Bravó, ​Jeeves! (Jeeves 14.) 24 csillagozás

P. G. Wodehouse: Bravó, Jeeves!

Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai – komornyikok és urasági inasok – kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Ciceró, Budapest, 2001
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635393199 · Fordította: Molnár Zoltán · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Reginald Jeeves · Bertram Wooster


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

klaratakacs P>!
P. G. Wodehouse: Bravó, Jeeves!

Talán ez volt a leggyengébb tagja a Jeeves sorozatnak. Igazából nem találtam meg benne azt a humort, ami egyébként a sorozatot és Wodehouse-t is jellemzi.
A történet egy kivétellel már ismert szereplőkkel játszódik, de egyikük sem mond újat korábbi megjelenéseikhez képest. Bertie talán kicsit jobb szellemi állapotban van, mint eddig, bár továbbra is Jeeves tudja igazán mozgatni a szálakat. A cél ismét az, hogy Bertie elkerülje a nősülést, csodálhassa Anatole művéeszetét, ismét fel- és eltűnik egy ezüsttárgy és Spode még mindig ki akarja belezni Bertie-t. Mindezt lassan, sok elcsépelt idézettel, ízetlenül.

Timberwolfes>!
P. G. Wodehouse: Bravó, Jeeves!

Nagyon érződik hogy már nincs új a Nap alatt. Lassan véget érnek a Jeeves és Bertie történetek. Konkrétan olyan volt ez a könyv mintha az eddigi történetekből ki vett volna egy két jelenetet megváltoztatta a szereplőket és újra leírta.
Jó bájos, de már sokadszorra már nincs hatása.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

– Olvastad a Hullámtaréjt?
– Le se tudtam tenni – feleltem, ravaszul elhallgatva a tényt, hogy fölvenni se tudtam.

32. oldal, „…hangja olyasformán remegett, mint egy hím gerlicéé…” (Ciceró, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster
blackett>!

Mellesleg a darabot mostanában mutatták be a közönségnek a Duke of York's Színházban, és legott meg is bukott, a következő hét szombatján már le is vették a műsorról. Az egyik kritikus azt írta róla: meglehet, hogy ő kedvezőtlen körülmények között látta, mert amikor megnézte, fent volt a függöny.

31. oldal

Lélle P>!

– A jelek szerint a fiúnak nem sikerült elbűvölni a Kereskedelmi Kamara díszebédjének vendégeit, holott Florence arra számított, hogy valóságos… ki is volt az a görög fickó?
– Te Bertie, ha nem félnék, hogy fölébresztem Runkle-t, fejbe kólintanálak egy tompa tárggyal, ha volna nálam ilyen. Miféle görög fickó?
– Épp ezt kérdem tőled. Kavicsokat rágcsált.
– Démoszthenészre gondolsz?
– Valószínűleg őrá. Később Jeevesszel majd egyeztetek. Szóval Florence azt várta tőle, hogy valóságos Démoszthenészként fog szónokolni – ha ugyan stimmel a név, ami eléggé valószínűtlen, habár a suliban az egyik srácot Gianbattistának hívták […]

157-158. oldal, „…nyugodt volt és szenvtelen, mint egy félbevágott osztriga” (Ciceró, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster · Démoszthenész · Reginald Jeeves
1 hozzászólás
Lélle P>!

– […] Azzal múlatják az idejüket, hogy azt mesélik panamakalapos fickóknak, hogy afféle keresztezett egyed vagyok, Rafflesből, a zsebmetszőből és azon fickók egyikéből összegyúrva, akik pályaudvarokon emelnek el táskákat […]
– […] tudom, hogy érezhet, uram. Rongyot lop az, ki pénzt lop, holmi semmit; enyém – övé, s ezrek cselédje volt már. De aki tiszta hírem lopja el, olyat rabol, mi őt nem gazdagítja, és koldusbotra juttat engemet.
– Ez ügyes. A sajátja?
– Nem, uram. Shakespeare-é.
– Ez a Shakespeare mondott néhány egészen jó dolgot.
– Tudtommal is közmegelégedésre ténykedett, uram.

61. oldal, Mintha ötvenhét teherautó menne keresztül egy fahídon (Ciceró, 2001)


A sorozat következő kötete

Jeeves sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: A repülő állatorvos
Richard Osman: Az eltévedt golyó
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Terry Pratchett: Mort
Agatha Christie – Charles Osborne: Pókháló