Nyári ​zivatar (Blandings Kastély 4.) 104 csillagozás

P. G. Wodehouse: Nyári zivatar P. G. Wodehouse: Nyári zivatar P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Egy ​bizonyos kritikus – mert ilyen emberek fájdalom, léteznek – azt a megjegyzést tette legutóbbi regényemre, hogy abban az összes régi Wodehouse-figurák szerepelnek, csak éppen a nevük más. Az illetőt azóta talán már felfalták a medvék… ha viszont esetleg még életben volna, akkor sem tehetne hasonló megjegyzést a Nyári zivatar című regényre. Magasrendű intelligenciám segítségével túljártam a fickó eszén: ebbe a regénybe ugyanis beletettem az összes régi Wodehouse-figurát – változatlan néven… Lord Emsworth, a Kiváló Baxter, Beach, a komornyik és még sokan mások mind felléptek már a Forduljon Psmithhez lapjain… Az az igazság, hogy nem tudok elszakadni a blandingsi kastélytól. Ez a hely delejes hatással van rám. Le-leruccanok Shropdhire-be, bekukkantok a legújabb hírekért, és mindig találok is valamit, ami érdekel. Annak reményében, hogy olvasóimat is érdekelni fogja, ezen a régi helyszínen felfedeztem egy kis pletykát, aminek a Nyári zivatar címet adtam – írja könyéről a több… (tovább)

Eredeti mű: P. G. Wodehouse: Summer Lightning

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek, Ragyogó regénytár

>!
Európa, Budapest, 2000
312 oldal · ISBN: 9630767996 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István
>!
Európa, Budapest, 1994
304 oldal · ISBN: 9630757117 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István
>!
Európa, Budapest, 1976
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630705745 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Üdítő humorzápor, tavaszi napsütésben olvasva is hatásos.

>!
klaratakacs +SP
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Most sorban olvasom ezt a sorozatot, sokkal szórakoztatóbb, mint amikor 20 éve összevissza került a kezembe (örök hála a molynak a sorozatok feltüntetéséért!).
A Blandings-kastély a klasszikus Anglia, komornyikkal, helyi rendezvényekkel, rózsakerttel és remek szereplőkkel. A kissé zavart kedvencem Lord Emswort mellett itt már fellép a remekül anekdotázó Gallahad is, visszatér és imét pórul jár kiváló Baxter. Természetesen mellettük feltűnnek a kissé zavarodott szerelmesek, milliomosnőnek álcázott kóristalányok és Blandings Császárnője is.
A történet kerek, az írás tényleg kacagtató, a klasszikus angol humor példája, a fordítás pedig külön ötcsillagos, mert számomra visszaadta a sajátságosan nyakatekert angol mondatokat.

>!
csartak MP
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Egy, kettő, három, nyári zuhé, zivatar, megáztak a főúri méltóságok.. Ez a negyedik Wodehouse kötetem, amúgy a javasolt sorrend szerint a harmadik. :) Igazából ez nem számottevő, de jó hogy előtte olvastam a Psmithet, így jó poén volt, hogy tudtam, nem a Kíváló Baxter dobálta a virágcserepeket előzőleg, mint ahogy mindenki azt hiszi.:P
Na és amióta Wodehouse-t olvasok, azóta tudom az ezüstérem jobb az aranynál! Főleg ha egy disznószépségversenyről van szó.. És hogy a disznókat lopják ám!
Itt-ott van ismétlődés az előzőkhöz képest, de a mozaikdarabkákból megint egy jó kis sztori rakódott össze.. „Az az igazság, hogy nem tudok elszakadni a blandingsi kastélytól.” – mondja Wodehouse, hát én se nagyon, nemsokára – kis idő múlva –, jön következő.

20 hozzászólás
>!
TiszlaviczMarcsi I
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Kedves, akár még szerethető, ám sablonos figurák sora és persze bonyodalom bonyodalom hátán. Kellemes olvasmány volt, ám többet vártam tőle. Kacagtatás terén mindenképp. A stílusával nem volt bajom, még a sok kiszólás ellenére sem, valahogy olyan volt az egész, mintha egy színdarabot néznék és azt kommentálják valaki mellettem – nem zavart.

>!
Balázs_Erőss
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Második felvonás, ismét csak mérsékelt siker. Találtam benne néhány tetszetős idézetet, de a történetvezetés erőltetett. Annyira, hogy időnként magam elött láttam, ahogy a Sas-kabaré kiérdemesült művészei izzadva próbálnak humorosnak látszani. A párbeszédek nagy része olyan, mintha két szellemi fogyatékos szócsatázna, és nagyrészük nem jut túl a „De igen!-De nem!-De igen!-De nem!” színvonalon.
Ahol nem beszélgetnek az jó, némely leírás nagyon jó, és van jópár egyedi gondolat is. Ezért kap három csillagot.

>!
Shanara
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Újfent megállapítottam, hogy az angol arisztokrácia.. hm… nem teljesen komplett. Viszont arra kiválóan alkalmas ez a „tulajdonságuk”, hogy szórakoztató, humoros regények szereplőivé váljanak. Ebben a regényben is találunk ebből a szempontból elég sok „furcsaságot”. A két szerelmespár cívódása csak tovább növeli a mosolygásra késztető helyzetek számát.
A történet aranyos, a szereplők kicsit buggyantak, de mégsem igazán nyerte el tetszésem ez a könyv. Ismételten rájöttem, hogy az angol humor nem a kedvenc stílusom. Ennek ellenére mindig újra és újra megpróbálkozom vele, hogy hátha…, esetleg. Talán majd legközelebb.

>!
SteelCurtain
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Könnyed, egy lélegzetre való olvasmány egy letűnt korszak figuráival, poros erkölcseivel. Olvasás közben jelentkező mellékhatások: szűnni nem akaró vigyorgás, elcsukló nevetés és az avatatlan szemlélő számára haláltusának tűnő fetrengő röhögés. Humor ellen beoltottak számára egyetlen sora is toxikus hatást fejthet ki.

>!
Hollóhát
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

A Forduljon Psmithhez! még nem győzött meg teljesen, Blandings Császárnője kellett hozzá, hogy végleg behódoljak ezeknek a kelekótya brit arisztokratáknak. Kedvem lenne most azonnal befészkelni magamat a fent említett kastélyba, no nem a Brit Sertéstenyésztők Kézikönyvének átnyálazása végett, hanem, hogy egy liter gőzölgő tea mellett átrágjam magam a teljes Blandings sorozaton.

>!
borga
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Édes, bájos, decens, kicsit Rejtőre emlékeztető szójátékokkal. Bírtam.

>!
zbarta
P. G. Wodehouse: Nyári zivatar

Fülledt, vidéki „nyugalom” a Blandings-kastélyban ("amelynek őskertjeiből egykor kiűzettünk" – Arthur Evelyn St. John Waugh szerint, 1961). E napfényes, megfontolt tespedés közepette hölgyek és urak, nemesek, nemesnek látszó és teljesen polgári személyek életüket, sorsukat, előmenetelüket teszik fel egy díszsertésre. Van, aki a hátára (teniszlabda formájában). Szerelem, sertés, Baxter-bukták, néha enyhe zápor.
Kiváló regény, el nem mulassza senki elolvasni!


Népszerű idézetek

>!
Evangeline

Olyanfajta kellemes, nyári délután volt ez, félúton az ebéd és a tea között, amikor a természet is kigombolja a mellényét, és zsámolyt húz a lába alá.

5. oldal

>!
Balázs_Erőss P

Lelkéből nem hiányzott a poézis, ezért a lány nevetése a söröskorsóban csilingelő jégdarabok hangjára emlékeztette.

>!
déli_báb IP

– Mi az a furcsa szörnyeteg ott?
Kérdése a falon lógó japán maszkra vonatkozott, de nagyméltóságú Galahad éppen ezt a szerencsétlen pillanatot választotta ki arra, hogy előlépjen a dohányzóból. Így a kérdés személyes jelleget kapott.
– A bátyám, Galahad – mondta Lady Constance.

162 - 163. oldal

>!
Tigrincs P

Mac számos értékes tulajdonsággal rendelkezett, de a tapintat nem tartozott ezek közé. Ha történetesen Napóleont akarta volna felvidítani, bizonyára a moszkvai téli sportlehetőségekről próbál elbeszélgetni vele.

39. oldal - Második fejezet - Az igaz szerelem útja (Európa 1976)

>!
csartak MP

Sir Gregorynak a másodperc törtrészéig vissza kellett tartania szemét az üregében, mielőtt még helyrehozhatatlanul kiugrik. Minden erejével megpróbált csendes, megnyugtató dolgokra gondolni. Eszébe jutott, hogy vigyáznia kell a vérnyomására.
– Disznót?!
– Disznót.
– Disznót mondtál?
– Disznót.
– Miféle disznót?
– Azt kérdezi: „Miféle disznót?”
– Hallom – mondta Lord Emsworth.
Sir Gregory Parsloe-nak ismét dolga akadt a szemével.
– Fogalmam sincs, miről beszélnek.

135. oldal

>!
Balázs_Erőss P

Arról ismerszik meg az igazán jó írásmű, hogy megszabadítja az embert a mindennapok csip-csup gondjaitól.

>!
Tigrincs P

Megtiszteltetésnek tekinteném. Anyâmnak is örömet szerezne.
– Magának anyja is van?

260. oldal - 14. fejezet - A kiváló Baxter az eszét használja (Európa 1976)

>!
csillagka P

Az ösztön, amely minden igaz angol hazafit figyelmeztet a tea idejére, azonnal elkezdte csendes működését. Alig érintette Thomas a kecskelábú asztal lábát a földhöz, máris, mintegy trombitaszóra, megjelent egy színes tweedbe öltözött idősebb úr, fején olyan kalappal, amely miatt bizony szégyellhette volna magát: Clarence volt az, Emsworth kilencedik grófja, személyesen. Hosszú, sovány, csontos, hatvan év körüli férfiú volt, pillanatnyilag apró sárpettyekkel telehintve, mert a délután nagyobbik részét a disznóólak körül töltötte. Keret nélküli csíptetőjén keresztül, tétova jóindulattal szemlélte az étkezés előkészületeit.
– Tea?
– Igen, méltóságos uram.
– Ohó! – mondta Lord Emsworth. – Há? Tea, mi? Tea? Igen. Tea. Pontosan. Tea, az ám. Pompás.
Megjegyzéseiből arra lehetett következtetni, hogy a lord megtudta: itt a tea ideje, s ez örömöt szerzett neki. Felfedezését ezt követően unokahúgával, Millicenttel is megosztotta, mert a lány a fent említett ösztönnek engedelmeskedve feltűnt mellette.
– Tea, Millicent.
– Igen.
– Ööö… tea – mondta Lord Emsworth, rávilágítva mondanivalójának homályosabb részleteire is.

11-12. oldal


A sorozat következő kötete

Blandings Kastély sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban
Hugh Laurie: A balek
Gerald Durrell: Istenek kertje
Terry Pratchett: Fegyvertársak
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül