Az ​ember lehetséges fejlődésének pszichológiája 6 csillagozás

P. D. Ouspensky: Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája

Az a pszichológia, amelyről Ouspensky ezekben a bevezető előadásokban beszél, valamilyen formában évezredeken át létezett, és a modern pszichológiától eltérően abból a szempontból tanulmányozza az embert, hogy mivé válhat. Ha az ember egyszer felismeri, hogy mily kevéssé képes irányítani külső körülményekre és belső ingerekre adott reakcióit, akkor talán kedve támad, hogy megkeresse a kivezető utat ebből a gépies életmódból. Ouspensky leírja, hogyan kell az embereknek egyidejűleg dolgoznia tudásán és létezésén ahhoz, hogy megtalálja a belső egységet, és miért olyan nehéz megszereznie ezt egy „iskola” irányítása nélkül, noha fejlődése saját erőfeszítésein múlik.

>!
Lunarimpex, Budapest, 2003
128 oldal · ISBN: 9639219223

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések


Népszerű idézetek

>!
Daru

Miss R: Az eszmék megmaradnak?
Mr. Ouspensky: Az eszmék nem tudnak repülni. Emberi fejekre van szükségük. (…)

123. oldal

>!
Pűű

Alapgondolatunk az, hogy az ember, ahogyan ismerjük, nem befejezett lény; hogy a természet csak egy bizonyos pontig fejleszti, az után hagyja, hogy saját erőfeszítései és eszközei révén fejlődjön, vagy éljen és meghaljon, úgy ahogy született, vagy elfajuljon és elveszítse a fejlődés képességét.

>!
Pűű

    Megpróbálom elmagyarázni, hogyan vizsgálható a tudatosság. Vegyenek kézbe egy órát, és nézzék a másodpercmutatót, eközben próbáljanak tudatában lenni önmaguknak, és koncentráljanak a gondolatra: „Péter Ouspensky vagyok." „Itt vagyok." Ne gondoljanak semmi másra, egyszerűen kövessék a másodpercmutató mozgását, és legyenek tudatában önmaguknak, a nevüknek, a létezésüknek és a helynek, ahol vannak. Tartsanak távol minden más gondolatot.
    Ha kitartóak, akkor két percig képesek végezni ezt. Ez tudatosságuk határa. És ha rövidesen megismétlik, nehezebbnek találják majd, mint az első alkalommal.
    Ez a kísérlet azt mutatja, hogy természetes állapotában az ember egy dologról (önmagáról) nagy erőfeszítéssel két percig, vagy annál rövidebb ideig képes tudatos maradni.
    A legfontosabb következtetés, amire ez után a kísérlet után helyes gondolkozással juthatnak: az ember nincs tudatában önmagának. Az illúziót, hogy tudatában van önmagának, az emlékezet és a gondolati folyamatok hozzák létre.
    Például valaki színházba megy. Ha ez szokásos, akkor nincs különösebben tudatában annak, hogy ott van, amikor ott van, bár lehet, hogy lát és észrevesz dolgokat, élvezi az előadást, vagy elégedetlen vele, emlékszik rá, emlékszik az emberekre, akikkel találkozott és így tovább.
    Amikor hazamegy, emlékszik, hogy színházban volt, és biztosan azt hiszi, hogy tudatos volt, amíg ott volt. Nem kételkedik tehát saját tudatosságában, és nem fogja fel, hogy az teljes mértékben hiányozhat, miközben ő még mindig ésszerűen cselekszik, gondolkozik és megfigyel.

3 hozzászólás
>!
Pűű

    Bevezetőül el kell mondanom, hogy a történelem során a pszichológia sosem állt oly alacsony szinten, mint jelenleg. Elvesztett minden kapcsolatot eredetével és értelmével, úgyhogy már a fogalmát is nehéz meghatározni: azt, hogy mi
a pszichológia és mit tanulmányoz. Mindez annak ellenére van így, hogy a történelem során sosem volt ennyi pszichológiai írás és elmélet.
    A pszichológiát néha új tudománynak nevezik. Ez tévedés. A pszichológia talán a legősibb tudomány, és leglényegibb vonásait tekintve sajnos elfelejtett tudomány.
    Ahhoz, hogy értsük, miként lehet meghatározni a pszichológiát, fel kell ismerni, hogy a modern időket kivéve sosem szerepelt a saját nevén. Különböző okok miatt mindig vallásos, politikai és morális szempontból ártó vagy felforgató hajlammal gyanúsították, és ezért különféle álruhákat kellett öltenie.

Kapcsolódó szócikkek: pszichológia
1 hozzászólás
>!
Pűű

    Itt szükséges megjegyezni, hogy az összes – akár nyilvánosan, akár rejtve és álruhában létező – pszichológiai rendszer és tan két fő osztályba sorolható.
    Az első: azok a rendszerek, amelyek az embert úgy tanulmányozzák, ahogyan találják, amilyennek feltételezik vagy képzelik. A modern „tudományos" pszichológia, vagy ami ezen a néven ismert, ebbe a csoportba tartozik.
    A második: azok a rendszerek, amelyek nem abból a szempontból tanulmányozzák az embert, hogy mi ő vagy minek tűnik, hanem abból a szempontból, hogy mivé válhat;
vagyis lehetséges fejlődése szempontjából.
    Ezek az utóbbi rendszerek a valóban eredetiek, vagy mindenesetre a legrégibbek, és csak ezek képesek magyarázatot adni a pszichológia elfelejtett eredetére és értelmére.
    Amikor lehetséges fejlődése szempontjából értjük meg az ember tanulmányozásának fontosságát, akkor érteni fogjuk: arra a kérdésre, hogy mi a pszichológia, az első válasz az, hogy a pszichológia az ember lehetséges fejlődése elveinek, törvényeinek és tényeinek tanulmányozása.

>!
Pűű

    Az az igazság, hogy mielőtt az ember megszerezne bármilyen új képességet vagy erőt, amelyet még nem ismer és birtokol, előbb azokat a képességeket és erőket kell megszereznie, amelyeket ugyan nem birtokol még, ám sajátjának tekint, vagyis azt hiszi, hogy ismeri, tudja használni és uralni azokat.
    Ez a hiányzó láncszem, s ez a láncszem a legfontosabb pont.
    A fejlődés útján, ami – mint korábban írtuk – erőfeszítésen és segítségen alapul, az embernek meg kell szereznie azokat a minőségeket, amelyekről azt hiszi, hogy már a birtokában vannak, holott csak ámítja magát.
    Azért, hogy ezt mélyebben megértsük, és hogy megtudjuk, milyen képességeket és erőket szerezhet meg mind egészen újakat és meglepőket, mind azokat, amelyekről azt hiszi, hogy már a birtokában vannak –, abból kell kiindulnunk, amit az ember általában tud önmagáról.
    És itt rögtön egy igen fontos tényhez érkezünk.
     Az ember nem ismeri önmagát.
    Nem ismeri korlátait és lehetőségeit. Még azt sem tudja, hogy mennyire nem ismeri önmagát.

>!
Pűű

    Próbálják megfogalmazni most, mit vettek észre, amikor próbálták megfigyelni önmagukat.
    Három dolgot figyeltek meg. Először, hogy nem emlékeznek magukra; azaz nincs tudomásuk önmagukról abban a pillanatban, amikor megpróbálják megfigyelni önmagukat. Másodszor, hogy nehezítik a megfigyelést az elméjükben szakadatlanul áramló gondolatok, képek, beszélgetésrészletek, érzelem-foszlányok, melyek igen gyakran elvonják figyelmüket a megfigyeléstől. És harmadszor, abban a pillanatban, amikor megkezdik az önmegfigyelést, valami képzelődni kezd önökben, és az önmegfigyelés – ha valóban megpróbálják – állandó harc a képzelődéssel.
    Most ez az önmagán való munka fő kérdése. Ha valaki ráeszmél, hogy a munka minden nehézsége azon múlik, hogy nem képes önmagára emlékezni, akkor már tudja, mit kell tennie.
     Meg kell próbálnia emlékezni önmagára.
    Az embernek ezért meg kell küzdenie a gépies gondolatokkal és a képzelődéssel. Ha valaki lelkiismeretesen és kitartóan végzi ezt, aránylag rövid időn belül látni fogja az eredményeket. Nem szabad viszont azt hinnie, hogy ez könnyű és azonnal elsajátítható.
    Az önemlékezés – ezt így nevezzük – alkalmazását nagyon nehéz megtanulni. Nem alapulhat eredmények elvárásán, különben az ember azonosul erőfeszítéseivel. Annak a ténynek a felismerésére kell alapozni, hogy nem emlékszünk önmagunkra, egyszersmind arra, hogy emlékezhetünk önmagunkra, ha elég kitartóan és helyes módszerrel próbálkozunk.
    Akarattal nem válhatunk tudatossá abban a pillanatban, amikor kívánjuk, mert nincs uralmunk a tudatosság állapotai felett. Viszont képesek vagyunk rövid ideig akarattal emlékezni önmagunkra, mert van bizonyos uralmunk a gondolataink felett. És ha gondolkozásunkat sajátosan felépítve – tehát felismerve, hogy nem emlékszünk önmagunkra, hogy senki sem emlékszik önmagára, és felfogva mindazt, amit ez jelent – elkezdünk emlékezni önmagunkra, akkor ez majd tudatossághoz vezet.
    Emlékezniük kell, hogy megtaláltuk a gyenge pontot a gépiesség falán. Tudjuk tehát, hogy nem emlékszünk önmagunkra, és próbálhatunk emlékezni önmagunkra. Mindeddig az öntanulmányozás volt a feladatunk. Most a tényleges változás szükségességének megértésével megkezdődik a munka.
    A későbbiekben látni fogják, hogy az önemlékezés gyakorlatának az önmegfigyeléssel és a képzelődés elleni harccal összefüggésben nemcsak pszichológiai jelentősége van, hanem megváltoztatja az anyagcsere legfinomabb részleteit is, és bizonyos kémiai, vagy talán mondhatjuk alkímiai hatást gyakorol testünkre. Ma tehát a pszichológiától eljutottunk az alkímiához, vagyis a közönséges elemeket finomabbakká alakító módszerhez.

>!
Pűű

    Egy másik téves elképzelés, ami különösen elterjedt mostanság, hogy a megértés különböző lehet, tehát ugyanazt a dolgot az emberek érthetik különbözőképpen, vagyis jogukban áll különbözőképpen érteni.
    A szisztéma szempontjából ez teljesen téves. A megértés nem lehet különböző. Csak egy megértés lehet, a többi meg nem értés, vagy hiányos megértés.


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Forward: Mérgező szülők
Pál Ferenc: Tükör által világosan
Rudas János: Delfi örökösei
Don Richard Riso – Russ Hudson: Az enneagram bölcsessége
Roy F. Baumeister – John Tierney: Akaraterő
Rüdiger Dahlke: Az agresszió mint esély
Gary Chapman: Egymásra hangolva
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Henry Cloud: Isten titkai
Pierre Franckh: Kívánjunk sikeresen!