1993 végétől havonta hívtuk össze a Laza Klubot, s körülbelül öt éven keresztül intenzíven működött; eleinte a Krisztinavárosban, majd áttettük székhelyünket a Vízivárosi Olvasóterembe, a Fő utcai könyvtár-helyiségbe.
A hely alkalmasnak bizonyult, hiszen mi kávéházi jellegű összejövetelekre gondoltunk, és az ilyenfajta találkozásokhoz a lakások nem elég nyitottak, az intézmények nem elég intimek. A könyvtári környezet tehát – a helyszűke ellenére 8 megfelelő volt, és a vezetőség elfogadta, hogy sem tervet, sem beszámolót nem készítünk; viszont a helyet használhattuk mint házigazdák.
Részben ez a hivatalos megkötöttség nélküliség is magyarázza a „laza klub" elnevezést. A másik szabadság-tényező a témák és személyek teljes kötetlensége: hogy ki lesz a következő főszereplő, ezt nem árultuk el a társaságnak. Így nem lehetett előre szelektálni, hogy meg akarják-e hallgatni a következő témakört illetve személyt. Mindenkit kellő kíváncsisággal fogadtak, és szinte mindig igen… (tovább)
1993 végétől havonta hívtuk össze a Laza Klubot, s körülbelül öt éven keresztül intenzíven működött; eleinte a Krisztinavárosban, majd áttettük székhelyünket a Vízivárosi Olvasóterembe, a Fő utcai könyvtár-helyiségbe.
A hely alkalmasnak bizonyult, hiszen mi kávéházi jellegű összejövetelekre gondoltunk, és az ilyenfajta találkozásokhoz a lakások nem elég nyitottak, az intézmények nem elég intimek. A könyvtári környezet tehát – a helyszűke ellenére 8 megfelelő volt, és a vezetőség elfogadta, hogy sem tervet, sem beszámolót nem készítünk; viszont a helyet használhattuk mint házigazdák.
Részben ez a hivatalos megkötöttség nélküliség is magyarázza a „laza klub" elnevezést. A másik szabadság-tényező a témák és személyek teljes kötetlensége: hogy ki lesz a következő főszereplő, ezt nem árultuk el a társaságnak. Így nem lehetett előre szelektálni, hogy meg akarják-e hallgatni a következő témakört illetve személyt. Mindenkit kellő kíváncsisággal fogadtak, és szinte mindig igen kellemes meglepetések érték a résztvevőket, az ismeretlenebb nevek esetében is.
Az volt az elgondolás, hogy minden alkalommal más észjárású, más területről érkező vendég mutatkozzék be, és munkájáról, pályájáról, az őt foglalkoztató gondolatairól beszéljen a többi résztvevőnek – és résztvevővel.
Voltak a meghívottak között, akik csak arra az egy estére tiszteltek meg jelenlétükkel, amikor ők szerepeltek, mások gyakori vendégei voltak az esteknek. De kivétel nélkül mindenki ellenszolgálatás nélkül vállalta a bemutatkozást.
A klubot nyilvánosan nem hirdettük meg, de terjedt a híre, és így állandóan bővült és cserélődött a társaság. (Később aztán a rendezvényeinket nyitottá tettük, hogy ne csak a klubtagok részesüljenek a programokból.)
Akkor még nem is gondoltunk rá, hogy egyszer majd könyv születik a beszélgetésekből. De sok estet magnóra vettünk, elsősorban azért, hogy magunknak megőrizzük az elhangzottakat.
Sajnos a technikai feltételek (egy régi kis egyszerű kazettás magnónk volt) és a mi felkészültségünk nem volt igazán megfelelő, így történt, hogy nem minden alkalmat rögzítettünk, ill. a felvett beszélgetésekből is sok rész rosszul hallható, vagy lemaradt a vége. Többek között nem készült felvétel a Bíró Andrással (alternatív Nobel díjas, az Autonómia Alapítvány alapítója), Janisch Attilával (filmrendező), Gerlóczy Sárival (festő, grafikus, jelmeztervező) és Heller Ágnessel folytatott beszélgetésről. A rossz minőség miatt nem tudtuk a könyvbe átmenteni, pl. a Jancsó Miklós, vagy Kovalovszky Márta, illetve Nyíri Pál részvételével zajlott program hanganyagát sem.
