A ​halál jár Pemberley-ben 96 csillagozás

P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Az ​irodalmi géniuszok ritka találkozása: P. D. James, régóta korunk egyik legcsodáltabb krimiírója ezúttal Jane Austen közkedvelt regénye, a Büszkeség és balítélet szereplőit vonja be egy gyilkosságról és érzelmi zűrzavarokról szóló történetbe.
1803-at írunk, hat év telt el azóta, hogy Elizabeth és Darcy megkezdték közös életüket Darcy pompás birtokán, Pemberley-ben, és békés, rendezett világuk csaknem támadhatatlannak tűnik. Elizabeth remekül megállja a helyét a főúri kastély úrnőjeként. Két szép kisfiuk született, Fitzwilliam és Charles. Elizabeth nővére, Jane és a férje, Bingley a közelükben élnek; az édesapja sűrűn ellátogat hozzájuk; derűlátó beszélgetések folyik Darcy húgának, Georgianának a házassági kilátásairól. És zajlanak a mindenki által várva várt évenkénti őszi báljuk előkészületei.
Azután a bál előestéjén darabokra törik ez a nemesi idill. Egy vadul billegő cséza száguld fel a kastély kocsifelhajtóján, benne Lydia, Elizabeth kegyvesztett húga, akit… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
XXI. Század, Budapest, 2012
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155247026 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

George Wickham


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
tonks 
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Hát, innye, ezt aztán benéztem.
Gyorsan leszögezem, hogy ha nem láttam volna a könyvből készült BBC minisorozatot, akkor több lenne a csillag, de hát így jártam.

Többször kifejtettem már véleményemet a Jane Austen folytatásokkal kapcsolatban (például itt is: http://moly.hu/ertekelesek/1468481), így most nem lovalnám újra bele magam, a lényeg, hogy kritikus vagyok és nem kajálok be mindent, amit elém vetnek.

P. D. James-nek is a stílusával voltak a gondjaim: minden fejezetet vontatottnak éreztem, a szereplők furcsák, bábszerűek. A történetet a fent említett sorozat miatt már ismertem, így nem lepett meg semmi, ami újfent nem javított a vontatottságon. Pedig az ötlet annyira jó, az újonnan behozott szereplők is jók (Alveston-t szeretjük!), a kivitelezés viszont kritikán aluli.

Jane Austen imádatom folytán nem tudom megállni, hogy ne kerítsek sort az Austen folytatásokra, de istenem, ez lassan vmi mazochista dologgá kezd átalakulni… Ellenpéldák persze vannak, az Austenland és a Longbourn árnyékában bátran ajánlott!

17 hozzászólás
>!
smetalin
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Nem mondanám, hogy végig izgultam a könyvet olvasás közben, persze nem is ez volt a célja az írónak! Nekem kicsit lassú volt, túl sokat időzött a kor szellemével, leírásával, a társadalmi viszonyokkal, illendőséggel. ( na akkor ezt itt kiveséztem) Nincs összehasonlítási alapom, hisz nem olvastam Büszkeség és balítéletet. de az biztos, hogy jó sok szereplő van benne, hisz a könyv eleje nem szól másról, mint az ő bemutatásukról, ki kivel, miért és hogyan, annyi név, hogy megjegyezni sem tudtam ki kicsoda!
Na azért letisztult ez, és már tudtam követni az eseményeket, persze nem volt sok, de tartogatott meglepetést a könyv! Összességében egy erős hármas!

7 hozzászólás
>!
zsorzsi
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

A Jane Austen regényeit kedvelők számára igazi csemege ez a könyv. Mert mind stílusában, mind az eredeti regényben szereplők életének továbbgondolásában jól illeszkedik az írónő művéhez. Sőt az egészet még külön feldobja, hogy a központi cselekmény egy bűnügy. A finom alattomban intrikázó úri társaság ezúttal egy durva gyilkossággal szembesül.

P.D. James jól keveri szálakat és bizonyosságot tesz arról, hogy Jane Austen világának alapos ismerője. Mert még a bűnügy jellege is valahogy olyan, hogy jól passzol ebbe a világba. Ráadásul az író egyéb Austen regények szereplőinek sorsáról is tesz említést és némelyiket kapcsolja is a cselekményekhez.

Ami külön figyelemre méltó az, hogy a szerző elég pontos képet fest róla, hogy milyen is volt a korabeli igazságszolgáltatás. Végig nagy érdeklődéssel olvastam a tárgyalás menetét.

A negatívumokról mindössze annyit, hogy ha az ember elolvasott már életében néhány könyvet, előbb-utóbb eljut arra a pontra, amikor már olyan dolgokat is észrevesz vagy olyan dolgokon is elkezd problémázni, hogy ha az adott regény szerkezete kicsit másabb lenne, sokkal élvezetesebb olvasmány válhatott volna belőle. Nos, érzésem szerint itt akad olyan jelenet mely, ha helyileg máshová került volna, elkerülhető lett volna, hogy unalmas legyen. Például az olvasónak a bizonyosság tudatában, miután már tisztában van a tényekkel, kell végigolvasnia a házban maradottak találgatásait az erdőben történtekről. Mind e mellett az író többször keveredik ismétlésbe is, mint szükséges lenne.

De összességében véve ez a könyv, egy hangulatában nagyon eltalált, friss, újszerű folytatása a Büszkeség és balítéletnek

Köszönöm @Agatha, hogy olvashattam!

1 hozzászólás
>!
FreeAngel 
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Ahhoz képest, hogy 70%-on áll az értékelése, elég jó volt. Kellemes volt visszatérni Pemberley-be, még ha ezzel együtt egy bűntény kellős közepébe csöppentem is. Mint ismert, nem áll távol tőlem az ilyen helyzet, úgyhogy kifejezetten élveztem a nyomozást. @hcs23, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ajánljam eme könyvet, mint egy 1803-ban játszódó bűntény és főleg ítélethozatalig (sőt tovább is) jutó bűnügyi eljárás lefolytatásának krónikáját. :P ;)
Amennyire sikerült megkedvelnem Elizabeth-t a Büszkeség és balítéletben nagy nehezen, itt legalább akkorát csalódtam benne a 67. oldalon. Teljesen félrevezetve érzem magam, én ugyanis abban a hitben voltam, hogy szerelmi házasságot kötött Darcyval, ami egyébként az egész regényben érezhető is, de akkor meg mi ez a gondolatsor?!?! „És vajon ő maga feleségül ment volna Darcyhoz, ha a férfi egy nincstelen segédlelkész vagy egy nyomorgó ügyvéd? Nehéz volt Mr. Fitzwilliam Darcyt bármelyikként elképzelni, de a tisztesség választ követelt. Elizabeth tudta magáról, hogy nem a szegénység siralmas találékonyságaira termett.”
Miss de Brough sorsát spoiler sajnáltam nagyon, az viszont nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az írónő Austen egy másik regényéből (Emma) megismert szereplőket is belevont a történetébe. Lydia Bennett már a Büszkeség és balítéletben való megjelenésétől kezdve irritált a viselkedésével, de itt konkrétan megrángattam volna legszívesebben, a vége felé meg kapott volna három szép csattanóst… brrr….
Na de minden jó, ha a vége jó, és ennek jó a vége. Ahogyan a rejtély, úgy a problémák, még a mocskos emberi gyarlóságból adódóak is, megoldódtak, a … khm.. nemkívánatos elemek jó messzire távoztak, a többiek pedig éltek boldogan, amíg meg nem haltak…. vagy elő nem rángatták őket más kiegészítő kötetekben… :P

2 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Korábban még nem olvastam úgynevezett Jane Austen-folytatásokat, ezért nem tudom, milyen a többi ilyen jellegű könyv. A halál jár Pemberley-ben viszont igen szerencsés választásnak bizonyult (@Uzsonna ajánlásának köszönhetően).
P. D. James kitűnően ismeri Jane Austen életművét. A Büszkeség és balítélet történetét folytatja tovább, megtartva az abban szereplők nagy részét, sőt más Jane Austen-regények hősei is megjelennek egy-két villanás erejéig (például Emma és barátnője Harriet). Az újként alkotott James-karakter, Henry Alvestoné nagyszerűen illik az eredeti Austen-figurák közé.
James saját története ötletes, a szereplők jellemének palettája harmonikusan bővül. Tetszett az is, hogy az írónő nem statikusnak ábrázolja hősei tulajdonságait: például Fritzwilliam ezredes személyisége az idők folyamán számos vonatkozásban változott.
A szerző előadásmódja is többnyire megfelelően illeszkedik az eredetihez. Szinte hasonlóan kellemes élményt nyújtott az olvasása, mint a Büszkeség és balítélet-nek.
A történet befejezésétől egy kicsit többet vártam volna, nagyobb merészséget az írónőtől.

>!
XXI. Század, Budapest, 2012
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155247026 · Fordította: Simonyi Ágnes
1 hozzászólás
>!
Amapola P
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Egy tisztességgel megírt krimi, amelyben szegény Mr. és Mrs. Darcy nem találják a helyüket. spoiler

>!
Agatha
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Tökéletes kíséret volt a könyv a Miskolc-Budapest-Miskolc vonatúton, épp kitartott. :)
Nekem határozottan tetszett.
Mivel Jane Austentól újabb műveket már nem olvashatunk, az ilyen típusú történetek próbálhatják meg kitölteni az űrt (legalábbis nálam), és szerintem itt ez elég jól sikerült.
Érződik a könyvön, hogy mind az író, mind a fordító sokat olvasott már Jane Austen-tól, képesek voltak abban a hangulatban alkotni/fordítani, amit Jane-ben annyira lehet szeretni, a szereplők tényleg így viselkedtek volna, tényleg így gondolkodtak volna – igaz, az a finom kis szarkazmus, gúnyosság nem igazán volt jelent. Ami viszont pluszt jelentett, az az, hogy P.D. James tett utalásokat a Büszkeség és balítéletben történtekre, picit másként értelmezve, vagy inkább megvilágítva annak egyes eseményeit (bocsánat, ez így elég homályos, de nem akarok konkrét példát írni arra, mire gondolok).

>!
Gabye
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Nagyon szeretem J.A-t és szinte mindenre előbb utóbb rávetem magam, amit hozzá hasonlítanak, vagy kapcsolnak. Így került sorra ez a könyv is és sajnos nem hozta az elvárt szórakozást. Hosszúnak, túlírtnak éreztem, sokszoros ismétlésekkel. Hiányoztak az Austennál megszokott pörgős párbeszédek és fanyar humor. A kor stimmelt, a helyszínek és a szereplők is, de ennyi. Nekem ennél több kellett volna.

>!
meseanyu MP
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Hangulatában, stílusában hozza az austeni világot, és bár a végén kívül nem éreztem izgalmat, sőt néha kifejezetten vontatott volt, azért nem volt rossz olvasmány.

>!
latinta SP
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

P. D. Jane James Austen, köszönöm. A visszavarázslás az írónő világába: működött!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fiammetta P

A tiszteletes annak kijelentésével kezdte, hogy nem talál szavakat, amelyek kifejezhetnék megdöbbenését és irtózatát, a továbbiakban azonban mégis talált szép számmal, melyek közül némelyik helyénvaló volt, de segítőnek egyik sem bizonyult.

196. oldal (Negyedik könyv: Halottszemle)

>!
FreeAngel 

Az volt az orvos alapvető filozófiája, hogy az emberi testnek megvan a természetes hajlama az öngyógyításra, hacsak a betegek és az orvosok nem ármánykodnak, hogy beleavatkozzanak ezekbe az üdvös folyamatokba, de azért – mivel felismerte, hogy az emberi természet pirulákat és főzeteket igényel – saját maga által készített orvosságokat is alkalmazott, amelyekben a páciensei teljes mértékben megbíztak.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyógyhatású szer · gyógyítás · orvos · orvosság · orvostudomány
>!
Sozora

Elizabeth sosem volt népszerű, mi több, az élesebb szemű merytoni hölgyek alkalmanként gyanították, hogy Lizzie kisasszony magában kineveti őket. Szarkazmussal is vádolták, bár volt némi bizonytalanság bennük a szó jelentését illetően. Annyit azért tudtak, hogy egy nőnél olyan nemkívánatos tulajdonság, amelytől az úriemberek fölöttébb idegenkednek.

18. oldal Prológus/ A longbourni Bennet család

>!
Amapola P

Miféle bosszúság háborgatja most az egyházközséget? Orvvadászat, lázítás, tömeges felkelés? Netán partra szállt Boney, vagy ismét rajtaütöttek Mrs. Phillimore baromfiállományán?

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Napóleon
1 hozzászólás
>!
FreeAngel 

…ritkán sül el jól, ha két nő tartózkodik egy konyhában.

331. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Wickham
>!
Gitta_Bry

Beléptünk a XIX. századba; nem szükséges Mrs. Wollstonecraft hívévé szegődnünk, hogy úgy véljük, a nőktől nem kellene megtagadnunk, hogy hallathassák a hangjukat az őket érintő ügyekben. Néhány évszázada már elfogadjuk, hogy egy nőnek van lelke. Nem lenne itt az ideje azt elfogadnunk, hogy esze is van?

163. oldal

>!
Zseraldina

Múlt héten láttam róla egy képet az egyik könyvünkben. Úgy fest, mint egy gránitból épült erőd, amelynek úgyszolván a falain törnek meg az Északi-tenger hullámai.

54. oldal

>!
Tünde_

– Kétlem, hogy a báli meghívás hiánya sok betekintést nyújthat valakinek az alaptermészetébe – jelentette ki a bíró.

277. oldal

>!
Keikorca P

Sosem olyan nehéz gratulálni egy barátnak a szerencséjéhez, mint amikor az a szerencse érdemtelennek tűnik.

199. oldal

>!
takiko

A többségük otthon tartózkodott, és azok, akik még egy viharos éjszakán sem tudják megállni, hogy kimerészkedjenek megerősíteni magukat a helyi kocsmában, a kelleténél is több tanút tudtak állítani, akik közül némelyik józan is volt, amikor kihallgatták, miáltal megbízhatónak tekinthető.

230. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Terry Pratchett: Maszkabál
Joss Stirling: Storm és Stone
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kísértetház
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a feddhetetlen feleség
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halálos tánc
Robert Galbraith: Kakukkszó
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kívánatos káplán
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tünékeny tündérek