„Annyira, de annyira vártam már ezt a könyvet, mert az írónő a külön csoportjában csöpögtetett nekünk apró jeleneteket és információ morzsákat, amelyekre mohón kaptunk mi, fanatikus rajongók, és alig vártuk, hogy a kezünk közé kaparintsuk a hírhedt, jóképű hokijátékosunk történetét. És olyan boldog vagyok, hogy az írónő elbírt ezzel a témával, amiért ilyen jól megugrotta a lécet. Büszke vagyok rá, amiért rengeteget fejlődött mind írásmódban, mind a történetvezetésben és a karakterek megalkotásában. Alig várom a következő könyvét!
A könyv elején picit megijedtem, mert amilyen szépen leírta az írónő a sportot, annyira gyerekesnek tűntek a szereplők. De mivel még itt gimisek voltak, megértettem néhány kirohanásukat, és örültem, hogy egy idő után ugrunk az időben több, mint tíz évet. Itt már mintha megtaláltuk volna az egyensúlyt, komolyodtak a szereplők, és már nem aggódtam, hanem élveztem a sorokat.
A könyv végére rendesen a szívembe zártam az összes szereplőt, na meg persze Daisy-t is :)
Eleinte Mark-ot igazán megvertem volna, aztán egy megnyilvánulása után megértettem őt is, és elkezdtem megszeretni.
Tiffany-t imádtam, Mel-re néha igazán ráfért volna egy-két atyai helyrerázás, de tudom, mennyi fájdalmat kellett átélnie, mire eljutott idáig.
Zack… néha tényleg egy seggfej tudott lenni, de bevallom, nagyon megszerettem ezt a piszok frátert. :)
Őszintén utálni akartam Tim-et…de tényleg, viszont nem tudtam. Annyira sajnálom őt, és annyira megölelgetném, és remélem, hogy még néhány részletet megtudunk majd róla.
A történet az elejétől a végéig teljesen magához láncolt. Letehetetlen volt, mert egy nagyon aranyos szerelmi történetet kaptam, barátokkal, családdal, egy kis drámával és tanulsággal. Voltak olyan jelenetek, amikért odáig voltam, és nagyon jól megírt erotikus részeket is kaphattunk. :) ”
Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/01/p-c-harris-uj…