A ​csúcs mindig fölöttünk van 94% 42 csillagozás

Izig – vérig ifjúsági regény. Fordulatos, élményekkel, kalandokkal teli. A közös „vállalkozás” során a gyerekek összekovácsolódnak. A felszínes haverkodásból komoly barátságok szövődnek. Az egymásért vállalt felelősség súlya nyomán meglegyinti őket a felnőtté válás szele, s már nem azok a gyerekek térnek haza, akik elindultak. Komolyabbak, figyelmesebbek, önkritikusabbak, elfogadóbbak lettek.
Egyben megéreznek valami mélyet, fontosat a generációk által továbbadott stafétából, az útból, amelyhez ők maguk is hozzáteszik majd a saját részüket, és amit úgy hívnak : élet.
Méltatlanul elfeledett, az olvasók figyelmén talán kissé kívül rekedt könyvet olvashattam, amelyet nagyon megszerettem. Szívesen ajánlom.

Nagyon jó ifjúsági regény. Az én ifjúságomat teljesen visszaidézi, no meg azokat a tanárokat, akik az ilyen élményeket biztosították nekünk. Pontosan leírja a kamasz-szerelmet, az akkori időkben. Kedves, szerethető történet, jó volt olvasni.

ez egy nagyon klassz ifjúsági regény volt!
Szép korrajz, jó érzékkel mutatja meg az akkori világot és szerencsére mentes minden oda nem illő, a kamasz olvasóknak érdektelen társadalomkritikai észrevételtől.
Mai fejjel elképzelhetetlen, hogy egy kamasz társaság heteket töltsön el a Tátrában nem hogy telefon, tablet nélkül, de folyóvíz és fűtés nélkül is és ráadásul élvezik is az egészet.
A sziklamászós részek elég hajmeresztőek és jómagam nem tapsikolnék, ha a tanár, akire a gyerekemet bíztam, hagyja, hogy a kölykök megszólózzanak bármilyen falat a Tátrában (de még Oszolyon sem), de akkoriban biztos keményebb fából voltak faragva a fiatalok és az ingerküszöb is magasabban lehetett.
Jó könyv volt, adjátok a gyerekeitek kezébe, hogy lássák, van élet a kütyük nélkül is.

Nagyon szeretem a hegyeket, a túrázást, a természetet. Élmény volt olvasni, amikor az általam is ismert tájakról, kirándulásokról – Krasznahorka váráról, a Dedinky víztárolóról, vagy amikor Poprádról elénk tárul a Tátra látképe – ír Padisák Miháy. Szinte újra átéltem a néhány évvel ezelőtti kirándulásainkat.
A természet szeretetére és tiszteletére tanít, egy remek ifjúsági történetbe ágyazva. Nagyon sok földrajzi, természettudományi ismertető is felbukkan a könyvben, ami néhány rész picit tankönyvszerűvé tett, de ez sem volt zavaró.
A regénynek fontos és központi alakja, egy remek pedagógus, akit tanítványai csak Kószáló tanár úrnak hívnak. Szerettem ahogy bölcsen, megértően terelgeti tanítványait.
Érzékenyen, finoman mutatja be az író az ébredező kamaszszerelmet.
Szerethető, tanulságos könyv, valószínűleg ha tiniként olvasom még nagyobb hatással lett volna rám.

Elolvastam! Ez nagyon jó volt!! Ez egy 5/6*****-os könyv. ❤❤ Padisák Mihály tud valamit, amit szinte egyik író sem tud. Valahogy úgy érzem, hogy az ő könyvei fognak meg valahogy a legjobban. Nagyon szuper, megható könyveket ír, olyanokat, amik örökké megmaradnak bennünk, és sohasem felejtjük el őket. Ez a könyv is ilyen volt. Nem igazán tudom szavakba foglalni, amit érzek a könyvvel kapcsolatban. Most rögtön elakarok menni Javorinkába, a Néma-dolinába, megmászni a Púpos-ormot, egy olyan életreszóló élménynek részese lenni, amilyennek a természetbúvárok voltak. Ez egy szipi-szuper könyv! Az első szerelemről olyan gyönyörűen ír! ❤❤❤ És a természetről is, aminek részesei lehetünk mi is. És én szeretnék a természetvédelemmel foglalkozni, mint Laci. Remélem, egyszer nekem is lesz olyan szuper tanárom, mint Kószáló tanár úr. Remélem minden „élő lexikon” rájön arra, hogy nem minden a tudáson múlik. Az Élethez tapasztalatokra is szükségünk van. És erőre is. Remélem, hogy a könyv szereplőire szép jövő vár, meg tudják valósítani az álmaikat. Nagyon megható rész volt a temetős, amikor Dönci Ján őseinél rádöbbent arra, hogy akkor élhetünk teljes életet, ha mindent megtettünk, amit szerettünk volna. Komolyan mondom, ez életem egyik legjobb könyvélménye, és hogy ha Padisák könyv akad a kezetekbe, feltétlenül olvassátok el!
*Na én most indulok túrázni egyet!* :D

Ebben a könyvben benne van ami mostani időkben annyira hiányzik. A tisztelet a felnőttek, a tanár iránt, az összefogás, a nem jogaim vannak, hanem köteleségem. Amikor wifi és minden elektronika nélkül is lehetett élni…..
Repültek az oldalak imádtam minden sorát, gyönyörűek a tájleírások, a jellemrajzok.
Miközben a történet könnyű rettentő sok tanulság van a háttérben.

Kedves, aranyos, sírós, nevetős. Minden benne van, ami egy ifjúsági regénybe benne kell lennie. S nincs benne semmi felesleges dráma. Nosztalgiaként is tökéletes. Teljesen visszaadja az első nyári tábor érzését. off

Nagyon jó kis ifjúsági történet. A sziklamászás ugyan egy kicsit félrevezető volt, de nem tudtam levonni érte egy fél csillagot sem.
Jó volt visszagondolni azokra a túráimra, amelyek most megelevenedtek a könyvben. A gyerekek egytől egyig szerethetőek voltak, Kószáló tanár úr pedig nemcsak egy kiváló pedagógus, természetkedvelő ember, hanem óriási figura. Sok ilyen ember kellene a tanári karba.

2014.08.15. Újraolvasás
A Delfines kihívás láttán már tudtam, hogy az egyik könyv, amit a 10 közé válogatok – ez lesz. Szép emlékeim vannak erről a könyvről. Negyedikes általános iskolás voltam, amikor ez a könyv a kezembe került, és olvastam – talán e körül környékezett meg az első szerelem-féle érzés is. Tehát nekem nagyon meghatározó olvasmányélményem volt – annyira, hogy tényleg ezzel Padisák, mindenki Miska bácsija, a kedvenc íróm lett és sorra kerestem, olvastam a könyveit.
Megsárgult emlékeim alapján tudtam, hogy ebben a könyvben csalódni nem fogok – mégis izgultam, hogy talán jól emlékszem-e, vagy nem tévesztem össze esetleg másik könyvvel? Nem tévedtem, bár igaz, hogy meghalványultak a részletek.
Elégedett vagyok – nagyon. Mert ez egy valóban értékes kamasz-ifjúsági regény – azt gondolom, az ebbe a korosztályba tartozó fiataloknak meg kellene próbálniuk elolvasniuk, bár nincs benne vámpír, meg pia, meg erőszak, és tudom, hogy manapság már vad dolgok is vannak a szex és a szerelem terén, mégis azt gondolom, hogy az első szerelem, a bimbózás, az első titokzatosságától és ismeretlentől való félelem, izgalom – valahol még ugyanaz az érzés lehet. Olyan klasszul ábrázolja ezeket a rezgéseket, egymáshoz való véletlen tévelyedéseket, véletlen hozzáéréseket, áramütés-érzéseket az író. Átélhető volt ezelőtt harminc évvel is, és most is.
Az első szerelmen kívül nagyon tetszettek a jellemábrázolások – tetszett, hogy az író egyenként végigvette a szereplőket és bemutatta őket. Plasztikusan jelentek meg előttem a regény szereplői: magam előtt láttam Kószáló tanár úr szakállas arcát, Borzaska kócos fejét és mindig izgága alakját. Talabér Dani talán túl komoly, és olykor komor arcát, Bartalos Eta hatalmas kontyát, Pille rajzmappás alakját, Ján magabiztos vezető személyiségét, a mindenbe belekotnyeleskedő, okoskodó, kövérkés és szemüveges Désy Dönci fejét, Tunyogi Jóska csíkos gatyáját, és elszánt dolgos kezét, Börcsök Laci egereit, és vidám természetét. Az is tetszett, ahogyan az író egy-egy helyzetben ismét sorra vette: ki, hogyan viselkedett, ill. ki hogyan viselkedne. Mit tett, ill. mit nem tett, (mit tett volna) és mi lett a következménye, és a többiek mit szóltak hozzá. Olyan felnőttes gondolkozásúak voltak ezek a gyerekek. Olyan klasszul viszonyulnak a dolgokhoz és egymáshoz. Önállóak, nem azonnal anyuci vagy apuci segítségét kérik, hanem maguk próbálnak kitalálni és tenni valamit.
Tetszett az a rész, amikor kitalálták a kirándulás megszerzéséhez ki milyen módon gyűjti össze a pénzt – ezek a pénzkereseti lehetőségek is mind személyre szabott, az adott gyerekhez illő feladatok voltak. Tetszett a szavazás folyamata – ki miért kit javasol a Tátrai útra résztvevőként, és kit nem. Tetszett a kolibába való beköltözés annak otthonossá tétele, és egyáltalán nem mondhatom így már felnőttként, hogy nem tetszettek a szerelmi szálak. És tetszett a vége is – az egymásra utaltság és a segítő önfeláldozás ábrázolása. Egyedül Dani döntése nem tetszett. Meglehet azért, mert azóta jócskán megváltozott a világ, és egy kitűnő tanuló nem (biztos) döntene úgy, hogy szakmunkásba megy.
Szívesen olvastam volna többet Kószáló tanár úrról, azaz Ormos Zoltánról – most, felnőtt fejjel. Első olvasásomkor az is megvolt – élőben, az akkori általános iskolai osztályfőnököm (Katona János tanár úr) teljesen megfelelt ennek a főhősnek; valószínű, akkoriban az ő élő, hús-vér alakja, kiegészítette a könyvben most számomra hiányzó felnőtt alakját, jellemábrázolását.
Számos dolgot szerettem volna még írni, biztos, nem is sikerült úgy ez az értékelés, ahogyan szerettem volna, mégis nagyon jó ez az érzés, hogy nem csalódtam egy meghatározó kamaszkori olvasmányomban. Sikerült lelombozódás nélkül újraolvasni, és örömmel, boldogan bezárni a könyvet.

Még azt az egyet is le szeretném ide írni, hogy az a tény, hogy ma molytag vagyok, az éppen ennek a könyvnek, vagy vmelyik fiú főhősének köszönhetem. Nem tudom, mi után kutakodtam a neten, de kidobta, ha jól emlékszem, @sztimi53 és egy másik moly párbeszédét a moly.hu oldalon – amiben olyan fiú főhősöket gyűjtöttek össze, ill. soroltak fel, akik élőben is szerethetőek lennének. De ez csak rémlik, mert a mai napig nem tudom fixre, hogy is lettem molytag – de mintha ez lett volna a mollyá válásom mozzanata… :-)
Hát ennyi, egy újabb újraolvasásnál, amit ismét tervezek, majd másról írok…

Ez a nyolcadik olvasásom @Ciccnyog Delfines kihívásához.
                                            _
1983.
imádtam olvasni ezt a könyvet – és ez után az összes Padisák könyvre vadásztam, megvettem, kölcsönöztem, de mindet elolvastam – és ez maradt az első számú kedvenc…:-) emiatt is még eggyel több csillagot adnék rá

Az egyik kedvenc ifjúsági könyvem. Megunhatatlan. Felnőtt fejjel kicsit más olvasni, de így is imádtam.