Az ​életművész 75 csillagozás

P. G. Wodehouse: Az életművész

A címben szereplő életművész, Stanley Featherstonehaugh Ukridge, ellentétben Wodehouse léhűtő és ütődött ijfú arisztokratáival, agyafúrt észkombájn – de nem kevésbé léhűtő. Szervezőképességét és egyéb zseniális adottságait fantasztikusnál fantasztikusabb tervekre pazarolja – kutyaiskolát nyit; vasöklű, ám hitbuzgó rakodómunkásból igyekszik profi bokszolót nevelni; bajba jutott leánykák hosszú sorának nyújt baráti segítséget, és így tovább – és, amikor minden kötél szakad, mit tehet mást: jobb sorsra érdemes író barátjától, Jummy Corcorantől kölcsönöz (annak tudatával és beleegyezésével vagy anélkül) pénzt, paripát, fegyvert – vagy amire történetesen szüksége van az éppen aktuális kutyaszorítóban…
Az életművésznek és barátjának kalandjairól szóló összefüggő elbeszéléssorozatot Révbíró Tamás fordította.

Barátom, az életművész címmel is megjelent.

Eredeti mű: P. G. Wodehouse: Ukridge

Eredeti megjelenés éve: 1924

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Európa, Budapest, 2002
282 oldal · ISBN: 9630771624 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István
>!
Európa, Budapest, 1984
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630732572 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István
>!
Légrády Testvérek, Budapest, 1928
256 oldal · Fordította: Balogh Barna

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
P. G. Wodehouse: Az életművész

Történetfüzér, nem regény.

Számomra az egyik legjobb Wodehouse-könyv.

>!
Európa, Budapest, 1984
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630732572 · Fordította: Révbíró Tamás · Illusztrálta: Hegedűs István
>!
Papusz SP
P. G. Wodehouse: Az életművész

Hm, nem rossz, kacarásztam rajta, de P. G., vén csataló, tudsz te ennél jobbat is.

>!
liapascal
P. G. Wodehouse: Az életművész

Szokásos Wodehouse színvonal, tökéletesen kikapcsol és elszórakoztat csak azt nem értem mért csak 81%-on áll :)

>!
Gáborr_Nagy
P. G. Wodehouse: Az életművész

Azt leszámítva, hogy az ilyen fazonokat, mint a főszereplő Stanley Featherstonehaugh Ukridge, úgy gyűlölöm, mint a bűnömet, és a falra tudok mászni tőlük, ez egy nagyon vicces, szórakoztató kötet, tele mindenféle elfuserált, mulatságos történettel. Könnyed nyári olvasmány.

>!
Gregöria_Hill
P. G. Wodehouse: Az életművész

Nagyon tetszett!
Nem azért olvastam olyan hosszan, mert szenvedtem vele, hanem mert vendégek félbeszakítottak, esélyem nem volt 1-2 esti oldalnál többet olvasni egy ideig. Mit mondjak, rendesen hiányzott (a felénél tartottam) :) Lehet, hogy a rövidesen bekövetkező utazásra Wodehouse-t viszek magammal, abból baj nem lehet! (Csak egyet vihetek, Jack Londonnal áll versenyben.) Kicsit levontam, mert néhol fárasztott, meg olvastam már jobbat is tőle, de nem sokat, mert különben meg ez az életművész-téma ebben a tálalásban nálam most nagyon betalált, és az is számít.

>!
pikkupilvi P
P. G. Wodehouse: Az életművész

Kizárólag elkötelezett Wodehouse rajongóknak, a többieket csak elbizonytalanítaná.

1 hozzászólás
>!
alaurent P
P. G. Wodehouse: Az életművész

Wodehouse eléggé hullámzóan ír. Vannak könyvei, amelyeken az ember könnyesre neveti magát, vannak, amelyeken jólesőn jut át, és vannak kifejezetten unalmas könyvei is. Ebben a kötetben a háromféleség minden eleme megjelenik. Nagyon jó a narrátor a magi naívságával, minden csőbe behúzhatóságával, jó Ukridge, az életművész, egyes kalandjaikon jókat lehet derülni, de közöttük ott vannak az ásítozósak, az idegesítők. Összességében az író le sem tagadhatná a stílusa, a meseszövése, a szófordulatai alapján. Nyári olvasmánynak elment.

>!
Dorabella
P. G. Wodehouse: Az életművész

Kivégeztem a vén csatalót, mert megérdemelte. Az eleje nagyon nyögvenyelősen ment, aztán a vége felé már belerázódtam, a vége meg tök aranyos volt. :) De nem hiszem, hogy a közel jövőben rászánom magam egy újabb Wodehouse könyvre.

>!
Manómaszat
P. G. Wodehouse: Az életművész

Első Wodehouse könyvem. Roppantul idegesített a főhős jelleme, szerencsére az író egyéb műveiben szerethetőbb figurák nyerik el méltó jutalmukat.


Népszerű idézetek

>!
ppayter

– Sört inni – folytatta hideg eltökéltséggel – nem helyes. Bűnös dolog a sör. Mar, miként a kígyó, és harap, miként a mérges vipera.
Összefutott a számban a nyál. Ilyen sörért kutattam végig az országot évek óta.

Kilencedik fejezet: Bunyós Billson távozik

4 hozzászólás
>!
imma A+P

– Fiú – mondta Stanley* Featherstonehaugh** Ukridge,*** e sokat megélt férfiú, miközben kiszolgálta magát dohányomból, és szórakozottan zsebre vágta a dóznit –, figyelj rám, te sátánfajzat.

* Ejtsd: sztenli. (A fordító.)
** Ejtsd: fensó. (A fordító.)
*** Ejtsd: júkridzs. (A fordító.)

(első mondat)

>!
ppayter

(…) a város Walesben fekszik, s mint ilyen, sötét, kietlen, barátságtalan hely, lakói kemény, baljós emberek, gyanakvó tekintettel és háromnapos szakállal (…).

Kilencedik fejezet: Bunyós Billson távozik

>!
Papusz SP

– (…) Alf Toddnak – mondta Ukrigde, a képszerű kifejezőerő magaslataira emelkedve – annyi esélye van vele szemben, mint egy félkarú vaknak, aki egy sötét szobában fél font vajat próbál egy vadmacska fülébe adagolni egy izzó tű segítségével.

Ötödik fejezet: Bunyós Billson visszatér

1 hozzászólás
>!
Őri_András

– Azt hittem Bush van itt, a fűszeres, aki eddig hat font, három schilling és hat penny értékben szállított árut nekem.
– Áhá!
– Állandóan a nyüves pénzéért nyaggat. – mondta Ukridge keserűen miközben bevezetett a nappaliba – Méltatlan ez, lelkemre, méltatatlan ez.

Első fejezet: Ukridge kutyaiskolája

>!
Miketten

– Csak ülsz ott, és azt állítod, hogy valami újság öt fontot fizetett neked azért, mert kificamítottad a bokádat? Szedd össze magad, vén csataló. ilyen nincs.
– Pedig így igaz.
– Meg tudod mutatni azt az ötöst?
– Nem, mert akkor megpróbálnád kölcsönkérni.

>!
Miketten

– És az a jelenet az üvegházban?
– A legjobb az egész könyvben- mondtam határozottan. Elégedett mosoly játszadozott az írónő ajka szögletén. Ukridge- nek igaza volt. Dicsérd a műveit, és egy gyerek is a kezéből ehet. Kezdtem azt kívánni: bárcsak olvastam volna azt a könyvet, akkor belemehetnék a részletekbe, és még boldogabbá tehetném a szerzőt.
– Úgy örülök, hogy önnek tetszik- mondta. – Őszintén mondom, ez sok bátorítást ad.
– Ó, ugyan- mormogtam szerényen.
– De, de. Mert, tudja, még csak most fogtam bele a megírásába. Ma reggel készültem el az első fejezettel.
Még mindig olyan elbűvölően mosolygott, hogy e szavak iszonyatos jelentése nem is jutott el a tudatomig.
– Az Adelaide szíve a következő regényem. Az üvegházi jelenet, amely magának úgy megnyerte a tetszését, csak a közepe táján szerepel. Úgy gondolom, leghamarabb a jövő hónap végén kerül rá sor. Milyen különös, hogy maga máris ismeri!

>!
ppayter

(…) ez az öltözék, amint azt a hirdetések mondják, tökéletesen egyéni volt. Szürke flanelnadrágja, barna pulóvere, golfkabátja fölött élénksárga esőköpenyt viselt, mint valami királyi palástot. A gallérja kigombolva, fedetlenül hagyott kétujjnyi pőre nyakat. A haja rendezetlen volt; energikus metszésű orrát acélkeretes csíptető koronázta meg; ezt szellemes megoldással egy darab vékony dróttal hozzáerősítette elálló füléhez. Egész megjelenése iszonyatot keltett.

Első fejezet: Ukridge kutyaiskolája

>!
Papusz SP

– Mindig hinteni kell a magot, fiú. A jó maghintésnek nincs párja. Sose mulaszd el a lehetőséget, hogy megvesd a lábad. Ez a sikeres élet titka. Néhány kedves szó, és tessék, egy újabb hely, ahová beugorhatok harapni egyet, ha üres az erszény.

Hetedik fejezet: Az esküvő elmarad


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Hugh Laurie: A balek
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban
Gerald Durrell: Istenek kertje
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Gerald Durrell: A részeg erdő
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák