Élni ​akartam 79 csillagozás

Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé
Pak Janmi: Élni akartam

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pak ​Janmi (angolos írásmóddal Yeonmi Park) az észak-koreai Hjeszanban született 1993-ban. Ma már Dél-Korea fővárosában, Szöulban él. Hosszú, drámai és kalandos úton jutott el idáig.

Tizenhárom éves volt, amikor az éhezés és édesapja bebörtönzése miatt elviselhetetlenné vált a családja élete, és úgy döntöttek, vállalják a rettenetes kockázatot, és a jeges Jalu folyón átszöknek Kínába. Nem tudták, hogy egyenesen a kínai emberkereskedők karjaiba futnak, akik lesben állva várják a világ talán legkiszolgáltatottabb embereit – az Észak-Koreából menekülőket. Két évig éltek ebben a pokolban, talán még annál is rosszabb helyzetben, mint ami elől menekültek. Majd újra kockára tették az életüket, és a Góbi sivatagon át egy fagyos éjszakán átmenekültek Mongóliába, ahonnan aztán az útjuk már Dél-Koreába vezetett.

Az Élni akartam amellett, hogy az emberi élni akarás és életszeretet egyszerre olvasmányos és drámai emlékműve, egyedülálló bepillantást enged a mai észak-koreai és… (tovább)

Eredeti mű: Yeonmi Park: In Order to Live

>!
Akadémiai, Budapest, 2016
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630596848 · Fordította: Gázsity Mila

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Pak Janmi

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea


Kedvencelte 15

Most olvassa 14

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
tmezo P
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Nehéz szavakba önteni mit is gondolok, érzek. Megérintett Yeonmi története. Rettentően fiatalon felismerte a helyzetét a hazájában, fázott, éhezett, félt, de vette a bátorságot, hogy változtasson rajta. Gyerekként indult útnak és viselte a rosszabbnál rosszabb körülményeket, szenvedte el a könyörtelen helyzeteket. Hamar véget ért számára a gyermekkor, megszűnt a család, és csak az életben maradás, a túlélés volt a célja. Őszintén mesél a megpróbáltatásairól, és nehézségeiről, az útjáról az új hazájába, az új életébe.

>!
ÁrnyékVirág P
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Ezt a könyvet mindenkivel elolvastatnám. Végig borzongtam, kétségbeestem, undorodtam és sajnálkoztam egyszerre, valamint nagyon-nagyon szurkoltam Janminak, hogy jusson ki ebből a pokolból és legyen elég lelkiereje egy új élethez a szabad világban, és mélységes hálát éreztem azért, hogy legyen bármennyire sz.r is időnként a helyzet, igen kiváltságos és szerencsés helyen születtem.
Ledöbbentő volt azt olvasni, hogy Janmi és sorstársai miken mentek keresztül Észak-Koreában, és a megpróbáltatások Kínában sem érnek véget: erőszak, emberkereskedelem, állandó fenyegetettség – a felfedezett szökevényeket Kína visszatoloncolja Észak Koreába, ami a biztos halállal egyenlő. Az egyik legmegrázóbb rész számomra az volt, amikor Janmi fel sem tudja fogni azt a gazdagságot, amit Kínában lát. Egy átlagos kínai család szemetesében több étel van, mint amit ők egy hét alatt láttak. Tojást enni – vágyálmai netovábbja. Angolvécé, fogkefe, sportcipő, farmernadrág – megannyi ismeretlen dolog, amit meg kell tanuljon használni. (azóta méginkább próbálom minimumra csökkenteni az élelmiszerpocsékolásunk, egyszerűen szégyellem magam, ha kaját kell kidobjak)
Nem ez az első könyv, amit a témában olvastam, de most először olvastam arról a komponensről, ami különlegesen érdekelt: hogyan alkalmazkodnak ezek az emeberek a szabad élethez? Valaki, aki születésétől ennek az elképzelhetetlen agymosásnak volt kitéve, hogyan tudja megtalálni valaha is a helyét a szuperfejlett délkoreai társadalomban? Hogyan viszonyulnak a dél-koreaiak hozzájuk? Janminak fogalma sem volt arról, hogy mit válaszoljon a kérdésre, hogy: „Mi a kedvenc színed?” Egyszerűen nem értette, hogy saját véleménye lehet, akár egy ilyen lényegtelen dologban is. Boldogan ismételte a tanárnő után: A kedvenc színem a rózsaszín.
Janmi egy fantasztikusan erős és bátor fiatal nő. Nagyon remélem, hogy sikerül egy boldog életet kialakítson magának, és minden tiszteletem neki, hogy kiállt a világ elé, elmesélte, hogy min ment keresztül, és ez által is felhívja a világ figyelmét arra, hogy egy húszmilliós ország lakosai számunkra elképzelhetetlen terror alatt élnek.

>!
ppeva P
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Jó volt. Különösen a második rész ragadott meg ebből most, ahol arról írt, milyen nehéz egy elzárt diktatúrában töltött élet után megtalálni az embernek a helyét egy szabad, lehetőségekkel, árukkal, információkkal, napi döntésekkel teli világban. Milyen előítéletekkel kell szembenézni, milyen nehéz nemcsak elfeledni, de elfelejtetni is, honnan jöttél.

>!
Röfipingvin MP
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Egyszerű, letisztultan megírt könyv egy 21 éves lánytól Észak-Koreáról. Erre nagyon nem is lehet mást mondani.
Nem ő az első, akitől memoárt, visszaemlékezést olvasok a szökéséről, így nem értek meglepetésként a könyvben szereplő dolgok. Egy dolgot tudok csak, minden ilyen könyv elolvasása után: tisztelettel adózni a disszidálók, a még ott szenvedők és az áldozatok előtt.

>!
Zanit 
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Hogy én mennyire vágytam már erre a könyvre!
A lány hét névvel után és a molyos százalék láttán tudtam, hogy nagyon fog tetszeni.
Nem is kellett csalódnom! Lebilincselő, megrázó, izgalmas, érdekes és megható.
Vannak könyvek, amikről úgy gondolom, középiskolában kötelező olvasmánynak kellene lenniük, ez is egy olyan történet, amit mindenkinek el kéne olvasni.
Bátran ajánlom mindenkinek!

>!
Eule
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Az egyik legjobb könyv, amit Észak-Koreáról olvastam. Egészen elképeszt, mi mindent tud az ember természetesnek venni és elviselni. Eddig jobbára korábbi időkből való, jobbára fogolytáborokról szóló leírásokat olvastam, és nem egy „átlagos” (mint kiderül, relatíve szerencsés) észak-koreai lakos mindennapjainak bemutatását, ráadásul a nem is olyan távoli múltból. Hátborzongató, hogy mindaz, ami a könyvben szerepel, valóság, és nem Orwell Állatfarmja.

>!
P_Lilla_Réka
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Nem tudom már hányadik könyvet olvasom a témában, de még mindig teljesen letudnak taglózni ezek az írások. Talán, mert eddig mindig más-más élet helyzetekről olvastam és mikor már azt hiszem, hogy nem tudnak meglepni rájövök, hogy, de nagyon is!
Pak Janmi történetét miközben olvastam sokszor akarva-akaratlanul is összehasonlítottam Hyeonsao Lee életútjával. Nagyon más a kettő, de ez többek között azért is lehet, mert Janmi sokkal később is született. Hyeonsao ilyen szempontból még „szerencsésebbnek” mondható, hisz ő még abba a korba született, amikor észak-koreai viszonylatban nézve az ország a fénykorát élte és emellett a családjának még a rangja is jónak számított. Janminak, viszont se a családi státusza nem volt túl kedvező, (amin a későbbi események még tovább rontottak) és bár voltak jobb időszakok, de az estek nagy részében mégis szinte folyamatosan éheztek és ez már a végén odáig fajult, hogy Janmi mindennap bogarakat evett kint a barátaival, hogy legalább annak az érzete meglegyen, hogy esznek valamit. Időben egyébként itt már ott tartunk, hogy az egész ország gazdasága teljesen összeomlott és ez a szintű éhezés igazából országos szintű volt és ez a borzalom csak az egyik volt a sok közül. De ezek hatására döntik el Janmi és a szülei, hogy megszöknek az országból. Maga a szökés sikerül, de amik utána történnek szintén borzalmas és megrázó.spoiler Mindezt 13-14 évesen.
Többen is elítélték Janmit azokért a dolgokért amiket tennie kellett, de ahogy ő is mondta mindent csak azért tett, mert életben akart maradni, élni akart és ennek sokszor az ára az volt, hogy egyáltalán nem volt választási lehetősége. Számomra elképesztő, hogy miket élt át és viselt el azért, hogy egy utolsó kínkeserves szökés a Góbi sivatagon át Dél-Koreába meghozza neki a megérdemelt szabadságot.
Nagyon tudom ajánlani annak akit érdekel a téma és annak is akit nem annyira, mert szerintem igenis kell ilyet is olvasni, mert ha tenni nem is tud semmit az ember, de szerintem nem hátrány ha igenis részletesebben is tisztában vagyunk mi zajlik ebben a rendszerben, ami még a 21.században is rendíthetetlenül létezik és fog is még sajnos nagyon sokáig. Amiben több millióan szenvednek, mert sajnos nem mindenki olyan bátor mint Janmi és az anyja volt vagy ha mégis rengeteg embernek nem sikerül az, ami Janmiéknak igen és annak mindig csak is szörnyű következményei lettek és lesznek is még nagyon sokáig.

>!
Amapola P
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Tetszik, hogy nem csak leírja a vele történteket, de sokat ír az érzéseiről is, arról is, hogy mit gondolt az adott helyzetben. Különösen tetszett, ahogy a „szabad világba” történő beilleszkedés nehézségeiről ír.
Elkeserítő, hogy hányan és hányféle módon élősködnek mások nyomorán.

>!
anni_olvas
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Számomra újra és újra bebizonyosodik, hogy az emberiség megérett már arra, hogy kipusztuljon. A bőre is fáj az embernek, ahogy ezeknek a kiszolgáltatott lányoknak és nőknek a hányattatásait olvassa, akik az éhezés és a diktatúra ellen menekülnek egy jobb világba. Semmit sem tudnak az emberekről, elzárva élnek a világ elől Észak-Korea „falai” között. Így többségüket meglepetésként éri, amikor átérnek Kínába és rögtön az embercsempészek karmai közé kerülnek, akik fillérekért adják-veszik őket az emberpiacon. Megalázóan, tárgyként kezelik őket.
Pak Janmi élete összességében az átlagos észak-koreai gyermekekénél könnyebb, nem utcagyerekként nő fel, családja történetében kifejezetten jó időszakok is vannak. Édesapja ügyes és ötletes, ennek köszönhetik, hogy némileg jobban élnek, mint az átlag. Ám ez nem tart örökké, hiszen édesapja börtönbe kerül, édesanyjuk a kiszabadításán dolgozik, így Janmi nővérével Ünmivel egyedül marad és éhezik szülővárosukban, Hjeszanban. Ekkor dönt úgy a család, hogy megpróbálnak elszökni és eljutni Dél-Koreába.
Hosszú és hányatott út vezet Szöulig. Különösen tetszett a könyv második fele, ahol a modern, elnyugatiasodott világba való beilleszkedéssel és a nehézségekkel foglalkozott. Sok munkára volt szükség a „happy endig” és addig a pontig, ahol jelenleg Pak Janmi az életében tart: az észak-koreai nők „arcaként” a világot járja és próbálja fellibbenteni a leplet az észak-koreai helyzettel és a kínai emberkereskedelemmel kapcsolatban.

>!
kormix
Pak Janmi: Élni akartam

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Hyeonseo Lee története után ezt a (mondjuk úgy) életutat is hihetetlen sebességgel olvastam. Örülök, hogy nem ez került a kezeim közé előbb, mert Hyeonseo könyvében én részletesebb leírást kaptam Észak-Koreáról, az itt olvasottak pedig inkább kiegészítették azt, amit már korábban megismertem. (Ezen okból másoknak is ezt a sorrendet ajánlom.)

Az észak-koreai állapotokról olvasni továbbra is meghökkentő. A szökésben töltött évek továbbra is ugyanolyan izgalmasak*. A Dél-Koreába való megérkezés továbbra is az, amit várok. Azonban az ottani élet elkezdését, a belerázódást olvasni volt most talán a legjobb, hiszen nem minden disszidens járja be ugyanazt az útvonalat. Érdekes volt látni, hogy ki merre indul el, miután szabad lett.
*külön öröm, hogy most egy másik útvonalról kaptam képet (a Hyeonseo Lee által bejárt után)

Amin mondjuk kihűltem, hogy 9 hónappal született később, mint én; és mégis, minden viszontagság ellenére előbb leérettségizett (ha azt annak számíthatjuk).


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Megérkezésünk előtt egyikünk sem hallott Jézus Krisztusról. A többi menekült megpróbált segíteni, amikor így magyarázták a dolgot: „Képzeld el, hogy Isten Kim Irszen, Kim Dzsongil pedig Jézus Krisztus. Akkor jobban átlátod.”

212. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus · Kim Dzsong Il
3 hozzászólás
>!
ppeva P

Fiatalabb koromban nem szólt állandóan valami mechanikus zaj a háttérben, mint amit mostanában Dél-Koreában meg az Egyesült Államokban állandóan tapasztalok. Nem voltak kattogó-puffogó szemetesautók, tülkölő autódudák, ezerfelé felberregő telefonok. Csak az emberi tevékenység hangjai jutottak el hozzánk: mosogató nők, gyerekeiket szólongató édesanyák, kanalak és evőpálcikák csörrenése a rizsestálkákon, ahogy a családok letelepedtek enni. Néha elkaptam egy-egy foszlányt abból, ahogy a barátaimat épp lehordták a szüleik. Nem volt bömbölő háttérzene, nem voltak okostelefonra tapadó tekintetek. Volt azonban emberi kapcsolat és meghittség – olyasvalami, amire nehezebb rátalálni a modern világban, amelyben most élek.

19. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: Pak Janmi · zaj
>!
ppeva P

Mivel a villany olyan ritka jelenségnek számított a környékünkön, ahányszor csak felgyulladtak a fények, az emberek úgy megörültek, hogy táncolni, énekelni, tapsolni kezdtek. Még az éjszaka közepén is felkeltünk, hogy megünnepeljük. Amikor az embernek szinte semmije sincs, a legkisebb dolog is boldoggá teheti – ez egyike az észak-koreai élet azon kevés tulajdonságának, ami voltaképpen hiányzik. Természetesen a lámpák sosem égtek sokáig, „Hát jó” – mondtuk, amikor a kihunyt a fényük, és visszafeküdtünk aludni.

19. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: fény
>!
ppeva P

Sok-sok évvel később, amikor anyám megosztotta velem a történetet, végül megértettem, hogy amikor kiskoromban iskolába indultam, miért nem azzal engedett útnak, hogy „érezd jól magad”, vagy akár azzal, hogy „ne állj szóba idegenekkel”. Ugyanis mindig csak ennyit mondott: „vigyázz a szádra”.
A világ legtöbb táján az anyák mindig arra biztatják a gyerekeiket, hogy csak kérdezzenek bátran. Nem úgy Észak-Koreában. Mihelyt elég idős lettem ahhoz, hogy felfogjam, anyám a lelkemre kötötte, legyek mindig óvatos, figyeljek oda, mit beszélek. „Ne feledkezz meg arról, Janmi drágám – intett gyengéden –, hogy ha egyedül is vagy, még a madarak és az egerek is meghallják a suttogásod.”
Nem akart rám ijeszteni, én azonban legbelül rémületet és mélységes sötétséget éreztem.

25. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

>!
ppeva P

Az oktatók sok időt szántak arra, hogy ismereteket adjanak át az Észak-Korea lezárt határain túl elterülő világról. Először értesültünk róla, hogy a világon több virágzó demokrácia is létezik, és hogy Észak-Korea a bolygó egyik legszegényebb, egyben legelnyomóbb országa. A tanárok minden áldott nap olyan alapigazságokat kérdőjeleztek meg, amiket gyerekkorunk óta sulykoltak belénk. Voltak helyesbítések, amiket könnyebb volt lenyelni, és voltak, amiket nem. Azt simán elhittem, hogy Kim Dzsongil fényűző palotában lakik, miközben a népe éhezik. Azt azonban képtelen voltam elfogadni, hogy 1950-ben a koreai háborút apja, a Nagy Vezér, Kim Irszen robbantotta ki, nem pedig a jenki gazemberek és a dél-koreai megszállók. Ezt sokáig nem voltam hajlandó elhinni. Nem olyan egyszerű búcsút mondani annak a világnézetnek, amely beépült a csontjainkba, saját apánk hangjaként rögzült az agyunkban. És egyébként is: ha hazugság volt mindaz, amit korábban tanultam, honnan tudhatnám, hogy most nem hazudnak ugyanúgy? Lehetetlen volt bárkiben megbízni.

243. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Kim Dzsong Il · Kim Ir Szen
>!
ppeva P

Az az ország, amelyben a gyerekkoromat töltöttem, már nem az a hely volt, ahol a szüleim a hatvanas-hetvenes években felnőttek. Fiatalkorukban az állam gondoskodott mindenki alapvető szükségleteiről: ruháról, egészségügyi ellátásról, élelmiszerről. A hidegháborút követően azonban sorsára hagyták Észak-Koreát azok a kommunista államok, amelyek addig támogatták: államilag irányított gazdaságunk összeomlott. Az észak-koreaiak hirtelen magukra maradtak.

21. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea
>!
tmezo P

Amikor az embernek szinte semmije sincs, a legkisebb dolog is boldoggá teheti – (…).

19. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

>!
ppeva P

Egy kórháznál álltunk meg először, ahol életemben először rendesen megvizsgáltak. Annyira furcsa volt, hogy milyen modern készülékekkel dolgoznak. De a legkülönösebbnek azt tartottam, amikor megkértek, hogy pisiljek egy műanyag pohárba. Micsoda? Fogalmam sem volt, hogy csináljam. És olyan csodás poharat adtak hozzá, hogy nem is akartam ilyesmire elhasználni…

235. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: kórház · Pak Janmi · pisilés
>!
ppeva P

Mihelyt azután kiléptünk a Hanavon kapuján, szinte azonnal elkezdett hiányozni. Végre ott voltam a lehetőségek birodalmában, ahol a boltban tizenötféle rizs közül lehet választani, én meg máris visszavágytam oda, ahol megmondták, hogy mit csináljunk.
Mihelyt kezdetét vette új életünk, azonnal megtudhattam, milyen fájdalommal járhat a szabadság.

249. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
Amapola P

Észak-Koreában általában be kell magolni mindent; az esetek túlnyomó részében minden kérdésre csak egy helyes válasz van. Amikor a tanár megkérdezte, mi a kedvenc színem, vadul törni kezdtem a fejem, hogy eltaláljam a „jó választ”.

244. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Pan-dji: Vádirat
Csoma Mózes: Korea
Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban
Csoma Mózes (szerk.): A Koreai-félsziget felszabadulásának és megosztásának 70. évfordulója