Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Valami új (Blandings kastély 1.) 65 csillagozás

P. G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese –, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója.
A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek.
A regényt ezúttal is Révbíró… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1915
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa






Enciklopédia 40
Szereplők népszerűség szerint
Lord Emsworth · Aline Peters · Ashe Marson · Frederick Threepwood · J. Preston Peters · Joan Valentine · R. Jones
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 48
Kívánságlistára tette 29
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Nem olvastam még Woodehousetól, lehet, hogy rossz könyvvel kezdtem, de nekem olyan semmilyen volt. Agatha Christie-paródiának tűnt nyomozók nélkül.
A karakterek jól formáltak, a környezet is, hamisítatlan angol, elég jól kifigurázva az egész, engem most mégsem kapott el a láz.
Nem odafigyelős történetnek, egynek jó volt, voltak részek, ahol még őszintén nevettem is, de nem érzek nagy késztetést, hogy azonnal olvassam a folytatást.
Miss Valentine és Mr. Marson jó páros volt, ahogy Aline és Emerson is.
Mr. Peters és Lord Emsworth jól ki lett találva.


Megnéztem a kiadás évét, ebből láttam, hogy Wodehouse korai írásáról van szó, amiből aztán sorozat lett.
Mivel első írások közül való, így kicsit kevésbé sikerült, viszont a humorát karcosabbnak éreztem, hangosan kuncogtam néhány mondaton, helyzeten. „A templom román stílusú, a lakosok többségének értelmi színvonala bronzkori.”
Volt több ismerős szereplő, Lord Emsworth és titkára a kiváló Baxter, voltak tipikus Wodhouse szereplők és persze Anglia, London és vidék is.
Angol humor rajongóknak kötelező darab!


Ez a Wodehouse valamiért összességében nem tetszett annyira, mint az eddig olvasottak. Pedig ezen is igazán jókat kacarásztam. Talán az eleje kicsit vontatott volt, nehezen indult be a történet. Arra is most jöttem rá, hogy Wodehouse majd' minden története egy kaptafára készül. Valamit el kell lopni, amit sokan akarnak ellopni és és ebből keverednek a bonyodalmak. Ami nem baj, mert minden ilyen történet végtelenül viccesen vagyon megírva.
Freddie ebben a történetben tűnt nekem a legbugyutábbnak. Kissé idegesítő is volt.


Nagyon tetszett a történet. Volt itt minden, szerelmi szál, tolvajlás, torna, gyomorbajok és sok-sok humor. A főszereplők kellően talpraesettek voltak, a mellékszereplők pedig mind egyéniségek. Tetszettek a bonyodalmak, az éjszakai surranások és a lövöldözés is. Természetesen könnyed olvasnivalóhoz méltó spoiler befejezést kapott. Sokat nevettem, örülök, hogy Woodehouse ezen könyvében sem kellett csalódnom. Kitűnő szórakozás volt.


Nekem személy szerint teccet.
P.G. Wodehousetöl ez volt az első konyv amit olvastam.
Pont amit ígér:humoros,olvasmányos.Csak ajánlani tudom bárkibekbárkinek.


Végre valami új ötlet! Egy éve nem olvastam olyan Wodehouse-könyvet, ami igazán szórakoztató, amikben jó ötletek, ennél fogva tényleg kacagtató jelenetek vannak. Valahogy mindig lapos volt, meg sablonos is, nem érte el azt az ingerküszöböt, ami fölött nevetni érdemes. Már kezdtem félni, hogy én nőttem ki ezeknek a könyveknek a stílusából. Hát nem!
A jelek szerint Wodehouse-nak is voltak fáradt pillanatai, amikor nem voltak újabb ötletei, de írni, azt kellett. Máskor viszont sziporkázott, és ilyenkor az eredmény egy-egy irtózatosan jó könyv lett.
Összegezve: ez itt egy olyan darab, ami tényleg a legjobbak közül való és nem csak régi motoros Wodehouse-rajongóknak merném ajánlani. Jókat lehet röhögni rajta, na!
Egyebek mellett külön imádtam azokat a részeket, amikor a személyzet hierarchiáját mutatja be. Tudom, hogy Angliában ez a valóságban is így volt, sőt talán így is van a mai napig, de így is vicces, sőt, ettől talán még viccesebb.


Azt hiszem kellő megfontolást követően kijelenthetem, hogy P.G. Woodhouse stílusa, mely remekbe szabottan mutatja be a korabeli angol társadalmi elit és szolganép életét – rendkívül kedvemre való. Méltóztattam elmerülni az oly jellegtelen, de mégis vágyott értékű szkarabeusz hajhászásának gondtalan történetébe. Ennek megismerését követően akkora vágyat éreztem a további kalandok megismerésére, hogy komolyan elgondolkodtam a többi remekbeszabott történet elolvasásán is. Melyet mély alázattal meg is kezdtem.
Népszerű idézetek




Ha a lányok tisztában lennének felelősségükkel, oly óvatosan bánnának a mosollyal, hogy talán mindenestül fel is hagynának vele. Vannak a férfi életében pillanatok, amikor egy lány mosolya olyan messzeható következményekkel jár, mintha egy láda dinamit robbanna fel.
102-103. oldal




A korosodást ellentételező egyik vigaszdíj az egészséges pesszimizmus, amely tompítja ugyan az esetleges diadalok örömét, viszont megvan az a kellemes hatása is, hogy az emberre már a végzet által elé tartott mézes madzagok, holnapi túzokok, aranytojást tojó tyúkok sem hatnak, holott a lelkes ifjúság kapva kap ezeken, kitéve magát a nyomukban járó csalódásnak. Húszas éveinkből kinőve szert teszünk annyi bölcsességre, hogy görbe szemmel nézünk a sors ajándékaira. Meglehet, hiányoznak olykor az ajándékok, de legalább nem sétálunk bele hebehurgyán a csapdákba sem.
147. oldal, Hatodik fejezet (Európa, 2006)




Londonban egyértelmű előírások szabályozzák a testgyakorlást. Szabad például futnod, ha a kalapod vagy az omnibusz után szaladsz; szabad ugranod, ha ezáltal elkerülöd, hogy elgázoljon egy bérkocsi, vagy ha banánhéjra léptél. Ha azonban azért futsz, hogy erősítsd a tüdődet, vagy azért ugrálsz, mert jót tesz a májadnak, akkor London gúnyolódással büntet. Köréd sereglik, és vádló ujját rád szegezi.
A sorozat következő kötete
![]() | Blandings kastély sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 88% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micimackó 90% ·
Összehasonlítás - Michael Bond: Paddington folytatja 91% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon legenda 87% ·
Összehasonlítás - Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron 85% ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt 81% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás