézetek

julicsenge IP>!

– Tudják csak meg, anyám szajha volt, vagyis valaki már azért is fizetett, hogy megfoganjak!

13. oldal

Póli_Róbert>!

A hatalom nem csak a hatalmasokat fertőzi meg, hanem az ellene lázadókat is.

CsonkaSzaboBrigi89>!

Ha bort iszom, igazat mondok, ha égetett szeszt, akkor pedig hazudok…

CsonkaSzaboBrigi89>!

– Engem akarnak Nyugatföldre küldeni? – kérdezte Fonlar, máris elsápadva.
– Jól értetted.
– A tengeren?
– Nem, majd hidat ácsolnak neked…

CsonkaSzaboBrigi89>!

– A sors túlnőtt rajtunk, mi már csak porszemek vagyunk ebben a történetben, apró bábuk a játszmában.

CsonkaSzaboBrigi89>!

Alorien belenézett a szemébe, a tág pupillákba, de az őrület mögött csak mélységes űrt látott, amikor a férfi az obszidián tőrrel elvágta a saját torkát, és a nyakából kiömlő vér öntözni kezdte a szikkadt földet.

CsonkaSzaboBrigi89>!

Az az éjjel van ott, ami itt már a múlté, az itteni nappal pedig odaát még nincs. Mi vagyunk a „már”, ők a „még”.

CsonkaSzaboBrigi89>!

S az éjjel, mely elrejtette előlük a napot, mindössze néhány pillanat alatt átadta helyét a világosságnak: a vörös napot mintha narancsszín kötélen húzták volna keresztül az égen, hogy néhány pillanat múlva már aranyló fénnyel foglalja el a helyét nyugaton, és véget vessen az éjszakának.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Greg Keyes: Született Királynő
David Gemmell: Kétes hírű lovagok
Victor Milán: Dinoszauruszurak
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó
Lana V. Asol: A folyó túloldalán
Aurora Lewis Turner: Lloyd, a belső szörnyeteg