„Egy balatoni strandon, több fekvésben olvastam el Pál Sándor Attila kéziratát. A lapokra naptej, olvadt fagylalt csorgott, egy-két lapot meg is rágott a kisebbik fiam. Gyerekzsivaj, szél, tágas horizont. Helyben is vagyunk. Ahogy egyre beljebb olvastam magam a versekbe, úgy merültem vissza a gyerekkoromba. Mert aki ezekben a versekben beszél, az főként a gyerekkorról beszél, a gyerekkoráról, a legfontosabb évekről. A gyerekkor varázslatos tereit járják be a versek, és közben nyoma sincs semmiféle nosztalgiának vagy túlzott érzelmességnek. Semmi bizonytalanság, semmi innen-onnan kölcsönvett hang, Pál Sándor Attila máris a saját nyelvén, a saját karakteres hangján szólal meg. Versei egyenként is erősek, emlékezetesek, kötetbe rendezve pedig egy egészen kivételes panorámát tárnak az olvasó elé. Egy olyan panorámát, amely a mélyben összemosódik a saját emlékképeinkkel. Erre a finom összemosásra csak a költészet képes, az olyan magával ragadó költészet, mint amilyen Pál Sándor… (tovább)
Pontozó 6 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ha egy kulturális IQ tesztben lennénk, akkor azt kérdezném, hogy Juhász Tibor első könyve úgy aránylik Tar Sándor könyveihez, mint PSA első kötete aránylik a … és a megfejtés az lenne, hogy a Halászóemberhez. Mert szerintem egy Halászóember lighttal van dolgunk.
Kisebb a látószög, kisebb a pusztulás, finom detektálás van, mobillal világítás a radar alá vagy épp fölé. Rezignált és csöndes elmúlás, olyan amikor a jövő iránt is csak nosztalgiát tudunk érezni.
Egy jó költő első kötete.
Nagyon megszerettem ezeket a verseket. Azt hiszem, az ilyeneket hívják prózaversnek. Ami megfogott, az a hang, nagyon szerettem 'hallgatni', az jutott valahogy eszembe róla mindig, hogy az élet élhető.
Népszerű idézetek
Metró
Nagyapáéknak volt egy garzonjuk Szentendrén, úgy egy
kilométerre az óvárostól. Minden nyáron oda mentünk
nyaralni. Besétáltunk a központba, a régi házak közé,
imádtam a macskakövet. Rengeteg fagyit ettem, és akkor
voltam a legönállóbb, amikor úgy sétálhattam a gáton, hogy nem
fogta senki a kezem. Ritkán Pestre is bementünk, rokonokhoz.
Metróztunk is egyszer. Ekkor történt, hogy kiszabadítottam
magam anyám kezéből és beugrottam a sínek közé. Jó volt ott lent
sétálni. Apám és anyám sem volt ideges, annyit mondtak, hogy ha
jön a vonat, jöjjek ki. A közelebbi alagútrészbe kicsit be is néztem,
aztán amikor láttam, hogy amarról jön, igyekeztem visszamászni a
lábak közé. Elsőre nem ment, egyre közelebb jött a két lámpa, de
lassan, anya és apa pedig kiemeltek. Semmi baj. Azóta sem járok
sűrűbben a fővárosba. Néha metróznom is kell, egyedül a rengeteg
ember közt. Már tudom, hogy ez így nem történhetett meg, a
vágány túl mély, ott a nagyfeszültség, anyámék nem ilyenek. Pedig
emlékszem, milyen volt az alagút, a vonat lámpáira s, a megállóra,
egy-két pislákoló neonra, és hogy milyen volt ott lent, azt is
pontosan tudom. Egyszer valahogy megnézném újra, éjszaka,
amikor nem jár, vagy ha üzemzavar van. Nagyapáék hat éve
eladták a nyaralót. Pedig lehet, hogy nincs is ott.
52. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás