A párkapcsolati boldogság, valójában az együttműködés megvalósításának jutalma. Az együttműködés titka, a jó kompromisszumok megkötésében rejlik. A jó kompromisszum lehetősége a jó párválasztáson múlik. De vajon mi az, amit a szüleink sosem mondhattak el nekünk a párválasztásról? Ez a regény – különleges módon – erről szól… …párkeresőknek, házasoknak, nőknek, férfiaknak, szülőknek.
„Ez a könyv egy különlegesen 'erős' tükör” – vallja a szerző.
Suutari alighanem írói álnév, mégpedig egy magyar férfié. Bizonyára azért választotta nevéül a szerző ezt a finn szót, mert a kötetben lévő fiktív levelek az észak-finnországi Lappföldön, az Inari-tó mellett íródtak. De nem igazán világos, miért éppen ott.
A suutari magyarul ’cipész’-t jelent. A helyszínen és ezen a néven kívül semmi finn sincs a könyvben. A többi szereplő neve teljesen antifinn, sőt Suutari keresztneve, a Paeli is az. A rajzok sem idézik fel Finnországot.
A művet oktatóregénynek szánták. Valóban lehet belőle okulni, bőven van min elgondolkodni. Nyilván így fogyaszthatóbb is, mint egy népszerűsítő jellegű lélektani munka. Nekem azonban az utóbbi jobban bejön. Ez a mű fikciósnak számomra túl egyszerű, pszichológiai tárgyú szakmunkának meg soványka.
Akit ez a téma érdekel, annak Hauck: Mitől jó a házasság? című könyvecskéje ajánlható a Suutari-levelek helyett. Ugyanezek a gondolatok olvashatók benne rövidebben és érdekesen megfogalmazva egy nagy tudású szakember által.
Négy csillagot kapna a könyv, ha a helyesírás nem volna kritikán aluli (vö. összeillessz és társai). A személyes névmások nem tulajdonnevek, hogy nagy betűvel írjuk őket. Természetesen a levelekben helyénvaló a második személyű Te nagybetűs írása, de a velük, rajtuk, tőlük stb. névmási határozószókat semmi sem indokolja, hogy nagy kezdőbetűvel írjuk.
Ellentétben az alcímmel a levelek nem titkosak, hiszen a fiktív szerző, a nagyapa felszólítja az unokáját arra, hogy mutogassa, publikálja és szervezzen belőle tanfolyamokat.
Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek el kell(ene) olvasnia, kortól, nemtől és párkapcsolati állapotától függetlenül. Legszerencsésebb, ha még a „boldogító??” IGEN előtt olvassa el az ember fia/lánya, hogy egy tükröt tartson maga és a kapcsolata elé, hogy eldönthesse, tényleg boldogítja-e majd az IGEN. De később sem árt elolvasni ezt a könyvet, segít eldönteni, vajon jó úton haladunk-e. Tartást és reményt ad a könyv, érdemes lassan „kortyolgatni”, hogy megemészthessük a gondolatokat. Mert azok kavarogni kezdenek a fejedben, ha olvasni kezded ezt a könyvet.
Lebilincselő szöveg!
Mindenkinek, aki komoly, tartós és valóban boldog kapcsolatra vágyik…hasznos tanácsok tárháza ez a könyv…benne vn minden, amiről az ember amúgy nem szívesen beszélne, pedig fontos lenne…LEBILINCSELŐ :)
Nekem tetszett.
Kedvenc párkapcsolati könyvem:) Tetszik,hogy leveleken keresztül ismerteti a párkapcsolati ismereteket, tanácsokat. Egyszerü, közérthetö szöveg minden korosztálynak aki érett egy kapcsolathoz:)
Attól függetlenül, hogy magyar a szerző és fiktív mese„van mondanivalója és tényleg jókat mond. Nekem tetszett összességében és az előszóból, aki olvassa tudhatja, hogy egy magyar szerzővel áll szemben.
Írtam pár részletet ki az Ismerkedem blogomon: A férjed nem egy pénzautomata!:
http://ismerkedem.cafeblog.hu/2017/04/05/a-ferjed-nem-e…
Szeretet, mint fegyver?
http://ismerkedem.cafeblog.hu/2017/04/10/szeretet-mint-…
Muriel, avagy a nők miért akarnak férjhez menni?
http://ismerkedem.cafeblog.hu/2017/04/03/muriel-avagy-a…
Ez az a könyv, amit minden fiatalnak el kellene olvasnia amikor egy párkapcsolata komolyabbra fordul!
