Düvő 17 csillagozás

Dalok, énekek, balladák és táncok
Pál Sándor Attila: Düvő

A düvő egy népzenei szakkifejezés arra a jelenségre, amikor „a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik”. A Düvő című kötet ezt a világot: a folklórban és a szimmetriában rejlő erőt idézi meg. Pál Sándor Attila versei a népzene hangját imitálva népdalokat, balladákat, meséket írnak újra, virágénekeket, munkadalokat vagy épp legényeseket olvashatunk a kötet lapjain. Ennek a költészetnek van mondanivalója az országról, a versek olyan képét mutatják meg a magyar vidéknek, amely ritkán örökítődik meg ilyen modern, mégis a hagyományokat eredeti módon újrateremető nyelven. A kortárs fiatal költészetben különösen egyedülálló ez a szemlélet: egy radikálisan szelíd hang szólal meg ebben a friss, szomorú, mértéktartóan szenvedélyes könyvben.

>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435078
>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · ISBN: 9789631435603

Enciklopédia 29


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Szeretem, amikor a régi keveredik az újjal, a modern a hagyományossal.

Erről a kötetről több kortárs költő is eszembe jutott, pl. Varró Dani, aki legutóbbi kötetében a 21. századi ember pozíciójából helyezkedik bele a klasszikus költők szerepébe, illetve Bognár Péter Rodológiája is beugrott, aki egy eléggé extrém kísérletben járja végig a magyar verstani hagyományokat, jócskán szőve műveibe modern elemeket.

Ebben a kötetben is megidéződnek a klasszikus formák és témák, csak éppen a szerző minden rájuk rakódott sziruposságot, idealizálást kegyetlenül leránt róluk, nem hagyva helyet mindenféle nosztalgikus illúzióknak.

Itt a vándorbetyár nem a mondavilág romantikus alakja, hanem használt óvszerek és falfirkák között bujkáló alak, a balladák nem elhagyott szerelmesekről, hanem autóbalesetet szenvedő román srácokról szólnak, az aratólegények pedig nem pirospozsgás, izmos parasztfiúk, hanem porallergiás városi ficsúrok.

Azért van itt szépség is, néha-néha a porból feltekintünk a csillagokra, és meglátjuk a végtelent.

Emlékezetes kötet.

2 hozzászólás
>!
abcug IP
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Tetszik nekem ebben a kötetben nagyon a kockázatvállalás: hogy mer nagyon másképpen írni, mint ahogy ma divatos. Mer nyúlni olyan eszközökhöz, amelyek 1.) ki lettek dobva az utóbbi harminc év teoretikai fordulatainak egyike során; 2.) ahol pedig nem lettek kidobva, ott a lehető legunalmasabban, legporosabban, időnként legcsököttebb értékőrző-minőségben egyetlen igaz magyar költészetként lettek feltüntetve, éppen a mondott kritikanyelvi fordulatnak nyújtva nyelvet – hogy éppen magukból csináljanak viccet ezzel. A népi költészet eszköztára Pál Sándor Attilánál jó kezekben van, többek között azért, mert nem túlpozícionált, nem didaktikus, és mert nem ismétlő-jellegű, mindazontúl pedig igenis értékrelativzáló. Izgalmasan hat a mai költészetben ez a hang, izgalmasak a jóformán újra ismeretlen témák. És persze izgalmas, hogy akad végre egy fiatal költő, aki tud magukban is olvasható verseket írni! Cikluskompozícióban működő versek helyett itt bizony szépen elejük-közepük-végük is van a költeményeknek — méghozzá úgy is, hogy jónéhánynak ugyanaz a címe pedig, még a tartalomjegyzék is a kezdő sorukkal azonosítja őket, mint valami népdalgyűjteményben. Szimpatikus vállalkozás a Pál Sándor Attiláé, úgy alanyi költészet, hogy a vallomásos lírától mégiscsak távolságot tart, s egyáltalán, mindentől távolságot tart, ami az említett népi költészetben ragacsos és poros lett: nincs pátosz, csak egyszerű élethelyzetek, drámai teátralitás helyett finom, szeretettel teli (ön)irónia, sorsfelmutatás helyett egyszerű élettények. Mert falu ma is van, aratás ma is van, ma is vannak megrakott zsákok, melyeket valakinek cipelni kell, méghogyha városi csökevénynek nézik is a porallergiájával. És mindehhez kell, hogy üdítően aktuális versnyelvet is találjon valaki, hogy megszólaltathassa – mint ahogy, íme, itt van! PSA kötete egyáltalán nem ellenmenet az intellektuális lírához képest, már csak azért sem, mert ez is intellektuális líra, mégis sokkal inkább egyénibb költészet ez, mint az elmúlt évek legtöbb induló költőjének első, második, vagy akár harmadik kötete is. Sok az emlékezetes vers: Szarvasének, Andrei Crisan balladája, Kádár János balladája, vagy az Akármelyik virág kezdetű Virágének — némelyiknek a mintaadó költője is cikiszámba megy a fiatal költők között szinte, PSA-nál viszont maximális tisztelet és kreativitás a jellemző —, de talán egy-egy mozzanat még hiányzik ahhoz, hogy remekművé váljanak ezen önreflektív szövegek. Bár…. a bombasztikusság érezhetően távol áll e költészet alapkarakterétől.

Feltétlen el kell mondanom, hogy Isten éltesse Szank községet, amely támogatta e kötet kiadását! Nagy dolog ez, kevés település képes így kiállni szülötte fiai mellett.

>!
Juci P
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

A cím és a fülszöveg alapján másra számítottam, talán arra, hogy a kötet a népdalok formavilágát továbbörökítve valami szintézist fog keresni népköltés és posztmodern líra között, de nem ez történt. Az ismerős kezdősorok után (már hallom a fejemben a bőgőt, a hegedűt) a ritmus rendre szétesik, nem tart kötött formákat, pedig nagyon vágynék rá, hogy a jól ismert strófa vigyen, lendítsen végig. Fájdalmas ez a törés, de belátható, hogy így őszintébbek a versek: porallergiás városi (sőt urbánus) csökevények vagyunk, és alighanem végleg elszakadtunk bármiféle népi hagyománytól. (Azért kár.)

>!
Annamarie P
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

A legszembetűnőbb, hogy olvasás közben érezni lehet a lüktetést, ami határozott odalépésekkel jellemezhető. Ez azért is érdekes, mert a versek meglehetősen szelídek, simulékonyan közelítenek az olvasóhoz. A természeti képek és népies elemek szinte mindegyik vers kísérői. Nem egyszer paraszti képvilágból születnek, de hirtelen betoppannak a jelenbe…
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2018/09/pal-sandor…

>!
tengshilun IP
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Mostanában kevesebb szöveges értékelést írok, mert kevés kötetről gondolom azt, hogy érdemes róluk bármit is írni. Most viszont egy olyan könyvvel találkoztam, ami igenis megér pár mondatot.
Ez a verseskötet magasan kiemelkedik azok közül, amiket eddig olvastam a 2017-es év terméséből, de talán alles zusammen is előkelő helyet foglal el a jelenlegi kortárs magyar lírában. Túlzás lenne azt mondani, hogy az alkotó egy zseni, vérbeli költő (meg egyéb marhaságok), de a potenciál minimum megvan benne, hogy egy olyan szerzővé nője ki magát, aki képes a szövegek esztétikai szépségén, tartalmán kívül olyat is felmutatni, ami véleményem szerint egy vérbeli költő (sic!) ismérve: szövegei túlmutatnak önmagukon. Vagyis a szövegein keresztül megnyílik valami több, valami olyan, ami átlép a szöveg korlátain, és a befogadó korától, létrejöttének korától és a kontextustól, stb. függetlenül képes lüktetni, megérinteni, világot teremteni.
Külön öröm, hogy a líra zsűri egyik tagjáról van szó, akit ezúton is lelkesen üdvözlök.

Az igazán nagy öröm kis szépséghibája, hogy amint azt mások is említik, formailag a népiesség, ami vállaltan ott van a kötetben, a szövegek bizonyos pontjain elbotlik, mintha a szerző cinkos mosollyal a kellő időben mindig kitenné gáncsra a lábát. Úgy gondolom, hogy ez tudatos, és szándékos megtörése a népies hangnak spoiler, pedig nem lenne muszáj. Mehetne az a hang botlás nélkül is, és szerintem menne is neki.

>!
lzoltán P
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

lassan billeg a határ a szökdelve szökő ritka barázdák tánca

>!
Magvető, Budapest, 2017
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435078
>!
Ciccnyog ISMP
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Tiszta és hiteles, sallangmentes. Tudja, hogy mit akar. Nem csak leírja, de át is tudja adni, nincs távolság az olvasóval. Mer másmilyen lenni, mint a mai kortársak többsége, és ez már önmagában becsülendő. Ugyanakkor egy kicsit még bátortalan, olykor erőtlen, pedig benne van lehetőség, hogy odacsapjon. Nem kell mindig, de néha jól jön/jöhet. A 3-4 soros kis szösszenetektől viszont továbbra is kivagyok, én max. 2-3 darabot engedélyeznék. Mindettől függetlenül az erős versek vannak többségben, és igen, ilyen köteteket akarok még olvasni. Ahol nem kell magyaráz(kod)ni, hogy ez költészet. Mert látszik rajta.

>!
_selene_ IP
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Intelligens, átgondolt, újszerű és kiválóan megkomponált kötet. Választott címéhez híven – dalol, cseng-zeng, lélegzik és táncol.
A kortárs líra gyöngyszemei ezek a költemények. Hagyományos kifejezésmód ötvöződik a modern ember érzésvilágával, amely remekké formált lírai összeölelkezésben elevenedik meg. Gratulálok a költőnek.

>!
LuPuS_007 P
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Ebben a galaxisban Kádár Jánost elütötte, a 89 után született hajnali busz.

>!
pubbancs IP
Pál Sándor Attila: Düvő

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

Ez hatalmas meglepetés volt nekem. Népies is, és modern is. Imádtam :)


Népszerű idézetek

>!
abcug IP

Virágének

Akármelyik virág, a hóvirág, az ibolya, az árvácska,
a nárcisz, a rózsa, a krókusz, a jácint, az orgona,
a liliom, a tulipán, a rozmaring, a kankalin, a kikerics,
a bársonyos tüdőfű, a békaszem, a boglárka,
a csillagvirág, a nefelejcs, a viola, a borbolya,
a gyöngyvirág, a muskátli, az atracél, a búzavirág,
a csatavirág, a gólyaorr, a harangvirág, a hortenzia,
a madárhúr, a nőszirom, a szívvirág, a cickafark,
a levendula, a mályvavirág, a petúnia, a szarkaláb,
a hajnalka, az aranyvessző, az őszirózsa, a krizantém és a többi,
ha leszakítod, lemetszed, eltéped, megeszed, eltiprod,
lerúgod, megrohasztod, kiszárítod, lekaszálod, akkor egy,
a te füled számára érzékelhetetlen hangfrekvencián felüvölt.

30. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

1 hozzászólás
>!
tengshilun IP

Öreges

Egy kisház, burjánzó diófával.
Ma éreztem, megváltozott a szél.
Szoknyás asszonyok a vasútállomásnál.
Én vagyok az utolsó, aki él.

Morzsolni, törni, pucolni, hámozni.
Ülök a lugas alatt az őszi délutánban.
Az üres templom harangját még húzza az elektronika.
Vadászgépmoraj az alkonyi határban.

Mit mond ma bárkinek a suhogó nád rettenete.
Átgondolok mindent, ami maradt.
Héjában sült krumpli illata. Havas kerítéslécek.
Fagyott éjszaka utáni bársonyszőnyeg a vérszilvafa alatt.

A fóliasátor váza egy rég elhullott bálna bordái.
A köhögésroham elcsitulása utáni végtelen csönd.
Pihentetem a szemem. Egy szoknya dinamikája.
Mind csak felhők, kékség, csillag odafönt.

60. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
_selene_ IP

Legényes

Mikor az alkoholos levegőben és izzadságszagban,
a gyér fényben, a pulzáló zenében és a tekintetek
kereszttüzében utoljára érintem a combom és a
lábszáram, és a bokáim összezárnak, akkor érzem,
hogy milyen súlyos légoszlop nehezedik rám,
hogy mennyi levegőt cipelek. Vagy csak a légkör
ritkul meg felettem ilyenkor, és az űr ér le egészen idáig.

38. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
_selene_ IP

Táncdal

A hold testének tömegvonzása az emberre is hat.
Szemünk csarnokvize valójában tengervíz.
Árterületen állsz egy fűzfa alatt.
Az vagyok, aminek hívsz.

62. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
ESanka

Mindig éreztem, hogy tőlünk ötvenhárom
fényévre, egy Jupiter méretű, hideg csillagon
évmilliók óta óriási vihar tombol.

A szív nem tud fájni, csak a körülötte lévő izmok.

39. oldal, Szerelmi dal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
lzoltán P

Legényes

Mikor az alkoholos levegőben és izzadságszagban,
a gyér fényben, a pulzáló zenében és a tekintetek
kereszttüzében utoljára érintem a combom és a
lábszáram, és a bokáim összezárnak, akkor érzem,
hogy milyen súlyos légoszlop nehezedik rám,
hogy mennyi levegőt cipelek. Vagy csak a légkör
ritkul meg felettem ilyenkor, és az űr ér le egészen idáig.

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
virezma P

Az a mondat, hogy mennem kell, soha nem igaz.

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

>!
_selene_ IP

Vándorének

Szeretek sötétedés után az utcán
sétálva ablakokon át az égve hagyott
villany vagy a tévé villódzó kékje alatt
pár másodpercig belátni idegen életekbe.

23. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Édesanyám rózsafája
Bényei József: Rigmusköltészet az ötvenes években
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Gonghangok
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Kányádi Sándor: Zümmögő