Nem ​nőnek való 84% 67 csillagozás

Cordeliát mindig gyerekkorának könyvtárosára emlékeztette Mavis. Az mindig a pult alá dugta az új könyveket, nehogy kikölcsönözze és bepiszkítsa őket valaki.

20. oldal (Európa, 1981)

A kopott sírfeliratok miatt az ember nem leli örömét a temetőben. Én szeretek sírfeliratokat olvasni. Érdekel, ki volt, mikor halt meg, meddig élt a felesége, miután eltemette a férjét. Az ember elgondolkozhat rajta, hogy bírták az életet, és szenvedtek-e a magánytól? Mivégre sírkőt állítani, ha a felirat nem jól olvasható rajta.

155. oldal (Európa, 1981)

Amikor egy épületet vizsgálsz át, végezd úgy, mintha falusi templomot tanulmányoznál! Először is járd körül. Figyeld meg a színteret kívülről-belülről; aztán vond le a tanulságokat. Azon gondolkodj el, amit csakugyan láttál, nem pedig azon, amit elvárásaid szerint látnod kellett volna, sem azon, amit látni reméltél! Csak az számít, amit valóban láttál.

69–70. oldal (Európa, 1981)

– Csodálom, hogy szóba tudsz állni azzal a nagyképű fasisztával.
A gúnyos hang Cordeliában egyszerre emlékezetének több húrját pendítette meg. Megmakacsolta magát.
– Nem érdeklődtem Sir Ronald politikai nézetei felől.
Hugó felkacagott:
– Davie nem is arra célzott. Azért fasisztázta le, mert szerinte tarthatatlan nézeteket képvisel. Például, hogy mégsem születik minden ember egyenlőnek, hogy az általános választójog nem teszi szükségképpen boldogabbá az emberiséget, hogy a baloldali zsarnoki uralmak nem sokkal liberálisabbak a jobboldali zsarnoki uralmaknál, és ha feketék gyilkolnak feketéket, alig jelent számottevő javulást azzal szemben, amikor fehérek gyilkolnak feketéket, különösen, ha az áldozatok szempontjából mérlegeljük a helyzetet, meg hogy a kapitalizmus nem feltétlenül felelős mindama bűnért, ami megkísérti a gyarló embert a kábítószerfogyasztástól kezdve egészen a bárdolatlan, hibás beszédig. Nem állítom, hogy Ronald Callender valamennyi felsorolt nézetet vallja, vagy ezek közül akár egyet is, de Davie-nek ez a véleménye róla.

100. oldal (Európa, 1981)

Mindössze két magyarázata lehet egy öngyilkosságnak: vagy valami elől, vagy valamibe menekül az illető. Az első eset érthető. Ha valakit elviselhetetlen fájdalom gyötör, kétségbeesés, testi vagy lelki gyötrelem, és gyógyulás vagy kiút emberi számítás szerint nem remélhető, akkor ésszerű a megsemmisülésbe menekülni. De semmiképp sem ésszerű öngyilkosságot elkövetni a jobblét reményében, netán azért, hogy tapasztalataink körét a halál élményével is bővítsük. A halált megismerni lehetetlenség. A haldoklást is. Meg lehet ismerni a halálra való készülődést, de értelme annak sincs, hisz a szerzett ismeretek a továbbiakban nem hasznosíthatók. Ha a halál után valamilyen formában van lét, majd idejekorán megtudjuk. Ha meg nincs, akkor nem leszünk, módunk sem lesz panaszkodni, hogy becsaptak bennünket. Aki hisz a túlvilági életben, nagyon jól teszi. Legalább nem éri végső kiábrándulás.

113–114. oldal (Európa, 1981)

– Mi értelme szebbé tenni a világot, ha az emberek, akik élnek benne, nem képesek a szeretetre?
Ezzel sikerült dühre ingerelnie vitapartnerét.
– Szeretet! A szókincs legjobban elkoptatott szava! Van ennek értelme egyáltalán azon a szentimentális tölteten kívül, amit maga ad neki? Mit ért azon, hogy szeretet? Hogy az embereknek meg kell tanulniuk méltányosan, a mások érdekének tiszteletben tartásával együtt élni? Ezt követeli a törvény. A legfőbb jót a legnagyobb tömegnek? Ezt diktálja a józan ész, de ezen túl már minden filozofálás csak metafizikus absztrakció. Vagy talán a keresztény értelmezésére gondol a szónak, szeretet egyenlő caritas? Akkor azt ajánlom, Miss Gray, olvassa a történelmet. Majd meglátja, micsoda borzalmakat, erőszakot, gyűlöletet, elnyomást hozott a szeretet vallása az emberiségre. Vagy inkább kedvére való egy nőiesebb, egyénibb megfogalmazás: a szeretet a másik ember szenvedélyes elfogadása? Csakhogy a teljes odaadás, a teljes elkötelezettség mindig féltékenységhez és rabszolgasághoz vezet. A szeretet sokkal rombolóbb, mint a gyűlölet. Ha mindenáron neki akarja szentelni valaminek az életét, akkor szentelje egy eszménynek.
– Én szeretetről beszéltem. Ahogy a szülő szereti a gyermekét.
– Az csak rossz mindkettőjüknek. De ha valaki nem szereti a gyermekét, nincs hatalom a földön, mely őt erre kényszeríteni képes. És csak a szeretet kötelez, a hiánya felment minden kötelezettség alól.

221–222. oldal (Európa, 1981)

A halál jelen van már a születésünknél, és bölcsőnk is a sírgödörben ring.

247. oldal (Európa, 1981)

Hit nélkül hogyan lehetett volna elgondolni, hogyan lehetett volna megépíteni ezt a remek templombelsőt?

84. oldal (Európa, 1981)

A nyomozáshoz türelem és kitartás kell, majdhogynem csökönyösség.

174. oldal (Európa, 1981)

Lassan, tapogatózva kúsztunk le a kanyargó üregen, míg az égbolthoz hasonló határtalan mélység nyílt meg alattunk. Fagyökerekbe kapaszkodva függtünk a mélység fölött, de én megszólaltam: – Ha úgy tetszik, belevetjük magunkat az űrbe és meglátjuk, működik-e itt is a gondviselés.

43. oldal (Európa, 1981) · William Blake