A ​nénikém nem talpig úrinő (Jeeves 15.) 126 csillagozás

P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Bertie Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy „buheráljon meg” egy versenylovat. Bertie láthatárán további „pacák” is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és „férfiátgyúró”, valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől.

„A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos”
Susan Hill

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Ciceró, Budapest, 2008
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635396344 · Fordította: Molnár Zoltán
>!
Ciceró, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635390785 · Fordította: Molnár Zoltán · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Reginald Jeeves · Bertram Wooster


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Ha olvastam egyáltalán Wodehouse-regényt, az csak hamvas gyíktojás koromban lehetett, mert nem emlékszem rá. De most jó volt kézbe venni, és elrötyörészni Bertie és Jeeves marhaságain. A történet nyilván nem a komplexitásából építkezik – azért van benne egyebek mellett macska, lóverseny, határozott nőszemély és egy félelmetes lovaglópálca –, aminek következtében azt hiszem, öt év múlva már ismét az újdonság erejével hatna, ha megint nekiülnék (ez megmagyarázza azt is, hogy ha olvastam valaha, miért felejtettem el ivarérett lábatlan gyík koromra), de hát ezt is a javára kell írnom. Mert így pazar kikapcsolódás lehet akár másodszorra is.

Mivel magvas filozófiai kérdések nincsenek benne, ezért volt módom közben elmélkedni a Wodehouse-t és Rejtőt elválasztó/összekötő jellegzetességeken. Mindketten amolyan gyógyító jellegű írók, akiket receptre kéne felírni, ám W. kifejezetten az angol nemzetkarakterológiára játszik rá központi párosával. Itt van egyrészt a Spinozá-t olvasgató, Kiplinget és Shakespeare-t idézgető Jeeves, aki a hiperhűvös komornyik non plus ultrája, némi Sherlock Holmes-beütéssel. És ne feledjük az üdítően nyakatekert elbeszélőt, Bertram Wooster-t se, aki az Etonban végzett szerencsétlen, de elbűvölően butuska úrifiú megtestesítője – nyilván az sem véletlen, hogy W. igen gyakran halakat tartalmazó hasonlatokkal utal rá. (Vö.: „ütődött lepényhal”) Legfőbb humorforrása az, amikor ők túl angolosan viselkednek, vagy épp ellenkezőleg: olyan szituációba keverednek, ami legkevésbé sem illik a modoros brit viszonyok közé. Mindenesetre akár így, akár úgy a dolgok „angolsága” központi motívum. Rejtő ezzel szemben kozmopolita író – imádnivaló semmirekellői nemcsak hogy nem magyarok, de többnyire annyira nemzetköziek, amennyire az csak lehetséges, és úgy ugrálnak Monte Carlo és Fekete-Afrika, a sivatag és egy batáviai kikötői kocsma között, mintha egyáltalán nem lenne hazájuk. Ilyen értelemben talán különös, hogy mi itt értjük Wodehouse-t, de hogy ott értik-e Rejtőt… azt mondjuk nem tudom. Mindenesetre szerencsére nem kell igazságot hirdetni kettejük között – lehet egyszerre is szeretni őket.

14 hozzászólás
Hoacin>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Bertram Wooster úgy vonzza a galibát, akárcsak Poirot a gyilkosságot. Mivel vidéki békét tűz ki célul, mi sem természetesebb, minthogy hamarosan nyakig ül egy macskatolvaj projektben, miközben nagy rémületére rettenthetetlen amazonok szemelik ki férjüknek. Az elcsórt macska persze az apósjelölt tulajdona, akinek alapvető attribútuma egy félelmetes lovaglópálca, mellesleg „Attila, a hun és egy aligátorteknős kereszteződése”. A kalamajka átlag tízoldalanként lép szintet, itt a papleányok és a nagynénik a konspirációk vitathatatlan cárjai, így hát főhősünknek kevés kikapcsolódás nyílik a Jubileumi Itatóvályú mindkét oldali megcsodálásán kívül. Mint egy kalandosabb Csengetett, Mylord epizód, amiből megtudhatjuk, hogy a lovak mentalitása kritikára ad okot, hogy délután ötkor nehogy pénzt kérjünk bárkitől, és hogy miképpen harcoljunk hatásosan képkerettel és abrosszal.
És amiben még Jeeves is majdnem elmosolyodik. És nyávog.
Angol típusú jópofa káosz a köbön. :)

"Különös dolog ez; bárki rád néz, úgy könyvelne el, mint egy tökkelütött hólyagot, akibe körülbelül annyi intelligencia szorult, mint egy döglött nyúlba.
Köszönöm, Porter, öreg cimbora."

Gólyanéni>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

A legjobbkor találkoztunk. A közelmúltban sok komoly, szomorú, valóságában is megdöbbentő könyvet olvastam, hogy felüdülés volt stílust váltani. Nyaralni egyet Bertivel.
Nagyon tetszett a szerző írásmódja. A tartalom könnyedsége ellenére, figyelmes olvasást igényelt; ha átváltottam „felületesre”, ha olvasás közben „elkalandoztam” egyből elillant a varázs: nem értettem az angol humort.
Félve írom (mert már többször tettem magamnak ehhez hasonló, de be nem váltott ígéretet): P.G.Wodehouse fogunk mi még találkozni!

klaratakacs P>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Egy kiváló és klasszikus Wodehouse történet. Kiváló a humora, a leírások „Ama falvak egyike volt, amelyekben nemigen kínálkozik más szórakozás, mint végigsétálni a főutcán és megtekinteni a Jubileumi Itatóvályút.”, a szereplők mind kidolgozottak, tökéletesen a helyükön vannak és klasszikus, hiszen benne vannak a szokásos gubancos szerelmi szálak, nagynénik és fogadások és az megunhatatlan Jeeves és Bertie páros.
A cselekmény ismét békésnek látszó angol falucskában játszódik – orvosi előírásra – aztán kiderül, hogy a helyiek versengése minden csak nem békés. A felbukkanó és eltűnő macskák, apák, őrnagyok, csitrik és nagynénik folyamatosan borzolják a kedélyeket, elsősorban Bertiét és kellő agymunkára késztetik Jeeves szürke agysejtjeit.
Humor, Anglia, nekem nem kell több a tökéletes szórakozáshoz.

Mary_J P>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Szörnyű….Hogy nekem ez eddig kimaradt az életemből! :)
Azt hiszem lesz mit pótolnom Wodehouse-tól!

3 hozzászólás
Anó P>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Jókat derültem a kacagtató histórián, a Wodehouse-nál gyakori provinciális figurákon, a talpraesett inason, nagyszájú nagynénin, tűzrőlpattant lányon, felsült udvarlón, harcias apán és a többieken:)….ja és szeretem a macskákat és a lovakat!
Egyébként pedig…"meghozta már a pasi"?

mohapapa I>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

No, mit lehet egy Wodehouse könyvről írni? Voltaképpen?
Semmitmondó történtekről ír nagyon kedélyesen, vidáman, olvasmányosan, letehetetlenül.
Voltaképpen mindig ugyanazt a könyvet írja, szinte bármi bármikor felcserélhető, de megunhatatlan. Ebben olyan mint Rejtő vagy Pratchett.
És mindez pozitívum.

Almost_Zed>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Mulatságos, habkönnyű kis történet, rengeteg szellemes hasonlattal, bár Wodehuse olyan sűrűn sütögeti el őket, hogy néha már sok is volt. Az egyik kedvencem: „(…) annyi becsületed van a szemében, mint egy első számú közellenségnek az évi rendőrbálon”.
Valóban, igazi nyári olvasmány, de télen is simán elűzheti a depressziós rosszkedvet.
„Meghozta már a pasi?” Aha, meghozta a pasi a kedvemet többi könyvének elolvasásához is :)

Szédültnapraforgó>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Ez a történet egy jó erős közepes, a humora miatt. Maga a történet, kissé unalmas volt. A lóverseny, a macskalopás, a sztrájk…untattak. Bertie, Vanessa és Orlo három érdekes fiatal, időnként annyi hülyeséget csináltak és olyan beszólásaik voltak :)
A néni stílusa is „lehengerlő” volt, bár nem jutott neki túl nagy szerep.

Lahara IP>!
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Há-há-há! Ez az első könyvem ettől az ürgétől az írótól, de nem az utolsó.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

– A koktéloknak például befellegzik majd. A jövendőbelim azt állítja, ártanak a májnak. Mellesleg szólva, nem figyelte meg, milyen borzasztó lazává kezd válni minden manapság? Viktória királynő idejében egy lánynak álmában se jutott volna eszébe, hogy férfitársaságban kiejtse a „máj” szót.

124. oldal

3 hozzászólás
Kuszma P>!

– […] A dohányzás csak egy szokás. Tolsztoj szerint – folytatta, olyasvalakit említve, akivel még nem találkoztam – ugyanakkora élvezetet szerez az embernek, ha az ujjaival malmozik.
Már a nyelvem hegyén volt, hogy az a Tolsztoj meg van húzatva, de visszanyeltem az epés szavakat. Nem tudhattam ugyanis, nem kebelbarátja-e a fickó, és ez esetben rossz néven vehette volna tőlem, ha kritikával illetem, ha mégoly jogossal is.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
sassenach>!

– Tiszta arrafelé a levegő?
– Olyannyira, hogy belégzése céljából kirándulóvonatokat indítanak oda.

23. oldal

7 hozzászólás
Kuszma P>!

– […] De hiszen sejthettem volna! […]
– Mit sejthettél volna? – folyamodtam lábjegyzetekért.

57. oldal

zsofigirl>!

Ez az ilyen-olyan ügy, amely látszólag így és így fest, holott valójában egyáltalán nem így és így áll. Tud követni?

207. oldal

Maya>!

Orlo szeme, miközben közeledtem hozzá, fakó árnyalatot öltött. Bármi volt is az, ami ezt a mélységes depressziót okozta nála, a megpillantásom bizonyosan nem hozta vissza a napfényt az életébe. Viselkedése olyan volt, mint egy szerdai matiné publikumának bármelyik tagjáé vagy, mondjuk, egy döglött halé egy halaskofa asztalán. Akkor sem élénkült fel, miután átadtam neki az üzenetet. Ahogy ezt megtettem, hosszú csönd állt be, amelyet csupán a gyömbérsör bugyborékolása tört meg, amint lecsusszant a torkán. Végül megszólalt: hangja leginkább egy élő hulláéhoz hasonlított ama horrorfilmek egyikéből, amelyekben a fickó leemeli a fedelet a sírról a romos kápolna alatti kriptában, és kispista legyen a néző, ha a kriptában nyugvó el nem kezd beszélgetni a pasassal.

8 - Kocsmai közjáték

sassenach>!

-Nem gondoltam volna, hogy Porter ilyen mérvű hogyishívjákot tanúsítson.
-Netán nem „tutyimutyiság” az a szó, amelyet keres, uram?
-Nagyon valószínű, hogy az. Annyi biztos: „tuty”-tyal kezdődik.

87. oldal

Maya>!

Vörös hajú fickó volt, és a vörös hajúakat illetően az a tapasztalatom, hogy a stressz időszakaiban mindig felszökik a vérnyomásuk. I. Erzsébet királynőnek is vörös haja volt, és lám, mit művelt Máriával, a skótok királynőjével.

2. - Mozgalmas jelenetek egy tüntetésen

Sli P>!

Átadtam neki az újságkivágást, és jól láttam, milyen mélységes érdeklődést kelt benne. Az egyik szemöldöke legalább tizenhatod hüvelyknyire felhúzódott.
– Drámai, Jeeves.
– Szerfölött az, uram.

206. oldal, Huszadik fejezet (Ciceró, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster · Reginald Jeeves
Sli P>!

Borsódzott a hátam, ha elgondoltam, hogy mibe keveredtem volna, ha egy árnyalatnyival szívdöglesztőbb vagyok.

8. oldal, Második fejezet (Ciceró, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: Bertram Wooster

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr
Lana Millan: Átkozott Hannah Brown
Gerald Durrell: Istenek kertje
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Tom Sharpe: Kertész a vártán