Tükör ​által világosan 94% 29 csillagozás

Elsősorban önismereti könyv, ebben a minőségében is autentikus. Kitér az Istennel való kapcsolatunkra is (az ateizmus is egyfajta kapcsolat, így valamiféle kapcsolata Istennel mindenkinek van), ennél nagyobb hangsúlyt kap azonban a pszichológiai vonal. Szó esik többek között a pánikbetegségről, hogy miért irracionális, miért nem segít a betegen az, hogy ezt tudja, illetőleg mik lehetnek az okai (ennek az irracionális félelemnek az oka rendszerint valamilyen trauma), arról, hogy a prekoncepcióink hogyan befolyásolják a világról alkotott képünket, valamint az önkritika elengedhetetlen voltáról: az embernek muszáj tisztában lennie a saját gyengeségeivel, és fel is kell vállalnunk azokat a takargatás vagy tagadás helyett. További erénye, hogy más vallások (főleg a buddhizmus) képviselőitől is gyakran idéz, hiszen bölcsesség és igazság a világ minden táján akad, és bármilyen forrásból fakadjon is, érdemes a befogadásra. Az önkritika jelentőségéről társadalmi kontextusban is beszél, kitérve arra, hogy a mai kereszténység abszolút nem tehető felelőssé a nevében a történelem során elkövetett bűncselekményekért, továbbá beszél az is-is és a vagy-vagy hozzáállásról is: hajlamosak vagyunk kizárólagosságot tulajdonítani olyan állításoknak, melyek nem zárják ki egymást, ezáltal eleve lehetetlenné tesszük a másik álláspont képviselőinek megértését. A kommunikációs technikával és gondolkodásmóddal kapcsolatos fejezetből megtudjuk, mekkora különbség van két állítás között, melyek látszólag ugyanazt jelentik, pl. „Fázom.” nem egyenlő azzal, hogy „Hideg van.”, és egyáltalán nem mindegy, hogy miként fogalmazunk, hiszen ha azt mondom, hogy hideg van, azzal megkérdőjelezem az ítéletét mindazoknak, akik számára az adott hőmérséklet még kellemes, ellenben ha – helyesen – csak annyit állítok, hogy én, személy szerint, fázom, azzal a személyes benyomásomat nem terjesztem ki a világra. Ennyit számít a nézőpont, és az, hogy miként közlünk egy adott benyomást. Kimagaslóan értékes fejezet a szégyenről szóló: részletesen taglalja, hogy milyen érzelmek állhatnak a hátterében, és hogy mennyire korlátozhatja az életminőségünket a feldolgozatlan szégyenérzet. Emellett más negatív érzelmek eredetéről, működéséről is beszél, és lehetséges kezelési technikákat vázol fel. Mivel mindannyian magunkból indulunk ki, a minket meghatározó érzelmeket akaratlanul is kivetítjük a környezetünkre, ezért van például az, hogy aki megrögzött optimista, az könnyen eshet a túlzott jóhiszeműség vermébe, hogy feldolgozatlan félelmeinkre és sérüléseinkre akár az egészségünk is rámehet, vagy hogy aki bizalmatlan a világgal szemben, és kételkedik az alapvető emberi jóságban, az könnyen maga is igazolhatja a mentalitásával ezeket. Ezért számítanak rengeteget a bennünk végbemenő folyamatok, mert alapvetően meghatározzák a világhoz és a társadalomhoz való hozzáállásunkat. Meg kell tanulnunk egyrészt pozitívan kommunikálni, másrészt a saját és embertársaink érdekében meg kell értenünk és oldanunk negatív berögződéseinket, hogy ne váljunk megkeseredett anyaszomorítókká, morcos kételkedőkké, vagy más olyasmivé, amivé senki sem szeretne válni.

Számos fontos önismereti, pszichológiai és hitbeli téma kerül terítékre a könyvben, a stílus pedig rendkívül közvetlen, gyakorlatias és olvasmányos. Ajánlott mindazoknak, akik szeretnének a végére járni esetlegesen téves gondolkodási sémáinknak és meggyőződéseinknek. Gördülékeny, szórakoztató, tudományos igényű, ugyanakkor közérthető szöveg, keresni fogom az atya további köteteit is.

A Lélekbevágó sorozat része, pontosabban az első darabja ez a kötet, bár ez nem derül ki a könyv adatlapjáról spoiler. Előadások anyagát sűríti össze, aminek van előnye, hátránya is. A Pál Feritől megszokott közvetlen, leginkább önmagát kifigurázó humora ugyanúgy átjön a sorokon, mint tartózkodása az ítélkezéstől. De én úgy vagyok ezzel, hogy jobb személyesen, vagy legalább felvételről meghallgatni, mint olvasni. Két identitása köszön vissza a sorokban, a segítő szakember (mentálhigiénés, családterapeuta), valamint a pap, mindkettő lelki vezető. E két hivatás gyakorlásából származó tapasztalatait osztja meg a hallgatókkal. Hívő és nem hívő embereknek is tud adni valamit.
Az eriksoni fejlődésmodellt veszi alapul, spoiler ez a váz, amihez jönnek a hitbéli kérdések.
A pszichológiai gyökerű megakadásaink nem csak hétköznapi életünkben, kapcsolatainkban okoznak nehézséget, összefonódnak a spiritualitásunkkal, Istenképünkkel, Istennel való kapcsolatunkkal is. És még sok más egyébről is szó esik, ami talán jobban elfért volna egy másik kötetben, követhetőbb lett volna.

Ajánlom minden tehetséges gyermeknek, aki elég érzékeny volt arra, hogy a környezete rezdüléseire reagáljon. Mindenkinek, aki elég jó volt ahhoz, hogy hallgasson a szüleire, a tanáraira, őszintén kitartva elképzelése mellett, hogy mind az ő javát akarják és szolgálják. Minden gyermeki lélelknek, aki a szerető Istenről őrzött képét észrevétlenül egy fegyelmező, büntető, bürokratikus vagy közömbös istenképre cserélte a vallás zászlaja alatt működő katolikus iskolákban.
Ajánlom minden felnőttnek, aki elfelejtett örülni az életnek. Hidd el, hogy nincs az a tanár, szülő, barát, aki jobban tudna dönteni a saját életedben, mint te. És egyiken sem adhatunk 100%-os tanácsot. A cselekvés a te kezedben van, Isten adta a szabad akaratot, és Ő mindvégig melletted, előtted, feletted, alattad van, pont ott, ahol szükséged van rá. A te munkád, hogy keresd. Magadban is. A szabadság ára a felelősség.

Nagyon hasznos olvasmány volt. Sokszor kellett megállni, elgondolkodni. Többször visszatérős kötet.
A szerkesztése viszont szinte nulla, és ez engem nagyon zavart. Nehezebb volt átlátni, felfogni. Nem lett volna elég csak begépelni az elhangzott szöveget, sokkal jobban kellett volna tagolni, sőt helyenként a szöveget is az írásbeliséghez igazítani. Csupán emiatt vontam le egy csillagot mert én ezért kínlódtam az amúgy sem könnyű szöveggel.

Pál Ferenc könyve most is hozta a tudományosság és a közérthetőség szoros egységét. Nagyon tetszenek a példái, történetei, amivel érthetőbbé, fogyaszthatóbbá teszi a tudományos igényű és alátámasztottságú mondanivalóját. Nem divatos motivációs beszéd, hanem életet élni segítő tanácsok. Az a közvetlenség, alázat külön erénye, amivel megszólítja hallgatóságát.

Mit miért, és hogyan élünk meg lelkileg. Jó könyv…

Nem hozta a közel hibátlan „Pálferis” szintet, szerintem szerkesztésben hagy kívánni valót maga után a kötet (értem, hogy előadásokból van összeollózva, de még így is). A gondolatok ennek ellenére hasznosak, pláne, ha valaki ezt a tudást nem csak felszínesen, de mélyről jövően magáévá tudja tenni.

Nagyon szerettem. Persze Pál Ferit könnyű szeretni. Aki látta/hallotta már valamelyik előadását, az tudja.
Egyébként ez a könyv is egy előadássorozat leirata, szóval azért nem arról van szó, hogy Pál Feri leült könyvet írni, de a kötet ettől függetlenül is teljesértékű. Egy év előadásainak az anyaga van benne, és bár nagyobb szerkezeti egységekre van felosztva, egy nagy gondolati ívet kísér végig, könnyen érthetően és értelmesen, tempósan, de azért nem spórolva az anekdotákkal.

Pál Feri első könyvét eddig nem olvastam, de ez is ugyanolyan remekmű, mint a többi.
Mélységes önismeret és pszichológia tudás van mögötte. Nagyon tetszett a sok idézet a Reggeli beszélgetések Li-csi apáttal című könyvből.
Elgondolkodtató mű. Ugyanakkor nagyon gyakorlatias is.

Néha nem egészen érthető a megfogalmazás, nyilván mert előadások voltak eredetileg, de rettentő sok fontos dologra rávilágít például a kommunikációs félresiklásokról vagy arról, ahogy a világra tekintünk és ahogy egymással bánunk.