Macskám, ​Jugoszlávia 34 csillagozás

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Egy fiú Helsinkiben a 21. század elején, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban, aki az álomesküvőjére készül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan adaptálódnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz.

Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző huszonnégy évesen írt első regénye 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le.

Eredeti cím: Kissani Jugoslavia

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · ISBN: 9789631435580 · Fordította: Huotari Olga
>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631432961 · Fordította: Huotari Olga

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

vonat · Finnország · Koszovó


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Már a címe alapján felfigyeltem rá, a fülszöveg (meg az értékelések) olvasása után pedig biztos voltam benne, hogy ezt el kell olvasnom.
Napok óta töröm már a fejem a csillagozáson meg az értékelésen. Mert tetszett is, meg nem is. Nagyon tetszett a két szálon futó történet, amit elég hamar összeraktam fejben, de hát nem is ez volt a lényeg, hogy ez legyen a nagy durranás. Volt benne egy csomó nagyon érdekes és jól megírt rész, különösen tetszett a koszovói albán mindennapi életet és gondolkodást, valamint bevándorlóként Finnországban beilleszkedni (vagy nem beilleszkedni) törekvő családtagok sorsát bemutató rész. Aztán voltak benne nehezebben befogadható vagy értelmezhető részek. A jelképek (vagy leginkább annak tekinthető elemek) közül legnehezebben a kígyót tudtam értékelni vagy értelmezni, részben talán amiatt, hogy elképzelhetetlen számomra egy kígyóval egy légtérben tartózkodni. Ahányszor arról írt, hogyan fogdossa, ölelgeti, tekergeti a nyaka köré, tartja szabadon a szobájában a kígyót, szaladgálni kezdett valami a hátgerincem mentén, és legszívesebben elfordultam volna, hogy ne is lássam… Hogy a kígyó, amitől kisgyerekként rémálmai voltak, mitől vált hirtelen potenciális házikedvenccé számára, arról csak találgatni tudok: talán így akarta legyőzni magában a félelmet, és egyszer s mindenkorra leszámolni a rémálmok kígyóival. Nem tudom, jelkép szinten jelentheti-e ez az apát, akitől szintén rettegett, és akivel szintén szeretett volna leszámolni. De nem vagyok se pszichiáter, se vájtfülű bölcsész, hogy erre valami végtelenül okosat mondjak.
A macskán is sokat töprengtem. A macskák nem váltanak ki belőlem olyan reakciókat, mint a kígyók, de macskával se szeretnék egy lakásban lakni. Érdekes, hogy az otthoni hagyományok szerint a koszovói család számára a macska tisztátalan állat, a fiú mégis macskával él, vagy talán inkább macskaként határozza meg partnerét – hol így, hol úgy értelmezhető a macska jelenléte. Törtem a fejem azon is, vajon minek a jelképe a macska. Aztán egyik hajnalban hirtelen beugrott, hogy ott a megoldás a címben: Macskám, Jugoszlávia. :)
Egyes részek nem voltak eléggé kidolgozva, vagy nehezen értelmezhetők voltak (nekem legalábbis), a tempó se lett egyenletes: nagyon kidolgozott részek után nagyon összekapott részek következtek.
Egészében véve érdemes volt elolvasni, rengeteg olyan kisebb-nagyobb kérdésre választ kaptam belőle, amit másnak nem tudtam volna feltenni, és még megfogalmazni sem lett volna egyszerű. Bekimet és Eminét meg nem kellett kérdeznem, elmondták maguktól is.

