A csudálatos Mary alkonyattájt a keleti széllel érkezik Banksék házába. Fél kezével a kalapját fogja, a másikban táskát cipel. Rövidesen megállapodik a szülőkkel, s máris olyan otthonosan érzi magát a házban, mintha mindig ott élt volna, a gyerekekkel pedig azonnal megtalálja a hangot. Michaelt annyira elbűvöli a csudálatos dadatündér, hogy lefekvéskor meg is kérdezi tőle: Ugye Mary Poppins, sohase megy el tőlünk? Mary szipog egyet, aztán így válaszol: Itt maradok, míg meg nem fordul a szél. S valóban így is lett. Mary a keleti széllel jött, s a nyugati széllel ment el. De mi minden történt közben a Banks-házban! Mary Poppins felejthetetlen alakja méltán állandó figurája az európai gyerekirodalomnak. A gyerekvilág hétköznapjai a tündérmesék varázslatával ötvöződnek Travers elbűvölő könyvében, mely Benedek Marcell szép fordításában jutott el a magyar gyerekekehez.
A csudálatos Mary (A csudálatos Mary Poppins 1.) 413 csillagozás
Megjelent Mary Poppins címmel is.
Eredeti mű: P. L. Travers: Mary Poppins (angol) 84%
Eredeti megjelenés éve: 1934
Ciceró, Budapest, 2010 Ciceró, Budapest, 2003 Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 62
Most olvassa 15
Várólistára tette 84
Kívánságlistára tette 51
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Már kissé megkopott a varázs, de még mindig megcsillan.
Juditkám kérdezgetett: De hát miért ilyen morci Mary? Miért nem kedvesebb? A filmben más volt.
Hát, hm… én is máshogy emlékeztem, és a gyermekpszichológia és nevelés is sokat változott az én gyerekkorom óta. És nyilván sokat is fog változni.
Nekem Mary olyan, mint a nagymamám szilvalekvárja. Bármi történjék is, sosem lesz belőle dzsem.
A csudálatos Mary puhakötéses, kopott, a víztől picit hullámos lapú példánya féltett kincsem. Az egyik első könyv volt, amit felolvastak nekem. És ma is egyik kedvenc gyerekkönyvem. A csodálatos dada, aki látszólag mogorva, hiú, szűkszavú és szigorú, valójában azonban a gyerekeket emberként kezeli (amilyennek egy igazi tanárt, nevelőt képzel el az ember), s egy csodálatos világba vezeti be őket, ami segít, hogy igazi felnőttek legyenek (erre pedig már csak egy varázstündér képes). Tökéletes, tipikusan angol, egészen hihetetlen, felejthetetlen meseszereplő. Minden részt imádok a könyvből: Lark kisasszony Petikéjét, Corry nénit, Bumm tengernagyot, a nevetőgáz és a táncoló tehén történetét. Nem lehet megunni!
Ez egy übercuki mese, aminek minden egyes fejezetében valami csodás dolog történik a gyerekekkel, akik végül soha nem tudják, hogy mindezt nem csak álmodták-e. Nagyon kicsi voltam, amikor először olvastam a könyvet, emlékszem, minden nyáron a nagymamámék padlásán „garázdálkodtunk” unokatesómmal, és ott fedeztem fel magamnak a könyvet, egy nap alatt kiolvastam, és kisgyerekként teljesen magával ragadott. Így felnőtt fejjel más volt elolvasni a csudálatos történeteket, de ha egyszer lesz gyerekem biztos, hogy fel fogom neki olvasni, mert kisgyerekek számára nagyon élvezetes :) Én imádtam Mary karakterét, hogy annyira meg van elégedve magával, hogy folyton morcos, de az apró gesztusaiból kiderül, mennyire figyelmes és jószívű teremtést. A kis rajzok is nagyon szépek a könyvben.
Mindegyik történet szürreális, már amelyik nem groteszk. Táncoló tehén, karácsonyi nagybevásárlást intéző csillag, piknik festményben, teázás lebegve és Corry néni története! Ez utóbbi volt talán a kedvencem, bár az állatkertesért is odáig voltam olvasás közben. Mary Poppins néha bájos, de az idő nagy részében rémesen öntelt, hiú, kevély és morcos.
Az illusztrációk jópofák, tetszettek. A kiadás régi, de meglepően jól tartja magát, a borító pedig különösen jópofa – már a borítón távozóban van ez a furcsa nevelőnő!
A szereplőket szeretem, csak Mary nem kerül igazán közel a szívemhez, pedig Julie Andrewst nagyon szeretem és a film előtt szeretnék az írott verzióval összebarátkozni.
Kedvenc fejezetek: Corry néni, Holdtölte, Karácsonyi vásárlás
A leginkább A rossz kedd nem tetszett és a John és Barbara története című fejezeten szomorodtam el a legjobban.
Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/mary-poppins1.html
Móra, Budapest, 1974 
Nagyon régen olvastam Mary Poppins történeteit, de most a kislányomnak majdnem minden nap ez az esti mese. Ebből gondolom sejthető, hogy én nagyon szerettem :) Ma már azért más szemmel olvasom, mint anno, de a varázslat most is működik. És úgy látom, a gyerkőcöt is teljesen elvarázsolja ez a világ, ahol mindig történik valami fura és megmagyarázhatatlan csudaság. Egyedül Mary szigora és gőgje furcsa neki, többször rá is kérdezett, hogy miért ilyen. De hát senki sem tökéletes, így Mary sem, hiába hiszi annak magát… :)
(Nem tudom, kiadták-e már új fordítással, de a mi példányunkra ráférne egy javítás, méghozzá nem a régies nyelvezet miatt :-/)
Ismert Mary Poppins alakja minden fiatal és gyermek számára. Egy nóta is van melyben megismerhetjük ki is ő.Csodálatos dadaként megtalálja a hangot a gyerekekkel, akik szeretnek vele lenni, amig tud maradni. Érdekesen közlekedik, ahogy más talán sosem. Mary a keleti széllel érkezett és a nyugatival távozott.
Régen láttam a filmet és nagyon szerettem. Viszont a könyv, s leginkább Mary egészen más. Kevésbé bájos és szerethető. A történet pedig inkább különálló fejezetekből épül fel, melyek nem igazán függnek össze. Ennek ellenére tetszett, leginkább az olvasmányos stílus és az írónő fantáziája, ami nem nagyon hasonlítható máshoz. Egyik hihetetlen epizód követi a másikat, s ezek ugyan a Banks-család tagjaival esnek meg, mégis mások a főszereplők. Elbűvölő mese tele furcsasággal.
Mint annyian mások, többek között én is Mary Poppinson nőttem fel, a könyv élménye azonban kimaradt, mivel egyenesen Julie Andrews óvó karjaiban és táncoló pingvinjei között kötöttem ki. Így aztán felötlött bennem a gondolat, hogy annyival tartozom ennek a csudálatos dadának, és megalkotójának, hogy – ha már csak így (f)elnőtt fejjel is –, de elolvasom.
Mary közelről sem olyan, mint a filmen. Ez először ledöbbentett, aztán mindennél jobban szórakoztatott. Mary pökhendi, Mary beképzelt, Mary flegma, dölyfös és morcos. Pontosan olyan, mint egy átlag felnőtt, egy fárasztó, nehéz, rossz nap után, amikor a gyerekek, sőt a világ minden rezdülése kopogós lakkcipőben táncol az ember idegein. A gyerekek mégis imádják. És imádtam én is!
Ha egyetlen szót illeszthetnék rá, az a különleges lenne. Különleges rétegei vannak, amelyeket napestig hámozgathatunk. Mary, a Nagy Kivétel, fejkötős, kötényes forgószél, jobban-tudom-én-mint-te mosolyával ezerszer közelebb került a szívemhez, így, ilyen, nos, Mary-sen, mintha egy minden bájjal megkent, szelíd teremtés volna. Abszurditásában, néhol már groteszk szürrealitásában, kesze-kusza, ki-be csavart fantáziájában is sokkal realisztikusabb, szimpatikusabb, ember- és életközelibb! Tartogat meglepetéseket, és kellemes, vagy épp mélyen tartalmas perceket felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt.
