Ki ​tapsol nekem? 36 csillagozás

Padisák Mihály: Ki tapsol nekem? Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Az író így nyilatkozik a könyvéről: „Több évtizedes múltam során gyerekszínészek generációival dolgoztam együtt, ismerem mindennapjaikat, álmaikat, vágyaikat, küszködésüket, sikereiket és csalódásaikat. Kevés és gyakran felületes az, ami kiszivárog a kulisszák mögül. Ezért írtam meg hősnőm, TÜNCSI pályafutását. Hat esztendeig volt az ország legismertebb gyerekszínésze. Csilingelő hangját, bájos arcát televízióból, rádióból, filmekből mindenki kedvelte. Kedvessége, szerénysége elbűvölte mindazokat, akik ismerték őt. Ám Tüncsire karrierje csúcsán rátör életének 14. esztendeje, mely kezdi felnőtté érlelni az addig csak sikerekben fürdő gyermeket. Történetét ajánlom minden fiatalnak, akit rabul ejt a művészet varázsa.”

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 1990
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631166325 · Illusztrálta: Barczánfalvi Ferenc

Enciklopédia 3


Kedvencelte 9

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Greti26>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Zseniális könyv. Akkora hatással van az emberre, amire még évek múltán is emlékezünk. Kb 2,5 éve olvastam elsőnek, és már akkor is imádtam, és most… azt hiszem, még jobban imádom.
Miközben olvastam, feljöttek bennem azok az érzések, amiket első olvasásnál éreztem, és azt hiszem ez volt az első könyv, ami akkora nyomot hagyott bennem, mint ez, hogy így emlékezzek rá. Kedvencem maradt, a legnagyobb kedvencem, az biztos.
Az egész történet nagyon tetszik, a Rádió világa teljesen elvarázsolt. Tetszett, ahogy végigkövethettük Tüncsi gyermekszínész pályafutásának a végén, és együtt sírhattunk vele, és közösen örülhettünk a sikereinek.
Peti és Tüncsi kapcsolata gyönyörűen van megvalósítva, olyan szépen ír az első szerelemről… *-* Fantasztikusan mutatja meg az érzéseiket, úgy jó az egész, ahogy van.
Zotyi bácsi és Tüncsi barátsága spoiler is nagyon jelentős a könyvben, szerintem mindenki örülne egy olyan tanárnak, mint ő.
spoiler
Sajnálom Tüncsit, hogy befejeződött a gyerekszínészeti pályafutása, de biztos vagyok benne, hogy ő a későbbiekben nagy színésznő lett. Tetszett, ahogy Tüncsi lelki fejlődését és a gondolatait is bemutatta a könyv, szerintem ez nekem is hasznomra, és biztosan sokat változtatott a gondolkodásomon, pozitív irányba. off
Nagyon csodálatos regény, mind a szóhasználatával, és az egész történet nagyon csodás. Olyan varázslat lengi körbe az egészet, teljesen átszellemülsz az olvasása közben, és ahh nagyon imádom.
Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a könyvet, nekem egyértelműen a legnagyobb kedvencem, és a legzseniálisabb azok közül, amiket eddig életemben olvastam.

Zsóó>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Nagyon tetszett. Amikor olvastam, egy kicsit én is abban a cipőben jártam, amiben Tüncsi, persze azért nem gyerekszínészi minőségben :) imádomimádom.

porcellan>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Érdekes élmény volt belelátni a gyerekszínészlét rejtelmeibe. Tetszett és a szülő, tanár szerelemnél pedig az Álarcosbál néhány motívumát juttatta eszembe.

bozs>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Azt hiszem, ha 10-12 éves lennék és gyerekszínésznek készülnék, biztosan jobban hatott volna rám a könyv. Bár ha annyi idős lennék, lehet hogy nem is érdekelne a könyv, mert szerintem nem gyereknyelven íródott. Saját gyerekekből kiindulva már a 20. oldal előtt letennék. Túl részletes, látszik mennyire felgyorsult a világ.

3 hozzászólás
Gelso>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

már annyira régen olvastam, hogy nem is emlékszem rá…:-(

Protonpumpa>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Nem nagyon ismertem Padisákot korábban, gondoltam, olvaso most tőle is. Nagyon tetszett, érdekes volt az a világ, amit ábrázol… egészen kedvem támadt színészkedni. :)

Bogas>!
Padisák Mihály: Ki tapsol nekem?

Valahogy túl tárgyilagos volt. Érzelmekről írt, lelkivilágokról, gondolatokról, és hiába próbáltam azonosulni akármelyik szereplővel, hiába van egy csöpp közöm a színi világhoz, végig olyan volt, mintha üveg mögött nézném őket.


Népszerű idézetek

Bogas>!

Jókedvűen ért haza. Édesanyja meg sem kérdezte, hogyan sikerült a délutáni szinkron. Tüncsi jókedvéhez nem kellett külön magyarázat.
Amíg melegedett a vacsora, vaskos borítékot adott át lányának. A Rádiótól jött, az Anne Frank dramaturgja küldte. Felbontotta, s a küldeményből újabb lezárt boríték került elő.
Rajta címzés:
SZEKFŰ TÜNDE művésznőnek
Magyar Rádió
Budapest
1800
A feladó helyén ismeretlen férfinév, és a cím az egyik Pest környéki falu neve.
Feltépi.
Géppel írták. S íme, a szöveg:

Kedves Szekfű Tünde!

Már nagyon régen figyelem a hangodat a rádió műsoraiban, meg nézlek a tévében is. Nagyon tetszik a művészeted, és szerintem Te vagy a világ legszebb, legrendesebb lánya.
Én egy erősen mozgássérült, rokkant, tizenhét éves fiú vagyok. Tolókocsihoz vagyok kötve, szociális otthonban élek, öregekkel együtt. Izomsorvadásom van. Kiskorom óta. Az orvosok azzal biztatnak, hogy mire felnőtt leszek, kinövöm. De én tudom, hogy becsapnak. Ez csak rosszabb lesz. Mindig rosszabb.
Biztos olvastad A kis herceg_et. Ő csak rövid időre jött erre a bolygóra, hogy utána ismét eltávozzon oda, ahonnan érkezett. Éjszaka gyakran gondolok arra, hogy hátha én is ilyen kis herceg vagyok. Csak rövid látogatóba jöttem._
Pedig annyi minden jár a fejemben. Legszívesebben mind, mind leírnám egy könyvbe, csak az a baj, hogy gyenge a kezem. Nehezemre esik az írás. Egy oldal egy nap. Inkább verseket írok. Azokat meg is tudom jegyezni. Úgy szeretnék költő lenni. És Te mondanád el a verseimet a rádióban. Az nagyon szép volna. S akkor azt is tudnám, hogy nem éltem hiába.
Itt küldöm neked a legkedvesebb versemet. Azt, amit Hozzád írtam. Miközben olvasod, kérlek, gondolj rám. És ha lehet, küldj nekem egy fényképet magadról, hogy mindig itt lehess velem. Engem már ez is boldoggá tenne. Tudom, hogy többet úgysem várhatok az élettől.
Legnagyobb tisztelőd:
Szoboszlai Barna

A levelet kézzel írták alá. Nehezen odarajzolt, fáradságos betűkkel.
Kézzel íródott a vers is, dülöngéltek a sorok, alig lehetett őket kibetűzni.
Tüncsi lassan olvasta, s érezte, egyre jobban szorongatja torkát valami fojtogató érzés.

TÜNDÉNEK

A nagy éteren át
Egy hang száll felém,
Tiszta csengésével
Reményt lop belém.
Hallgatom e hangot,
Messze van bár,
Zaklatott szívemet
Nyugtatja már.
Keserves életem
Akármilyen nehéz,
E hang úgy simogat,
Akár egy szelíd kéz.
Enyhíti a gondot,
Oszlatja bánatom,
Tőle meg-megenyhül
Jövőm s a fájdalom.
Áldott legyen a hang,
Ki ismeretlen üzen,
S napsugárral fonja
Rövid, bús életem.

Örök emlékül:
Barna

13.

6 hozzászólás
Bogas>!

– Ez a hangjáték Hirosimában játszódik le 1945-től 1955-ig. Egy Karl Bruckner nevű osztrák író könyvéből készült.
Szadako Szaszakiról, egy japán kislányról szól, aki 1945-ben, az atomtámadás idején alig négyesztendős. Akkor éri őt is a sugárártalom. A betegség csupán tíz évvel később, tizennégy éves korában tör ki rajta, akkor kerül kórházba.
Japánban él egy legenda. Ha egy beteg papírból ezer darab madarat – darut – készít el betegágyában, meggyógyul.
S a nagybeteg Szadako emberfeletti erővel hajtogatni kezdi aranyszínű papírból az ő darvait, mert élni akar. Kilencszázkilencven madárra futotta életéből.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hirosima · Karl Bruckner · Szadako Szaszaki
1 hozzászólás
Greti26>!

Érdekes… nagyon érdekes… az emberek csak élnek egymás mellett, s nem is ismerik egymást. Aztán közbejön valami… egy háború… egy bujkálás… vagy… visszavesznek egy szerepet… az ember kiborul… és… akkor tudja csak meg, milyen az a másik…

Bogas>!

Lassan nem lesz többé gyerek. S még felnőtt sem. Imbolyog a két part között. Eminnen elbocsátják útjára, menjen Isten hírével, oda még nem fogadják be, mert ahhoz még nem felnőtt.

12.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fróna Zsófia: Démonok közt
Leiner Laura: Ég veled
Sáfrán Judit: Az írisz áldozata
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Rácz-Stefán Tibor: Kapcsolatpróba
Maros Edit: A szívemben titokban
Leiner Laura: Nem egyszerű
Papp Dóra: Tükörlelkek
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök