Nem ​és jellem 6 csillagozás

Elvi tanulmány
Otto Weininger: Nem és jellem Otto Weininger: Nem és jellem

A ​római katolikus teológiában viszonylag hosszú ideig képezte vita tárgyát, hogy a nőnek vajon van „lelke" vagy nincs. Ennek kapcsán Szent Ágoston kijelenti, hogy „a nő nem Isten képére teremtetett". A tézist, miszerint „a nők nem emberek", még 1555-ben is megerősítették, s ennek értelmében a nők nem lehetnek igazi emberi lények – egy másik fajhoz kell sorolni őket. Hasonló felfogással találkozunk az iszlámban is. De nem találhatók nők a „Tiszta Földön", az úgynevezett Nyugati Paradicsomban a távol-keleti hagyományok tanítása szerint sem, mivel ahhoz, hogy az idejutásra egyáltalán érdemessé válhassanak, először férfiúként kell „újraszületniük". Ugyanilyen indíttatásból tette komoly megfontolás tárgyává a maconi zsinat, hogy az érdemes nőknek a test feltámadásának napján, mielőtt a mennyek országába belépnek, nem kell-e férfivá változniuk. Nyilvánvaló kapcsolat van továbbá ezen gondolatok és a Platón által a Timaios-ban leírt halál utáni lehetőség között, amelynek értelmében a… (tovább)

>!
Kvintesszencia, Debrecen, 2010
352 oldal · ISBN: 9789638742254 · Fordította: Dávid Andrea
>!
Dick Manó, Budapest, 1913
412 oldal · Fordította: Gábor Andor

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Novbert
Otto Weininger: Nem és jellem

Leginkább zavarba ejtőnek mondanám. 18 évesen olvastam, és most, 12 év után is azt kell mondanom, hogy a legdurvább nőgyűlölő írás, ami valaha a kezembe akadt. Ugyanakkor kölcsönöz neki valami különös ízt az, hogy Weininger hogyan próbálja nőgyűlöletét, a nők alacsonyabb rendűségének tanát egyfajta tudományos tényként elővezetni. Érdekes és veszélyes könyv. Egy fiatal és beteg elme lenyomata, ami annó nagy hatással volt rám.
Fogalmam sincs, tudom-e ajánlani bárkinek. Talán csak abban az esetben, ha az embernek már van kialakult véleménye a nőkről, s így képes inkább érdekes kultúrtörténeti jelenségként értékelni Weininger többnyire lehengerlő, de mégis alapjaiban őrült érvelését.

2 hozzászólás
>!
K_G
Otto Weininger: Nem és jellem

Egysíkú, diszkriminatív és beteg érvelés. Ha nő lennék, igen érzékenyen érintene…

http://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

>!
robert77

A férfi minden szerelemben csak önmagát szereti. Nem a maga szubjektivitását, nem azt, amit ő mint minden gyengeséggel és alantassággal, minden nehézséggel és kicsinyességgel megvert lény képvisel, hanem azt, ami egészen lenni akar, aminek egészen lennie kellene: legsajátabb, legmélyebb, intelligibilis lényét, amely szabad a szükségszerűség minden rongyától, a földi mivolt minden rögétől. Idő- és térbeli tevékenységében ez a lény össze van keveredve az érzékek korlátozottságának salakjával, és nem tiszta, ragyogó ősképként jelenik meg; bármilyen mélyre merül is magába a férfi, mindig zavarosnak és szennyezettnek találja magát, és sehol nem találja azt, amit keres, makulátlan, fehér tisztaságában. És még sincs semmire olyan égető szüksége, semmit olyan hevesen nem kíván, mint azt, hogy teljesen és kizárólag önmaga legyen és semmi más. Ám azt, amire törekszik, a célját, nem találja saját lényének mélyén, ragyogó fényben és mozdíthatatlan erőben, és ezért saját magán kívül kell elképzelnie, hogy könnyebben közeledhessen hozzá. Az abszolút értékes lényről való ideálját, amelyet saját magán belül nem képes felfedezni, egy másik emberi lényre vetíti; ezt és nem mást jelent az a tény, hogy a férfi szerelmes ebbe a lénybe.

>!
wyrm

Mindenekelőtt azonban pontosan le kell szögeznem, mily értelemben beszélek zsidóságról. Számomra nem fajról és nem népről van szó, és természetesen még kevésbé elismert vallási felekezetről. A zsidóságot csak szellemi irányultságnak, lelki alkatnak tarthatjuk, amely minden ember számára lehetséges, és a történelmi zsidóságban csak legnagyobb megvalósulását találta meg.

249

>!
wyrm

A legeredetibb, legárjább, árjaságukban legbiztosabb árják nem antiszemiták; bármennyire kellemetlennek is találják a nyilvánvaló zsidó vonásokat, a rosszindulatú antiszemitizmust általában mégsem értik; és ők azok, akiket a zsidóság védői szívesen jelölnek „filoszemitaként”. (…) Az agresszív antiszemitában viszont mindig észrevehetünk zsidó tulajdonságokat is. (…) Ahogyan másokban csak azt szeretjük, amik mi magunk nagyon lenni szeretnénk és amik mégsem egészen vagyunk, úgy másokban csak azt gyűlöljük, amik soha nem akarunk lenni és amik részben mégis vagyunk.

249

>!
wyrm

Vannak árják, akik zsidóbbak, mint akármelyik zsidó, és vannak valódi zsidók, akik árjábbak, mint némely árja.

250

4 hozzászólás
>!
wyrm

A zsidó az arisztokrata ellenpólusa; minden arisztokratizmus elve az emberek között meglévő határ legszigorúbb megőrzése. A zsidó született kommunista és mindig közösködést akar.

255

1 hozzászólás
>!
wyrm

Az ítélő funkció férfiasságának lélektani bizonyítéka az, hogy a nő az ítélést férfiasnak érzi, és ez (tercier) nemi jellemzőként vonzóan hat rá. A nő a férfitól mindig határozott meggyőződést vár el, amelyet magáévá tehet; a nő bármilyen legyen is, soha nem fog megértést tanúsítani a kétségekkel teli férfi iránt. Azt is mindig elvárja, hogy a férfi beszéljen, és a férfi beszéde számára a férfiasság jele. A nők rendelkeznek a nyelv adottságával, de nem a beszédével: a nő diskurál (kokettál) vagy fecseg, de nem beszél.

>!
wyrm

A szerelem tehát a rávetítéssel kapcsolatos jelenség, mint a gyűlölet, és nem az egyenlőséggel, mint a barátság. A barátság feltétele mindkét egyéniség egyenlő érvényesülése, a szerelem viszont mindig az egyenlőtlenség, az egyenlőtlen értékűség tételezése. Egy másik egyéniségre halmozni mindent, ami az ember maga szeretne lenni, de soha teljesen nem lehet, és ezt a másikat tenni minden érték hordozójává – ezt jelenti a szerelem. Ennek a legmagasabb tökéletességnek a szimbóluma a szépség. Ezért csodálkozik, sőt döbben meg oly gyakran a szerelmes férfi, amikor rájön, hogy a szép nőben nincs erkölcsiség is, és ilyenkor a természetet vádolja csalással, mivel egy „ily szép testben” nem lehet „ilyen sok alantasság”.

>!
wyrm

A tiszta férfi Isten képmása, az abszolút valamié; a nő, még a férfiban lévő nő is, a semmi szimbóluma – ez a nő jelentősége az univerzumban, és így egészítik ki és feltételezik egymást férfi és nő. (…)
A nő értelme tehát az, hogy nincs értelme. A nő a semmit képviseli, az istenség ellenpólusát, az emberiségben lévő másik lehetőséget. Ezért joggal nincs megvetettebb, mint a nővé lett férfi, akit kevesebbre becsülnek még a legeltompultabb, legdurvább gonosztevőnél is. És így válik érthetővé a férfi legmélyebb félelme is: a nőtől való félelem, vagyis az értelmetlenségtől való félelem, a semmi csalogató szakadékától való félelem.

>!
wyrm

A nőknek nagymértékban megadatott az a művészet, hogy azt a téves látszatot keltsék, mintha voltaképpen aszexuálisak lennének, és szexualitásuk csak a férfiaknak tett engedmény lenne. (…) Manapság azonban a nők – támogatva a megtévesztett férfiak seregével – már-már elhitetik a másik nemmel azt, hogy a szexualitás a férfi legfontosabb, legvalódibb szükséglete, a férfi csak a nő által remélheti legvalósabb és legmélyebb vágyainak kielégítését, és az önmegtartóztatás a férfi számára természetellenes és lehetetlen.

>!
K_G

A nő hisz a férfiban. A férfiban, aki rajta kívül van, vagy a férfiban, aki benne van, a férfiban, aki szellemileg impregnálta s így a nő, e módon, még komolyan is veheti magát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Kevin Leman: Szexre hangolva
Robin Baker: Spermaháború
Gary Chapman: Egymásra hangolva
Belső Nóra: Utak egymástól
Lux Elvira: Hát még nekem…
David Jessel – Anne Moir: Női agy – férfiész
Szextitkok, avagy ezt nekem senki se mondta…
Arató Mihály – Somogyi Andrea – Vizi János: A másik: Nem?!