Nagyon klasszul rávilágít arra, hogy kinek mi a fontos egy kapcsolatban – vagy egyáltalán az életben –, illetve arra, hogy tényleg megfelelő lesz-e hosszútávon az, akivel éppen a közös életet tervez! Mindezt néhány nagyon klassz példával és kérdésekkel teszi. Abban segít, hogy az ember saját magában tisztázza a érzéseit és választ találjon kérdéseire, kétségeire.
Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom!
Minden amit tudni szeretnél, de úgysem kérdeznéd meg :)
Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják:
Most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.
Olyan férfit szeress, akihez vonzódsz, ÉS akivel összeillessz. Aláhúzom neked a három legfontosabb szót, nehogy elfelejtsd, hogy ezek különböző dolgok.
… az élet lényeges jellemzője a változatosság, az egyediség. Így tehát sosem beszélgetsz a „nőkkel”. Mindig EGY nővel beszélsz – ha érted, mit akarok kifejezni. Veszélyes dolog a „nőket” és a „férfiakat” egy-egy nagy kalap alá venni és általánosítani.
Meg kell tehát találnunk azt a férfit, aki méltó a bizalmunkra, hogy újra sebezhetőkké válhassunk.
159. oldal
A házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet.
A mai fiataloknak tudniuk kellene, hogy igenis létezik a kölcsönösen nagy szerelem, amelynek megvannak a teherbíró alapjai is. Létezik az „igazi”, a FÉRFI, aki a lelkünket és a testünket is kiteljesíti, akivel nem mindig könnyű, de aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Talán nem kellene olyan gyorsan feladni…, akkor több fiatal nő megtalálná. Mert ahogy a Biblia mondja: „Mindent lehet, de nem minden használ.”
Meghökkentő, hogy az élőket mennyire tanítani kell arra, hogy éljenek. Furcsa, hogy az emberek bármi másért jobban képesek küzdeni , mint a saját boldogságukért. Az emberek mindent megtesznek a pénzért, a karierrjükért, a gyermekükért vagy a „főnökük” kedvéért, átgondolják a cég ügyeit, ahol dolgoznak és a gyermekük jövőjét, miközben oly gyakran nem gondolják végig a saját boldogságukat és a saját jövőjüket. (…)
Érdekesnek találtam, hogy amikor közeledik a halál, mindenkinek eszébe jut, hogyan kellett volna élnie. Azután rájöttem, hogy ez azért lehet, mert már gyermekkorunkban meggyőznek bennünket arról, hogy ne a saját boldogságunkkal törődjünk. Hozzászoktatnak ahhoz, hogy a kötelességeinkre koncentráljunk, a feladatokra, aminek elvégzését valaki elvárja tőlünk. Annyiszor döntünk önmagunk ellen, hogy egy idő után nem is emlékszünk arra, hogy valaha mit szerettünk volna. Az álmaink a múlt homályába vesznek.
Amikor jön a halál, már nem lehet tovabb eltolni magunktól a boldogságot a távoli jövőbe. Már nem tudjuk azt mondani, hogy „boldog leszek majd, ha…”. Ekkor visszanézünk és rájövünk, hogy elszúrtuk.
Egy kapcsolat fejlődése olyan, mint a folyók egyesülése – fokozatosan történik meg, mielőtt a tengert elérik. Különbözőek a gyökereitek, ahonnét eredtek, de útközben bizonyos részeitek megtalálják egymást… azután, ahogy telnek az évek, újabb és újabb részek egyesülnek a lelketekben egyre nagyobb folyamokká. Soha többé nem lesztek már az a kicsi patak, aki voltatok…, de cserébe Tiétek az óceán.
Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.
14. oldal
Bátyám életemben először felejtett az asztalomon egy bontatlan üveg Lacrima Lui Ovidiu-t, és úgy nézett vissza rám, mielőtt beszállt az autóba, mintha egy gladiátortól búcsúzna a római Colosseum bejárata előtt – úgy 2000 évvel ezelőtt.
…
Odahúztam a tűz mellé a kényelmes karosszéket, a közelbe pedig a kis konyhaasztalt a legjobb román borral, szendvicsekkel, majd nagy érdeklődéssel fordultam a levelek felé.
18. oldal
