A ​Préda (Éjszaka Háza 5.) 78% 234 csillagozás

Maga a történet szerintem jól alakul. Örülök, hogy Stevie Rae spoiler. Az egyelten, ami zavar az egész történetben Erik – Heath – Stark szerepe. Most muszáj volt ezt? Én Eriket szeretném, ha lehet. Aphrodité-t kezdem egyre jobban megkedvelni, tetszik, ahogy Dáriusz-szal viselkedik.

Egészen jó volt, sok-sok izgalmas dolog történt, szóval a cselekmény rendben van, de a szerelmi szállal nagyon nem vagyok kibékülve. Erik egy idióta, jó eddig se csíptem, de most aztán? Heath-ból túl kevés volt, ami volt az is inkább szánalmas. Stark és Kalona (régi munkahelyemen kolonnák voltak, egyszerűen nem bírok elvonatkoztatni az ipari desztillálóktól amikor meglátom a nevét:)) esetében a szerelmi szál egyszerűen borzalmas, nem is tudom hogy melyiket utálom jobban.
4 pontot azért kap, mert tényleg jó a cselekmény, nem unalmas, szeretem olvasni, és szerencsére inkább elnyomja Zoey a szerelmi életével kapcsolatos részleteket annyi minden történik körülötte. Miért nem lehet legalább még egy olyan normális férfi mint Dáriusz? Ő és Aphrodité a kedvenceim.

….és a történet folytatódik! Hihetetlen, hogy csak 2-3 nap eseményeiről szól a könyv, mégis annyi izgalom van benne, ami szerintem egy hónapra is elegendő lenne! :)
A könyv hozza az előzőekhez méltó színvonalat. Ismét van egy csomó dolog amin gondolkodni lehet, de Zoey és csapata természetesen mindent megoldanak :)
Stark nagy kedvenccé nőtte ki magát, remélem a továbbiakban is sokat találkozhatunk vele!
Most azonnal ide a következő részt!!!

Határozottan lelassult a tempó, én is lassan haladtam az olvasással. Jön egy új gonosz, ami egy kis színt hozott, és tovább alakul Stevie Rae és Stark sorsa, Damien, Jack, Erin és Shaune (az ikrek), Aphrodite továbbra is ott van. A pasi szál viszont túl bonyolult lesz megint, újra három között örlődik Zoey, pedig azt hittem Loren halálával legalább kettőre csökken a létszám, de nem! :-( Rég volt, hogy ennyire ne szorítottam volna egy szerelmi szálnak egy regényben, de itt leginkább abban bízok, hogy minden pasi meghal, és végre nem kell róluk olvasnom :-P
A végkifejletre elfáradtam, az utolsó húsz oldalt is halogattam (azt várná az ember, hogy alig bírom letenni a végét, de inkább alig bírtam kézbe venni), gyors és gagyi a befejezés, elmarad a katarzis, mintha nem is a könyv végére érnék, csak egy fejezetet váltanék.

Csak én nem érzem normálisnak a könyv felosztását?
200 oldalon keresztül gondolkodnak azon, hogyan kell megoldani az adott helyzetet, de soha nem jutnak semmire. Aztán 2 oldal alatt hirtelen megvilágosul minden..rájön Zoey, hogy mit kell tenni, a következő 2 oldalban meg is valósítják és hopp már vége is a könyvnek..a maradék 100 valamennyi oldalon pedig azon tanakodunk, hogy vajon Zoey-nak vajon melyik fiút kéne választania a(z ismét) 3-ra növekedett vámpír/vámpírjelölt/ember közül.
Ja nem..van ott egy plusz felünk is..hiszen ott van még Kalona is. Kifelejtettem valakit? Na..majd kiderül a következő részben.
Egyébként nem olyan rossz, de ez a rész nem lett a kedvencem.

Az Éjszaka Háza sorozat 5. könyve ez. Ez az egyik kedvenc vámpírsorozatom. Nem csak amiatt, hogy minden könyv bővelkedik a váratlan fordulatoktól, szinte áthidalhatatlan nehézségektől, a Jó és a Gonosz állandó harcától; de azért is, mert azzal, hogy egyes szám első személyben olvashatjuk a főszereplő Zoey szájából a történteket (kivéve, ha más szereplőkről szól a fejezet), ezáltal közvetlen élményt kapunk, olyan empátiával veti bele magát az olvasó a történetbe, mintha ő maga is ott élne benne, ő küzdene, neki kellene törnie a fejét a megoldásokon – egyszóval közvetlenül, egyenesen kapjuk a dózist. Ehhez véleményem szerint az is hozzájárul, hogy annyira passzolnak és annyira élethűek a fiatal csapat megnyilvánulásai: megfelelő stílus, szleng, jellegzetességek, lazaság, természetesség, hozzájuk illő szófordulatok, mimikák és gesztusok találó leírásai – melyek abszolút normális (értve itt: nem vámpír) mai fiatal csoportokban is ugyanígy történnének, ugyanilyenek lennének.
Egyfajta könnyed, lezser humor lengi át ezeket a könyveket, s az izgalom, a várakozás egy percre sem hagyja nyugton az olvasót, alig képes letenni ezeket a könyveket. Én nem érzek bennük lanyhulást vagy akár csak fejezetnyi hullámvölgyet – ritka nagy pozitívum, hogy végig egyenletesen vagy egyre inkább fogva tudja tartani az embert.

Az az igazság, hogy kezdem már unni ezt az állandó pasi mizériát Zoey részéről. Olyan érzésem van már tőle, mint amikor az Anita Blake sorozatot olvastam, csak itt annyi a különbség, hogy Zoey még nem fekszik össze mindenkivel.
A sztori attól függetlenül még mindig tetszik, és igen Aphrodite még mindig nagy kedvencem.

Na jó, most már tényleg nagyon unom Zoey pasi-mizériáját… Stark egész jófej, Heath-t mindig bírtam, Aphrodité is the best. Dehogy 300 oldal csupán 2 nap eseményét ölelje fel? Kiborító… Haladjunk már! :D

Már egész jól sikerült ez a rész, de annyira belefáradtam, hogy egy év kellett, míg a polcomon álló két újabb részét elolvassam. Sajnos nekem ez a kötet így is csak átívelő szálként funkcionált, néha felbosszantott, néha pedig nagyon élveztem. Milyen ambivallens kötet.

Ebben a részben több szerep jutott a többi szereplőnek, többet megtudhattunk róluk. Továbbra se történ változás Zoey és a pasijai ügyében, még mindig több sráccal kavar és nem tudja, hogy mit csináljon velük.