A ​csudálatos Mary (A csudálatos Mary Poppins 1.) 89% 435 csillagozás

Már kissé megkopott a varázs, de még mindig megcsillan.
Juditkám kérdezgetett: De hát miért ilyen morci Mary? Miért nem kedvesebb? A filmben más volt.
Hát, hm… én is máshogy emlékeztem, és a gyermekpszichológia és nevelés is sokat változott az én gyerekkorom óta. És nyilván sokat is fog változni.
Nekem Mary olyan, mint a nagymamám szilvalekvárja. Bármi történjék is, sosem lesz belőle dzsem.

A csudálatos Mary puhakötéses, kopott, a víztől picit hullámos lapú példánya féltett kincsem. Az egyik első könyv volt, amit felolvastak nekem. És ma is egyik kedvenc gyerekkönyvem. A csodálatos dada, aki látszólag mogorva, hiú, szűkszavú és szigorú, valójában azonban a gyerekeket emberként kezeli (amilyennek egy igazi tanárt, nevelőt képzel el az ember), s egy csodálatos világba vezeti be őket, ami segít, hogy igazi felnőttek legyenek (erre pedig már csak egy varázstündér képes). Tökéletes, tipikusan angol, egészen hihetetlen, felejthetetlen meseszereplő. Minden részt imádok a könyvből: Lark kisasszony Petikéjét, Corry nénit, Bumm tengernagyot, a nevetőgáz és a táncoló tehén történetét. Nem lehet megunni!

Ez egy übercuki mese, aminek minden egyes fejezetében valami csodás dolog történik a gyerekekkel, akik végül soha nem tudják, hogy mindezt nem csak álmodták-e. Nagyon kicsi voltam, amikor először olvastam a könyvet, emlékszem, minden nyáron a nagymamámék padlásán „garázdálkodtunk” unokatesómmal, és ott fedeztem fel magamnak a könyvet, egy nap alatt kiolvastam, és kisgyerekként teljesen magával ragadott. Így felnőtt fejjel más volt elolvasni a csudálatos történeteket, de ha egyszer lesz gyerekem biztos, hogy fel fogom neki olvasni, mert kisgyerekek számára nagyon élvezetes :) Én imádtam Mary karakterét, hogy annyira meg van elégedve magával, hogy folyton morcos, de az apró gesztusaiból kiderül, mennyire figyelmes és jószívű teremtést. A kis rajzok is nagyon szépek a könyvben.

Mindegyik történet szürreális, már amelyik nem groteszk. Táncoló tehén, karácsonyi nagybevásárlást intéző csillag, piknik festményben, teázás lebegve és Corry néni története! Ez utóbbi volt talán a kedvencem, bár az állatkertesért is odáig voltam olvasás közben. Mary Poppins néha bájos, de az idő nagy részében rémesen öntelt, hiú, kevély és morcos.

Az illusztrációk jópofák, tetszettek. A kiadás régi, de meglepően jól tartja magát, a borító pedig különösen jópofa – már a borítón távozóban van ez a furcsa nevelőnő!

A szereplőket szeretem, csak Mary nem kerül igazán közel a szívemhez, pedig Julie Andrewst nagyon szeretem és a film előtt szeretnék az írott verzióval összebarátkozni.

Kedvenc fejezetek: Corry néni, Holdtölte, Karácsonyi vásárlás
A leginkább A rossz kedd nem tetszett és a John és Barbara története című fejezeten szomorodtam el a legjobban.

Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/mary-poppins1.html

Ismert Mary Poppins alakja minden fiatal és gyermek számára. Egy nóta is van melyben megismerhetjük ki is ő.Csodálatos dadaként megtalálja a hangot a gyerekekkel, akik szeretnek vele lenni, amig tud maradni. Érdekesen közlekedik, ahogy más talán sosem. Mary a keleti széllel érkezett és a nyugatival távozott.

Nagyon régen olvastam Mary Poppins történeteit, de most a kislányomnak majdnem minden nap ez az esti mese. Ebből gondolom sejthető, hogy én nagyon szerettem :) Ma már azért más szemmel olvasom, mint anno, de a varázslat most is működik. És úgy látom, a gyerkőcöt is teljesen elvarázsolja ez a világ, ahol mindig történik valami fura és megmagyarázhatatlan csudaság. Egyedül Mary szigora és gőgje furcsa neki, többször rá is kérdezett, hogy miért ilyen. De hát senki sem tökéletes, így Mary sem, hiába hiszi annak magát… :)
(Nem tudom, kiadták-e már új fordítással, de a mi példányunkra ráférne egy javítás, méghozzá nem a régies nyelvezet miatt :-/)

Régen láttam a filmet és nagyon szerettem. Viszont a könyv, s leginkább Mary egészen más. Kevésbé bájos és szerethető. A történet pedig inkább különálló fejezetekből épül fel, melyek nem igazán függnek össze. Ennek ellenére tetszett, leginkább az olvasmányos stílus és az írónő fantáziája, ami nem nagyon hasonlítható máshoz. Egyik hihetetlen epizód követi a másikat, s ezek ugyan a Banks-család tagjaival esnek meg, mégis mások a főszereplők. Elbűvölő mese tele furcsasággal.

Gyermekkoromban olvastam először. Akkor nagyon megszerettem, de így felnőtt fejjel újraolvasva nem értem miért magasztaltam Maryt kiskoromban az egekig. Nagyon ellenszenves figura, mindig szipog, folyamatosan a külsejével van elfoglalva, magas lóról beszél mindenkivel, viszont….és ezért szeretem most is olyan csodákat mutat a gyerekeknek, hogy én is bármikor, bárhány évesen befizetnék egy ilyen dadusra. :)
A kalandok, amit főként Jane és Michael élnek meg,nagyon cukik, viccesek. Az ikrek a kedvenceim, a kedvencem John és Barbara története , na meg persze A rossz kedd
Elavult egy kicsit, főként a fordítás, viszont nem kérdés, hogy ha lesznek gyerekeim, mesélem-e ezt nekik esti mese gyanánt. :)
Úgy emlékszem, hogy a második résztől szerettem meg igazán a sorozatot, élmény lesz felnőtt fejjel újraolvasni :)

Mint annyian mások, többek között én is Mary Poppinson nőttem fel, a könyv élménye azonban kimaradt, mivel egyenesen Julie Andrews óvó karjaiban és táncoló pingvinjei között kötöttem ki. Így aztán felötlött bennem a gondolat, hogy annyival tartozom ennek a csudálatos dadának, és megalkotójának, hogy – ha már csak így (f)elnőtt fejjel is –, de elolvasom.

Mary közelről sem olyan, mint a filmen. Ez először ledöbbentett, aztán mindennél jobban szórakoztatott. Mary pökhendi, Mary beképzelt, Mary flegma, dölyfös és morcos. Pontosan olyan, mint egy átlag felnőtt, egy fárasztó, nehéz, rossz nap után, amikor a gyerekek, sőt a világ minden rezdülése kopogós lakkcipőben táncol az ember idegein. A gyerekek mégis imádják. És imádtam én is!

Ha egyetlen szót illeszthetnék rá, az a különleges lenne. Különleges rétegei vannak, amelyeket napestig hámozgathatunk. Mary, a Nagy Kivétel, fejkötős, kötényes forgószél, jobban-tudom-én-mint-te mosolyával ezerszer közelebb került a szívemhez, így, ilyen, nos, Mary-sen, mintha egy minden bájjal megkent, szelíd teremtés volna. Abszurditásában, néhol már groteszk szürrealitásában, kesze-kusza, ki-be csavart fantáziájában is sokkal realisztikusabb, szimpatikusabb, ember- és életközelibb! Tartogat meglepetéseket, és kellemes, vagy épp mélyen tartalmas perceket felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.

Keleti és nyugati szélnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2015/03/p-l-trave…

Igazából mostani állapotomban, valahogy óhatatlanul is számba vettem, kik is voltak a mi dadusaink az öcsémmel, ekkorka korunkban. A nagyszülőkig jutottam…Meg arra, hogy ehhez valójában nem is kellett holland fabábú kinézet, szőnyegtáska, csodás és mindig másféle „orvosságot” osztogató üvegcse, különc barátok és elképesztő kalandok. Szerencsénkre így is meg volt mind. Csak aztán egy napon megfordult a szél…:(
P.S. : A gőg mértékegysége azt hiszem mostantól 1 Mary Poppins.
P.S 2: Szeretnék munkahelyet váltani, mégpedig Robertson Ay-éra…