Keleti és nyugati szélnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2015/03/p-l-trave…
Igazából mostani állapotomban, valahogy óhatatlanul is számba vettem, kik is voltak a mi dadusaink az öcsémmel, ekkorka korunkban. A nagyszülőkig jutottam…Meg arra, hogy ehhez valójában nem is kellett holland fabábú kinézet, szőnyegtáska, csodás és mindig másféle „orvosságot” osztogató üvegcse, különc barátok és elképesztő kalandok. Szerencsénkre így is meg volt mind. Csak aztán egy napon megfordult a szél…:(
P.S. : A gőg mértékegysége azt hiszem mostantól 1 Mary Poppins.
P.S 2: Szeretnék munkahelyet váltani, mégpedig Robertson Ay-éra…
Népszerű idézetek
Ha a Cseresznyefa utcát keresed, egyszerűen kérdezd meg az utcakereszteződésnél álló rendőrt.
(első mondat)
Hát nem tudjátok – mondta szánakozó hangon –, hogy mindenkinek megvan a maga tündérországa?
Amikor Mary visszajött kimenőjéből, Jane és Michael elébe rohantak.
– Hol volt? – kérdezték.
– Tündérországban – felelte Mary Poppins.
– Látta-e Hamupipőkét? – kérdezte Jane.
– Mit, Hamupipőkét? Nem én! – mondta megvető hangon Mary. – Még csak az kellett volna!
– Vagy Robinson Crusoe-t – kérdezte Michael.
– Robinson Crusoe-t? Piha! – mondta nyersen Mary.
– Hát akkor nem is ott volt! Az nem lehetett a mi tündérországunk!
Mary Poppins gőgösen szippantott egyet.
– Hát nem tudjátok – mondta szánakozó hangon –, hogy mindenkinek megvan a maga tündérországa?
22. oldal
– Brill néni! – kiáltott fel. – Mit jelent az „au revoir”?
– Ajre vajre?! – kiáltotta át Brill néni a szomszéd szobából. – Várj csak, nem azt jelenti-e, hadd gondolkozzam csak, nem vagyok nagyon járatos ezekben az idegen nyelvekben – nem azt jelenti-e: „Isten áldjon”? Nem. Rosszul mondom. Azt hiszem, drága Jane-em, annyit jelent, hogy viszontlátásra.
219-220. oldal, XII. Nyugati szél (Móra, 1974)
Mindig tudtam, Wigg úr, hogy maga furcsa ember egy kicsit, de hát szemet hunytam, mert rendesen fizette a bért. Hanem ezt a viselkedést, hogy valaki a levegőben uzsonnázzék a vendégeivel – igazán csodálkozom magán, Wigg úr! Ez a viselkedés nem méltó a maga korabeli úriemberhez.
3. fejezet - A nevetőgáz (Ciceró, 2003)
– Hószagot érzek – mondta Jane, amint kiszálltak az autóbuszból.
– Én karácsonyfa-szagot – mondta Michael.
– Én sülthal-szagot – mondta Mary Poppins.
189. oldal
A sorozat következő kötete
 | A csudálatos Mary Poppins sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény 85% · Összehasonlítás
- Edith Nesbit: Az elvarázsolt kastély 93% · Összehasonlítás
- Darcey Bussell: Dorka és a varázsige · Összehasonlítás
- Michael Ende: Momo 92% · Összehasonlítás
- Felix Salten: Bambi 84% · Összehasonlítás
- Neil Gaiman: Coraline 85% · Összehasonlítás
- Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 93% · Összehasonlítás
- Erich Kästner: Az Emberke 93% · Összehasonlítás
- Erich Kästner: Pötyi és Anti 92% · Összehasonlítás
- Szepes Mária: Boróka néni kincse · Összehasonlítás