Hajnali ​háztetők 175 csillagozás

Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Könnyednek látszó kisregény. Néhány ecsetvonással elénk varázsolja a 30-as és az 50-es évek Magyarországát. Halász Péter életművész (szélhámos? csaló?) életének epizódjait egy róla festett képe apropóján meséli el Both Benedek (Bébé). Bár előbb jelent meg, mint a regény, az „Iskola a határon” néhány szereplőjének felnőtt életéről szól ez a történet. Izgalmas megfigyelni a két műben megtalálható átfedő motívumokat. Rátóti Zoltán remek előadását hallgatva módunk van megismerni Ottlik nézeteit szerelemről, barátságról, hűségről, árulásról és nem utolsó sorban a művész és a művészet feladatáról.

Eredeti megjelenés éve: 1957

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár, Populart Füzetek

>!
Titis, 2019
ISBN: 9786155157578 · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Magvető, Budapest, 2012
152 oldal · ISBN: 9789631429589
>!
Alexandra / Magyar Rádió, Pécs, 2006
ISBN: 9633698545

8 további kiadás


Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 20

Most olvassa 11

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

>!
Bélabá P
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Azt kell megállapítanom, Ottlik Géza Európa-klasszis író! Ez a regénye is nagyon tetszet, habár szerintem az Iskola a határon az már világklasszis teljesítmény. Tehát a Hajnali háztetők olyan igazi hangulatos, jól megírt, kerek, keretes történet 1956 az eleje és a vége, de a regény fő cselekménye 20 évvel korábban, vagyis 1936-ban játszódik. Tetszett, az elejétől magával ragadott és nem eresztett.. Noha már megint akaratomon kívül beleszaladtam a prostikba. Ez a téma úgy látszik nagyon vonz a könyvekben… Na, mindegy, még annak is jó hangulata volt 1936-ból. A korabeli Pestet is bejárta a főhős, aki egy festő és a regény címét a képéről kapta. Ottlik hasonlóan hangulatosan mesél, mint a nemrégen olvasott Bernardo Bertolucci könyvben az olasz rendező tette. Nos, ez a könyv is filmadaptáció, nagyon képszerű. Olvasás közben az is felmerült bennem, ha ezt a könyvet odaadnánk egy tetszőleges nemzetbeli európai könyvbarátnak, bizonyosan csettintene az ujjával, hogy:Ez igen! Én így voltam ezzel ma is, az Iskola után, ennek tükrében merem kijelenteni az első mondatomat. Arra is gondoltam, hogy nem lehetetlen, hogy ezt a regényt a Nobel-díjas Modiano is olvashatta, ugyanis van egy Bizsu nevű mellékszereplő Ottliknál. Egy lapra téve mindezeket, jelest adok (4,7), mert nagyon meggyőző, hangulatos könyv. Igazi magyar vagyis európai szépírás. Ezután még inkább kedvet kaptam Ottlik könyveihez, egészen remek író, másoknak is ajánlom!

>!
eme P
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Mondtam már, hogy szeretem Ottlikot? Mármint az írásait. Nemcsak külön-külön, hanem úgy egyben, az egész szövedéket, az egész végtelenül gondosan, tudatosan, aprólékosan megmintázott írói univerzumot. A visszatérő alakokat, történeteket, kérdéseket, árnyalatokat, színeket, nézőpontokat – és azt az állandó, láthatatlan, néha titokzatos és megfejthetetlen ólomsúlyt, amely ott lapul a mélyben – megingathatatlanul.

Hajnali háztetők – lírai, költői, dallamos, hangulatos címe… minek is? A művészen átszűrődő, hatemeletnyi magasságban, arccal a falnak fordulva, remegő térddel, behunyt szemmel tapasztalt, inkább csak elképzelt valóságnak? Vagy az emlékek mozaikdarabjaiból kirakott képnek? Radírlopás, számolócédula-gyűjtés és katonaiskola, estélyek és lebujok bohém világában átélt, árulások és hűség szálaival összegubancolt barátság és szerelem – szerelmek. Át- és átcímzett, átnevezett, nehezen megfogható, még nehezebben megnevezhető valóság.
Egy tiszta őszi hajnalban nyújtott hősies és nevetséges látvány. Halász Petár ég és föld között való egyensúlyozása. Az a pont, ahol a portré címét nem külső, hanem belső kényszer alakítja. „H. P. arcképe, két feleségével” „Égi és földi szerelem”-mé, majd „Hajnali háztetők”-ké szublimálódik egy múló, de önmagával azonos pillanatban.
Aztán kivirrad. Petár némiképp kijózanodik, és amellett a személy (és élet) mellett dönt, amely mellett őszinte, fesztelen lehet, és megengedheti magának, hogy hanyagul ne vigyázzon arcvonásaira. Kártyatrükkök, szélhámosságok, laza nemtörődömség és titkok övezik körül. Meg szabadság. Bébére meg marad a festés és címadás, a képekbe és szavakba öntés komoly feladata, a tépelődés, a távolságteremtés, a kikényszerített megalkuvások…

Szinte túl könnyednek, lazán természetesnek látszik ez a hosszabb novellányi kisregény. Olvasmányos, lektűrszerű, finoman, elegánsan laza. Közben meg csupa megkomponáltság. A csevegő felszín alatt, a mélyben a tőkesúly csendjét hallod. Összesűrítve ott van benne élet és művészet, valóság és emlékezés, valóság és fikció, távolságtartó tárgyilagosság és érző, értő személyesség, barátság és szerelem, a Kormorán a fiúkkal a Balatonon. Minden, ami Ottlik, és ami majd Ottlik lesz.

Márai (A gyertyák csonkig égnek), Szerb Antal (Utas és holdvilág), Schiller (A kesztyű) – egy pár mű, amelyet a Hajnali háztetők kapcsán is emlegetnek. Érdekes összevetések, párhuzamok lehetősége. Számomra még az is érdekes, hogy míg az előbbi kettő nem tudott közelebb férkőzni hozzám, Ottlik műve annál inkább. Még nem sikerült megmagyaráznom magamnak, miért.

1 hozzászólás
>!
csgabi MP
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Értékelésemben azt szerettem volna először írni, mennyire megfogott a cím szépsége – de ahogy nézegettem a korábbi értékeléseket, láttam, hogy ezt többen is leírták. Nos, sebaj. Tényleg gyönyörű a cím – és a történetben is van valami gyönyörű, megmagyarázhatatlanul szép. Talán Ottlik szövege, talán a történetszövés okozza ezt az érzést.
Olvastatta magát ez a 76 oldal, még ha Péter annyira ellenszenves volt is a számomra. Egy hazug, soha megkomolyodni nem tudó, roppant önző valaki. Kíváncsi voltam a könyv elkezdésekor, mi lehet a festmény története, mi rejtőzhet benne, ki a férfi és ki a két nő. Bárcsak láthatnám azt a képet most, hogy már ismerem a szereplőket.

>!
Lunemorte MP
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Ülök görnyedten a székemen és azt kérdezem magamban némán, miért is nem ismertem eddig ezt a kiváló írót? Nyilván hallottam már róla, de az édes kevés…Ottlik Géza egy új jelenség volt számomra, kicsit talán Márai jutott eszembe erről az írásról. És amilyen rövidke, olyannyira ütős, megragadó, elbűvölő történet ez.
Megismerkedhetünk Magyarország XX. század eleje-közepe hangulatával, kis történelmével, de leginkább az emberi érzelmeken, lelkeken van a hangsúly.

Hogyan képzeljünk el egy barátságot két férfi között? Betartható-e egy esetleges „vérszerződés"? Vagy csak gyerekmese az egész? A múlandó női szépség vagy a női megértés, barátság a fontosabb? Miért? Külön lehet-e választani a kettőt? Létezik-e sírig tartó hűség és szerelem? A reménytelen szerelem is szerelem vagy csak időfecsérlés? Megváltozhat-e egy ember jelleme és mennyire? Gazdagként hihetünk-e szegényebb emberek szavában?

…a hajnali háztetőkön végigmásztam és visszatértem én…Mássz te is egyet Ottlik Gézával! ;)

>!
gyuszi64
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

(munkahelyi könyvtár)
Remek regény, igazi Ottlik, mondjuk az Iskola a határon fel is bukkant a műben. Gyorsan lehet haladni az olvasással, bár kicsit csalóka a kis oldalszám. (Szerintem 11-es vagy 10-es garamonddal szedték, ilyen apró betűs olvasmányélményem legutoljára a 80-as évek végén volt, amikor szamizdat Kunderát olvastam…)

Nagyon gondos a szerkesztés, kerek a történet, jól sikerült 36 és 56 ellenpontozása. (Csak nekem rémlik úgy, hogy a szerző nosztalgiát érez a háború előtti időkkel?) Hiába jó a film, az összehasonlításkor a könyvvel szemben nincs esélye.

Mj: Más értékeléseket olvasgatva nagyon távolinak érzem az Iskola-kapcsolatot, szerintem ez a könyv társadalmi tabló 36, 45, 56 környékéről, ezen van a hangsúly.

>!
fióka P
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

A cím varázslatosan szép. Mert minden azért van, hogy beleélhessük a sajátunkat, így én is saját hajnalaimat és háztetőimet. Talán ezért is az egyik legfontosabb komponense minden alkotásnak a cím. Ha az jó, akkor a közönség máris el van bűvölve. Ezért is adtam fél csillaggal többet erre az előzetes folytatásra, mint amennyit érdemelne.
Ottlik, de mégsem Ottlik, könnyedebb, jól megírt, olvasmányos, kellemes, Petár semmit sem változott, de talán mégis, Bébé az örök Bébé és nagyon furcsa mindezt úgy olvasni, hogy tulajdonképpen az Iskola a határon elődje. Holott a folytatása. Annak ellenére, hogy vannak pillanatai, nem éri fel a főművet. Ettől eltekintve érdemes elolvasni.
(Az egész címadásról meg eszembe jut a kanonizált művészetek kanonizált magyarázóinak kanonizált magyarázata a mindenféle címekről és arról, amit elkövetőjük érzett abban a pillanatban, amikor az érzeményeinek megfelelően elméje szüleményét odabiggyesztette vezérlő csillagul a MŰ fölé és hát nagyon nevetek.)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Úgy vélem, mindannyiunk életének megvan a maga HalászPétere.
Egy ember, aki nem dolgozik, nem csinál semmit, hanem szinte – nem is szinte, hanem teljesen – agresszív módon kiköveteli magának a jussát. Ami neki jár. A világtól, az élettől, mindenkitől.
Aztán az ilyen ember mellett persze mindig ott van valaki, aki fizet, aki megoldja a problémákat, aki eltart, aki kitart. Mindenféle módon és értelemben.
Ez a valaki persze többnyire nő, hol egy, hol kettő, hol éppen annyi, amennyi éppen kielégíti az óhajokat-sóhajokat, számlákat.
Jelen esetben két nő van porondon. Hol egymás ellen, hol egymást észrevétlenül is kisegítve.
Persze csak ők szeretnek, őket nem. Ők a kihasználás igazi, ősi tárgyai.
De úgy tűnik, hogy ez nekik jó.
Mert előugrik az anyatigris, a megmentő, a meggyógyító, a majd én megváltoztatom gondolat, ami életformává növi ki magát.
Aztán mintha ez nekik is jó lenne.
Akkor legyen. Éljenek mindhárman, hiszen semmitmondó életükkel senkit nem zavarnak. Csak támogatják az örök HalászPétert.

>!
olvasóbarát P
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Sajátos hangulatú Ottlik stílus és téma. Férfibarátság, szerelmi háromszög és egy az életben a helyét kereső férfi regénye. Nagyon jó alapötlet egy képből kiindulva kezdeni el mesélést és az idősíkok váltakozásával kibontakoztatni a történetet.

>!
dorcika
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Nagyon szeretem Ottlik stílusát. Olyan szépen ír, csak úgy peregnek a szavak egymás után, és valahogy ez egyensúlyban van a cselekménnyel, egyik sem megy a másik rovására. Itt az Iskola a határonból megismert Halász Petár életéből kapunk néhány mozaikdarabkát, persze Bébé tolmácsolásában. Kicsit mélabús, személyes történetekkel tarkított korrajz a 30-as évek Budapestjéről. (És nekem sok újdonság is volt benne, például álmomban se gondoltam volna, hogy a taxi ennyire általános dolog volt már akkor, vagy hogy a kicsit is jómódú embereknek telefonra is telt. Az én családom a kilencvenes évek elején kapta az elsőt…)
Remélem, Ottlik Medvéről is írt könyvet, azt is szívesen olvasnám.

>!
Teetee
Ottlik Géza: Hajnali háztetők

Milyen gyönyörű cím az, hogy Hajnali háztetők.
És milyen gyönyörűek lehetnek Budapest hajnali háztetői.
És szép ez a történet is. Olyan természetes, olyan érthető. (Végül is minden csak az emberi kapcsolatokról szól.)
Asszem, szeretem Ottlikot.


Népszerű idézetek

>!
madárka

Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.

>!
Lunemorte MP

– Alszol?
– Nem. Nem – mondtam. – Csak behunyom a szemem.

100. oldal , Magvető, Ötödik kiadás

2 hozzászólás
>!
csillagka P

Augusztus végén nyílt meg a kiállításom a Váci utca sarkán, s noha a lapok általában elismeréssel írtak a képekről, melyeket huszonöt évi munkásságom anyagából magam válogathattam össze, az egyik nagyobb vásznamat majdnem valamennyien kifogásolták. Vitatható értékű kép, elismerem. Félig-meddig tréfából festettem egyszer. Ülő férfit ábrázol, aki hegedül a mellette ülő ruhátlan, szőke lánynak, bal lábánál pedig egy felöltözött nő ül a földön és hallgatja a hegedűszót. A hegedűs is csodálatosan szép fiú, a szőke lány is tündökletes, mégis a kritikusok egybehangzóan azt panaszolták, hogy valami „nyugtalanító diszharmónia” árad róluk, „hibásan fogtam fel a témát”, ahogyan egyikük írta, s kivált azt nem értik, miért adtam a képnek azt a címet, hogy „Hajnali háztetők”.

Az igazság az, hogy én egyáltalán nem ezt a címet adtam neki. Amikor megkaptam a katalógus kefelevonatát, a titkár rámutatott egy piros ceruzával megjelölt sorra:

„77. Hegedülő férfi, ülő akt és egy titkos prostituált képmása. 1943. Olaj, 170 × 137.”

– Lőcs elvtárs azt üzeni – mondta –, hogy ezt a címet meg kell változtatni.

Pedig ez már a harmadik cím volt. Úgy kezdődött a dolog, hogy még augusztus elején, egy pénteki napon rám telefonáltak a szövetségből, azonnal menjek be, fontos ügyben. Meg akarják venni az egyik képemet. Csöndesen letettem a kagylót. Egy perc múlva újra csengett a telefon.

– Halló? Both Benedek lakása? Szétkapcsoltak. Halló? Both elvtárs?

– Én vagyok – mondtam óvatosan. Ugyanaz a női hang beszélt. Üzenetet adott át. Úgy tudják, van egy portrém Halász Péterről, s szeretnék megvenni a szövetség székháza számára.

Halász Péter halálhírét aznap reggel olvastam az újságban. Múlt héten utazott ki Párizsba a képeivel, ahol kiállítása nyílt volna meg, de már a repülőgépről agyvérzéssel vitték be egy szanatóriumba, s tegnap délután meghalt.

Bizonyos voltam benne, hogy csak ugratás ez a telefon, mégis elmentem. Ha ugratás, legfeljebb beugrottam – gondoltam. De nem volt ugratás.

Csakugyan volt egy régi képem Péterről, még 1943-ból. Csakugyan meg akarták venni. Hogy kifüggesszék a díszteremben.

– Sajnos – mondtam –, az nem jó nektek. Formalista kép.

– Jó. – Mondtak valami gorombaságot. – Jó, megvesszük.

– Nem eladó – mondtam. – Gyönge. Nincs is kész.

– Ne okoskodj. Csak kéreted magad.

– Én nem. Mondom, hogy hibás. Idealista. Naturalista. Túlságosan élethű: nagyon ronda rajta Petár.

Lőcs László erre diadallal lecsapott. Jobb kezével a feje fölött megfogta a bal fülét, így mutatta, hogy milyen nyakatekert ez az én székely góbé érvelésem. Ha élethű, akkor nem lehet ronda, mert Halász Péter igazán nagyon szép ember volt.

Az ő művészi hitvallása szerint ugyanis a festészet abból áll, hogy szép dolgokat kell lefesteni szépnek, nem pedig a szépet csúnyának vagy a csúnyát szépnek. Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé. A téma, a modell lehet rút is: a kép legyen szép. Néhai öreg barátom, B., szerette ravasz képpel mutogatni azt a remek vásznát, amely egy trágyadombon kapirgáló tyúkot ábrázol. „Lefejtettem a – ganéjt”, mondogatta, de nem ezzel a szóval, hanem közönségesebb nevén nevezve a barnássárga matériát.

– Nem, nem – rázogattam a fejem. – Hidd el, hogy nem használhatjátok. Nem elég pozitív. Különben is, több figura van rajta. Egy gyönyörű, dúsgazdag kapitalista lány aktban…

– Mi? He?

– Azonkívül Lili is.

– He? Mi? Az baj. Az baj.

Elgondolkozva dobolgatott ujjaival az asztalon.

– Hát vakard le a képről a nőket – mondta végül.

11 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Csak zagyváld össze jól. Így csinálják a modern regényírók is. Höhöhö.

13. oldal, Magvető, Ötödik kiadás

>!
Lunemorte MP

Megsúgta, hogy egész este velem akar lenni, mindenkit utál. Olyan jókedvű lett ettől a tervétől, hogy nyomban otthagyott.

70. oldal, Magvető , Ötödik kiadás

>!
Lillás P

-Mindig azért imádkoztam – mondta –, hogy csak szerelmes ne legyek.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
madárka

A lámpafény sápadtra vált. Odakint világosodott. Az égbolt vízfestékje rétegenként oldódott mind tisztábbra.

>!
Lunemorte MP

Ha kettőnkön múlik, hát bizony kihalt volna az emberi faj.

37. oldal, Magvető, Ötödik kiadás

>!
selfmadehell P

– Nem szereti Wagnert? – vizsgáztatott gépiesen Alisz.
– Nem tudom – mondtam. – Ezt az operát például harmadszor hallgatom. Néha már-már ott tartok, hogy szeretem, tetszik, de akkor mindent elrontanak avval, hogy nem hagyják abba.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Abigél
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Fekete István: Tüskevár
Kondor Vilmos: Budapest noir
Gárdos Péter: Hajnali láz
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Görgey Gábor: Vadászszőnyeg
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Asperján György: Csapataink harcban állnak
Száraz Miklós György: Apám darabokban