2 hozzászólás
>!
Arturo MP
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Először azt hittem, nem fog tetszeni a könyv, hiszen az első fejezet egy Finnországban élő, koszovói származású meleg srác alkalmi szexuális kalandját mutatta be. Bevallom, ez kicsit sok lett volna nekem egy egész könyvnyi mennyiségben… Azután a történet átváltott a másik szálra, amely 1980-ban kezdődik Koszovóban, muszlim albánok között. Jugoszlávia még egységes, mert Tito vasmarokkal egyben tartja az országot, hatalmi szóval elsimítja a nézetkülönbségeket. Nagyon izgalmas volt ez a szál – érdekes volt a muszlim közösség leírása, ahol még a régi szokások szerint élnek: az asszonynak kuss a neve, az apja hozzáadja valakihez, és onnantól szinte rabszolgaként szolgálja a férjét.
A két szál váltakozik – napjaink Finnországából átugrunk a 80-as évek Koszovójába és viszont. Finnországot Bekim, a meleg srác szemén át látjuk – itt mágikus realista az elbeszélés módja. A koszovói rögvalóságról Emine, egy fiatal lány mesél, realista stílusban. A Bekim-történetet, az első sokk után, egyre jobban megkedveltem, mert érdekes kérdéseket feszeget: a befogadó nemzet bevándorlókhoz való viszonyát, a beilleszkedés kérdését valamint a Koszovóba való visszatérés lehetőségét. Ezek megjelennek Eminénél is, csak egy kicsit más szemszögből. A két szál azután összeér, és még az sem baj, hogy ez az összeérés eléggé kiszámítható.
A Macskám, Jugoszlávia fikció, bár nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a regénybeli Bekim és Pajtim Statovci között. A történet, legalábbis az indítása, egy kissé kívül esik a komfortzónámon, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nemcsak a meleg szubkultúrát segített jobban megértenem, hanem a traumát is, amely Jugoszlávia lakosait érte az ország véres széthullásakor.

>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · ISBN: 9789631435580 · Fordította: Huotari Olga
3 hozzászólás
>!
chhaya P
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Ugrok minden könyvre, ami macskás, aztán végül úgy is elolvasom, ha annyira nem is macskás… Valahogy így jártam ezzel a kötettel, jóval nehezebb témát kaptam, mint amire számítottam. (De legalább szerepel benne igazi macska is! Egy szép vörös. És kígyó, de arról inkább ne beszéljünk.)

Az otthonából, hazájából kiszakadt embernek sosem könnyű, főleg, ha a távozás kényszer, és a visszatérés gondolata miatt az új helyet csak átmenetinek tekinti. De mi van akkor, ha ez az ideiglenesség, évekig, évtizedekig is eltart? A régi helyet már nem érzi hazájának (túl sokat változott, megszólják már a közösségben), az új helyet soha nem is fogja (túl keveset változik, képtelen beilleszkedni, nem fogadják be). Tetézzük meg az egészet családi gondokkal, egy merev albán családmodellel, pénztelenséggel, rémálmokkal… És megkapjuk ezt a nem túl kedves, de elgondolkodtató jugoszláv macskát.

>!
anesz P
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Furcsa ez a könyv. Először is nem tudtam eldönteni a műfaját, mert néhol teljesen realisztikus, máskor meg mintha átcsaptunk volna mágikus realizmusba. Rengeteg mindenről szól, legfőképpen egy család széteséséről a történelem hullámain. A végén a csattanó jól zárja le az eseményeket. A múltbeli szálban nagyon érdekes volt, hogy a 20. században mennyire megmaradtak a sok századot megélt és megkövesedett hagyományok. Ugyanakkor a vőlegény/férj mennyire semmibe veszi őket, durvaságával széttöri őket annyira, hogy végül már neki sem marad semmilyen kapaszkodója, főleg, amikor elhagyják Jugoszláviát.
A menekültlét nagyon aktuális téma manapság, mégsem volt túl sok olvasni róla. A regény szerintem főleg a magányról szól, arról,hogy szereplőink mennyire nem találják meg a helyüket a világban, mennyire nincsenek kibékülve magukkal. Az anya és a fia nagyon hasonló gondokkal küzd, hasonlítanak egymásra, nem is tudják, hogy milyen nagyon, azonosan gondolkodnak az alapvető dolgokról, mégsem találják a közös hangot.
A macska és a kígyó szimbólum engem is elgondolkodtatott, nem mondhatnám, hogy teljesen képben lennék.
Mi a kiút a regénybeli helyzetből? Erre nem kapunk választ.
Elgondolkodtató regény, örülök, hogy végül a kezembe került.

>!
V_Sysy P
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

A Macskám, Jugoszláviában két cselekményszálat követünk. Az első napjainkban játszódik, Finnországban. Egy fiatal srácról szól, aki kígyót vásárol, majd elmegy szórakozni, és szerelmes lesz egy beszélő és párkapcsolatot létesítő, kifejezetten rosszindulatú macskába, aki képvisel valami visszataszító európai gőgöt, és folyamatosan reflektál arra, hogy a srác meleg és bevándorló. Ugyanakkor ez a macska értelmezhető egyfajta migráns jugoszláv életérzésként, jugoszláv identitásként, amit nem lehet lekaparni, amihez viszonyulnia kell, ami nem mindig kedves, behatárolja a lehetőségeit, és vissza-visszatérően emlékezteti, ki is ő valójában.

A második történetszál az 1980-tól napjainkig tartó időszakot veszi végig, ami egy fiatal koszovói lány felnövését, szerelembe esését, pontos vallási szabályok és hagyományok szerinti házasságkötését, és az asszonnyá, anyává válásának mozzanatait követi. Nagyon alapos, és őszinte, naiv kislányos érdeklődéssel mesél az elbeszélő az esküvő körüli előkészületekről, és megmagyarázza a szokásoknak az eredetét, fontosságát, okát is, ami érdekes utazás volt ebbe a másként népi, és másként patriarchális, családcentrikus világba.

És az asszony nézőpontjából tekintünk a háborúra, ami a családja körül zajlik, és mint családanya tekint a menekülésre és a menekültség különböző formáira. A családja számára nem igazán ismert más társadalmi rend, mint a koszovói, vagy más világnézet, mint az iszlám. És ezzel persze nincsenek egyedül. A könyv egyaránt fog reflektálni, mindkettejük történetében az emberjogi kérdésekre, a befogadás kérdéseire, és nehézségeire, akár a bűnözés lehetőségére, és ezzel együtt nem is ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan kezelendő egy ilyen válság, sokkal inkább új kérdéseket vet fel, és ránagyít fontos, de első ránézésre lényegtelennek tűnő részletekre.
Bővebben itt: https://melegkonyvek.blog.hu/2018/08/21/pajtim_statovci…

>!
Teetee
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Érdekes volt a cím és az alaphelyzet is: egy koszovói származású, Finnországban élő meleg srác internetes oldalakon keresi a partnereit, a másik szálon pedig egy muzulmán albán nő meséli el férjhez menése történetét. És hát a macskákat is szeretem.
Amúgy ha ilyen macskákról szóló szépirodalmat veszek a kezembe, akkor mindig rettegek is kicsit, mert benne van a kockázat, hogy valamely macskáknak minimálisan is szomorú, de rosszabb esetben egészen gyötrelmes vége lesz bennük, pusztán a hatás kedvéért… Ebben szerencsére nincs ilyen (csak egy elméleti, macskákkal kapcsolatos barbár szokás említése), viszont spoiler.
Csak a könyv egyik fele tudott megfogni, az albán nő elbeszélése, az sokkal jobban eltalált hang volt (szerintem). Az ő történetében felmerülő kérdések és problémák megérintettek (a nő alárendelt szerepe a házasságban, a háború bizonytalansága, az újéletkezdés egy idegen országban, a gyereke rémálmai…). Az identitását kereső Bekim valahogy távol maradt tőlem, és azzal sem igazán tudtam mit kezdeni, hogy ez a Bekim, a meleg srác, megismerkedik egy öltönyös-inges antropomorf macskával, akivel kicsit úgy viselkedik, mint a szeretőjével, érzelmi zsarolások és játszmák mennek… Valahol elvesztettem egy fonalat. Kb. egy hétig nem is olvastam a könyvet, utána, mikor újra kézbe vettem, még kevésbé értettem, hogy mi miért történik.
Nyilván valamilyen szimbólum a macska és a kígyó is, de nem volt annyira jó a könyv, hogy érdemes legyen gondolkodni rajta.
Amin viszont érdemes volt, hogy a végén spoiler

>!
marcipáncica
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a könyvbe, de csalódás lett. A két párhuzamos történetszál – Emine és a fia, Bekim elbeszélésében – közül egyik sem kötött le, egyik szereplőt sem kedveltem meg, így sem tragédiájukat, fájdalmukat nem tudtam átérezni, de az sem igazán érdekelt, hogy mi történik velük egyáltalán. Emine történetének volt valami értelme, ahogy – bár lassan és nyögvenyelősen – elmesélte az életét, megpróbált súlyos társadalmi kérdéseket felvetni és nézőpontokat szolgáltatni amúgy sarkalatos problémákhoz, de számomra ez sem igazán sikerült, semmi új perspektívát nem kaptam, nem gondolkoztatott el, nem érte el, hogy érzelmileg megérintsen. Bekim történetét meg egyszerűen nem volt kedvem értelmezni, a macská(k)ban és kigyó(k)ban megjelenő szimbolizmus biztos nagyon szép és mély gondolatokat rejt, de nem nekem, nem ebben a történetben.
Nem egy rosszul megírt könyv, de nagyon kiforratlannak éreztem, sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni, így viszont sajnos részemről érdektelenségbe fulladt.
Ami megmentette, az az utolsó kb. 40 oldal, a III. rész, ezt élvezet volt olvasni, olyan volt, mintha egész más, illetve máskor írta volna.

2 hozzászólás
>!
pável P
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Balkáni háború, albán ill. kisebbségi lét: nagyszerű, súlyos, menő téma: pipa. Skandinávába emigrálók, menekült családok sorsa: még trendibb, érdekes topik, pipa. Melegtéma, sőt meleg szexjelenet, mindjárt az első oldalaknál: polgárpukkasztás: puki, pardon, pipa. Extrém háziállatka, magányos nő, gender: pipa. Posztmodern kavarty, történeti szálak áthúzogatása a színe és fonákja közt (rongyszőnyegnek is vacak lenne): bár roppant idegesítő és kurva értelmetlen, de ha egyszer menő: pipa.
Az egész habarék: Ceci n'est pas une pipe, csak hogy okoskodásban is felvegyük a ritmust.
(Mindezek ellenére persze megvan, miért jelenhetett még mégis: a mesélő egyszer csak megdicséri a kiadó egyik húzóemberének, Dragománnak egy kötetét.)

5 hozzászólás
>!
ábelarengetegben
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

A legrosszabb értelemben vett píszí sajnos túl erős bélyeget nyomott egy alapvetően érdekes alapfelállásra. Annak például, hogy az egyik főszereplő meleg, semmi adaléka nem volt, semmi konfliktust nem hozott. Csak így még kisebb kisebbség. Értem. Nem elég a migráns, legyen még meleg is. És zoofil. Sajnos eltörpülnek az értékelhető részek az ilyen bosszantó hülyeségek mellett. A macska meg a kígyó… inkább hagyjuk.

>!
Kooczka
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Tulajdonképpen tetszett, bár túlzás lenne azt állítanom, hogy minden elemének megértettem a jelentőségét, vagy a jelentését. A macskára több tippem is lenne… Leginkább azok a részek érdekeltek, amik az identitás kérdéséhez és a bevándorlás témájához kapcsolódtak, valamint ahol a koszovói életet és szokásokat mutatta be. Érdekes gondolatokat vetett fel beilleszkedésről és befogadásról.


Népszerű idézetek

>!
csgabi MP

Nem szörnyű, hogy amint valami jó történik, az ember félni kezd attól a pillanattól, amikor le kell mondania róla?

241. oldal

1 hozzászólás
>!
csgabi MP

Bárki bármikor megváltoztathatja élete irányát, csak megfelelően motiváltnak kell lennie. (…)

77. oldal

>!
csgabi MP

Az otthont naponta kellett takarítani, mert a rendetlen otthon marre, és egyetlen magát valamire is becsülő ember sem hozna szégyent a családjára azzal, hogy piszkos lakásban él. Az otthonnak is arca van, amire nem szabad szégyent hozni. Egy becsületbeli ügy. Egy albán hajadon hajlandó meghalni a becsületért, azért, hogy ne maradjon szégyenben, mert ez sokkal rosszabb a halálnál.

59. oldal

>!
csgabi MP

Szombatonként a várost járom, a csillogó hó borította parkokban sétálok, szeretem, hogy telente ilyen hideg van. A fagy mindent mozdulatlanná merevít, a havas fák úgy állnak, mint a szobrok, a hó az utakon olyan kemény és sűrű, mint az aszfalt, az utcai lámpákra pedig sapkaként feszül.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Finnország · · tél
>!
csgabi MP

Esténként a macskával együtt nézzük a televíziót, vagy csak úgy egymás közelében vagyunk. Vakargatom, azt nagyon szereti. Sárga, mély szeme van, és amikor ott ül, órák hosszat az ablakpárkányon, és kinéz, az a furcsa érzésem támad, hogy egyáltalán nem ismerem, de amikor ennivalót teszek a tányérjára, tudom, mindig hálásan jön, és megeszi.
Leginkább a tehetségkutató műsorokat nézzük a macskával.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: étel · macska
>!
csgabi MP

Tavasszal megemlítette, hogy kölykezett a macskája. Egészen átlagos, házimacskakölykök. Fényképet mutatott róluk, három szürke és egy fekete kölyök aludt egymás mellett egy kosárban. Azt a feketét, azt megkaphatnám?, kérdeztem rögtön ezután, és ő mosolyogva válaszolt, hogy persze, nekem adja.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Nazanszkij 

Az utakból az egy helyben ülésre emlékszem, a tikkasztó napsütésre és a városok profiljára. Milyen kezdetlegesnek tűnt például Tallinn Helsinkihez képest, milyen visszataszítóan és színtelenül emelkedett Varsó a Visztula partján, és mennyire nyomasztóan hatott rám a lengyel nyelv rengeteg mássalhangzója, minden szó hangzása kemény és erőszakos volt. És amikor ezt elmondtam apámnak, azt felelte, hogy a lengyel pontosan ilyen nyelv, mert a lengyelek kemények és erőszakosak, Oroszország és Szerbia pártján állnak.

149. oldal, II., 10 (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország · Szerbia · Tallinn · Varsó · Visztula
>!
Nazanszkij

Mondtam a nőnek, hogy én sem szeretem a macskákat, akárcsak a fiam, mert túl kiszámíthatatlan és csendes állatok. Mondtam, hogy egyáltalán nem értem, a finnek miért tartják őket a lakásukban; Koszovóban a macska tisztátalan állat.

184-185. oldal, II., 11 - 1994 - Kígyók (Magvető, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Koszovó
>!
Nazanszkij 

…amikor visszamentem a szállásra, és láttam, hogyan köszönnek nekem a befogadóközpont dolgozói, milyen sajnálkozva mosolyognak, kedvem lett volna öklömmel az arcukba csapni, és amikor úgy beszéltek hozzám, mint egy gyerekhez, mondván, hogy nem illik az ételt ujjal enni, tarkón szerettem volna vágni őket a serpenyővel.
Igen, ettünk az ujjunkkal, de a mi férjeinket nem találták reggel a parkok padjain vagy a buszmegállókban. A finnek olyan sokat ittak, hogy nem emlékeztek rá, mit csináltak és hol voltak, s mikor hallottam, hogy sokan mindenüket: családjukat, egészségüket és munkájukat is elvesztették az alkohol miatt, először a fejemet csóváltam, aztán majd megszakadtam a nevetéstől, mert soha nem hallottam ennél esztelenebb dolgot.

169-170. oldal, II., 10 - 1993 - A Balkán felett az ég (Magvető, 2017)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ismail Kadare: Kettétört április
Qamil Buxheli: Maksut úr karrierje
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Ismail Kadare: A háromlyukú híd
Ismail Kadare: A halott hadsereg tábornoka
Benedek Elek: Piros mesekönyv
Krasztev Péter (szerk.): Az őskönyv
Ismail Kadare: A piramis
Ismail Kadare: A fellegvár
A föld szépe