A szerző a magyar drámának azt a néhány évtizedét vizsgálja, amelyben ez a (szélesebb értelemben vett társadalmi nyilvánosságnak leginkább kitett) műnem sok tekintetben új körülmények között ismerhette föl és határozhatta meg önmagát. A könyv érzékeny elemzését adja e feltétel rendszerbeli változásnak: új körülményeket jelentett a külső, szociális-politikai kontextus bizonyosfajta módosulása, de újakat teremtett a műnem alakulástörténete is. A szerző – aki nem becsüli le és nem utasítja el a korábbi hazai drámaértelmezés szaktudományi eredményeit – mindenekelőtt azzal tár új horizontot a műnem történetének legújabb periódusaira, hogy a külső és belső feltételek ,.összjátékát" nem a régi determinációs logika mentén értelmezi. Vagyis nem a Hegel/Lukács-tradíció mentén veszi szemügyre a drámai műalkotás esztétikai teljesítményének mibenlétét. hanem annak az „interperszonális megtörténésként” értett irodalmi kommunikációnak a nézetéből, amelynek Peter Szondi dolgozta ki a… (tovább)
Drámaforma és nyilvánosság 0 csillagozás
A magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalomtörténeti füzetek Argumentum
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Brustein: A lázadás színháza I-II. ·
Összehasonlítás - Upor László: Majdnem véletlen ·
Összehasonlítás - Vajda György Mihály – Szántó Judit (szerk.): Színházi kalauz I-II. ·
Összehasonlítás - Győry János: A francia dráma kialakulása ·
Összehasonlítás - Egri Péter: Elidegenedés és drámaforma ·
Összehasonlítás - Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig I-II. ·
Összehasonlítás - Bojtár Endre (szerk.): Áttűnések ·
Összehasonlítás - Mész Lászlóné: Drámaértelmezések ·
Összehasonlítás - Bayer József: A magyar drámairodalom története ·
Összehasonlítás - Tótfalusi István: Ki kicsoda Shakespeare világában ·
Összehasonlítás