Kanóc, ​az emberszelídítő (Kanóc 2.) 89% 30 csillagozás

Miska bácsi, ha más könyvével nem is (nem tudhatom, csak ezt olvastam tőle), de ezzel belecsapott a lecsóba.

Reménykönyvet írt kamaszoknak.

Az a nagy büdös helyzet, hogy sajnálom, hogy erről lemaradtam. Vagy öt évvel később jelent meg, mint amikor célcsoport voltam… szerettem volna.

Igen, ebben a regényben ránk, mármint az olvasóra, borul Miska bácsi levelesládájának kamasz-panasz szekciója. Benne van minden, ami egy kamasznak fáj… Felnőttek, csonka család, erőszakos szülő, tanárok, helyi vagányok, osztályon belüli vetélytársak… de jut bele kamaszszerelem… bimbódzó, lágy és édes. Vannak benne barátok. …és van benne remény, hogy empátiával, segíteni akarással jobb hely lehet majd a világ.
Mert élni jó!

Még a „civil ellenállást” is tanítja…

Kedves Miska bácsi!
El telt bő harminc év… és nem lett jobb a világ. Nem lett kevesebb az erőszak, a hatalommal visszaélés, a fájdalom, az önzés.
Csak az empátia és a segíteni akarás lett kevesebb…
Kevesen olvasták a könyvet.
Lám én sem időben…

Ez jó volt. Nagyon. Mélyen megérintett, igazából csak Padisák Mihály vannak rám ekkora hatással. Elképesztő volt ez a könyve is. Fontos, a mai napig létező problémákat dolgozott fel, de rejtetten, úgy, hogy mindenki megérthesse a lényeget. Az emberszelidítés szerintem nagyon hasznos dolog lenne, sok emberre a közvetlen környezetemben is ráférne. Kanóc nagyon jól csinálta, lehet én is megpróbálkozom majd vele. Nem nyíltan, hanem mindenkinek a gyenge pontjára rátapintva tette, és ezzel mindig sikere volt. A megszelídített embereiben lehet hogy nem gyökeres változást okozott, de valamit negmozdított bennük, segített nekik elindulni a jóvá változás útján. És ez a fontos. Hogy Győző úr, Morcos és Bokszos is rájött arra, hogy nem jó az, ahogy eddig viselkedtek. Kanócnak teljesen igaza volt a felnőttekkel szemben, hisz A gyerekek is emberek!, de sajnos még most, 2021-ben sem sikerül ezt a legtöbb embernek megértenie. Szomorú, hogy ez a hozzáállás közel 40 év alatt semmit sem változott. Mónit nagyon sajnáltam, de remélem Kanóc segítségével ismét szebb lehet az élete. Borzalmas lehetett Helga lelki terrora alatt élni, és szomorú, hogy 12-13 évesen már az öngyilkosságon járt az esze. Nagyon jó, hogy Kanóc el tudta rejteni, és örülök, hogy Móninak ez az elszökése rádöbbentette az édesapját arra, hogy nem igazán van minden rendben a családjában. Jó, hogy Helga is megértette, hogy változtatnia kell, és hogy Móni ugyanúgy a családhoz tartozik, ugyanúgy a gyermekük, mint Béluci.
A könyvben fontos szerepet játszottak a barátságok, nagyon szépnek tartom Kanóc és Boglyas, és Kanóc és Tohonya kapcsolatát. Szerintem a végén Dini és Kanóc kézfogása is a kapcsolatuk, esetleg barátságuk szebb jövőjének a kezdete. Nagyon tiszteletreméltó volt, ahogyan az osztály rögtön Móni keresésére indult, és az is, hogy mindig Kanóc és egymás mellé álltak a bajban. Gyönyörűszépen leírta az első szerelmet, ahogyan lassan bontakozik ki Kanóc és Móni között. Nagyon megható volt olvasni, ahogyan alakul ki közöttük ki a szerelem, és teljesen reális volt az egész. Nagyon szép volt, ahogyan leírta, hogy mik kavarognak bennük például akkor, amikor megfogják egymás kezét. Csodálatos olvasni az egészet.
Nagyon imádom ezt a könyvet, szerintem mindenkinek el kellene olvasni. Nagyon sajnálom, hogy csak az első részt adták ki a Kanóc sorozatból. :( Érdemes lenne kiadni ezt is, hisz a mai világban is megállná a helyét, nem nehéz a nyelvezete, néhány dolgon kívül fel se tűnne, hogy nem egy mai könyvet olvasnak. Ugyanazok a problémák vannak benne, amik még ma is léteznek. Én elolvastatnám ezt mindenkivel, hisz sokkal értékesebb, mint a legtöbb mai ifjúsági könyv, és sokkal jobb is.
Kérlek titeket, ha bármilyen Padisák Mihály könyvet találtok egy antikváriumban, vagy bárhol, feltétlenül vegyétek meg és olvassátok el, és higgyétek el, nagyon jól jártok vele!

Sokkal jobb, mint az első rész, tele szívmelengető és -szorító részekkel. Egyben egyike a két könyvnek, amiket életem során félbehagytam (a másik a Gyűrűk ura volt, vagy a Szilmarilok – csak pár oldalt olvastam belőle, de annyira igyekezte az agyam tompítani az élményt, hogy már arra se emlékszem, melyik). Most már persze nem értem miért, valószínűleg csak kicsit voltam még hozzá.

Nekem ez a könyv teljesen rendben volt, néha egészen megrázó, de nagyon optimista regény, a fiatal olvasóit is komolyan veszi.

Móni családi kavarodását megkönnyeztem, de azt hiszem, felfüggesztem a gyerekkori könyvek újraolvasását. Kissé kiábrándító…

Fiatalként nagyon tetszett, most nem tudom, mit szólnék hozzá. :-)

Egyik kedvenc ifjúsági regényem. Visszarepít a 80as évek derekára,megelevendik ismét a Gelka,Csemege stb. Folyamatosan ébren tartja az olvasót,kíváncsian olvas tovább. Az író mesterien,szórakoztatva ismerteti,tanítja “jóságra” azt aki kezében tartja a művét. Valamennyi negatív szereplőből pozitív vagy legalábbis normális karakter lesz. “Jó élni”

minden Padisák könyvet olvastam általánosban, és mind tetszett