A ​kék elefántok órája 5 csillagozás

Ota Hofman: A kék elefántok órája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hull ​a hó.
Közeledik a karácsony.
Az óvodások kézen fogva ballagnak a hóesésben, és arról vitatkoznak, ki mit kap karácsonyra. Csak Zuzanka hallgat. A hóhullást figyeli, így pillantja meg a kis fényes csillagot az újságosbódé mellett. Felveszi, és magával viszi az óvodába. Jobban megnézve a csillagról kiderül, hogy kis kerek tükör, de nem akármilyen tükör ám… Egyedül az új fiú, Tomás érti meg, hogy a tükröcske kék tó, így Zuzankával hamar összebarátkoznak.
Zuzanka és apukája hazafelé rossz villamosra szállnak, így jutnak el egy furcsa térre. Az egész kisváros a karácsonyvárás lázában ég, mindenütt sátrak sorakoznak. Apuka elviszi Zuzankát Tomás nagyapjának a lövöldéjébe, itt Tomással is találkoznak. Apuka papírvirágot lő Zuzankának, de véletlenül kilövi a karácsonyt szimbolizáló kék elefánt üvegszemét is. – Vége mindennek – keseredik el Zuzanka és Tomás. – Nem lesz karácsony. – Ám hogy a sok-sok gyerek ne csalódjon a várakozásban, Zuzanka és Tomás útnak indul,… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Madách, Bratislava, 1972
154 oldal · Fordította: Tóth Elemér · Illusztrálta: Květa Pacovská

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Ota Hofman: A kék elefántok órája

Ez egy karácsonyi mese, döbbentem rá, mert erre nem emlékeztem. Nekem ez nyári könyv volt, mindig a nyári szünetben olvastam, mert csak a tornaljai könyvtárban volt meg, és oda csak nyaranta jártam, amikor a szünidőt Gömörön töltöttem a nagyszüleimnél.
Minden nyáron kikölcsönöztem. Néha többször is.
Mint minden könyvből, ebből is foszlányokra emlékeztem – egy különös lift, furcsa alakok, furcsa hangulat –, foszlányokra és az érzésre, amit ha definiálnom kellene, azt mondanám rá, az az érzés, amit ködös alkonyatokon érzel egy elhagyatott úton, de biztonságos közelségben a városhoz.

Kockázatos dolog sok év után visszatérni dolgokhoz, amik tetszettek. Józan ésszel nem nehéz felmérni, hogy sokkal valószínűbb a csalódás, mint hogy évek múltán is ugyanazt az élményt kapd.
Harmincegy éves vagyok, nem tizenkettő.

És akkor megrendeled az antikváriumból, és több napig nem mersz belefogni, mert. Aztán egyszer kézbeveszed, reggel, mert így jó ürügyed lesz abbahagyni, ha mégsem, és három sor után tudod, hogy miféle mégsem, nincsen semmiféle mégsem, EZ UGYANAZ.

Az érzés, a hangulat, minden.

Imádtam gyerekként, és imádtam most is.

Aztán persze ott van a kérdés, hogy valami objektív faktorok szerint is jó-e ez a könyv, mert nyilvánvalóan elfogult vagyok vele. (Másrészt: kell-e nagyobb bizonyíték egy gyerekkönyv minőségére, mint hogy az ember imádja gyerekként?) Azt gondolom, hogy igen. Ez a szürreális Prága nem valami gyerekeknek való gagyi város, ez A másik város Prágája, vagy Miloš Urban Prágája, vagy – horribile dictu – Kafka Prágája. És rengeteg minden történik benne, de nem olyan Harry Potteresen pörgősen, hanem olyan csehesen tempósan, mégis lazán (pohoda, klídek).
És vannak benne egészen apró fricskák a rendszernek, mint amikor a gyerekek vitatkoznak, hogy ki csinálja a karácsonyt, a Télapó, a Jézuska vagy az apu (miközben teljesen evidens, hogy a kék elefánt), vagy amikor Tomáš megkérdezi, mit jelent az, hogy „igényelni”, és azt a választ kapja: „Igényelni annyit tesz, mint álmodozni valamiről, és remélni, hogy egyszer beteljesül.”
És vannak benne egészen egyszerű módon megindító részek, például amikor Tomášt viszi a lift felfelé, lenéz Zuzankára, és arra gondol: „Nagyszerű kislány. Nagyszerű, hogy nem vagyok egyedül.”
És vannak benne mellbevágó részek, például amikor a lift emberi testrészeket visz felfelé a csillagra, hogy ott összerakják őket, és Tomáš arra gondol, feljuthat-e ő egyben, nem kell-e neki is darabonként mennie.
És vannak benne részek, amit csak (cseh)szlovák helyismerettel értesz, például a kép a datolyásdobozról, vagy hogy hogyan lehet félreolvasni azt, hogy RAKTÁR, úgy, hogy KINCS (sklad vs. poklad).

Karácsony előtt újra elolvasom. És ha véletlenül rossz villamosra szállok, nem fogok visszafordulni.

3 hozzászólás
zserb>!
Ota Hofman: A kék elefántok órája

1. Lépés: Állj meg egy könyvszekérnél!
2. Lépés: Vásárolj be, többek között vegyél kihívásra egy jópofának tűnő mesekönyvet egy tábla csoki áráért, „Olvasás után úgyis továbbajándékozom”-felkiáltással.
3. Lépés: Hazafelé vonatúton olvasd el a könyv nagy részét, mosolyogj rajta sokat.
4. Lépés: Olvasás után dönts úgy, hogy mégis megtartod.
5. Lépés: Próbáld valahogy értékelni.

Ez az utóbbi nem is olyan könnyű. Egy másik hozzászólásomban valahol megemlítettem már, mint „megmosolyogtatóan elborult kis retrómesekönyvet”, szóban meg úgy foglaltam össze valakinek, hogy „kissé kaotikus, de bájos”.
A könyv kétharmada után néhol már eleresztettük egymás kezét, de ahogy az egész elkezdődik, az továbbra is olyan érdekes és értelmes maradt, hogy még ezt sem bánom.
Ezt a könyvet az ember hallja: a nagybetűket, a zakatolást, a ritmust, a suttogást, a számolást, a nagy lélegzetvételt minden nagyonfontos NAGYBETŰS SZÓ előtt. És ez nagyon, de nagyon rendben van így.

imma P>!
Ota Hofman: A kék elefántok órája

az illusztrációk brutálisak. be is karcolom mindjárt a legmeghökkentőbbet.
a történet amúgy hasonlóan… fura. néhol bizarr. és kusza.
két gyerek kalandozását kísérhettem végig a kis fantáziabirodalmukban, de nem kötött le annyira, mint a saját fantáziavilágom, szóval nem ment át a vizsgán.
persze azért voltak benne rém aranyos részek, és összességében érdekes és bájos, cukor főszereplőkkel, meg cseh is, szóval ezért a három és fél.
de nem négy.


Népszerű idézetek

imma P>!

Karácsony előtt az égbolt közelebb van, mint máskor, a levegő megtelik vaníliaillattal és titkokkal.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
3 hozzászólás
imma P>!

A lepke furcsa hangon mondta:
– A SZALONNÁT
MEGTŰZDELJÜK
SÓS MANDULÁVAL…
De lehet, hogy a rádió volt.

27. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ján Navrátil: Pamut Peti és Fonál Fáni
Török Irma: A Télapó postása
Ingo Siegner: Kókusz Kokó és a Mikulás
E. T. A. Hoffmann – Gordana Maletić: Diótörő
Peter Spangenberg: Kiscsacsi útja a jászolig
Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi
Petra Nagyová-Džerengová: Klára és az iglu
Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla
Fésűs Éva: Tapsikáné fülönfüggője