Pontozó 6 csillagozás

Pál Sándor Attila: Pontozó

„Egy ​balatoni strandon, több fekvésben olvastam el Pál Sándor Attila kéziratát. A lapokra naptej, olvadt fagylalt csorgott, egy-két lapot meg is rágott a kisebbik fiam. Gyerekzsivaj, szél, tágas horizont. Helyben is vagyunk. Ahogy egyre beljebb olvastam magam a versekbe, úgy merültem vissza a gyerekkoromba. Mert aki ezekben a versekben beszél, az főként a gyerekkorról beszél, a gyerekkoráról, a legfontosabb évekről. A gyerekkor varázslatos tereit járják be a versek, és közben nyoma sincs semmiféle nosztalgiának vagy túlzott érzelmességnek. Semmi bizonytalanság, semmi innen-onnan kölcsönvett hang, Pál Sándor Attila máris a saját nyelvén, a saját karakteres hangján szólal meg. Versei egyenként is erősek, emlékezetesek, kötetbe rendezve pedig egy egészen kivételes panorámát tárnak az olvasó elé. Egy olyan panorámát, amely a mélyben összemosódik a saját emlékképeinkkel. Erre a finom összemosásra csak a költészet képes, az olyan magával ragadó költészet, mint amilyen Pál Sándor… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
József Attila Kör / PRAE.HU, Budapest, 2013
72 oldal · ISBN: 9789638847850

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gályanapló>!
Pál Sándor Attila: Pontozó

Ha egy kulturális IQ tesztben lennénk, akkor azt kérdezném, hogy Juhász Tibor első könyve úgy aránylik Tar Sándor könyveihez, mint PSA első kötete aránylik a … és a megfejtés az lenne, hogy a Halászóemberhez. Mert szerintem egy Halászóember lighttal van dolgunk.

Kisebb a látószög, kisebb a pusztulás, finom detektálás van, mobillal világítás a radar alá vagy épp fölé. Rezignált és csöndes elmúlás, olyan amikor a jövő iránt is csak nosztalgiát tudunk érezni.

Egy jó költő első kötete.

deixis>!
Pál Sándor Attila: Pontozó

továbbra is győrffy ákos 1972 őszén az alföldön :)

(összetört a táskámban lévő termoszban az üveg (!), szóval kissé kávés lett a könyv.)

angelacsapo22>!
Pál Sándor Attila: Pontozó

Nagyon megszerettem ezeket a verseket. Azt hiszem, az ilyeneket hívják prózaversnek. Ami megfogott, az a hang, nagyon szerettem 'hallgatni', az jutott valahogy eszembe róla mindig, hogy az élet élhető.


Népszerű idézetek

Elenya P>!

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a tériszonyos ember nem a mélységtől fél, nem attól, hogy leeshet, hanem hogy leugrik.

28. oldal

angelacsapo22>!

Metró

Nagyapáéknak volt egy garzonjuk Szentendrén, úgy egy
kilométerre az óvárostól. Minden nyáron oda mentünk
nyaralni. Besétáltunk a központba, a régi házak közé,
imádtam a macskakövet. Rengeteg fagyit ettem, és akkor
voltam a legönállóbb, amikor úgy sétálhattam a gáton, hogy nem
fogta senki a kezem. Ritkán Pestre is bementünk, rokonokhoz.
Metróztunk is egyszer. Ekkor történt, hogy kiszabadítottam
magam anyám kezéből és beugrottam a sínek közé. Jó volt ott lent
sétálni. Apám és anyám sem volt ideges, annyit mondtak, hogy ha
jön a vonat, jöjjek ki. A közelebbi alagútrészbe kicsit be is néztem,
aztán amikor láttam, hogy amarról jön, igyekeztem visszamászni a
lábak közé. Elsőre nem ment, egyre közelebb jött a két lámpa, de
lassan, anya és apa pedig kiemeltek. Semmi baj. Azóta sem járok
sűrűbben a fővárosba. Néha metróznom is kell, egyedül a rengeteg
ember közt. Már tudom, hogy ez így nem történhetett meg, a
vágány túl mély, ott a nagyfeszültség, anyámék nem ilyenek. Pedig
emlékszem, milyen volt az alagút, a vonat lámpáira s, a megállóra,
egy-két pislákoló neonra, és hogy milyen volt ott lent, azt is
pontosan tudom. Egyszer valahogy megnézném újra, éjszaka,
amikor nem jár, vagy ha üzemzavar van. Nagyapáék hat éve
eladták a nyaralót. Pedig lehet, hogy nincs is ott.

52. oldal

ESanka>!

Sosem aludt, ezt mondta, meg én sem láttam, mégis mindig tudta, mit álmodtam.

Kevert


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után