A ​Suutari-levelek 87% 52 csillagozás

Suutari alighanem írói álnév, mégpedig egy magyar férfié. Bizonyára azért választotta nevéül a szerző ezt a finn szót, mert a kötetben lévő fiktív levelek az észak-finnországi Lappföldön, az Inari-tó mellett íródtak. De nem igazán világos, miért éppen ott.
A suutari magyarul ’cipész’-t jelent. A helyszínen és ezen a néven kívül semmi finn sincs a könyvben. A többi szereplő neve teljesen antifinn, sőt Suutari keresztneve, a Paeli is az. A rajzok sem idézik fel Finnországot.
A művet oktatóregénynek szánták. Valóban lehet belőle okulni, bőven van min elgondolkodni. Nyilván így fogyaszthatóbb is, mint egy népszerűsítő jellegű lélektani munka. Nekem azonban az utóbbi jobban bejön. Ez a mű fikciósnak számomra túl egyszerű, pszichológiai tárgyú szakmunkának meg soványka.
Akit ez a téma érdekel, annak Hauck: Mitől jó a házasság? című könyvecskéje ajánlható a Suutari-levelek helyett. Ugyanezek a gondolatok olvashatók benne rövidebben és érdekesen megfogalmazva egy nagy tudású szakember által.
Négy csillagot kapna a könyv, ha a helyesírás nem volna kritikán aluli (vö. összeillessz és társai). A személyes névmások nem tulajdonnevek, hogy nagy betűvel írjuk őket. Természetesen a levelekben helyénvaló a második személyű Te nagybetűs írása, de a velük, rajtuk, tőlük stb. névmási határozószókat semmi sem indokolja, hogy nagy kezdőbetűvel írjuk.
Ellentétben az alcímmel a levelek nem titkosak, hiszen a fiktív szerző, a nagyapa felszólítja az unokáját arra, hogy mutogassa, publikálja és szervezzen belőle tanfolyamokat.

Érdekes könyv volt.
Elgondolkodtató, szépen, jóságosan, segítő szándékkal megfogalmazott „igazságok”, tanácsok, életbölcsességek párkapcsolatról, önismeretről, párválasztásról. Jó volt olvasni és helyenként így lecsupaszítva rácsodálkozni, hogy: jé, tényleg, hát ez mennyire igaz! Rengeteg párkapcsolati problémával küzdő barát, családtag vesz körül, amiből egyértelműen azt látom kellenek a témával foglalkozó írások de akár tanfolyamok is, valóban nem tanítja senki otthon, hogyan kell felépíteni egy működő párkapcsolatot (direkt nem használom a boldog szót) és nem csak nem tanítja senki a gyerekeinek, de ritkán látni működő mintát rá a szülők részéről :( Egy jól működő párkapcsolatban lesznek boldog, szép, jó, nehéz, kemény, feszült pillanatok és ezeket mind mind kezelni és megélni kell tudni. Ez a könyv elég sok infót és instrukciót ad a párkapcsolati helyzetek kezeléséhez és a párválasztáshoz.

Másrészt egy kicsit hatásvadásznak éreztem, mármint nem a nagyszülők részéről, hanem az író részéről. Vagy lehet nem is a hatásvadászat a jó szó, hanem ilyen nagyobb a füstje mint a lángja érzés. Jó, tudom, hogy ezek a dolgok nagyon fontosak és értékes ez a gyűjtemény, de valahogy nem nyűgöztek le úgy ahogy a könyv elvárja.

A mai világban, ahol kiüresedtek a kapcsolatok; a vágy a szépség, a fiatalság és a tökéletesség iránt mozgatja a „párkeresőket”; amikor az izgalmas hónapok/évek után tovasétálnak a felek, megfeledkezvén arról, hogy nemcsak a szerelem létezik – a szüleinket, nagyszüleinket évtizedekig valami annál sokkal erősebb kapocs tartotta össze –, szükség van az ilyen és ehhez hasonló könyvekre és a bennük rejlő csodaszép gondolatokra, a párkapcsolatok útvesztőjében történő otthonosabb eligazodást szolgáló tanácsokra.

Néhány ezek közül:

– igyekezni megtalálni a hozzánk leginkább illő társat, nem pedig egy teljesen más érdeklődésű/értékrendű embert a saját igényeinkre formálni;
– egészséges mértékű és mennyiségű kompromisszumok megkötésével, illetve közös célok kitűzésével épül, erősödik a kapcsolat;
– a gyermekvállalás óriási felelősség, amihez nem elég, hogy egy nő biológiai órája elkezd ketyegni, a férfi érettsége pont annyira szükséges a családalapításhoz;
– a kommunikáció, az őszinteség, az apró gesztusok fontossága;
– a párunkat a saját szeretetnyelvén kényeztessük, ne a mi saját, hozzá nem illő elképzelései szerint akarjunk a kedvében járni, mert így természetéből adódóan nem tudja értékelni a gesztusainkat;
– a rózsaszín köd nem feltétlenül jó táptalaja a fontos döntéseknek.

Olvasmányos stílusban megírt, kedves könyv, ajánlom fiatal felnőtteknek és évek óta házasságban élő pároknak egyaránt – érdemes elgondolkodni az olvasottakon!

Tetszeni tetszett, de voltak ennél sokkal nagyszerűbb könyvek is, amiket ez évben olvastam. Számomra a levelek közötti „megszakítások”, kizökkenések szárazak voltak, egyszerűen untattak, ellenben voltak hasznos tanácsai, praktikus gondolatai, kellemes hangzatai, illetve hasonlatai.
Én úgy érzem, több lettem valamivel az alábbi könyv által. Örülök, hogy a kezeim közé került, valamint a könyvespolcomon is helyet kapott. :)

Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek el kell(ene) olvasnia, kortól, nemtől és párkapcsolati állapotától függetlenül. Legszerencsésebb, ha még a „boldogító??” IGEN előtt olvassa el az ember fia/lánya, hogy egy tükröt tartson maga és a kapcsolata elé, hogy eldönthesse, tényleg boldogítja-e majd az IGEN. De később sem árt elolvasni ezt a könyvet, segít eldönteni, vajon jó úton haladunk-e. Tartást és reményt ad a könyv, érdemes lassan „kortyolgatni”, hogy megemészthessük a gondolatokat. Mert azok kavarogni kezdenek a fejedben, ha olvasni kezded ezt a könyvet.

A könyv műfaját nem tudnám pontosan meghatározni, de mindenképpen egy kellemes, elgondolkodtató olvasmány volt. Alkalmat adott néhány fontos kérdés vagy alapelv átgondolására. Különösen tetszettek azok a részek, amelyben a nagymama a saját családjára, szülei házásságára emlékszik.vissza. Szépnek és követendőnek éreztem.
A leveleket azonban sokkal szívesebben olvastam, mint a regényes körítést. Valamint nagyon idegesítettek a nagybetűs kiemelések, és az utolsó, némileg marketinges rèsz.

Tipikus csalóka könyv! nagyon szép gondolatok, ám az írójuk a közelébe sem jár ennek. Sajnos volt szerencsém beszélni vele, és nem kicsit zizzent, narcisztkus személyiség, akinek tiszta csődök a párkapcsolatai. És ez nagyon szomorú – hogy sokaknak tetszik a könyve, ám maga az író nem hiteles személyiség. :(

Nekem tetszett.

Attól függetlenül, hogy magyar a szerző és fiktív mese„van mondanivalója és tényleg jókat mond. Nekem tetszett összességében és az előszóból, aki olvassa tudhatja, hogy egy magyar szerzővel áll szemben.

Ez az a könyv, amit minden fiatalnak el kellene olvasnia amikor egy párkapcsolata komolyabbra fordul!
Nagyon klasszul rávilágít arra, hogy kinek mi a fontos egy kapcsolatban – vagy egyáltalán az életben –, illetve arra, hogy tényleg megfelelő lesz-e hosszútávon az, akivel éppen a közös életet tervez! Mindezt néhány nagyon klassz példával és kérdésekkel teszi. Abban segít, hogy az ember saját magában tisztázza a érzéseit és választ találjon kérdéseire, kétségeire.
Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom!