Hübele ​Sámuel 75 csillagozás

P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Sam Shotter amerikai fiatalember egy újságkivágás alapján beleszeret egy lányba, akinek még a nevét sem tudja: átkel az óceánon, és megtalálja. Egy nagystílű bűnöző, mielőtt külföldre menekülne a bűnüldöző szervek elől, egy kertvárosi villában rejti el utolsó zsákmányát. Volt cinkosai egymást kijátszva próbálják a hatalmas összeget megkaparintani. Fordulatos, izgalmas, mindvégig humoros olvasmány P. G. Wodehouse könyve.

Nimród leánya címmel is megjelent.

Eredeti cím: Sam the Sudden

Eredeti megjelenés éve: 1925

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2007
332 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630783675 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedüs István
>!
Európa, Budapest, 1999
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630766140 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedüs István
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1975
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632110730 · Fordította: Révbíró Tamás

Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Bár nem én vagyok Wodehouse legnagyobb rajongója, néhány könyvét meglehetősen kedvelem. A tipikus angol humor csattanói sokszor a fájdalmas faviccek hatásával érnek fel nálam, és a kínomban mosolygás is inkább a spontán gereblyére lépés élvezeti faktorát idézi. Mégis, az író jópár könyve valahogy kedélyesen nosztalgikus világba repít, amiben biztos szerepe van annak, hogy nagyapa kedvenc regényei voltak ezek, amiket megszállottan olvasott a reggeli vajas-lekváros pirítósa mellé. És ha már ennyire rajongott értük, én is megszerettem őket általa, miatta. Wodehouse könyvei nekem elválaszthatatlanul összefonódtak a békés, komótos reggelik, és elégedetten szürcsölt tejeskávék világával, amikor mindketten egy-egy regényébe mélyedünk, majd néha vigyorogva kiidézünk egymásnak pár frappánsabb mondatot.

Ez ittmagyarázta Samnekegy rendkívül jópofa srác. A nevét elfelejtettem.
A sofőr közölte, hogy Evansnek hívják.
Evans! Hát persze! Tudtam, hogy G-vel kezdődik.

Vegyünk egy hebehurgya, de talpraesett, szerethető főhőst, elrejtett milliókat, egy humoros és szépséges lányt, megannyi tipikus angol karaktert, és egy rajzfilmbe illően ütődött bűnbandát. A kavarodás mosolyogtató és szellemes, főhősünk eredeti megoldásai pedig ugyancsak figyelemreméltóak, főleg betörőfogás esetén. Nyerő ötlet-e hölgyekre huhogni a fa tetejéről? Hogy kerül az almaborba döglött patkány? Hogyan javítsuk fel az aszalt szilva aromáját, hogy bár továbbra is olyan íze legyen, mint a gépolajba áztatott csomagolópapírnak – de jelentősen feljavított zamattal? Hogy kerül tükörtojás a párnára? :D Bár Lord Tilbury lassan eszét veszti az általa tökéletes őrültnek titulált Samtől, engem mulattatott az életművész figura kalandja, szerintem Wodehouse messze legjobb regénye ez.

Ez az új leves, Miss Kayjelentette Claire szerény büszkeséggel.
Az illata jómondta Kay egy kissé megborzadva, ahogy orrába csapott az iszonyú égésszag.Ide hallgasson, Claire, szeretném, ha nem vagdosna hagymát Mr. Braddockhoz.
Fölmentem, és visszahoztamcsillapította Claire.Már benne van a levesben.

2 hozzászólás
>!
Szivecskedo P
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Kedves történet, kedves szereplők, jól eső olvasmány, teával, vasárnap. Végre egy regény! :)

>!
Eltiron
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Nem hinném, hogy össze tudom szedni az összes Wodehouse-regényt, amit olvastam, egy időben sorban, válogatás nélkül zabáltam, de annyira egy kaptafára íródott többségük, hogy néha belezavarodok, hogy melyik melyik. Erre viszont emlékszem, mert a kedvencem, sokszor újraolvasós, sírvaröhögős cucc, emlékezetes figurákkal és benyögésekkel, ráadásul a sablon alapsztori is kicsit meg van csavarva. Ha valakinek egy Wodehouse könyvet kéne ajánlani, amivel érdemes elkezdeni a szerzőt, akkor egyértelműen ez lenne.

>!
Bazil P
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Csak azért a négy és fél, mert néha kissé megdöccen a cselekmény. De szerfelett mulatságos, és a vége… Hű, nagyon tetszett!

>!
nikici
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Ez nagyon tetszett. Üdítő kis történet. Az a fajta kuszaság és félreértések sokasága, ami szórakoztató, és nem idegesítő.
Samet nem lehet nem szeretni. :D

>!
Kecsüszo_geiko
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

MOST eldöntöttem, hogy többé nem fogok semmit olvasni W.- tól. Ez volt a 2. könyve amivel próbálkoztam.. Én nem tudom, nekem mi nem jött be, de egyszerűen nem az én íróm, nem az a fajta könnyed humor ami számomra emészthető…. Írom mindezt úgy, hogy Gerald Durrell-t imádom Rejtőért rajongok… Wodehouse nem fogott meg.

>!
negyvenketto P
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Nem mondom, hogy ez mindig mindenhol az én humorom, meg hogy végigröhögtem az egészet, de hogy könnyed, meg nyári, az tény.

>!
CsN
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Előre kitalálhatóak bár a történések, mégis szórakoztató, olyan Wodehouse-os.

>!
Volk P
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Megint igen diplomatikusnak érzem magamat. :)

Wodehouse az egyik kedvenc szerzőm, viszont ez nem éppen a legjobban sikerült könyveinek egyike. Sajnos. Az első problémám ellenben a kiadóval volt, ugyanis mekkora öngól az, hogy lelövik az összes csavart a fülszövegben? Oké, Wodehouse sokszor igen kiszámítható, és szerintem a legfiatalabb olvasó is tudja, hogy mennyi egy meg egy… de, na! Ez pont az, amit nem kéne sokszor megismételni más könyveknél, vagy kiszeretek a kiadóból. (Még akkor is, ha ez egy régebbi kiadás…) A következő pont, mint előbb emlegettem, az az, hogy Wodehouse kiszámítható… de ebben a könyvben végképp az.

A sztori az jó, csak kár, hogy a szokásos sablonokkal van tele.

A szereplők egyszerűek és könnyen megszerethetőek. (Még Sam is.) :) Egyébként… (linkeknél)

>!
fromex999
P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel

Bocsi nekem nem jött be. A Psmith-es jobb. :(
Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
dtk8 P

Sajátos jelenség, a nagy gondolkodók is gyakran foglalkoznak vele, hogy a világon minden egyes nő magában hordozza azt a megingathatatlan hitet, mely szerint az a férfi, akinek szerelmüket odaígérték, személyesen és közvetlenül felelős az élet minden nemkívánatos fordulatáért.

313. oldal

>!
Tiger205

Azoknak a lányoknak, akik annyira csinosak, mint Kay Derrick, különösen ha az arcuk természettől egy kicsit komoly, nagyon kell vigyázniuk, hogyan és mikor mosolyognak. Kay arcában volt valami, ami – ha a lány éppen csak azon tűnődött hogy milyen szalagot tegyen a kalapjára – az idegenekben olyan képzetet keltett, mintha az élet szomorúságán borongó, hótiszta lelket látnának. Ez azután azt eredményezte, hogy ha Kay elmosolyodott, mintha a
nap sütött volna ki a felhők mögül. A mosolya szinte egy pillanat alatt kedvesebbé és szebbé változtatta a világot. A rendőrök, ha útbaigazítás után rájuk ragyogott ez a mosoly, hirtelen vidámabb, boldogabb rendőrökké váltak, és dalolva irányították a forgalmat. A koldusok, akik a szerény adomány mellé ráadásként ezt a mosolyt kapták, mintegy varázsütésre kihúzták magukat, és olyan hányavetien kezdtek könyörögni a járókelőknek, hogy megcsappant a bevételük. Ha ezt a mosolyt meglátták, még a gyerekkocsiban fekvő csecsemők is inkább emberre hasonlítottak, nem pedig durcás tükörtojásra.

TIZENKETTEDIK FEJEZET Sam ismét hebehurgya

2 hozzászólás
>!
Tiger205

Egy olyan ember lelkiállapota, aki éjjel fél tizenkettőkor egy fillér nélkül, hajléktalanul marad egy nagyváros szívében, szükségszerűen zavart lesz egy időre. Sam első épkézláb gondolata az volt, hogy visszamegy, és elkéri a félkoronást a koldustól. Rövid töprengés után azonban elvetette a tervet, mivel a gyakorlati megvalósításra túlzottan idealistának ítélte. Felületesen ismerte csak az illetőt, de eleget látott belőle ahhoz, hogy megérezze: ez nem tartozik azok közé az emberek közé, akik félkoronásokat visszaadnak. A dalnok reszketeg volt ugyan és öreg, de sok-sok évnek el kell még telnie addig, míg ennyire szenilis lesz.

NEGYEDIK FEJEZET Jelenet egy divatos éjszakai mulató előtt

>!
dtk8 P

– Csodálatos dolog a szerelem, Fasírt! (…)
– Ha már annyit láttál volna az életből, mint én – válaszolta –, inkább egy csésze tea mellett maradnál.

23. oldal

>!
Tiger205

….a konyha irányából elnyújtott, hangos, gyötrelmes üvöltés hallatszott.
Olyan volt, mintha kínzókamrából jönne; Sam pedig anélkül, hogy az ijedségtől elejtett kalapjáért lehajolt volna, lerohant a lépcsőn.
– Szervusz – mondta Fasírt, feltekintve a délutáni lapból. – Megjöttél?
Nyugalma meglepte Samet. Ha a füle meg nem csalta, ebben a helyiségben néhány másodperccel ezelőtt gyilkosságot követtek el, ez a kötélidegzetű ember meg itt ül, olvassa a sporthíreket, és egy arcizma se rándul.
– Mi az ördög volt ez?
– Mi volt mi?
– Az a hang.
– Ó, az csak Amy – mondta Fasírt.
Sam tekintetét az asztal mögött mozgó árnyék vonta magára. Valami hatalmas dolog emelkedett fel a padlóról, és egy óriási kutya lett belőle. Befejezte a felállást, és állat az asztalra fektetve, álmodozó szemmel, összeráncolt homlokkal nézte őket, mint egy rövidlátó ember, aki nem ismer meg valakit.
– Ó, hát persze – mondta Sam, mikor eszébe jutott az ügy. – Szóval megvetted?
– Meg.
– És fiú vagy lány?
– Isten tudja – mondta Fasírt egyszerűen. Ezt a problémát aznap este maga is hiába próbálta megoldani. – Az egyik nénikém után neveztem el. Kicsit hasonlít hozzá.
– Vonzó asszony lehet.
– Már meghalt.
– Talán jobb is így – mondta Sam.

TIZENHATODIK FEJEZET Todhunter Fasírt meghökkentő kijelentése

>!
Tiger205

Mr. Wrenn, ha ebéd után, a Fleet Streeten találkozott vele valaki, igen kellemes, csendes, nyugodt úriembernek tűnt. Reggeli közben viszont a bengáli tigris is tanulhatott volna tőle egyet-mást.
– Fipfóvótev? – krákogta, azt a kora reggeli, külvárosi tájszólást beszélve, amely nem más, mint a lekváros pirítóson átszűrt, közönséges angol nyelv.
– Dehogyis volt ez sípszó, drága bácsikám – csitítgatta Kay. – Mondom, hogy rengeteg időd van még.
Mr. Wrenn némileg megnyugodva ismét nekilátott a reggelinek. Lenyelte az utolsó falatot, és a csészéért nyúlt.
– Hámóa?
– Még csak negyed.
– Biftohpontohamjár?
– Tegnap igazítottam be.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET A huhogás

2 hozzászólás
>!
Tiger205

Az autóbusz megérkezett, és Kay felment a lépcsőn a tetőre. Lyukasztóval kezében megjelent a kalauz.
– Hováccik?
– Valley Fields.
– Sznöm.
A kalauz nem tanúsított semmilyen meglepetést, ahogy átadta a jegyet, nem mutatott semmit a féltő aggodalomból, amit a vakmerő világjárók iránt érez az ember; azok az idők régen elmúltak, amikor Valley Fieldsbe utazni meglehetősen kétes kimenetelű kalandnak számított. Kétszáz évvel
korábban, amikor útonállók portyáztak Nyugat-Kensingtonban, a Regent Streeten pedig szalonkára vadásztak, az S. E. 21-es postai körzet, ez a kellemes kertváros olyan isten háta mögötti terület volt, ahová csak a megcsömörlött aranyifjak lovagoltak ki, ha igazán közel akartak kerülni a természethez. Mostanra már a London nevű hatalmas kő- és aszfalttenger elöntötte a partjait, és bekebelezte. A mai Valley Fields már házak tömegéből áll, és nemcsak busszal – vonattal, sőt villamossal is megközelíthető .

MÁSODIK FEJEZET Nimród leánya

>!
Tiger205

Willoughby Braddock egyike volt azoknak a szerencsétlen agglegényeknek, akik életüket egy házvezetőnő vagy inas zsarnokságának jármában élik. Az ő keresztje a házvezetőnője volt, s hatalma attól még megtörhetetlenebb lett, hogy Mrs. Lippett volt a dajkája gyerekkorában. Vannak férfiak, akik dacolni tudnak a nőkkel. Vannak férfiak, akik állják a sarat egy hűséges, öreg bútordarabbal szemben. Ám ha vannak is olyan férfiak, akik el tudnak bánni egy hűséges, öreg női bútordarabbal, aki annak idején sűrűn elnáspángolta őket a hajkefe hátával, Willoughby Braddock nem tartozott ezek közé.

MÁSODIK FEJEZET Nimród leánya

>!
Tiger205

– Nagyon érdekes dolgot olvastam a minap az almaborról – szólalt meg hangosan, figyelmet parancsoló hangon; az egyik nyúlarcú fiatalember a felénél abbahagyta a viccet, amit mesélt, mintha baltával csapták volna agyon. – Eszerint Devonshire-ben a farmerek minden hordóba beletesznek egy döglött patkányt…
– De kedves Shotter!
– …hogy testesebb legyen az ital – folytatta Sam megátalkodottan. – És az a különös a dologban, hogy mikor kinyitják a hordókat, a patkányoknak nyoma sincs; ez is mutatja a bor erejét.

TIZENHATODIK FEJEZET Todhunter Fasírt meghökkentő kijelentése

>!
Tiger205

A szmokingos pincér, aki nesztelenül lépdelt a nyomukban, elvette Sam kalapját és sétapálcáját, majd visszavonult, mint egy leopárd a jól sikerült vadászat után.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lana Millan: Átkozott Hannah Brown
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Monty Python – Tóth Tamás: Gyalog-galopp
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
M. C. Beaton: Miss Pym és a rámenős márki