Takard ​el az arcát! 9 csillagozás

Bosszantóan gyermeteg volt. Mintha egy animációs filmet láttam volna, ahol a rajzokat óvodás gyerekek készítették, a szöveget meg tudálékos alsó tagozatosok írták volna, akik láttak már néhány AC regényből készült filmet.
Fontoskodó, időhúzó, logikátlan, felszínes volt. Nem vártam katarzist egy krimi elolvasásától, de ez az a fajta könyv, amit teljesen fölösleges volt elolvasni.

Klasszikus, angol, krimi. Ezzel a három szóval jellemezhető mű, mely kissé porosnak hat, hiszen a szereplők viszonyulásaiból kell a felügyelőnek összerakni, hogy mi is történt Sallyvel a szobalánnyal. Apró történések, mindenki gyanús, a környezet pedig egy kissé már romosodó, elhanyagolt udvarház. Tényleg nem pörgős történet, nekem mégis fenntartotta az érdeklődésem.
Több tippem is volt a gyilkosra, hiszen mindenkinek van indítéka és lehetősége is, a vége mégis meglepett, főleg az, hogy Sally spoiler

A fülszöveg A.C. hagyományának szellemére utal, ami teljes mértékben megállja a helyét; vidéki kúria, egy zárt közösség, ahol viszont szinte mindenki gyanús.
Mégis némi eltérés azért egyértelműen érzékelhető nemcsak abból, hogy itt felvesznek alkalmazottnak egy leányanyát (ami egy Christie-regényben inkább kiközösítést, megvetést eredményezne), de az olyan kifejezések is, amikkel a krimi királynőjének egyik könyvében sem találkoztam (hi-fi berendezés, televízió, forgalmi lámpa). Arról nem beszélve, hogy némelyiktől – erkölcstelennek számító voltuk okán – Christie szereplőinek kiugrott volna a szemük a helyéről a megbotránkozástól (pl.: nimfomániás, szeretkezés, $@!% rib.anc).
Az írás egyébként jó, a stílus és a történések is teljesen kielégítik egy hagyományos, patinás krimire vágyó olvasó igényeit. A közepe kicsit ugyan leül, de legalább a vége nincs elkapkodva: szépen, rendesen, mondhatni becsülettel le van zárva és még a szereplők utóéletébe is kapunk egy kis betekintést.

A három csillag nem rossz…
Nincs szerencsém, vagy a jó főfelügyelővel, vagy csak a klasszikus krimire nem vagyok már vevő, de bizony én ezt elég sokszor untam. No meg…https://hajokoffer.blog.hu/2019/09/16/ahogy_a_dalgliesh…

Nagyon jó kis hangulata van a regénynek. Érezhető rajta a hatvanas évek krimijeinek bája, tematikája. Első könyvem volt a szerzőtől, engem megnyert a stílusával, bár néha kicsit lassúnak éreztem, mégis a regény hangulata, a helyszín leírása, a szereplők megalkotása, mind arra sarkallt, hogy olvassam tovább. P. D. James jól kelt feszültséget, amit a végéig sikerül fenntartania. Érdekes karaktereket vonultat fel a regényben, többek között elsőként találkozunk a főfelügyelővel, aki aztán több regényének is főszereplőjévé vált. A vacsora vendégei és a házigazdák különböző okokból ugyan, de apránként mind gyanússá válnak. Ám a kirakós darabkái a felügyelő éles eszének és különös gondolkodásmódjának eredményéül szép kis egésszé állnak össze a végére.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2018/09/01/ket_csavaros_klas…

Egyszerű kis történet, semmi extra. Viszont végig fennmaradt az érdeklődésem. Tetszik a nyomozó karaktere. Vannak meglepetések benne, ami érdekessé teszi. ;)