Én, ​Strahd (Ravenloft 7.) 53 csillagozás

Egy vámpír emlékiratai
P. N. Elrod: Én, Strahd

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Strahd von Zarovich… Több száz éves vámpírmester, akinek múltja az idők homályába vész. Barovia rettegett kényura már évtizedek óta nem tette ki lábát a Ravenloft kastélyból, a félelem ködbe vesző ékszeréből. Népe már a halálát találgatja, Rudolf van Richten, a magányos vámpírvadász azonban sejti az igazságot, és elindul a szörnyeteg búvóhelyére, hogy bizonyosságot szerezzen. A kastély egyik ódon szobájában egy fóliáns vár arra, hogy fellapozzák. Az ősi vámpír tragédiáját, átkát és végzetét rejtik az évszázados sorok, melyek hitelességéhez kétség sem férhet, hiszen a könyv nem más, mint Strahd von Zarovich naplója…

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Szukits, Szeged, 1999
246 oldal · ISBN: 9639151254 · Fordította: Csiszár Dénes

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Árnyék82 P>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Strahd von Zarovich egy különleges színfoltja ennek a világnak.
Nagyon régóta játszom már és Ő folyton fel-felbukkant, hol említve, hol úgy hogy a csapatommal megjártuk Ravenloft világát. Mindig egy különleges élmény ott járni, akár a játékban akár olvasva. Ennek a világnak egy nagyon különleges hangualata van, mert bár fantasy mégis nagyon emberi és a sötét, mélabús és titokzatos hangulata számomra nagyon szerethető.
Maga a történet jó, de kicsit lehetett volna többet beletenni.
Nem vagyok teljesen elégedett így újra olvasva sem.
Valami hiányzik belőle…
Azért jó volt kicsit elmerülni benne.

Zanbar>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

„Harcokat énekelek s egy szörnyeteget, akit Baroviába,
Ősei földjéről, a komor tájig, legelőször
Űzött a végzet; sok földet, bérecet bebolyongott,
Sötét erők és a Végzet nem-feledő dühe folytán
És sok viszályt is tűrt, míg birtokot alapított,
Átkát Baroviába vivén, honnét a vámpír faj,
Az Éjszaka Gyermekei s Ravenloft magas bástyái erednek.”

Harkon Lukas

A jó, öreg Strahd. Barovia meghódítója, Ravenloft alapítója, az első és sokáig egyetlen rémura, ennek a Ködbeveszett Birodalomnak.
Mint a legtöbb hatalmasság története errefelé, Strahdé is egy bukástörténet, mely elsősorban arra hivatott, hogy árnyalja a korábban megismert, ám kihasználatlanul hagyott strokeri Drakula hasonmás figuráját. Még akkor is, ha eközben folyamatosan annak történetét eleveníti fel.
Az „Én, Strahd” történetét inkább nevezném jól megírtnak, sem, mint eredetinek, vagy rendkívül érdekesnek, viszont, amit megvalósít, abban nincs különösebb hiba. Strahd, miután élete nagyobbik hányadát háborúban töltötte, nyomasztóan néz szembe a békével, az ezzel járó új, részben ismeretlen kötelességekkel, melyekben immáron hűbérúrként, és nem hadvezérként kell helyt állnia, valamint a ténnyel, hogy öregszik. Ezek önmagukban is hajlamosak megnehezíteni az ember életét, ám egy mágiával átszőtt világban, ahol a problémák megoldására sokkal több lehetőség létezik, mintsem egészséges lenne, Így esik, hogy a végső elkeseredés pillanatában, a Gonosz, „jó szokása szerint” megérinti az őrlődő lelket és kiutat kínál neki. A saját fogalmai szerint természetesen.

Az „Én, Strahd” elsősorban a karakterre fókuszál, nem a vámpírra, akivé vált, annak miben létével elég keveset foglalkozik, többet törődik azzal, miként uralja a figurát, halandó életének árnyéka, illetve az átok, rajta kívül álló része, mely sokkal inkább rabjává teszi őt saját birtokának, mint annak lakóit. Emellett a könyv bővíti Baroviát, távlatokat, dimenziókat ad neki, melyeknek hála sokkal nagyobbá, kiterjedtebbé válik, mint korábban ábrázolták, ez pedig jót tesz a világépítésnek.

Tekintve, hogy a kötet egy befejezetlen napló, így maga a történet is befejezetlen. Megismerjük a kezdetet, a folyamatot, ám értelemszerűen nincs valódi végkifejlet. Ez nyilvánvalóan okszerű, ám történet szintjén kicsit lógva hagyja az olvasót.

zamil>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Vegyes érzéseim vannak, a könyvel kapcsolatba. Az író stílusa tetszik, jól megírt mű. A történet kicsit kevésnek tűnik, elbírt volna több eseményt (oldalt), hisz a témaválasztás jó volt.
Ami viszont igen nagy negatívum számomra, hogy Ravenloft műről beszélünk, ami számomra egy sötét, kegyetlen, borzogató világ. Ez nem jött át a könyvön, sőt, ha eltekintünk attól, hogy az ország határát átjárhatatlan köd borítja, és a kastély neve Ravenloft, akkor bármilyen világba behelyezhető. Így, hogy ebbe a világba ültette be az író a történet, kicsit szegényesnek találtam.
Összességében érdemes elolvasni, mert klasszikus vámpír regény lett, ami jól meg is lett írva.

Greywind>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

A klasszikus Drakula-sztori egy kicsit felrázva és megcsavarva, avagy mi lett volna, ha a vámpír győz. Tetszettek a karakterek, a hangulat, igazi Ravenloft regény, a jobb fajtából.

1 hozzászólás
feketeribizli>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Érzelmileg ott van! Imádom. Lírai megfogalmazás. Általában soknak szoktam érezni az érzelmekről való tocsogást, de itt egy kőkemény ember (vámpír) beszél jobban mondva ír az érzelmeiről. Tatjana (remélem jól írtam a nevét) alakja is szerethető. Habár kicsit sejtelmes, hogy mi is történt vele. De engem megnyert. Strahd nevét azóta is használom művésznévként.

TBS>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Nem volt rossz, de lehetett volna jobb is :)

csartak P>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Régen nekem is kedvenc volt :)

Kiegészítés 2020: Újraolvasva annyira már nem kedvenc, elég agymenéses-szenvedős az egész. gyanítom ez az agónia tetszett benne, az elveszett szerelem, a halhatatlanság, a bosszúvágy… A nosztalgia miatt nem veszem lejjebb a csillagot. De érdekes látni, hogy az embernek egy-egy időszakában milyen történtek fogják meg a gondolatait…

Rendbonto>!
P. N. Elrod: Én, Strahd

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

Strahd múltjáról szóló könyvecske nem okozott csalódást, még úgy sem, hogy nagyrészt tudtam miről fog szólni (A ködök vámpírja miatt). Ám még ez se rombolta le az élményt, amit a könyv nyújtott nekem. Ugyanúgy megtalálható a tipikus Ravenloft hangulat benne, és ugyanúgy magába szippant ez a világ. Egyet sajnáltam csak, hogy rövidke történet ez. Minden esetre egészen más szemszögből ismerhettem meg Strahd-ot, és sok minden vele kapcsolatban és magával Ravenlofttal a helyére került számomra.


Népszerű idézetek

amnaen>!

A gazdag ember mindenki mást gazdagnak hisz, az intelligens pedig úgy gondolja, mindenki más is hasonlóan eszes. Mindketten rájönnek tévedésükre, amikor megtudják az igazságot.

74. oldal

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai

amnaen>!

Egyetlen ablak sem volt a kastélynak ezen a részén, ezért – habár odakint forró, fényes hajnal derengett – Van Richternek saját fényforrásról kellett gondoskodnia.

(első mondat)

P. N. Elrod: Én, Strahd Egy vámpír emlékiratai


A sorozat következő kötete

Ravenloft sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Lestat, a vámpír
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
George R. R. Martin: Lázálom
Anne Rice: Pandora
Carl Bowen: A Vámpír
Stewart Wieck: Malkáv
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Jim Butcher: Főbenjáró