Én, ​Ozzy 147 csillagozás

Ozzy Osbourne: Én, Ozzy Ozzy Osbourne: Én, Ozzy Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

„Kérdezgetik ​tőlem az emberek, hogyan lehet az, hogy még mindig élek, és én nem tudok mit mondani. Ha gyerekkoromban odaállít valaki egy fal mellé a többi utcabéli kölyökkel együtt, és megkérdezi, hogy ki él majd még 2009-ben is, kinek lesz öt gyereke és négy unokája, meg háza Buckinghamshire-ben és Kaliforniában, nem tettem volna egy kibaszott fityinget sem magamra. De itt vagyok, és készen állok, hogy most először a saját szavaimmal mondjam el a történetemet.
Életem minden egyes napja esemény volt. Harminc éven át halálos dózisokban nyomtam a piát és a drogokat. Túléltem egy repülőszerencsétlenséget, öngyilkos túladagolásokat, nemi úton terjedő betegségeket. Vádoltak gyilkossági kísérlettel. Aztán majdnem meghaltam, amikor a kvadomon ülve öttel belehajtottam egy gödörbe a kertemben.
Egy csomó minden nem lesz szép ebben a sztoriban. Mindig is vonzott a sötét oldal, és csináltam néhány csúnya dolgot. De nem én vagyok az ördög. Én csak John Osbourne vagyok: egy… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Trubadúr, 2019
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792314
>!
Cartaphilus, Kistarcsa, 2010
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661421 · Fordította: Bus András, Fencsik Tamás

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Ozzy Osbourne · Lemmy Kilmister · Tony Iommi · Black Sabbath · David Tangye · okkultista

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 32

Most olvassa 8

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Katotoka>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Hát, azt hiszem azt tudom mondani: Kimerültem.
Kimerültem, miközben egy hét alatt, elég lassan haladva kiolvastam ezt a könyvet. Akármennyire vicces, akármennyire van tele „ba*ki” momentumokkal, lendületes, és közvetlen, de be kell vallani, valahol borzalmas az, amit olvasol.
A könyv szürreális élmény volt számomra abból a szempontból, hogy az egész olyan volt, mintha a szobámban Ozzy ott ülne a fotelemben, rágyújtana egy cigire, és elkezdene mesélni. Egyszerűen besétált, leült ez a fura, őrült ember a szobámba, rágyújtott, és mesélni kezdett.
És mesélt. És hatásosan tette. Rengeteg gondolatom volt a könyvről mindamellett, hogy remekül szórakoztam. Ez egy élettörténet. Nagyon szeretem az életrajzi könyveket, főként azokat, amiket az ír, akinek a történetét mesélik. Annyiszor álltam meg, dörzsöltem meg az arcom hitetlenül röhögve, hogy; Francba, ez hülyeség! Ilyen nem történhet meg!
De, de megtörtént.
És igen: Hogy élhet még ez az ember?
Néha már én kiabáltam volna Sharon mellett, hogy valaki vigye elvonóra ezt az elmebeteget!
De nem használt az sem, úgyhogy mindegy is.
És őszintén, akármiylen életet is élt, akármennyire éreztem a feelinget néha hogy úh, de kegyetlen ez spoiler , én nagyon megkedveltem Ozzy-t. Ő egy különleges ember, és tényleg az. Olyan dolgokat csinált, úgy élt, hogyha annak a fele is igaz, márpedig valószínű majdnem minden igaz, akkor más ennyit három élet alatt nem él meg. Persze, senkinek nem tanácsolnám, hogy próbálja meg utánacsinálni. Valószínű, ő nem élné túl.
Őszinte leszek a spoiler részeknél még én is elmorzsoltam néhány könnyveppet. Lehet szentimentálisnak hívni, de ez van. Az jól körülfogta, milyen furcsa is ez az egész, amit ő az életének nevezett. Nem tudom leírni. Egyszreűen imádtam olvasni, imádtam, hogy ott ült a fotelben és mesélt.
Meg aztán, elnyomta a cigit, és elköszönt.

csillagka P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Előszóként: nem szeretem a Black Sabbath-ot, nekem a sátánista vonal sose jött be, egy megátalkodott hippi vagyok, inkább a műtehén és a virágkoszorú mint a fordított kereszt.
Szeretkezz, ne háborúz! Virágot minden puskacsőbe! Erőszak minden formájától irtózom. Akkor szépen leszögezhetjük, Ozzy nem az én sztárom, akkor miért is olvasom?
Mert ettől függetlenül érdekelt ez az ember, a székbe szögezett az egyedisége, attól még hogy nem tetszik, elismerem a Heavy Metal ősapjának, egy stílus megteremtőjének, érdekes színfoltja a 70-es évek generációnak, aki nagy öregek után próbált érvényesülni.
A képlet nem sokat változott az évek folyamán, ezek se szívtak-ittak kevesebbet mint a nagyok, a forma maradt és a tartalmat inkább a drogok leírása és a piák keverésének titkai adták, megbolondítva egy két koncert pletykával amiben más ismerősök (számomra sokkal nagyobbra tartott zenészek) is feltűntek, ezeket a szösszenetek élveztem a legjobban.
Nem szeretnék ilyen ember közelében létezni, valószínűleg olyan lehet mellette, mint egy tüzes kemencében élni, ennél sokkal csendesebb világra vágyom. (inkább locsolgatom a rózsákat a mezőn) Azért a könyvnek van egy iszonyú nagy tanulsága.
Énekesünk is felnőtt, sokáig tartott, most nosztalgiával gondol ifjú korára és drogokra amelyek hatása alatt alkotni tudott. Nagyon komoly gondom van ezzel egyébként, most nem azt akarom mondani minden függő ( kápszer vagy pia) művész, de hogy a világmindenségben a legmaradandóbb művek nagyon nagy része befolyásoltság alatt született ez tény.
Orvosi magyarázatot kérek! erre is és arra is ami a könyvnek majdnem végszava :)
„Miért van maga még életben?”

9 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Bevallom őszintén, kicsit le vagyok maradva a Sabbath-Ozzy életművel.
Viszont nagyon bírom Ozzy-t, aki ebben a kötetben is a sajátos stílusában beszél az életéről, egészen 2009-ig.
A kötet eléggé hullámzó, külső szemlélőként néhol vicces, máshol botrányos, vagy szomorú. A Lemmys jóslata nem jött be sajnos, illetve Rhoadsról is csak jókat ír.
Néhol talán kicsit ki is van színezve, de Ozzy-t ismerve, ez nem lehet meglepő, hiszen eléggé sokáig volt benne minden.
Az mindig meglepett, hogy Sharon hogy bírja elviselni. Baromi nehéz egy ilyen férjjel és apával.
Az önéletrajzi köteteket mindig jobban szeretem, mint az életrajzokat, ez is sokkal személyesebb és szerencsére Ozzy-nak nincs sztárallűrje, sokszor beismeri, hogy hol tolta el a dolgokat és „mai” fejjel mit csinált volna másként.
Párszor csapong, de nem öncélúan. Egy-egy ilyen kitérés jól levezeti a gondolatot, mondandót, és később, amikor elérünk ahhoz az időrendbeli pillanathoz, újra előkerül. Így már lehet el lehet helyezni.
Egyedül az zavart, hogy a fényképmellékletek nem voltak „jó helyen”. Sokkal jobban jöttek volna ki, ha a jó korszakhoz kerülnek.

Még, ha nem is vagy rajongója Ozzy-nak, vagy a Sabbath-nak, akkor is érdemes elolvasni, hiszen ő ma már nem csupán egy rocksztár, hanem egy fogalom. A Sabbath pedig történelem.

>!
Trubadúr, 2019
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792314
Gunräy>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Én mint rockzene hallgató , nagyon megörültem amikor megtudtam szerezni ezt a könyvet. Tommy Iommi könyve után illő volt ezt a könyvet is elolvasni, egyik kedvenceim közé tartoznak Ozzy és barátai.
Hát kalandos élete volt azt megkell hagyni, jó volt megismerni őt . Voltak ám keményhuzásai megkell hagyni, fel is teszem én is azt a kérdést mint sok más ember, hogy maradt ez a csávó életben??
Gyermekkorától kezdve , Black Sabbatos korszakán át, szolókarrierén keresztül, magánéletével együtt jó volt ezeket olvasni. Néha egyes szituációkon olyan jókat nevettem hogy párom is csak úgy nézett hogy ez egyáltalán nem vicces, de nekem az volt, „Aj istenem ne máár” reakcióim voltak :D szerettem ezt a könyvet és ajánlom mindenkinek aki szereti a klasszikus rock zenét, Ozzy és a Black Sabbath munkásságát.
Ennek örömére most hogy választani kéne egy albumot , egy szolóalbumot szeretnék választani most meghallgatásra, a Blizzard Of Ozz című legendás albumot. :)
Felszállás a Crazy Trainre emberek. :)

Angria_Wolf>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Na, másodszori nekifutásra végre végigolvastam.
No nem azért, mert annyira nehéz olvasmány, hanem mert kellett hozzá egy bizonyos hangulat.
Meg kell mondanom, én is ámulok hogy Ozzy megérte a hatodik x-et, sőt… Ez az ember…ez… basszus nem is tudom minek nevezzem. A'sszem egy csoda. Ennyi megpróbáltatást, szerencsétlenséget, és függőséget végigcsinálni úgy, hogy a végén „szinte” semmi baja. Megáll az eszem… :D Senki ne próbálja utána csinálni! :D Mintha nem is visszaemlékezést olvasnék, hanem egy igazi rock 'n roll regényt, egy kitalált figurával. El se tudom hinni, hogy ennyi minden megeshet valakivel élete során.
Ebben a könyvben tényleg kipakolja a lelkét, minden félelme, öröme, minden gondolata benne van amit ennyi idő alatt megélt. Örülök, hogy elolvastam.
Nagyon bírlak Ozzy! De komolyan.

Natasha>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Az eddigi legviccesebb zenei önéletrajz, az már biztos!
Ozzy mesélőkéje és az őrült sztorijai olyan jók, hogy legalább tucatszor fetrengtem a röhögéstől. Amúgy sem őt, sem a Black Sabbathot nem kedvelem igazán, de az első pár oldal után muszáj volt végigolvasnom.
A fél csillag levonás csak azért jár, mert szinte sehol sem volt évszám, néhol előre-hátra ugrált a történetekben és a képek elhelyezését is jobban meg lehetett volna oldani.

Szimirza P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Nem tudok nagy és hosszú értékelést írni róla, csak annyit, hogy imádtam, élveztem, jól szórakoztam, néhol megbotránkoztam és csak ajánlani tudom mindenkinek ;)

Almost_Zed>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

A szórakoztató tartalom, a szabadszájú mesélőmód és a rock 'n' roller életforma autentikus bemutatása nagyszerű olvasmánnyá tette számomra a könyvet.
Ozzy közel negyven évig serényen amortizálta magát mindenféle szerrel. Az orvostudomány tanácstalanul áll a tény előtt, hogy ezzel az életmóddal még mindig életben van. Pedig őrültségeinek köszönhetően, számtalanszor csak egy hajszálon múlott az élete.
Önéletrajzi írásában életének minden fontos állomását felidézi, így a Sabbath és szólókarrier-korszakokat, függőségének elképesztő eseményeit, házasságait. Rengeteget köszönhet második feleségének, Sharonnak, karrier és magánéleti szempontból egyaránt, fontos szerepe van abban, hogy ennek a könyvnek happy end a vége.
Hála az internetnek, számtalan utalásnak utána nézhettem, rákerestem képekre, zenékre, koncertfelvételekre, és az is kiderült, hogy egy napon ünnepeljük a születésnapunkat.
Van egy olyan érzésem, hogy majd valamikor később akár egy mozifilm is készülhet ebből a bizarr élettörténetből. Addig is a könyvhöz kapcsolódva ajánlom a God Bless Ozzy Osbourne című dokumentumfilmet, amely ugyancsak felidézi Ozzy életútját, és a könyvben említett személyek közül sokan szerepelnek benne.

kvzs P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Mert a rock'n'roll nem egy tánc…
Ozzy-nál jobban a fenti állítást nem sokan bizonyíthatják jobban. Ő maga, az élete maga a rock'n'roll. Ivott, drogozott, csajozott, zenélt, lázadt, polgárpukkasztott, szétcsapta magát, áthágott minden szabályt. Ezekről pedig $@!% nagy őszinteséggel mesél. Nem titkol, nem szépít semmit. Beismeri a hibáit, tudja, hogy mit hol rontott el, sokszor a maga szemében is egy szar alak, de hálás mindenért, és elmondhatja, hogy él, és élvezi.
Nagyon tetszett a könyv sztorizós, csapongós stílusa. Igazából más el sem tudnék képzelni egy rocksztár visszaemlékezéseihez. Ez így kerek, hiteles, tökéletes. Mert a rock'n'roll…

anzsi91>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Egyszerre tetszett és nyomasztott. Nekem 5 csillag, mert őszinte és hiteles, mentegetőzés nélkül vállalja az elkövetett hibáit. Érdekes volt számomra, hogy a függőségét nem traumákkal magyarázza, ahogy általában az lenni szokott, hanem egy rendkívül addiktív személyiségként tekint önmagára. Az őrült vicces sztorikat imádtam, átérzem a rock n roll életérzést, bírom a káromkodós, illetlen humort. Voltak erősen megkérdőjelezhető, elítélhető tettei spoiler, illetve elgondolkodtató, megrázó és szomorú eseményeket is leírt spoiler. Sharon nagyon szimpatikus és vagány nő, fogalmam sem volt arról, hogy Ozzy karrierjének felépítésében ekkora szerepe volt.


Népszerű idézetek

psn>!

– Dohányzik is, Mr. Osbourne?
– Hébe-hóba.
– Milyen meglepő. Megmondaná, naponta mennyit szív el?
– Hát, úgy harminc-egynéhányat.
– Milyen márkát szív?
– Szivart. A cigarettákat nem számolom. A doki kezdett elfehéredni.
– Mennyi ideje annak, hogy ezt napi szinten csinálja?
– Milyen évet írunk? – kérdeztem vissza.
– 2004-et.
– Akkor közel negyven éve.

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás
Katze>!

Bill reggelente ivott egy csésze kávét, egy narancslevet, egy pohár tejet, és egy sört. Mindig ebben a sorrendben. Egyszer megkérdeztem tőle, miért.
– Hát – kezdte – a kávé felébreszt, a narancslében van a vitamin, amitől nem leszek beteg, a tej eltelít a nap hátralévő részére, a sörtől pedig újra elalszom.

Kapcsolódó szócikkek: kávé · narancslé · sör · tej
2 hozzászólás
mazsolafa>!

Mikor végül visszamentünk, a koncert után odajött hozzám egy vézna mexikói gyerek.
– Ozzy, téged tényleg lecsuktak azért, mert lehugyoztad az Alamót?
– Igen – feleltem. – Tényleg.
– Öregem, ez de szar. – mondta a gyerek. – Mi minden éjjel lehugyozzuk hazafelé menet.

236. oldal

Frank_Spielmann I>!

Apám folyton azt ismételgette, hogy egy napon valami nagy dolgot teszek.
»Van egy megérzésem, John Osbourne – kezdett rá néhány sör után. – Vagy valami maradandót alkotsz, vagy a sitten végzed.«
Igaza volt az öregemnek. Még nem múltam el tizennyolc, de a börtönt már kipipáltam.

Szimirza P>!

Pont a múltam tett azzá, aki vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: múlt
Szelén>!

Még egy-egy mosolygó arcot is felvarrtam a térdeimre, hogy felvidítsam magam, amikor reggelente a klozeton ülök.

53. oldal

psn>!

Akkor tudod meg, hogy kik a barátaid, amikor szar kerül a ventilátorba.

Szimirza P>!

Akik együtt élnek, és azt állítják, hogy még sosem veszekedtek, azok egy másik bolygóról jöttek.

Almost_Zed>!

(…) évtizedekig halálos dózisokban nyomtam a piát és a drogokat, aztán belehajtottam egy gödörbe öttel, és majdnem belehaltam.

Almost_Zed>!

Nekem egyébként nem igazán volt szükségem gyakorlásra, hogy azzá váljak a színpadon, aki amúgy is vagyok. Elmebeteg vagyok a természetemnél fogva, és egy született őrültnek nincs szüksége gyakorlásra – ők csak simán olyanok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bánfalvi Ákos: Marilyn Manson – A groteszk aranykora
Elton John: Én
James Bowen: Bob, az utcamacska
Seán O'Hagan: Freddie Mercury
One Direction: Merjünk álmodni!
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Lévai Balázs: Lovasi
Dave Mustaine – Joe Layden: Metálmemoár – Mustaine és a Megadeth
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Michka Assayas: Bono Bonóról