A ​nénikém nem talpig úrinő (Jeeves 15.) 112 csillagozás

P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Bertie Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy „buheráljon meg” egy versenylovat. Bertie láthatárán további „pacák” is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és „férfiátgyúró”, valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől. „A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos” Susan Hill

Eredeti mű: P. G. Wodehouse: Aunts Aren't Gentlemen

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Ciceró, Budapest, 2008
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635396344 · Fordította: Molnár Zoltán
>!
Ciceró, Budapest, 1996
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635390785 · Fordította: Molnár Zoltán · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Bertram Wooster


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Ha olvastam egyáltalán Wodehouse-regényt, az csak hamvas gyíktojás koromban lehetett, mert nem emlékszem rá. De most jó volt kézbe venni, és elrötyörészni Bertie és Jeeves marhaságain. A történet nyilván nem a komplexitásából építkezik – azért van benne egyebek mellett macska, lóverseny, határozott nőszemély és egy félelmetes lovaglópálca –, aminek következtében azt hiszem, öt év múlva már ismét az újdonság erejével hatna, ha megint nekiülnék (ez megmagyarázza azt is, hogy ha olvastam valaha, miért felejtettem el ivarérett lábatlan gyík koromra), de hát ezt is a javára kell írnom. Mert így pazar kikapcsolódás lehet akár másodszorra is.

Mivel magvas filozófiai kérdések nincsenek benne, ezért volt módom közben elmélkedni a Wodehouse-t és Rejtőt elválasztó/összekötő jellegzetességeken. Mindketten amolyan gyógyító jellegű írók, akiket receptre kéne felírni, ám W. kifejezetten az angol nemzetkarakterológiára játszik rá központi párosával. Itt van egyrészt a Spinozá-t olvasgató, Kiplinget és Shakespeare-t idézgető Jeeves, aki a hiperhűvös komornyik non plus ultrája, némi Sherlock Holmes-beütéssel. És ne feledjük az üdítően nyakatekert elbeszélőt, Bertram Wooster-t se, aki az Etonban végzett szerencsétlen, de elbűvölően butuska úrifiú megtestesítője – nyilván az sem véletlen, hogy W. igen gyakran halakat tartalmazó hasonlatokkal utal rá. (Vö.: „ütődött lepényhal”) Legfőbb humorforrása az, amikor ők túl angolosan viselkednek, vagy épp ellenkezőleg: olyan szituációba keverednek, ami legkevésbé sem illik a modoros brit viszonyok közé. Mindenesetre akár így, akár úgy a dolgok „angolsága” központi motívum. Rejtő ezzel szemben kozmopolita író – imádnivaló semmirekellői nemcsak hogy nem magyarok, de többnyire annyira nemzetköziek, amennyire az csak lehetséges, és úgy ugrálnak Monte Carlo és Fekete-Afrika, a sivatag és egy batáviai kikötői kocsma között, mintha egyáltalán nem lenne hazájuk. Ilyen értelemben talán különös, hogy mi itt értjük Wodehouse-t, de hogy ott értik-e Rejtőt… azt mondjuk nem tudom. Mindenesetre szerencsére nem kell igazságot hirdetni kettejük között – lehet egyszerre is szeretni őket.

14 hozzászólás
>!
Gólyanéni
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

A legjobbkor találkoztunk. A közelmúltban sok komoly, szomorú, valóságában is megdöbbentő könyvet olvastam, hogy felüdülés volt stílust váltani. Nyaralni egyet Bertivel.
Nagyon tetszett a szerző írásmódja. A tartalom könnyedsége ellenére, figyelmes olvasást igényelt; ha átváltottam „felületesre”, ha olvasás közben „elkalandoztam” egyből elillant a varázs: nem értettem az angol humort.
Félve írom (mert már többször tettem magamnak ehhez hasonló, de be nem váltott ígéretet): P.G.Wodehouse fogunk mi még találkozni!

>!
klaratakacs +SP
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Egy kiváló és klasszikus Wodehouse történet. Kiváló a humora, a leírások „Ama falvak egyike volt, amelyekben nemigen kínálkozik más szórakozás, mint végigsétálni a főutcán és megtekinteni a Jubileumi Itatóvályút.”, a szereplők mind kidolgozottak, tökéletesen a helyükön vannak és klasszikus, hiszen benne vannak a szokásos gubancos szerelmi szálak, nagynénik és fogadások és az megunhatatlan Jeeves és Bertie páros.
A cselekmény ismét békésnek látszó angol falucskában játszódik – orvosi előírásra – aztán kiderül, hogy a helyiek versengése minden csak nem békés. A felbukkanó és eltűnő macskák, apák, őrnagyok, csitrik és nagynénik folyamatosan borzolják a kedélyeket, elsősorban Bertiét és kellő agymunkára késztetik Jeeves szürke agysejtjeit.
Humor, Anglia, nekem nem kell több a tökéletes szórakozáshoz.

>!
Anó P
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Jókat derültem a kacagtató histórián, a Wodehouse-nál gyakori provinciális figurákon, a talpraesett inason, nagyszájú nagynénin, tűzrőlpattant lányon, felsült udvarlón, harcias apán és a többieken:)….ja és szeretem a macskákat és a lovakat!
Egyébként pedig…"meghozta már a pasi"?

>!
Mary_J
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Szörnyű….Hogy nekem ez eddig kimaradt az életemből! :)
Azt hiszem lesz mit pótolnom Wodehouse-tól!

