Tigrisek ​a sárban 22 csillagozás

Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál
Otto Carius: Tigrisek a sárban

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Tiger im Schlamm

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

>!
B.H.N., Sopron, 2019
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631239331 · Fordította: Kőrös László
>!
B.H.N., Sopron, 2015
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631239331 · Fordította: Kőrös László

Enciklopédia 8


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Hanging_Moss_9102>!
Otto Carius: Tigrisek a sárban

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

De jó volt ez a könyv! Otto Carius pedig fantasztikus katona és ember lehetett. Egy igazi hazafi, helyén volt neki a szíve és az esze is. Örülök, hogy elolvashattam az emlékiratát ennek a furcsa nevű német harckocsizónak. Aki egyébként a háború végén mindössze 23 éves volt…de lehúzott 4 évet a frontokon…kilőtt 150-nél is több ellenséges harci járművet (páncélosokat, teherautókat, lövegeket stb.), s egy 60 tonnás harcjárművet irányított. Kezelt ő Tigert és Jagdtigert is, komoly élmények lehettek. 23 évesen szinte kora vénnek számított, aki látott mindent. Kemény fickó volt ő is.

Elsősorban a keleti front harcairól ír, de a végén kitér a nyugati front (ruhr-vidéki katlan) eseményeire is. Az amerikaiakat elég komolyan lehúzza könyvében, amerikai létemre bevallom húznám a számat. :D Csak pár példa: „így még nem látott katonákat elfutni”, „az amerikaiak éjjel nem támadnak, alszanak”, vagy ha géppuskával lőnek rájuk, akkor légicsapást kérnek, de csak másnapra. Páncélosaik pedig jellemzően eliszkolnak, ha német páncélost látnak. Komoly haderő lehetett, akik annyira oda vannak az amerikai hadseregért, azoknak ajánlanám a könyv erről szóló részeit, én kétlem, hogy olyan nagy különbség lenne a mai és akkori hadseregük között… ellenben leírja, hogy az oroszok milyen kemény fickók voltak, hát igen, keleten még az utolsó napokban is komoly harcok voltak, ellentétben nyugattal. Leírja, hogy a ruszkikat próbálták megtéveszteni az útjelző táblákkal, ami nem igazán működött, ellenben pl az amcsikkal simán ment…
Amit még kiemelnék, az a Tiger jellemzése, leírása. Nagyon jól leírja, talán ebben a könyvben a legjobban. Nem száraz adatokat sorol, hanem a működését, gyakorlatban mit jelent egy ilyen harckocsi és ez nagyon érdekes volt. Könnyebben meg lehet érteni, mint egy unalmas és érthetetlen könyvből.

Kicsit naivnak ábrázolja magát Carius, nem értem miért hitt abban, hogy az amerikaiak majd bele mennek abba, hogy ők oldják meg a logisztikát, míg a németek meg offenzívát indítanak a háború „után” Oroszország ellen. Egy kicsit félreértelmezte a helyzetet. Ez van, amikor „lehet, hogy rossz disznót vágnak le”.
Illetve hiányoltam a kitekintést is, az aktuális eseményekkel kapcsolatban részletes beszámolókat írt, de keveset tekintett ki a háború főbb eseményeire. Nyilván a terjedelem miatt is, de így lett volna kerek, illetve érdekelt volna a véleménye.

Szerencsére a kiadás nagyon igényes, sok lábjegyzet van, illetve képek is. Számvéber Norbert munkájával is hozzájárult, hogy igényes kiadás szülessen, ez jó. Mikor láttam a nevét a könyv elején, sejtettem, hogy szakmailag nem lesz a könyvvel gond.

Ilyen könyvből kellene több, egykori német tisztek visszaemlékezései, mert nem kicsit árnyalják a képet. Sajnos sokszor olyanok írna róluk, akik nem is értenek hozzá…
Ez egy jó könyv, érdemes elolvasni, és kiemelném, hogy nem száraz hadtörténet, hanem személyes sztorikban bővelkedik. Otto Carius pedig nem hétköznapi fickó volt, ezért érdemes a témában meglesni, mit gondolt.
Kösz Larsen_B az ajánlásért, nem rögtön vettem meg, de szerencsére mégis.

1 hozzászólás
balazs>!
Otto Carius: Tigrisek a sárban

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Azért ajánlom ezt a könyvet, mert a legyőzött németek szemszögéből meséli el az eseményeket, ráadásul végre nem a kötelezően elvárt mélységes-mély megbánás és lelkiismeretfurdalás hangján szól. Abszolút megértem hogy az átélt próbatételek után Carius is ugyanúgy jogot formál a múltjára mint bármelyik amcsi vagy orosz veterán.

A visszaemlékezés a Narvánál és a Dünaburgnál történtekről szól főleg – ez a keleti front északi része, szóval ne számíts arra hogy a II. vh nagy, ismert csatáiról kapsz élménybeszámolót, Carius inkább kisebb, 5-10 páncélossal végrehajtott rajtaütésekben jeleskedett. Számomra egyébként meglepő is volt hogy a „3 tank 8 gyalogossal elfoglal egy tanyát” típusú akciók még 1944-ben is működhettek, főleg ilyenekkel van tele a könyv. Szembeötlő még az az önállóság amivel a német tisztek a fronton, harci helyzetben cselekedtek. Erről már máshol is olvastam, és Carius könyve újabb bizonyíték arra hogy az önállóság és kezdeményezőkészség milyen nagy erőssége volt a Wehrmachtnak, ami abszolút szembemegy mellesleg azzal amit a „poroszos fegyelemről” régebben gondoltam.

Maga a stílus egyébként elég távolságtartó, nem tocsogunk az érzelmekben, inkább kedélyes sztorizás „Ivánékról” meg a bajtársakról. Ebből furcsa módon Carius leginkább csak akkor zökken ki amikor a jelenre (60-as évek Németországa) és a veteránok megítélésre reflektál.

Szóval ez egy érdekes könyv, de azért semmi extra – ha nagyon érdekel a II. vh akkor természetesen érdemes elolvasni, egyébként kihagyható.

(Ja, és mostantól beszélj tisztelettel a gyógyszerészeddel. Nem tudhatod hány orosz tankot lőtt ki fiatalon…)

G0211>!
Otto Carius: Tigrisek a sárban

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Először is hálás köszönet @Hanging_Moss_9102-nek, amiért rábeszélt a könyv megvásárlására. Otto Carius emlékirata nélkül szegényebb lenne a háborús irodalom, pláne az én otthoni könyvtáram.

Minden idők második legjobb páncélosásza meglehetősen olvasmányos stílusban ír második világháborús „kalandjairól”, az ember néha úgy érezte, hogy nem is memoárt, hanem regényt olvas; vissza-visszatérő szereplőkkel, izgalmas helyszínekkel és cselekményekkel, kurta jellemrajzokkal. Persze adott az összehasonlítási alap akár Skorzeny, akár Friessner könyvévével, hiszen Carius is megalkuvást nem tűrően védi a német katonát, mint a bolsevizmussal szemben heroikusan küzdő, Németországot és Európát védő, kötelességtudó harcost. Nem hajlandó beállni a meakulpázók hosszú és dicstelen sorába, hanem egyenes gerinccel védi saját és egykori bajtársai áldozatát a jelenkor hazugságai és fals ítéleteivel szemben. (Persze az emlékirat szubjektív műfaj. Carius is valószínűleg néhol fel-felnagyítja saját és katonái jellemét,cselekedeteit, de ezt elnézzük egy olyan embernek, aki igazoltan 150 darab ellenséges járművet semmisített meg.)

A könyv már csak azért sincs szinkronban napjaink történetírásának posztkommunista/liberális/szalonjobboldali kánonjával, mert Otto Carius szigorúan távolságtartó a Harmadik Birodalom egykori vezetőivel szemben. Saját konzervatív, antikommunista és patrióta jellemzését leszámítva abszolút kerüli a politizálást, viszont személyes tapasztalatait nem hajlandó torzítva előadni holmi megfelelési kényszerből. Himmlerrel való találkozását például saját, akkori előítéletei ellenére pozitív élményként tünteti fel. A „kötelező” gyalázkodás elmarad.

Nem kevésbé őszinte az egykori ellenség jellemzésében sem. A könyv zömét a keleti front élményei adják, viszont ízelítőt kapunk egy kicsit a nyugati hadszíntérből is. Bár a szovjeteket halálos veszedelemnek tartotta, az orosz katonát szívós és bátor ellenfélként írja le. Az amerikaikat meg kvázi-katonaként. :)

Összességében csak ajánlani tudom a Tigrisek a sárban című könyvet minden második világháború iránt nem csak felszínesen érdeklődő embernek. Sőt! Nekik kötelező irodalom!

Havasi_Máté I>!
Otto Carius: Tigrisek a sárban

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Nem rossz visszaemlékezés, de szerintem nem ér fel Hans von Luck vagy von Rosen kötetének szintjéig. Egy szerkesztő vagy egy bajtárs talán segíthetett volna ezen, mert így túlzottan elmegy az egyszerű hadinapló irányába. Így sem tök unalmas, ne értsetek félre, de hiányzik belőle valami. Nem tudott magába szippantani, nem siettem az elolvasásával. Az viszont mindenképp pozitívum, hogy egy ritkán emlegetett térséget, csatát mutat be.
A szerző egyébként emberileg pozitív nyomot hagyott bennem. Külön tetszik, hogy kiemeli a többiek, a gyalogság vagy a műszakiak erényeit, jelentőségét, és nem önmagát fényezi.
A magyar kiadáson lehetett volna még csiszolgatni. A kötet mérete és a keskeny margó nekem kényelmetlen… Elírás, sajtóhiba nem nagyon sok, de éppen elég a homlokráncoláshoz. Egy-két fura fordítási megoldás is szembejött, noha a fordító a kulturális utalások nagy részét lábjegyzetben magyarázza, ami nagy segítség a laikus olvasónak. A kötet ára szerintem túl magas a mai viszonyokhoz képest, bár gondolom, a téma kedvelői úgyis beszerzik, pláne most, hogy újra kiadták, így megint elérhető.
Térképek sajnos már az eredetiben is alig voltak, és ezt már sokadjára írom le, de az eredeti kiadónak kutya kötelessége lett volna ilyeneket előállítani. Inkább térképvázlatokat találunk itt egy-egy harchelyzet kapcsán, de átfogó térképek nincsenek.


Népszerű idézetek

Anton_Gorogyeckij P>!

Sajnos megértük, hogy saját hazánkban háborús emlékműveket pusztítanak el és gyaláznak meg, miközben Brémában, Hamburgban és Bonnban ünnepélyes külsőségek közepette „az ismeretlen katonaszökevénynek” avatnak „hősi emlékműveket”. (Az érdekesség kedvéért ezen a helyen meg kell említenem, hogy 1944. december 31-ig a Wehrmacht 1408 dezertőrét vették nyilvántartásba; ehhez képest az öt háborús év alatt a fegyveres erőknél mintegy hétmilliónyian teljesítettek szolgálatot!)

5. oldal (B.H.N., 2015)

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Kapcsolódó szócikkek: 1944 · Bonn · Bréma · Hamburg · Wehrmacht
Anton_Gorogyeckij P>!

Csupán a befagyott Narva jegét döngettük, ha újabb orosz támadó hullám volt beérkezőben. Ennyivel is csökkenthettük valamelyest Ivánék kurázsiját. Gyakran éjszakánként tucatnyi alkalommal is próbálkoztak, aminek során még szánkókat is bevetettek, és hatalmas veszteségeik ellenére is igyekeztek kikényszeríteni az átkelést. Az ő esetükben ezt „csökönyösségnek” neveztük, a miénkben természetesen „bátorságnak”. Az efféle fogalmak átértékelődését utóbb, a háború befejezése után kénytelenek voltunk alaposan megtapasztalni. Akkor a katonából, aki nemrég még „hazája iránti kötelességének tett eleget”, „militarista” és „a háború meghosszabbítója”, röviden: „gonosz náci” lett.

54. oldal (B.H.N., 2015)

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Kapcsolódó szócikkek: Narva
1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Az utászok általában véve is igen tevékenyek voltak, még az útjelzőtáblákat is megfordították, abban a reményben, hogy Ivánék emiatt talán eltévednek! Ezzel bizonyos esetekben, később, nyugaton sikerrel is jártak az amerikaiaknál, itt, az oroszoknál azonban bizonyosan nem.

145. oldal (B.H.N., 2015)

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

A város és lakói (Párizs) nagyon érdekeltek, jóllehet, nem volt könnyű beszélgetésbe elegyedni velük. Csodáltam a franciák tartását. Hiszen, Isten a tudója, alaposan elveszítették a háborút- de egy rossz szavuk sem volt saját katonáikra. Minden kritikájukat számunkra tartogatták. Nekünk, németeknek jutott, hogy a vesztes háború után saját magunkat gyalázzuk.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Anton_Gorogyeckij P>!

Soha nem fogom elfelejteni a „Nordland” hadosztály nagyszerű katonáit. Oroszlánokként harcoltak, mert jobban ismerték a bolsevizmust saját tapasztalataikból, mint a nyugati világ sok lakója a vastag könyvekből. Később megtudtam, hogy a „Kurland” hadsereg számos tagja igen nehéz körülmények között eljutott Svédországba – abban a hitben, hogy így megmenekülhetnek. Köztük voltak a III. SS-páncéloshadtest katonái is. Először internálták, később azonban a Szövetségesek nyomására kiszolgáltatták őket az oroszoknak. Ha belegondolunk, hogy a nyugati hatalmak viszonya a szovjetekhez már nem volt épp felhőtlen, és hogy nyugaton nagyon jól tudták, milyen sors vár a Baltikumból származó SS-katonákra, a svéd kormány döntése még gyalázatosabb… egy olyan országé, amelyben oly sokat és szívesen beszélnek a Vöröskeresztről. Az SS-ben szolgáló észtekre, litvánokra és lettekre a biztos halál, vagy legalábbis Szibéria várt, akárcsak előttük a szüleikre és nagyszüleikre. Megrázó beszámolók maradtak fenn jelenetekről, amelyek a svéd internálótáborokban játszódtak le, amikor ismertté vált, hogy lakóikat kiadják az oroszoknak. Az öngyilkosságok és öncsonkítások súlyos vádak voltak ez ellen az úgynevezett „vendéglátó/befogadó ország” ellen. Embereket szolgáltattak ki a biztos pusztulásnak, akik csak azért fogtak fegyvert, hogy hazájukat, azaz az egész nyugatot és ezzel Svédországot is megóvják a bolsevizmustól.

52. oldal (B.H.N., 2015)

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

A mi Tigerünk nem volt szépség, mindenesetre lelkesítően jó tulajdonságokkal rendelkezett. Valóban úgy engedelmeskedett, mint egy személyautó: szó szerint két ujjal lehetett kezelni a 700 lóerős motor sebességváltóját, kormányozni a 60 tonnás harckocsit, amely úton óránként 45, terepen 20 kilométert tudott megtenni.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

Csakis ott, ahol mindenkinek színt kell vallania, és ahol kizárólag a lényeg számít, nem pedig az egyenruha és a külsőségek- ott ismerni meg igazán egy embert.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

Természetesen: nem kell ahhoz mindjárt háború, hogy egy embert alaposan kiismerjünk. Ám a bajtársiasságnak, ennek az önzetlen összetartásnak a megélése arról győzött meg, hogy a háborúban eltöltött idő nem veszett el számunkra, hanem mindnyájunkat jócskán ellátott útravalóval hátralévő életünkre. Azok, akik vadul átkozzák katonaidejüket és az „ellopott” évekről beszélnek, a tapasztalat szerint legtöbbször rossz bajtársak és gátlástalan egoisták voltak.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

Ugyan mit érdekelt bennünket a másik párttagsági könyve? Ugyan ki tudta, milyen felekezetekhez tartoztak az egyes katonák […] Ki törődött azzal, hogy a másik szász, pfalzi, berlini vagy osztrák? A volt a fő, hogy tegye a kötelességét a közösségben, és hogy megbíztunk benne. Az ellenség előtt mindnyájan egyenlőek voltunk: az oroszok nem tettek köztünk különbséget.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Hanging_Moss_9102>!

Az igazi bátorság az, amikor az ember félelménél erősebb akaratával legyőzi halálfélelmét, embereinek pedig példát és támaszt ad.

Otto Carius: Tigrisek a sárban Az 502. nehézpáncélos-osztály 2. százada Narvánál és Dünaburgnál

Kapcsolódó szócikkek: bátorság

Hasonló könyvek címkék alapján

Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Heinz Knoke: A hazámért repültem
Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim
Adolf Galland: 104 légigyőzelmem
Kurt Meyer: Gránátosok
Hans-Ulrich Rudel: Stuka pilóta
Ungváry Krisztián: Hősök?
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Erwin Rommel: Háború gyűlölet nélkül
David Fraser: Rommel