Hugicám, ​a sorozatgyilkos 10 csillagozás

Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos

A vér nem válik vízzé, és nehezebben jön ki a szőnyegből
A MAN BOOKER-DÍJ 2019 döntős regénye vérbeli sötét komédia Afrikából arról, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen sűrűbb annál – és nehezebben jön ki a szőnyegből…
Amikor egy este a húga, Ayoola kétségbeesett telefonja szakítja félbe a vacsoráját, Korede már tudja, mit várnak tőle: fehérítőszert, gumikesztyűt, kötélidegzetet és erős gyomrot. Ayoola ugyanis immár a harmadik pasiját intézte el „önvédelemből”, így Korede immár harmadszor takaríthat az ő halálosztó kishúga után. Alighanem a rendőrséghez kéne fordulnia, hiszen ezt diktálja a nigériai férfinép jól felfogott érdeke, de hát ő szereti a húgát, és, ahogy mondani szokás, első a család. Legalábbis addig, amíg Ayoola össze nem jön az orvossal, akivel Korede nővér együtt dolgozik a kórházban. Hiszen Korede már régóta szerelmes a doktorba, és nem szeretné úgy viszontlátni, hogy kés áll ki a hátából. De ha az egyiket meg akarja menteni, a másikat fel kell áldoznia…

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939469 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
232 oldal · ISBN: 9789635430086 · Fordította: Szieberth Ádám

Most olvassa 3

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Madama_Butterfly P
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos

Betegesen vicces és viccesen beteges … aki szereti a fekete humort, olvassa bátran! :)

>!
Szyszyyy IP
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megadjam a 4*-ot, de végül inkább a kevesebbnél maradtam.
Nem volt rossz, sőt tetszett. De nem mondanám kiemelkedőnek.
Nagyon gyorsan lehet haladni vele, hisz eléggé rövid. Egy-egy fejezet se túl hosszú.
Plusz tényleg érdekelt, hogy mi lesz a sztori befejezése. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy miképp fog alakulni a szituáció. Hisz nem egy szokványos alaphelyzet áll elő.
Vajon lebuknak? Vajon egymás ellen fordulnak? Vajon…?
Szóval sok kérdésem volt. :D
A szereplők egyikét se kedveltem meg túlzottan. Talán ez volt a fő oka annak, hogy végül kevesebb csillagot adtam.
Ayoola ugyan a gyilkos, de elég keveset szerepel. Inkább csak a visszaemlékezésekből tudhatunk meg róla többet.
Korede pedig kissé megkeseredett karakter volt számomra, akinek mindig a húga árnyékában kellett lennie. Nem volt szimpatikus, ahogy többször is ráförmedt a kollégáira valamilyen okból. Akkor se, ha netán jogos volt.
Tade karaktere is nagyon unszimpatikussá vált, amikor Ayoola belépett a képbe.
Viszont a többször emlegetett fekete humort azt nem nagyon fedeztem fel benne. (Vagy csak nekem nem volt vicces.)
Egyszer mindenképpen megérte elolvasnom. Engem elgondolkodtatott. Főleg a vége. Több kérdést is nyitva hagyott számomra.


Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

Mibe, hogy nem tudták: a fehérítő elnyomja a vérszagot!

(első mondat)

>!
theodora 

A Lagos-szigetről a kontinensre vezető „harmadik szárazföldi híd” ilyenkor, késő este gyakorlatilag néptelen, és lámpák híján gyakorlatilag szuroksötét, de a távolban látszanak a város fényei. A fickó ott végzi, ahol az előző: átvisszük a hídon, és bedobjuk a vízbe. Legalább nem lesz egyedül.

11. oldal

>!
Umbridge_prof 

Nincs benne semmi lelki mélység. Csak egy csinos pofi kell neki, semmi más.

205. oldal

>!
theodora 

– Korede, Ayoola, gyertek, üdvözöljétek a vendéget!
Szófogadóan levonultunk. A vendég már helyet foglalt, és anyánk lankadatlanul kínálgatta mindenféle ínyencséggel – tehát fontos ember volt. Szokás szerint elébe térdeltünk, de ő intett, hogy álljunk csak föl.

212. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Chigozie Obioma: Halászok
Chika Unigwe: Fekete pillangók
Gabriel Okara: A hang
Wilbur Smith: Kék horizont
Nelson Mandela: A szabadság útján
Wilbur Smith: Napmadár
Diallo Julianna: Virrasztó éden