Fő ​a pléhpofa, Jeeves! (Jeeves 13.) 87% 63 csillagozás

Bertie Wooster hiába lekvározza lendületes, vidám mozdulatokkal a pirítósát, a bonyodalmak már a láthatáron gyülekeznek. Nincs mese, muszáj fejébe csapnia a rózsaszín tollbokrétás kék alpesi kalapját, és Totleigh Towersba utaznia, ahol a vendéglátó brancs olyan kellemes társaság, akár egy spanyol inkvizítornak felcsapott velociraptor horda. Nem elég, hogy felrémlik a riasztó lehetősége egy esetleges házasságnak, főhősünk ráadásul kénytelen egy ronda szoborral a zsebében grasszálni, amely már csak amiatt is kellemetlen, mert a holmi házigazdájának a tulajdona, aki mire sem vágyik jobban, minthogy őt dutyiba juttassa. Az efféle körülmények igazán a fundamentumáig megrázzák az embert, és zavarólag hatnak az egész külpolitikájára! Miközben kalamajkából kalamajkába gabalyodunk, a tipikus Wodehouse-i szereplőgárda amolyan Benny Hill zárójelenetszerűen örvénylik végig a díszleteken, vagy rohan végig a rododendronok közt, és persze borul a szekrényóra, alacsonyan hullik a keménytojás, páran ládára ugrálnak fel, más pamlag mögé bújik, de hogy valakit lecsapnak egy porcelántállal, az biztos. Szereplőinknek amúgy külleme is említésre méltó: a pincsikutyára hasonlító lány szerint a közvélekedés által halra hajazó srác olyan, mint egy bárányka, de kapunk gorillát, és szegény vén bőregeret is. Mindenkit felülmúl azonban a sztori legjobb párosa: Stiffy Byng, a legkótyagosabb kis fityfiritty, aki valaha is szélzilálta frizurát viselt, aki egy időzített bomba, és egy kopogó szellem kereszteződése, és vőlegénye, a jóarc H.P. Pinker tiszteletes, aki folyton felborít mindent, és általános zavarban van. Nyelt egyet-kettőt, és az arcszíne mélyebb tónusra váltott, ami nem volt túl egyszerű, mert még ha a lelke nyugalmi helyzetben van, akkor is mindig úgy néz ki a srác, mint egy klerikális céklagyökér. :D
Tanulság: a vesepástétommal töltött hideg sült mindenre gyógyír, Jeeves sosem hagy minket pácban, és minél kisebb egy exrendőrbíró, annál harsányabb a pongyolája.
Vidám, könnyed történet, üdítően körmönfont megfogalmazásokkal. Az írótól az egyik kedvencem. :)

„Kisvártatva H.P. Pinker tiszteletes keresztülcaplatott a küszöbön, s előrenyújtott kézzel haladva megbotlott a saját lábában, és fölborított egy kisasztalt, ez lévén a csaknem állandó szokása, valahányszor helyváltoztatást végzett bármely olyan helyiségben, ahol bútorok vannak.”

Még nem értékeltem, véletlen elírás, hamarosan értékelem!
MOST ÚJ:
Azaz a valódi értékelésem:
Szórakoztató könyv ez is, ha valaki szereti a régies angol humort, akkor jó szívvel ajánlom!
Azonban pár Jeeves történet után már szinte mindet megismerjük,vannak ismétlődő fordulatok, bár kétségtelenül szellemes az író.
Aki még ismerkedik a műveivel, annak a Blandings-kastély regényeket ajánlom, érdemes rákeresni.

Az a klasszikus Wodehouse történetféle, ami a kedvencemmé avatta ezt a sorozatot és az íróját.

Imádtam. Wooster humoros figura, aki idétlenségével mindig félreértésbe, és ezzel bajba keveri magát, de jön Jeeves, a komornyik, akinek van sütnivalója, és megoldja a leglehetetlenebb helyzetet is. Olvastam már előtte Wodehouse könyvet, és az is nagyon tetszett. Ebben sem csalódtam. Nagyon tetszik a humora, a szófordulatai, bár ez köszönhető részben Molnár Zoltánnak is, aki a könyvet fordította. Bárkinek szívből ajánlom, aki szereti az angol humort.

Tipikus Wodehouse, ismert szereplőkkel, nevettető, abszolút kikapcsolódás.

Sokadik bőr Bertie barátunk és bájos csapatának életéből. Kicsit már unalmas ugyanazt az alapot olvasni más köntösben.
A végi kicsit más hiszen Jeeves nagy áldozatot hoz cserébe egy alpesi kalapért.

Kolléganőm közel egy éve ajánlotta nekem… Valahogyan nem akarodzott elolvasni a könyvet, de most, hogy volt a kihívás belefogtam. 2 nap alatt le is daráltam.

Megtanultam belőle, hogy tényleg igaz a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.

Most kivételesen ebben a könyvben az tetszett, hogy nem több szálon futott, egyszerű pihentető történet volt :)

Vicces, humoros, szórakoztató. Egyszóval: P. G. Wodehouse. Nem túl sok, s nem túl kevés, pontosan a megfelelő mértékben adagolva.