3 hozzászólás
>!
mohapapa I
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

No, mit lehet egy Wodehouse könyvről írni? Voltaképpen?
Semmitmondó történtekről ír nagyon kedélyesen, vidáman, olvasmányosan, letehetetlenül.
Voltaképpen mindig ugyanazt a könyvet írja, szinte bármi bármikor felcserélhető, de megunhatatlan. Ebben olyan mint Rejtő vagy Pratchett.
És mindez pozitívum.

>!
Almost_Zed
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Mulatságos, habkönnyű kis történet, rengeteg szellemes hasonlattal, bár Wodehuse olyan sűrűn sütögeti el őket, hogy néha már sok is volt. Az egyik kedvencem: „(…) annyi becsületed van a szemében, mint egy első számú közellenségnek az évi rendőrbálon”.
Valóban, igazi nyári olvasmány, de télen is simán elűzheti a depressziós rosszkedvet.
„Meghozta már a pasi?” Aha, meghozta a pasi a kedvemet többi könyvének elolvasásához is :)

>!
Szédültnapraforgó 
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Ez a történet egy jó erős közepes, a humora miatt. Maga a történet, kissé unalmas volt. A lóverseny, a macskalopás, a sztrájk…untattak. Bertie, Vanessa és Orlo három érdekes fiatal, időnként annyi hülyeséget csináltak és olyan beszólásaik voltak :)
A néni stílusa is „lehengerlő” volt, bár nem jutott neki túl nagy szerep.

>!
Lahara ISP
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Há-há-há! Ez az első könyvem ettől az ürgétől az írótól, de nem az utolsó.

>!
Bogas P
P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő

Szeretem, ha szerencsétlenkednek, de azért halálra nem nevettem magam. Talán, mert túl sok volt az olyan szereplő, aki képtelen végighallgatni a másikat.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– A koktéloknak például befellegzik majd. A jövendőbelim azt állítja, ártanak a májnak. Mellesleg szólva, nem figyelte meg, milyen borzasztó lazává kezd válni minden manapság? Viktória királynő idejében egy lánynak álmában se jutott volna eszébe, hogy férfitársaságban kiejtse a „máj” szót.

124. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

– (…) A dohányzás csak egy szokás. Tolsztoj szerint – folytatta, olyasvalakit említve, akivel még nem találkoztam – ugyanakkora élvezetet szerez az embernek, ha az ujjaival malmozik.
Már a nyelvem hegyén volt, hogy az a Tolsztoj meg van húzatva, de visszanyeltem az epés szavakat. Nem tudhattam ugyanis, nem kebelbarátja-e a fickó, és ez esetben rossz néven vehette volna tőlem, ha kritikával illetem, ha mégoly jogossal is.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
>!
sassenach

– Tiszta arrafelé a levegő?
– Olyannyira, hogy belégzése céljából kirándulóvonatokat indítanak oda.

23. oldal

7 hozzászólás
>!
Kuszma P

– (…) De hiszen sejthettem volna! (…)
– Mit sejthettél volna? – folyamodtam lábjegyzetekért.

57. oldal

>!
zsofigirl

Ez az ilyen-olyan ügy, amely látszólag így és így fest, holott valójában egyáltalán nem így és így áll. Tud követni?

207. oldal

>!
Maya

Orlo szeme, miközben közeledtem hozzá, fakó árnyalatot öltött. Bármi volt is az, ami ezt a mélységes depressziót okozta nála, a megpillantásom bizonyosan nem hozta vissza a napfényt az életébe. Viselkedése olyan volt, mint egy szerdai matiné publikumának bármelyik tagjáé vagy, mondjuk, egy döglött halé egy halaskofa asztalán. Akkor sem élénkült fel, miután átadtam neki az üzenetet. Ahogy ezt megtettem, hosszú csönd állt be, amelyet csupán a gyömbérsör bugyborékolása tört meg, amint lecsusszant a torkán. Végül megszólalt: hangja leginkább egy élő hulláéhoz hasonlított ama horrorfilmek egyikéből, amelyekben a fickó leemeli a fedelet a sírról a romos kápolna alatti kriptában, és kispista legyen a néző, ha a kriptában nyugvó el nem kezd beszélgetni a pasassal.

8 - Kocsmai közjáték

>!
sassenach

-Nem gondoltam volna, hogy Porter ilyen mérvű hogyishívjákot tanúsítson.
-Netán nem „tutyimutyiság” az a szó, amelyet keres, uram?
-Nagyon valószínű, hogy az. Annyi biztos: „tuty”-tyal kezdődik.

87. oldal

>!
Zsálya P

Borsódzott a hátam, ha elgondoltam, hogy mibe keveredtem volna, ha egy árnyalatnyival szívdöglesztőbb vagyok.

Második fejezet, 8. oldal

>!
sassenach

Egyik szemöldöke körülbelül egynyolcad hüvelyknyire felhúzódott, s én tudtam, hogy mélyen fel van kavarva, mert ritkán láttam nála szemöldököt egytizenhatod hüvelyknyinél jobban felhúzódni.

28. oldal

>!
bozs

Az egyik legelső költemény, amelyet hajdan megtanultam – nem tudom,ki írta, valószínűleg Shakespeare – így szólt:
Szeretem én a kiscicát,
Bundája oly meleg:
Ha én békén hagyom,
ő sem bánt engement.

38. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr
Lana Millan: Átkozott Hannah Brown
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Gerald Durrell: Istenek kertje
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója