Álmaink ​piros sportladája 7 csillagozás

Már régebben megvettem ezt a kötetet, de valahogy csak mostanában, a regényem befejezésekor lapoztam fel megint – az az igazság, hogy amikor elkezdtem írni ezt a kkönyvet, belenéztem már, és egy rész annyira megragadta a figyelmemet, hogy bele is másoltam a regényembe, ezért akartam rendesen elolvasni, így, hogy a vége felé jártam.
És megdöbbentem. Sorra olyan érzelmek és szituációk jöttek velem szembe a lapokon, ami a regényemben is felmerült. Kirázott a hideg, de amolyan jólesően.
„hiába éltünk, ha kit szeretsz,
ugyanúgy becsap, ahogy
te csaptál be másokat,
de annyit sem tanultál, hogy
megbocsásd a hazugságokat.”
(kábé erről szól a regényem…)

A kötet nagy pozitívuma a kötésben található bizgethető piros lada, öt és fél éves fiam azonnal elkobozta a könyvet és elvolt vele egy darabig, remekül illett a Hófehérke és a hét törpe kihajtós mesekönyv mellé. Aztán visszaadta mert megunta, jöttem én, a második olvasó. Naszóval. A nyitóversért, amely Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versének otromba átértelmezése (átköltése? átfogalmazása?) nem tudok elég keményen fogalmazni. Ilyen nincs, kérem szépen, azaz van, mert a papír és a nyomdafesték elbír mindent, de ha már nekifutunk, hogy egy klasszikusnak szamárfület rajzolunk, akkor csináljuk ügyesen, ne ilyen béna sorokkal, mint

„S versblogomnak kicsoda állít
retweetjeivel katedrálist?”

Csak összevetés végett, az eredeti két sor:

„S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?”

Javaslom a költőnek, hogy induljon el, és ezt a lapot az összes fellelhető példányból tépje ki és felejtse el, hogy egyáltalán megírta ezt a verset. A többi vers? Mert van az is a kötetben természetesen. Egyik jobb, másik rosszabb, jobb sorokat döccenő – megbillenő – setesuta sorok követnek, középszer, na. Nem tudom, mit írhatnék még. Az első versért kár.