Én, ​Ozzy 135 csillagozás

Ozzy Osbourne: Én, Ozzy Ozzy Osbourne: Én, Ozzy Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

„Kérdezgetik ​tőlem az emberek, hogyan lehet az, hogy még mindig élek, és én nem tudok mit mondani. Ha gyerekkoromban odaállít valaki egy fal mellé a többi utcabéli kölyökkel együtt, és megkérdezi, hogy ki él majd még 2009-ben is, kinek lesz öt gyereke és négy unokája, meg háza Buckinghamshire-ben és Kaliforniában, nem tettem volna egy kibaszott fityinget sem magamra. De itt vagyok, és készen állok, hogy most először a saját szavaimmal mondjam el a történetemet.
Életem minden egyes napja esemény volt. Harminc éven át halálos dózisokban nyomtam a piát és a drogokat. Túléltem egy repülőszerencsétlenséget, öngyilkos túladagolásokat, nemi úton terjedő betegségeket. Vádoltak gyilkossági kísérlettel. Aztán majdnem meghaltam, amikor a kvadomon ülve öttel belehajtottam egy gödörbe a kertemben.
Egy csomó minden nem lesz szép ebben a sztoriban. Mindig is vonzott a sötét oldal, és csináltam néhány csúnya dolgot. De nem én vagyok az ördög. Én csak John Osbourne vagyok: egy… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Trubadúr, 2019
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792314
>!
Cartaphilus, Kistarcsa, 2010
392 oldal · ISBN: 9789632661421 · Fordította: Bus András, Fencsik Tamás

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Ozzy Osbourne · Lemmy Kilmister · Tony Iommi · Black Sabbath · David Tangye · okkultista

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 31

Most olvassa 8

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Katotoka P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Hát, azt hiszem azt tudom mondani: Kimerültem.
Kimerültem, miközben egy hét alatt, elég lassan haladva kiolvastam ezt a könyvet. Akármennyire vicces, akármennyire van tele „ba*ki” momentumokkal, lendületes, és közvetlen, de be kell vallani, valahol borzalmas az, amit olvasol.
A könyv szürreális élmény volt számomra abból a szempontból, hogy az egész olyan volt, mintha a szobámban Ozzy ott ülne a fotelemben, rágyújtana egy cigire, és elkezdene mesélni. Egyszerűen besétált, leült ez a fura, őrült ember a szobámba, rágyújtott, és mesélni kezdett.
És mesélt. És hatásosan tette. Rengeteg gondolatom volt a könyvről mindamellett, hogy remekül szórakoztam. Ez egy élettörténet. Nagyon szeretem az életrajzi könyveket, főként azokat, amiket az ír, akinek a történetét mesélik. Annyiszor álltam meg, dörzsöltem meg az arcom hitetlenül röhögve, hogy; Francba, ez hülyeség! Ilyen nem történhet meg!
De, de megtörtént.
És igen: Hogy élhet még ez az ember?
Néha már én kiabáltam volna Sharon mellett, hogy valaki vigye elvonóra ezt az elmebeteget!
De nem használt az sem, úgyhogy mindegy is.
És őszintén, akármiylen életet is élt, akármennyire éreztem a feelinget néha hogy úh, de kegyetlen ez spoiler , én nagyon megkedveltem Ozzy-t. Ő egy különleges ember, és tényleg az. Olyan dolgokat csinált, úgy élt, hogyha annak a fele is igaz, márpedig valószínű majdnem minden igaz, akkor más ennyit három élet alatt nem él meg. Persze, senkinek nem tanácsolnám, hogy próbálja meg utánacsinálni. Valószínű, ő nem élné túl.
Őszinte leszek a spoiler részeknél még én is elmorzsoltam néhány könnyveppet. Lehet szentimentálisnak hívni, de ez van. Az jól körülfogta, milyen furcsa is ez az egész, amit ő az életének nevezett. Nem tudom leírni. Egyszreűen imádtam olvasni, imádtam, hogy ott ült a fotelben és mesélt.
Meg aztán, elnyomta a cigit, és elköszönt.

csillagka P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Előszóként: nem szeretem a Black Sabbath-ot, nekem a sátánista vonal sose jött be, egy megátalkodott hippi vagyok, inkább a műtehén és a virágkoszorú mint a fordított kereszt.
Szeretkezz, ne háborúz! Virágot minden puskacsőbe! Erőszak minden formájától irtózom. Akkor szépen leszögezhetjük, Ozzy nem az én sztárom, akkor miért is olvasom?
Mert ettől függetlenül érdekelt ez az ember, a székbe szögezett az egyedisége, attól még hogy nem tetszik, elismerem a Heavy Metal ősapjának, egy stílus megteremtőjének, érdekes színfoltja a 70-es évek generációnak, aki nagy öregek után próbált érvényesülni.
A képlet nem sokat változott az évek folyamán, ezek se szívtak-ittak kevesebbet mint a nagyok, a forma maradt és a tartalmat inkább a drogok leírása és a piák keverésének titkai adták, megbolondítva egy két koncert pletykával amiben más ismerősök (számomra sokkal nagyobbra tartott zenészek) is feltűntek, ezeket a szösszenetek élveztem a legjobban.
Nem szeretnék ilyen ember közelében létezni, valószínűleg olyan lehet mellette, mint egy tüzes kemencében élni, ennél sokkal csendesebb világra vágyom. (inkább locsolgatom a rózsákat a mezőn) Azért a könyvnek van egy iszonyú nagy tanulsága.
Énekesünk is felnőtt, sokáig tartott, most nosztalgiával gondol ifjú korára és drogokra amelyek hatása alatt alkotni tudott. Nagyon komoly gondom van ezzel egyébként, most nem azt akarom mondani minden függő ( kápszer vagy pia) művész, de hogy a világmindenségben a legmaradandóbb művek nagyon nagy része befolyásoltság alatt született ez tény.
Orvosi magyarázatot kérek! erre is és arra is ami a könyvnek majdnem végszava :)
„Miért van maga még életben?”

9 hozzászólás
Angria_Wolf>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Na, másodszori nekifutásra végre végigolvastam.
No nem azért, mert annyira nehéz olvasmány, hanem mert kellett hozzá egy bizonyos hangulat.
Meg kell mondanom, én is ámulok hogy Ozzy megérte a hatodik x-et, sőt… Ez az ember…ez… basszus nem is tudom minek nevezzem. A'sszem egy csoda. Ennyi megpróbáltatást, szerencsétlenséget, és függőséget végigcsinálni úgy, hogy a végén „szinte” semmi baja. Megáll az eszem… :D Senki ne próbálja utána csinálni! :D Mintha nem is visszaemlékezést olvasnék, hanem egy igazi rock 'n roll regényt, egy kitalált figurával. El se tudom hinni, hogy ennyi minden megeshet valakivel élete során.
Ebben a könyvben tényleg kipakolja a lelkét, minden félelme, öröme, minden gondolata benne van amit ennyi idő alatt megélt. Örülök, hogy elolvastam.
Nagyon bírlak Ozzy! De komolyan.

Natasha>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Az eddigi legviccesebb zenei önéletrajz, az már biztos!
Ozzy mesélőkéje és az őrült sztorijai olyan jók, hogy legalább tucatszor fetrengtem a röhögéstől. Amúgy sem őt, sem a Black Sabbathot nem kedvelem igazán, de az első pár oldal után muszáj volt végigolvasnom.
A fél csillag levonás csak azért jár, mert szinte sehol sem volt évszám, néhol előre-hátra ugrált a történetekben és a képek elhelyezését is jobban meg lehetett volna oldani.

Szimirza P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Nem tudok nagy és hosszú értékelést írni róla, csak annyit, hogy imádtam, élveztem, jól szórakoztam, néhol megbotránkoztam és csak ajánlani tudom mindenkinek ;)

Almost_Zed>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

A szórakoztató tartalom, a szabadszájú mesélőmód és a rock 'n' roller életforma autentikus bemutatása nagyszerű olvasmánnyá tette számomra a könyvet.
Ozzy közel negyven évig serényen amortizálta magát mindenféle szerrel. Az orvostudomány tanácstalanul áll a tény előtt, hogy ezzel az életmóddal még mindig életben van. Pedig őrültségeinek köszönhetően, számtalanszor csak egy hajszálon múlott az élete.
Önéletrajzi írásában életének minden fontos állomását felidézi, így a Sabbath és szólókarrier-korszakokat, függőségének elképesztő eseményeit, házasságait. Rengeteget köszönhet második feleségének, Sharonnak, karrier és magánéleti szempontból egyaránt, fontos szerepe van abban, hogy ennek a könyvnek happy end a vége.
Hála az internetnek, számtalan utalásnak utána nézhettem, rákerestem képekre, zenékre, koncertfelvételekre, és az is kiderült, hogy egy napon ünnepeljük a születésnapunkat.
Van egy olyan érzésem, hogy majd valamikor később akár egy mozifilm is készülhet ebből a bizarr élettörténetből. Addig is a könyvhöz kapcsolódva ajánlom a God Bless Ozzy Osbourne című dokumentumfilmet, amely ugyancsak felidézi Ozzy életútját, és a könyvben említett személyek közül sokan szerepelnek benne.

kvzs P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Mert a rock'n'roll nem egy tánc…
Ozzy-nál jobban a fenti állítást nem sokan bizonyíthatják jobban. Ő maga, az élete maga a rock'n'roll. Ivott, drogozott, csajozott, zenélt, lázadt, polgárpukkasztott, szétcsapta magát, áthágott minden szabályt. Ezekről pedig $@!% nagy őszinteséggel mesél. Nem titkol, nem szépít semmit. Beismeri a hibáit, tudja, hogy mit hol rontott el, sokszor a maga szemében is egy szar alak, de hálás mindenért, és elmondhatja, hogy él, és élvezi.
Nagyon tetszett a könyv sztorizós, csapongós stílusa. Igazából más el sem tudnék képzelni egy rocksztár visszaemlékezéseihez. Ez így kerek, hiteles, tökéletes. Mert a rock'n'roll…

Deenaah>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Letehetetlen, olvastatja magát, humoros, de én különben is elfogult vagyok az öreggel kapcsolatban. Gondolom a lenyűgöző stílus kialakításához nagy köze volt a társszerzőnek is. Néha sírva röhögtem, néha meg jól fejen vertem volna Ozzyt egy ásóval, de ez a könyv a kedvencek közé megy :)

gybarbii P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Imádtam a könyvet! Nagyon sokat nevettem olvasás közben, meg persze jó néhány „b@zd meg” pillanat is volt…
Ozzy egy hihetetlen figura, annyi mindent átélt, hogy az önéletrajza egy mesének is beillene, sőt, még a gonosz főszereplővel sem történik ennyi szarság sehol!

Presztek_Réka P>!
Ozzy Osbourne: Én, Ozzy

Röviden és tömören: haláli volt! Mivel a másik, a nevével fémjelzett „orvosi tanácsos” könyvet olvastam, így lehetett sejteni, hogy ez is hasonló kaliber lesz, sőt.
Hozzátenném, hogy mi szeretjük őt, ha épp nem közelgő koncertre készülök fel, általában az egyik válogatás listáját nyomom be Spotify-on. Volt szerencsénk élőben is látni 2018-ban Firenzében a No More Tours-turné egyik állomásán. Olyan volt, mint egy totyogó vénember a színpadon, de a hangulat fergeteges volt. Rettentően sajnáljuk most már, hogy a Black Sabbath budapesti koncertjére nem mentünk el. Idejöttek házhoz, és nem, mert drágák voltak a jegyek. Hát azóta ilyen utolsó turnés előadókat nem hagyunk ki, és drágább jegyeket is megvettünk már…. Olvasás közben meg mindig az aktuálisan megemlített lemezt hallgattam végig-főleg a Sabbath – korszakból.
Volt jó néhány történet, amit felolvastam a páromnak. (ő ilyen 2-3 könyv/év tempóban nyomja, és én meg ezt nem bírom kivárni, amíg sorra kerít és ki is olvas egy-egy könyvet :D ). Már persze, amennyire a röhögéstől fel bírtam olvasni. Ennyi erővel az egészet is felolvashattam volna neki…..
Ahhoz képest, hogy ő maga is úgy tartja, hogy bizonyos évekből nem sok mindenre emlékszik, elég részletes volt :)
A denevéres sztori meg elkíséri a mai napig. Követem őt Instagramon, és ősszel, halloween táján megosztott egy ilyen (minek is hívják ezeket? amikor az arcmozgás után rárak a képernyőre valami hülyeséget) „képet”, hogy eltátja a száját és belerepül a denevér :DDDD
Rajongóknak kötelező, nem rajongóknak is, ha felhőtlenül szeretnének szórakozni egyet és nem bánják azt a tonnányi kokaint, amit felszívtak közben :)


Népszerű idézetek

psn>!

– Dohányzik is, Mr. Osbourne?
– Hébe-hóba.
– Milyen meglepő. Megmondaná, naponta mennyit szív el?
– Hát, úgy harminc-egynéhányat.
– Milyen márkát szív?
– Szivart. A cigarettákat nem számolom. A doki kezdett elfehéredni.
– Mennyi ideje annak, hogy ezt napi szinten csinálja?
– Milyen évet írunk? – kérdeztem vissza.
– 2004-et.
– Akkor közel negyven éve.

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás
Katze>!

Bill reggelente ivott egy csésze kávét, egy narancslevet, egy pohár tejet, és egy sört. Mindig ebben a sorrendben. Egyszer megkérdeztem tőle, miért.
– Hát – kezdte – a kávé felébreszt, a narancslében van a vitamin, amitől nem leszek beteg, a tej eltelít a nap hátralévő részére, a sörtől pedig újra elalszom.

Kapcsolódó szócikkek: kávé · narancslé · sör · tej
2 hozzászólás
mazsolafa>!

Mikor végül visszamentünk, a koncert után odajött hozzám egy vézna mexikói gyerek.
– Ozzy, téged tényleg lecsuktak azért, mert lehugyoztad az Alamót?
– Igen – feleltem. – Tényleg.
– Öregem, ez de szar. – mondta a gyerek. – Mi minden éjjel lehugyozzuk hazafelé menet.

236. oldal

Frank_Spielmann I>!

Apám folyton azt ismételgette, hogy egy napon valami nagy dolgot teszek.
»Van egy megérzésem, John Osbourne – kezdett rá néhány sör után. – Vagy valami maradandót alkotsz, vagy a sitten végzed.«
Igaza volt az öregemnek. Még nem múltam el tizennyolc, de a börtönt már kipipáltam.

Szimirza P>!

Pont a múltam tett azzá, aki vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: múlt
>!

Még egy-egy mosolygó arcot is felvarrtam a térdeimre, hogy felvidítsam magam, amikor reggelente a klozeton ülök.

53. oldal

2 hozzászólás
psn>!

Akkor tudod meg, hogy kik a barátaid, amikor szar kerül a ventilátorba.

Szimirza P>!

Akik együtt élnek, és azt állítják, hogy még sosem veszekedtek, azok egy másik bolygóról jöttek.

Almost_Zed>!

(…) évtizedekig halálos dózisokban nyomtam a piát és a drogokat, aztán belehajtottam egy gödörbe öttel, és majdnem belehaltam.

Almost_Zed>!

Nekem egyébként nem igazán volt szükségem gyakorlásra, hogy azzá váljak a színpadon, aki amúgy is vagyok. Elmebeteg vagyok a természetemnél fogva, és egy született őrültnek nincs szüksége gyakorlásra – ők csak simán olyanok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lévai Balázs: Lovasi
Bánfalvi Ákos: Marilyn Manson – A groteszk aranykora
Sting: Széttört zene
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl
Joel McIver: Rage Against the Machine
Joel McIver: Queens Of The Stone Age
Christopher Sandford: Mick Jagger: Primitive Cool
Bob Dylan: Lyrics – Dalok