A párkapcsolati boldogság, valójában az együttműködés megvalósításának jutalma. Az együttműködés titka, a jó kompromisszumok megkötésében rejlik. A jó kompromisszum lehetősége a jó párválasztáson múlik. De vajon mi az, amit a szüleink sosem mondhattak el nekünk a párválasztásról? Ez a regény – különleges módon – erről szól… …párkeresőknek, házasoknak, nőknek, férfiaknak, szülőknek.
„Ez a könyv egy különlegesen 'erős' tükör” – vallja a szerző.
Suutari alighanem írói álnév, mégpedig egy magyar férfié. Bizonyára azért választotta nevéül a szerző ezt a finn szót, mert a kötetben lévő fiktív levelek az észak-finnországi Lappföldön, az Inari-tó mellett íródtak. De nem igazán világos, miért éppen ott.
A suutari magyarul ’cipész’-t jelent. A helyszínen és ezen a néven kívül semmi finn sincs a könyvben. A többi szereplő neve teljesen antifinn, sőt Suutari keresztneve, a Paeli is az. A rajzok sem idézik fel Finnországot.
A művet oktatóregénynek szánták. Valóban lehet belőle okulni, bőven van min elgondolkodni. Nyilván így fogyaszthatóbb is, mint egy népszerűsítő jellegű lélektani munka. Nekem azonban az utóbbi jobban bejön. Ez a mű fikciósnak számomra túl egyszerű, pszichológiai tárgyú szakmunkának meg soványka.
Akit ez a téma érdekel, annak Hauck: Mitől jó a házasság? című könyvecskéje ajánlható a Suutari-levelek helyett. Ugyanezek a gondolatok olvashatók benne rövidebben és érdekesen megfogalmazva egy nagy tudású szakember által.
Négy csillagot kapna a könyv, ha a helyesírás nem volna kritikán aluli (vö. összeillessz és társai). A személyes névmások nem tulajdonnevek, hogy nagy betűvel írjuk őket. Természetesen a levelekben helyénvaló a második személyű Te nagybetűs írása, de a velük, rajtuk, tőlük stb. névmási határozószókat semmi sem indokolja, hogy nagy kezdőbetűvel írjuk.
Ellentétben az alcímmel a levelek nem titkosak, hiszen a fiktív szerző, a nagyapa felszólítja az unokáját arra, hogy mutogassa, publikálja és szervezzen belőle tanfolyamokat.
Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek el kell(ene) olvasnia, kortól, nemtől és párkapcsolati állapotától függetlenül. Legszerencsésebb, ha még a „boldogító??” IGEN előtt olvassa el az ember fia/lánya, hogy egy tükröt tartson maga és a kapcsolata elé, hogy eldönthesse, tényleg boldogítja-e majd az IGEN. De később sem árt elolvasni ezt a könyvet, segít eldönteni, vajon jó úton haladunk-e. Tartást és reményt ad a könyv, érdemes lassan „kortyolgatni”, hogy megemészthessük a gondolatokat. Mert azok kavarogni kezdenek a fejedben, ha olvasni kezded ezt a könyvet.
Lebilincselő szöveg!
Mindenkinek, aki komoly, tartós és valóban boldog kapcsolatra vágyik…hasznos tanácsok tárháza ez a könyv…benne vn minden, amiről az ember amúgy nem szívesen beszélne, pedig fontos lenne…LEBILINCSELŐ :)
Nekem tetszett.
Kedvenc párkapcsolati könyvem:) Tetszik,hogy leveleken keresztül ismerteti a párkapcsolati ismereteket, tanácsokat. Egyszerü, közérthetö szöveg minden korosztálynak aki érett egy kapcsolathoz:)
Ez az a könyv, amit minden fiatalnak el kellene olvasnia amikor egy párkapcsolata komolyabbra fordul!
Nagyon klasszul rávilágít arra, hogy kinek mi a fontos egy kapcsolatban – vagy egyáltalán az életben –, illetve arra, hogy tényleg megfelelő lesz-e hosszútávon az, akivel éppen a közös életet tervez! Mindezt néhány nagyon klassz példával és kérdésekkel teszi. Abban segít, hogy az ember saját magában tisztázza a érzéseit és választ találjon kérdéseire, kétségeire.
Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom!
Minden amit tudni szeretnél, de úgysem kérdeznéd meg :)
Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják:
Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.
Olyan férfit szeress, akihez vonzódsz, ÉS akivel összeillessz. Aláhúzom neked a három legfontosabb szót, nehogy elfelejtsd, hogy ezek különböző dolgok.
… az élet lényeges jellemzője a változatosság, az egyediség. Így tehát sosem beszélgetsz a „nőkkel”. Mindig EGY nővel beszélsz – ha érted, mit akarok kifejezni. Veszélyes dolog a „nőket” és a „férfiakat” egy-egy nagy kalap alá venni és általánosítani.
Meg kell tehát találnunk azt a férfit, aki méltó a bizalmunkra, hogy újra sebezhetőkké válhassunk.
159. oldal
A házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet.
A mai fiataloknak tudniuk kellene, hogy igenis létezik a kölcsönösen nagy szerelem, amelynek megvannak a teherbíró alapjai is. Létezik az „igazi”, a FÉRFI, aki a lelkünket és a testünket is kiteljesíti, akivel nem mindig könnyű, de aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Talán nem kellene olyan gyorsan feladni…, akkor több fiatal nő megtalálná. Mert ahogy a Biblia mondja: „Mindent lehet, de nem minden használ.”
Meghökkentő, hogy az élőket mennyire tanítani kell arra, hogy éljenek. Furcsa, hogy az emberek bármi másért jobban képesek küzdeni , mint a saját boldogságukért. Az emberek mindent megtesznek a pénzért, a karierrjükért, a gyermekükért vagy a „főnökük” kedvéért, átgondolják a cég ügyeit, ahol dolgoznak és a gyermekük jövőjét, miközben oly gyakran nem gondolják végig a saját boldogságukat és a saját jövőjüket. (…)
Érdekesnek találtam, hogy amikor közeledik a halál, mindenkinek eszébe jut, hogyan kellett volna élnie. Azután rájöttem, hogy ez azért lehet, mert már gyermekkorunkban meggyőznek bennünket arról, hogy ne a saját boldogságunkkal törődjünk. Hozzászoktatnak ahhoz, hogy a kötelességeinkre koncentráljunk, a feladatokra, aminek elvégzését valaki elvárja tőlünk. Annyiszor döntünk önmagunk ellen, hogy egy idő után nem is emlékszünk arra, hogy valaha mit szerettünk volna. Az álmaink a múlt homályába vesznek.
Amikor jön a halál, már nem lehet tovabb eltolni magunktól a boldogságot a távoli jövőbe. Már nem tudjuk azt mondani, hogy „boldog leszek majd, ha…”. Ekkor visszanézünk és rájövünk, hogy elszúrtuk.
Egy kapcsolat fejlődése olyan, mint a folyók egyesülése – fokozatosan történik meg, mielőtt a tengert elérik. Különbözőek a gyökereitek, ahonnét eredtek, de útközben bizonyos részeitek megtalálják egymást… azután, ahogy telnek az évek, újabb és újabb részek egyesülnek a lelketekben egyre nagyobb folyamokká. Soha többé nem lesztek már az a kicsi patak, aki voltatok…, de cserébe Tiétek az óceán.
Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.
14. oldal
Bátyám életemben először felejtett az asztalomon egy bontatlan üveg Lacrima Lui Ovidiu-t, és úgy nézett vissza rám, mielőtt beszállt az autóba, mintha egy gladiátortól búcsúzna a római Colosseum bejárata előtt – úgy 2000 évvel ezelőtt.
…
Odahúztam a tűz mellé a kényelmes karosszéket, a közelbe pedig a kis konyhaasztalt a legjobb román borral, szendvicsekkel, majd nagy érdeklődéssel fordultam a levelek felé.
18. oldal
