A ​csudálatos Mary (A csudálatos Mary Poppins 1.) 90% 375 csillagozás

Már kissé megkopott a varázs, de még mindig megcsillan.
Juditkám kérdezgetett: De hát miért ilyen morci Mary? Miért nem kedvesebb? A filmben más volt.
Hát, hm… én is máshogy emlékeztem, és a gyermekpszichológia és nevelés is sokat változott az én gyerekkorom óta. És nyilván sokat is fog változni.
Nekem Mary olyan, mint a nagymamám szilvalekvárja. Bármi történjék is, sosem lesz belőle dzsem.

Mindegyik történet szürreális, már amelyik nem groteszk. Táncoló tehén, karácsonyi nagybevásárlást intéző csillag, piknik festményben, teázás lebegve és Corry néni története! Ez utóbbi volt talán a kedvencem, bár az állatkertesért is odáig voltam olvasás közben. Mary Poppins néha bájos, de az idő nagy részében rémesen öntelt, hiú, kevély és morcos.

Az illusztrációk jópofák, tetszettek. A kiadás régi, de meglepően jól tartja magát, a borító pedig különösen jópofa – már a borítón távozóban van ez a furcsa nevelőnő!

A szereplőket szeretem, csak Mary nem kerül igazán közel a szívemhez, pedig Julie Andrewst nagyon szeretem és a film előtt szeretnék az írott verzióval összebarátkozni.

Kedvenc fejezetek: Corry néni, Holdtölte, Karácsonyi vásárlás
A leginkább A rossz kedd nem tetszett és a John és Barbara története című fejezeten szomorodtam el a legjobban.

Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/mary-poppins1.html

Régen láttam a filmet és nagyon szerettem. Viszont a könyv, s leginkább Mary egészen más. Kevésbé bájos és szerethető. A történet pedig inkább különálló fejezetekből épül fel, melyek nem igazán függnek össze. Ennek ellenére tetszett, leginkább az olvasmányos stílus és az írónő fantáziája, ami nem nagyon hasonlítható máshoz. Egyik hihetetlen epizód követi a másikat, s ezek ugyan a Banks-család tagjaival esnek meg, mégis mások a főszereplők. Elbűvölő mese tele furcsasággal.

A teremburáját, ez csudálatos kis könyv! :-)

Mint annyian mások, többek között én is Mary Poppinson nőttem fel, a könyv élménye azonban kimaradt, mivel egyenesen Julie Andrews óvó karjaiban és táncoló pingvinjei között kötöttem ki. Így aztán felötlött bennem a gondolat, hogy annyival tartozom ennek a csudálatos dadának, és megalkotójának, hogy – ha már csak így (f)elnőtt fejjel is –, de elolvasom.

Mary közelről sem olyan, mint a filmen. Ez először ledöbbentett, aztán mindennél jobban szórakoztatott. Mary pökhendi, Mary beképzelt, Mary flegma, dölyfös és morcos. Pontosan olyan, mint egy átlag felnőtt, egy fárasztó, nehéz, rossz nap után, amikor a gyerekek, sőt a világ minden rezdülése kopogós lakkcipőben táncol az ember idegein. A gyerekek mégis imádják. És imádtam én is!

Ha egyetlen szót illeszthetnék rá, az a különleges lenne. Különleges rétegei vannak, amelyeket napestig hámozgathatunk. Mary, a Nagy Kivétel, fejkötős, kötényes forgószél, jobban-tudom-én-mint-te mosolyával ezerszer közelebb került a szívemhez, így, ilyen, nos, Mary-sen, mintha egy minden bájjal megkent, szelíd teremtés volna. Abszurditásában, néhol már groteszk szürrealitásában, kesze-kusza, ki-be csavart fantáziájában is sokkal realisztikusabb, szimpatikusabb, ember- és életközelibb! Tartogat meglepetéseket, és kellemes, vagy épp mélyen tartalmas perceket felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.

Keleti és nyugati szélnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2015/03/p-l-trave…

Igazából mostani állapotomban, valahogy óhatatlanul is számba vettem, kik is voltak a mi dadusaink az öcsémmel, ekkorka korunkban. A nagyszülőkig jutottam…Meg arra, hogy ehhez valójában nem is kellett holland fabábú kinézet, szőnyegtáska, csodás és mindig másféle „orvosságot” osztogató üvegcse, különc barátok és elképesztő kalandok. Szerencsénkre így is meg volt mind. Csak aztán egy napon megfordult a szél…:(
P.S. : A gőg mértékegysége azt hiszem mostantól 1 Mary Poppins.
P.S 2: Szeretnék munkahelyet váltani, mégpedig Robertson Ay-éra…

A csudálatos Mary puhakötéses, kopott, a víztől picit hullámos lapú példánya féltett kincsem. Az egyik első könyv volt, amit felolvastak nekem. És ma is egyik kedvenc gyerekkönyvem. A csodálatos dada, aki látszólag mogorva, hiú, szűkszavú és szigorú, valójában azonban a gyerekeket emberként kezeli (amilyennek egy igazi tanárt, nevelőt képzel el az ember), s egy csodálatos világba vezeti be őket, ami segít, hogy igazi felnőttek legyenek (erre pedig már csak egy varázstündér képes). Tökéletes, tipikusan angol, egészen hihetetlen, felejthetetlen meseszereplő. Minden részt imádok a könyvből: Lark kisasszony Petikéjét, Corry nénit, Bumm tengernagyot, a nevetőgáz és a táncoló tehén történetét. Nem lehet megunni!

Nagyon régen olvastam Mary Poppins történeteit, de most a kislányomnak majdnem minden nap ez az esti mese. Ebből gondolom sejthető, hogy én nagyon szerettem :) Ma már azért más szemmel olvasom, mint anno, de a varázslat most is működik. És úgy látom, a gyerkőcöt is teljesen elvarázsolja ez a világ, ahol mindig történik valami fura és megmagyarázhatatlan csudaság. Egyedül Mary szigora és gőgje furcsa neki, többször rá is kérdezett, hogy miért ilyen. De hát senki sem tökéletes, így Mary sem, hiába hiszi annak magát… :)
(Nem tudom, kiadták-e már új fordítással, de a mi példányunkra ráférne egy javítás, méghozzá nem a régies nyelvezet miatt :-/)

Gyerekkoromban nagyon imádtam a Mary Poppins történeteket! :) Pár napja egy barátom kérdezte, hogy miről szól a könyv, én meg kiakadtam neki, hogy nem ismered Mary Poppinst? Nem is hallottál róla? :D Hozzá kell tenni, az illető srác, de akkor is! Nekem gyerekkorom egyik meghatározó könyve volt. Bár így felnőtt(ebb) fejjel nem volt már annyira szimpatikus M.P. karaktere, nem túl szerethető karakter, bár a gyerekek imádják.

Betegen olvastam – ennyi idős fejjel egészségesen talán nem is élveztem volna. Mary Poppins Jean Brodie kisasszony* leegyszerűsített változata**, aki a keleti széllel érkezett a Banks-család életébe, és aztán szó nélkül távozik a nyugatival, a két esemény között pedig kénye-kedve szerint ráncigálja ide-oda a két idősebb Banks-gyereket, és parancsolgat nekik, mindenféle külön magyarázat nélkül. Szóval, cseppet sem kedves, és a jóindulat vagy figyelmesség leghalványabb jelét sem mutatja Jane-nel és Michael-lel szemben: ami igazán érdekli, az a saját külseje. Kirakat mellett például képtelen elmenni úgy, hogy ne nézze meg magát elölről, oldalról, hátulról, minimum ötször…

Mégis szomorúak a gyerekek, amikor a tavasz első napján nyugatira fordul a keleti szél, és Mary az esernyőjébe kapaszkodva, köszönés nélkül világgá repül. És egy kicsit szomorú voltam én is, és még mindig a titkon gondolkodom: hogyan lehet Mary Poppins vonzó, miközben semmi vonzó nincsen benne? Vajon ez a mese/karakter azért vált világhírűvé, mert meglovagolja a minden emberben ott szunnyadó, ambivalens érzést, miszerint mindig az kell nekünk, ami karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen? Ami ellök, de nem túl erősen, és nem is túl messzire, mert az illúziót – hogy előbb-utóbb közel kerülhetünk hozzá – puszta hiúságból és önzőségből táplálni akarja. (?)

*Ő Muriel Spark Jean Brodie kisasszony fénykora című regényének főhőse: egy sajátos nevelési elveket valló, rigolyás pedagógus, akivel csak egyetérteni lehet, ellentmondani neki nem.

** Na jó, ha igazságos akarok lenni, és tiszteletben tartom az időrendet, akkor inkább Jean Brodie kisasszony Mary Poppins túlbonyolított megfelelője.