Krabat ​a Fekete Malomban 81 csillagozás

Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tizenkét varjú gubbaszt a rúdon a fekete kamrában. Csőrüket a bal szárnyuk alá rejtik. Így parancsolta nekik a félszemű Mester, a félelmetes koselbruchi malom gazdája. És ekkor belép a lány, hogy a madárrá varázsolt molnárlegények közül kiválassza szerelmesét…

Megjelent Krabat címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1985
226 oldal · ISBN: 9631140164 · Fordította: Farkas Tünde · Illusztrálta: Gyulai Líviusz

Kedvencelte 28

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Emlékszem, amikor 1985-ben megjelent magyarul ez a mű, akkor rögtön felpiszkálta fantáziámat a fura cím, de aztán rögtön meg is győztem magam, hogy nem fogok tán “vén” huszonéves létemre mesekönyvet olvasni. Aztán egy jó évtized múlva különösebben már meg se lepett, hogy a felnőtt társadalom milyen bőszen veti rá magát a dajkamesékre. Az irodalmira és a politikaira egyaránt. Azóta is virágzik mindkettő. Én ugyan idegenkedem mindkettőtől, de az élvezhetőbb peremvidékekre azért elmerészkedem. Így amikor ismét szembejött velem Krabat, már engedtem az eredeti csábításnak. Bár nincs rajta fantasy címke, története, karakterei akár egy minőségi szintet is képviselhetne ebben a kategóriában. Mindaz, ami a fantázia világába sorolható, az elsősorban népmesei ihletésű. Nem tudom milyen mélyen ágyazódik mindez a szász hagyományokba, és sajnos sógornőmet sem tudom többé már erről megkérdezni. De az nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a félfeudális világban játszódó történet nem egy elgurult gyógyszerű író izzadtságszagú szüleménye. Karakterei összetettek, semmiképpen sem süthető rájuk az egysíkúság még ott sem, ahol egyértelműen elválik a jó és rossz küzdelme. A történet egyes epizódjai pontosan illeszkednek az esemény végkifejletéhez kikerülhetetlenül vezető fősodorhoz. Mese, de inkább felnőtteknek való rémmese. Az ásításra ingerlő horrorokkal szemben ez valóban borzongásra késztetett. Egyedül a befejezés miatt vagyok egy kissé csalódott. Teljesen logikus volt a lezárás, de az addig mesterien adagolt izgalmak után kissé összecsapottnak tűnt. Mintha egy baráti borozgatás végén búcsúzásként üres pohárral koccintanánk. Hiányérzetet kelt, noha egészen addig tüneményes volt. Kizárólag ezért nem öt csillag a jutalma.

Chöpp P>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Kissé ódivatú, de egyedi hangú, és vitathatatlanul varázslatos. A mágia veszélyes, sötétebbik oldala egy naiv fiúcska szemszögéből, aki a végére szépen kinövi magát és szimpatikus férfiemberré válik.
Gyanítom akkor kellett volna elolvasnom, amikor először kacérkodtam vele a gyerekkönyvtárban. Biztos vagyok benne, hogy nagy élményt jelentett volna, hiszen akkoriban még szűkében voltunk a mágikus könyveknek.

6 hozzászólás
imma P>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Jajj, nagyon tetszett. Illetve az első fele csak úgy nagyon tetszett, a második fele viszont konkrétan letehetetlen volt. És egyáltalán nem éreztem lecsapottnak a végét.
Azóta érdekelt ez a történet, amióta gyerekkoromban a rajzfilmet láttam, és aztán évekig kerestem, hogy mi lehetett. Igencsak hozzám nőtt.

12 hozzászólás
nyerw>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

A 17. vagy 18. századi, többféle irodalmi hagyományt mozgató történet alapja egy szorb/vend népmese. Azért a „vagy”, mert van egy utalás a történetben a svédek és szászok közti katonai konfliktusra, így szerintem a harmincéves háború idején játszódhat, de mások a 18. század elejére teszik – emellett persze lehetséges, hogy a történelmi környezet teljesen esetleges, és egyáltalán nem lényeges. A sztori egyszerre fejlődésregény és rémtörténet, nyomot hagytak benne a középkori mesei hagyományok és jelképek is. A (feltételezhetően) emberi csontokat őrlető Komámuram erősen sátáni benyomásokat kelt, a malom Mestere alárendelt pozícióban van hozzá képest, és bár fél tőle, „cimborál” vele.

A kötelező áldozatot azonban a malom legényei, az alárendelt alárendeltjei fizetik meg, akiknek hétköznapjaiban megjelennek más mesei alakok – mesék a mesében, pl. Pumphutt, akinek az alakjában a nagy hatalommal bíró garabonciás alakja elevenedik meg. Mivel a sztori egyértelműen tanmese, így kötelezően megjelenik a két oldal, a jóé és rosszé. A jók oldalán a lélek és a természet (Isten) erejét képviselő, jólelkű alakok állnak Kántorkával egyetemben, aki gyertyájával járva az utakat Jézus feltámadását hirdeti minden Húsvétkor a falu szűzeinek körében. A sötét oldalon a Sátánnal cimboráló, „mesterséges” varázshatalommal bíró szereplők, kiknek módszereit a címszereplő Krabat elsajátítja ugyan, de a végkifejletnél nem ezek játszanak majd döntő szerepet.

Az egyetlen problémám a könyvvel, hogy még 1-2 oldalnyi szöveg hiányzik az elejéről és a végéről. Az első esetben az előkészítés, az utóbbiban a lezárás. Bár lényegében semmi sem hiányzik a sztoriból, mégis hirtelen ér véget – és ha már mese vagy regény, az olvasó már csak igényel legalább egy utolsó mondatot, akár a lehetséges folytatás, akár a megnyugtató, lezárt vég irányába mutatót.

Shanara>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Méltatlanul ismeretlen és hanyagolt regény, legalábbis a velem egyidős vagy tőlem fiatalabb korosztály esetében. Pedig ifjúsági regényről van szó, amelynek van misztikus és szerelmi szála is.Nyelvezete kifejezetten olvasmányos, a története érdekes és képes folyamatosan fenntartani az olvasó érdeklődését. Tipikusan olyan regény, amelyet a fiatalok és a felnőttek is élvezettel olvasnak.Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy fiataloknak szóló felkapott történet pár évtizeddel korábbi verzióját olvastam volna.
Nem hiányzik a regényből a humor sem, bár ebből van a legkevesebb a történetben, a titkok, a misztikum, a feszültség, az ismeretlentől vagy az éppen már ismerttől való félelem végig meghatározóbb és erősebb.
Feszült cselekmény vezet a végkifejlet felé és mindössze azt sajnáltam, hogy a nagyon jól felvezetett eseményeket egy olyan hirtelen és a könyv többi részéhez képest nagyon gyenge befejezés zárta le. Ez utóbbi ellenére is kellemesen csalódtam a történetben és bátran ajánlom olvasásra.
Nagyon köszönöm @Szirmocska molyocskának, hogy egy olvasás erejéig kölcsönadta a számomra ezt a vigyázó szemeim elől eddig elbújt könyvecskét!
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/08/otfried-preussle…

1 hozzászólás
Szirmocska>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb meglepetése.
Nem tudtam hova tenni nővérem lelkesedését, ahogy rávetette magát ennek a könyvnek a beszerzésére. Gyerekkori kedvence volt, de mivel nem igazán egyezik az ízlésünk, nem voltam túlságosan izgatott, amikor jött az sms: MEGVAN A KRABAT!!!! :) Aztán a kezembe adta, hogy ezt muszáj és nagyon és különben is! Udvariasan elfogadtam, majd félretettem és húztam, halasztottam. Még a fülszöveget se olvastam el, mindössze a borítóra vetettem egy kurta pillantást és úgy gondoltam erre még ráérek…
Hogy tévedhettem ennyiszer egymás után?
Krabat, a koldusgyerek álmaiban egy hang azt mondja: menjen a schwarzkollmi malomba, nem fogja megbánni. A harmadik éjjelt követő reggelen úgy határoz, hogy megteszi, amit a hang javasol neki. Megérkezvén elszegődik a Mesterhez inasnak. De ez nem egy egyszerű malom, és nem egy hétköznapi Mester. Krabat, tizenegy társával együtt nem csak a molnármesterséget tanulja ki, hanem bizony mást is.
Nahát, hisz ez pont nekem való! Rögtön az elején elvarázsolt ez a sötét, titkokkal teli, boszorkányos hangulat és remélem, hogy még jó darabig velem fog maradni (kicsit még a Marija Morevna és a Halhatatlan is felidéződött bennem és nem csak a madarak miatt). Folyton gyötörtek a kérdések, mert ahogy Krabat, mi is csak szép sorjában ismerjük meg a malom és a Mester titkait. A történet előrehaladtával és a válaszok érkezésével egyre fokozódott a feszültség, hogy most mi lesz és mire megy ki ez az egész. Letehetetlen volt!
Azt viszont nem teljesen tudom megérteni, hogy ezt kimondottan gyerekkönyvként említik. Talán amiatt is lehet, hogy a történet nagyon gyorsan beindul, szinte alig van felvezetés, máris ott vagyunk a sűrűjében és a nyelvezete is viszonylag egyszerű. De ugyanakkor hátborzongató és igencsak sötét. Mondanivalója is akad bőven. Érzésem szerint inkább egy felnőtteknek szóló meseként lehetne meghatározni, ami azért a bátor ifjabb olvasókat se zárja ki.
Egészen az utolsó 2-3 oldalig ötcsillagosra akartam értékelni. Aztán eljött a vége és elmaradt az a nagy csavar, a csattanó, amit reméltem. Ezért és csak ezért húztam le azt a fél csillagot. Bár ezt se szívesen, mert ami előtte volt, az minden szempontból lenyűgözött. Csak egy picit jobb lehetett volna a lezárás.
Felkerült a beszerzendők listájára, mert ebből saját példány kell!

tgorsy>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Egy remek meséskönyv. Főleg Grimm mesékből összeválogatva, de a meseelemek megtalálhatóak Benedek Eleknél, és a többi nagy mesegyűjteményben is.
Ha irodalmat tanítanék felvenném az 5. osztályos ajánlólistámra. Már szeptemberben elolvasnánk, és azt mondanám, egész évben plusz pontot, kap az a gyermek, aki hoz olyan meséket, amelyeknek a motívumai, netalán az egész mese megtalálható a könyvben.
Ezzel a könyvvel meg lehet szerettetni az olvasást 10 éves kor körül.

2 hozzászólás
Trixi >!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Először a könyv új kiadása akadt a kezembe, aztán a film trailer-e jött szembe velem, és mindkettő igencsak vonzott. Népmesei alapokon nyugvó sztori – oké, jöhet. De a varázslat elmaradt. Aranyos, misztikus ifjúsági történet. Az eleje kissé hirtelen lett elkezdve, szép, lassan kerekedett ki a sztori, de folyamatosan úgy éreztem, hogy vmi felett elsikkadtam, mintha vmit nem magyaráztak volna meg, aztán ahogy közeledett a vége, ez az érzés kezdett elmúlni. Már épp kezdtem belelendültem, és erre puff, vége :O . Amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen lett vége. Még 1-2 oldalt simán elbírt volna a könyv. A film azért még érdekel, jónak tűnik.

Puella>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Egy népmesére/mondára (?) épülő történet rossz nem lehet, ha nagyot nem változtatnak rajta a mesélők. A kollektív tudás, ami egy ilyen mesében összesűrűsödik, önmagáért beszél. A középkori dark hangulatot idéző szöveg teszi fel az i-re a pontot. Kár, hogy nem olyan ismert a kamaszok körében, mint a YA könyvek, mert remek ifjúsági irodalom ez.

Diosz P>!
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Magával ragadott, mint a Mester első hívó szavai Krabatot.
Azon töprengek, hogy is fogalmazzam meg, miből áll a a varázsa. Talán hogy olyan letisztult, sallangmentes: épp annyit mesél el amennyi feltétlenül szükséges, mégis kerek, mint a mesebeli erdő.
Az elején nincs lacafaca, vagy hosszú felvezető, máris a malomban találtam magam kíváncsian, és talán (sötét?) titkokat sejtve, inasnak álltam magam is, s nem volt visszaút: valami hajtott hogy ezt most nem letenni, hanem olvasni… A klasszikus „és éltek míg meg nem haltak” záróakkord szellemében a befejezés sincs bő lére eresztve, de egy mesénél szerintem ez így van rendjén.
És hogy mit őrölnek a malomban? Irány a könyvár!


Népszerű idézetek

Szirmocska>!

– Van egyfajta varázslás, ami más, mint amit mi tanulunk fáradságosan a Koraktorból, jelről jelre, varázsigéről varázsigére. Van egy másfajta varázslat is, ami a szív mélyéből nő ki, abból az aggódásból, amit olyasvalaki miatt érzel, akit szeretsz. Tudom, ezt nehéz megérteni, de azt hiszem, rábízhatod magad, Krabat.

216. oldal

imma P>!

– (…) Ismertem egy legényt, aki egy leány miatt szomorkodott, az volt ilyesformán.
– Én pedig – válaszolt Krabat olyan nyugodtan és elfogulatlanul, ahogyan csak bírt – ismertem egy legényt, aki azt hitte, hallja, ahogy nő a fű, pedig csak a szalma zörgött az esze helyén.

212. oldal

Chöpp P>!

Krabatot teljesen lenyűgözte a varázslat.
– Mondjátok – kiáltott fel –, miért dolgozunk mi egyáltalán, ha egyszer mindent elővarázsolhatunk, amit különben a két kezünk munkájával kell előteremtenünk?
– Az biztos – válaszolta Tonda. – De gondold csak el, mennyire beleunnál az ilyen életbe! Semmi munka, hát azt sem lehetne ám sokáig bírni, meg aztán előbb vagy utóbb amúgy is ebek harmincadjára kerülsz.

73. oldal

Tigrincs P>!

– Ó – kiáltott fel Krabat –, majd elfelejtettem!! Arról van szó, hogy ha akarnád, megmenthetnéd az életemet…

212. oldal

Chöpp P>!

     A mónár ült,
     a malma várt,
     klabuszter-klabaszter,
     klabumm!
     Egy hetyke fickó
     meg arra járt,
     klabuszter-klabaszter,
     csak arra járt,
     klabuszter-klabaszter,
     klabumm!

    […]

     De nem vót az buta,
     rest legény,
     klabuszter-klabaszter,
     klabumm!
     Nyakon csípte a
     mesterét,
     klabuszter-klabaszter
     mesterét,
     klabuszter-klabaszter,
     klabumm!

49. oldal

Trixi >!

Ráadásul németül kellett beszélni egész idő alatt, ékes német nyelven!

Carun P>!

Belépett a Mester, haragosnak látszott, s a legények behúzták a nyakukat.
– Ne fecsegjetek! – támadt rájuk, és egyetlen szemét Krabatra emelve, nyersen hozzáfűzte: – Aki sokat kérdez, az sokat téved. Ismételd meg!
– Aki sokat kérdez, az sokat téved… – dadogta Krabat.
– Vésd ezt jól az eszedbe!

Carun P>!

– Az ördögbe is, nem illik a sovány paraszthoz a zsíros ökör!

Carun P>!

Pumphutt annyit tesz, mint: „Karimás kalapos”. Innen lehet felismerni – de nem mindig ám, ahogy azt mindjárt meg is halljátok… Értitek? Krabat és Witko bólintott. – Azt még tudnotok kell Pumphuttról, hogy varázsló is, talán a legnagyobb, aki valaha is élt a Lausitz környékén. Ez pedig nagy szó! Mi, akik itt ülünk, összesen nem tudunk annyit, de még félannyit sem, mint amennyi a Pumphutt kisujjában van. Mégis egyszerű molnárlegény maradt egész életére. Biztosan nem volt kedve mesternek állni másutt; bírónak, hivatalnoknak vagy udvaroncnak meg főleg nem. Ami csak akar, az lehetett volna, de nem akart. Hogy miért nem? Hát azért, mert így szabad legény maradt, és az is marad mindig. Nyaranként malomról malomra jár, kedve szerint, senki sem dirigál neki, sem ő nem parancsol. Jó ez így neki, és az ördögbe is, ha választhatnék, bizony én is ezt tenném!

Chöpp P>!

– Veled álmodtam – mondta Krabat. – Javasoltál valamit álmomban.
– Én-e? – kérdezte Juro. – Hát az nagy bolondság lehetett, Krabat. Legokosabb, ha fütyülsz rá.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
John Flanagan: Észak varázslója
Nyulász Péter: Helka
Könyves Karolina: A sors homokórái
Katherine Applegate: Kívánságfa
Jessica Townsend: Csudamíves
H. Vidra Gabriella: A fekete kő titka
Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Charles Gilman: Démon tanár úr
Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra