Valami ​új (Blandings kastély 1.) 87% 65 csillagozás

Ez a könyv egy kicsit más, mint a többi könyve, de ugyanúgy szórakoztat, mint a többi :) Megint szétnevettem az arcom, annyira szeretem a tipikus Wodehouse humort és az angol humor, az angol vidék, az emberek. Szeretem! Új szereplőkkel is megismerkedtünk, jó egy kis változatosság.

Nem olvastam még Woodehousetól, lehet, hogy rossz könyvvel kezdtem, de nekem olyan semmilyen volt. Agatha Christie-paródiának tűnt nyomozók nélkül.
A karakterek jól formáltak, a környezet is, hamisítatlan angol, elég jól kifigurázva az egész, engem most mégsem kapott el a láz.
Nem odafigyelős történetnek, egynek jó volt, voltak részek, ahol még őszintén nevettem is, de nem érzek nagy késztetést, hogy azonnal olvassam a folytatást.
Miss Valentine és Mr. Marson jó páros volt, ahogy Aline és Emerson is.
Mr. Peters és Lord Emsworth jól ki lett találva.

Megnéztem a kiadás évét, ebből láttam, hogy Wodehouse korai írásáról van szó, amiből aztán sorozat lett.
Mivel első írások közül való, így kicsit kevésbé sikerült, viszont a humorát karcosabbnak éreztem, hangosan kuncogtam néhány mondaton, helyzeten. „A templom román stílusú, a lakosok többségének értelmi színvonala bronzkori.”
Volt több ismerős szereplő, Lord Emsworth és titkára a kiváló Baxter, voltak tipikus Wodhouse szereplők és persze Anglia, London és vidék is.
Angol humor rajongóknak kötelező darab!

Ez a Wodehouse valamiért összességében nem tetszett annyira, mint az eddig olvasottak. Pedig ezen is igazán jókat kacarásztam. Talán az eleje kicsit vontatott volt, nehezen indult be a történet. Arra is most jöttem rá, hogy Wodehouse majd' minden története egy kaptafára készül. Valamit el kell lopni, amit sokan akarnak ellopni és és ebből keverednek a bonyodalmak. Ami nem baj, mert minden ilyen történet végtelenül viccesen vagyon megírva.
Freddie ebben a történetben tűnt nekem a legbugyutábbnak. Kissé idegesítő is volt.

Nagyon tetszett a történet. Volt itt minden, szerelmi szál, tolvajlás, torna, gyomorbajok és sok-sok humor. A főszereplők kellően talpraesettek voltak, a mellékszereplők pedig mind egyéniségek. Tetszettek a bonyodalmak, az éjszakai surranások és a lövöldözés is. Természetesen könnyed olvasnivalóhoz méltó spoiler befejezést kapott. Sokat nevettem, örülök, hogy Woodehouse ezen könyvében sem kellett csalódnom. Kitűnő szórakozás volt.

Nagy rajongója vagyok Wodehouse-nak, most sem csalódtam! Kedélyem napsugaras, köszönhető ez a nagy nevettetőnek. És végre megismerhettem a kiváló Baxter előéletét, amelyre a Forduljon Psmithhez!-ben több utalás is van.

Nekem személy szerint teccet.
P.G. Wodehousetöl ez volt az első konyv amit olvastam.
Pont amit ígér:humoros,olvasmányos.Csak ajánlani tudom bárkibekbárkinek.

Végre valami új ötlet! Egy éve nem olvastam olyan Wodehouse-könyvet, ami igazán szórakoztató, amikben jó ötletek, ennél fogva tényleg kacagtató jelenetek vannak. Valahogy mindig lapos volt, meg sablonos is, nem érte el azt az ingerküszöböt, ami fölött nevetni érdemes. Már kezdtem félni, hogy én nőttem ki ezeknek a könyveknek a stílusából. Hát nem!
A jelek szerint Wodehouse-nak is voltak fáradt pillanatai, amikor nem voltak újabb ötletei, de írni, azt kellett. Máskor viszont sziporkázott, és ilyenkor az eredmény egy-egy irtózatosan jó könyv lett.
Összegezve: ez itt egy olyan darab, ami tényleg a legjobbak közül való és nem csak régi motoros Wodehouse-rajongóknak merném ajánlani. Jókat lehet röhögni rajta, na!
Egyebek mellett külön imádtam azokat a részeket, amikor a személyzet hierarchiáját mutatja be. Tudom, hogy Angliában ez a valóságban is így volt, sőt talán így is van a mai napig, de így is vicces, sőt, ettől talán még viccesebb.

Azt hiszem kellő megfontolást követően kijelenthetem, hogy P.G. Woodhouse stílusa, mely remekbe szabottan mutatja be a korabeli angol társadalmi elit és szolganép életét – rendkívül kedvemre való. Méltóztattam elmerülni az oly jellegtelen, de mégis vágyott értékű szkarabeusz hajhászásának gondtalan történetébe. Ennek megismerését követően akkora vágyat éreztem a további kalandok megismerésére, hogy komolyan elgondolkodtam a többi remekbeszabott történet elolvasásán is. Melyet mély alázattal meg is kezdtem.

Ez az első Wodehouse könyvem és nagyon tetszett. Jó volt a humora,sokszor megmosolyogtatott.